Kezdőlap » x-demokrata » Ha nincs Schengen, lesz mini-Schengen!
Edi Rama albán miniszterelnök, Alekszander Vucsics szerb elnök, valamint Zoran Zaev észak-macedón miniszterelnök találkozója a szerbiai Újvidéken 2019. október 10-én #moszkvater

Ha nincs Schengen, lesz mini-Schengen!

Megelégelték a balkáni országok, hogy miközben mindent megtesznek az uniós csatlakozásért, évek óta nem halad az európai integrációjuk. Szerbia, Észak-Macedónia és Albánia ezért most összefogott.

Edi Rama albán miniszterelnök, Alekszander Vucsics szerb elnök, valamint Zoran Zaev észak-macedón miniszterelnök találkozója a szerbiai Újvidéken 2019. október 10-én #moszkvater
Edi Rama albán miniszterelnök, Alekszander Vucsics szerb elnök, valamint Zoran Zaev észak-macedón miniszterelnök találkozója a szerbiai Újvidéken 2019. október 10-én
Fotó:EUROPRESS/OLIVER BUNIC/AFP

Habár a külső szemlélő számára évek, sőt évtizedek óta úgy tűnik, hogy a szomszédos balkáni országok képtelenek megférni egymás mellett, az utóbbi időben számos olyan fejlemény történt, amely egyre inkább felülírja a régi, nem túl baráti kapcsolatokat. Csak néhány példa.

„ A szerb-albán viszony az elmúlt években folyamatosan váltakozott, ami nagyjából annak függvénye volt, hogyan halad vagy nem halad a Belgrád és Pristina közti párbeszéd”

Ez a múlt év végén teljesen befagyott, miután a koszovói hatóságok száz százalékos büntetővámokkal sújtották a szerbiai és bosznia-hercegovinai termékeket, a szerb kormánypárti sajtó pedig egyre többet cikkezett a nagyalbán tervekről, vagyis Koszovó és Albánia integrációjáról. Függetlenül attól, hogy ez irányú terveit már jó ideje sem Edi Rama albán kormányfő, sem pedig az akkori miniszterelnök, Ramush Haradinaj nem tagadta, a sajtó tálalásából úgy tűnt, fagyossá vált Belgrád és Tirana viszonya.

„Nem alakult sokkal jobban a szerb-macedón viszony sem azután, hogy a 2016-os választások után a Zoran Zaev vezette SDSM alakított koalíciós kormányt, leváltva a korábban hosszú ideig kormányzó VMRO-DPMNE-t”

A kapcsolatok különösen azután váltak feszültté, hogy 2017 januárjában Macedónia támogatta a független államként is elismert Koszovó UNESCO-tagságát. Ugyanebben az évben nyáron aztán Szerbia visszahívta macedóniai nagykövetségén, Szkopjében szolgálatot teljesítő teljes diplomáciai személyzetét. Az indoklás szerint Macedónia rendkívül támadó hírszerzési tevékenységet folytatott a szerbiai intézmények ellen. A vita ráadásul odáig fajult, hogy a szerb külügyminiszter, Ivica Dacsics még azt is kijelentette, hogy hiba volt annak idején elfogadni Macedónia alkotmányos nevét (azóta az ország már nevet váltott).

„És végül, a macedón-albán viszony sem volt éppen felhőtlen az elmúlt években”

Itt a fő problémaforrást természetesen az észak-macedóniai albán kisebbség helyzete jelentette, melynek alkotmányos jogai sokáig rendezetlenek voltak. Ezt ugyan az SDSM és az észak-macedón kormányban szerepet vállaló albán pártok részben már megoldották, a két ország kapcsolata még igen távol áll attól, hogy barátinak nevezzük.

Ezeket az ellentéteket írták felül akaratukon kívül az októberi uniós csúcstalálkozón az uniós állam- és kormányfők, mikor úgy döntöttek, hogy egyelőre nem kezdik meg Albánia és Észak-Macedónia csatlakozási mechanizmusát. Habár az elmúlt években szerb részről több olyan koncepció is felmerült, amely a balkáni integrációt erősítené, sokan ezeket nem vették komolyan az említett feszült nemzetközi kapcsolatokra hivatkozva. Viszont ezzel párhuzamosan Szerbia egyre több jelzést kapott, hogy a korábban beígért 2025-ös uniós csatlakozási céldátum illúzió lehet (az ország már megkapta az uniós tagjelölti státuszt). Ezért Belgrád többször is sérelmezte, hogy a csatlakozási tárgyalások nagyon lassan haladnak.

„Ez pedig arra ösztönözte Belgrádot, Tiranát és Szkopjét, hogy újfajta megoldásokban gondolkodjanak”

Így a három ország október közepén közös nyilatkozatot írt alá az Európai Unió alapját képező négy szabadság, az emberek, áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgásáról. Zoran Zaev egyenesen így méltatta a köznyelvben azóta csak mini-Schengennek nevezett egyezményt: „A Balkán többé nem puskaporos hordó, mint a tizenkilencedik században. Ez már a huszonegyedik századi Balkán, egy olyan régió, ahol béke és stabilitás uralkodik, amely teljesen elkötelezett az európai integráció felgyorsítása és az állampolgárok életminőségének javítása mellett.” Sőt, a macedónok nem rejtették véka alá az ambícióikat, az ország most azt szeretné elérni, hogy a másik három balkáni, unión kívüli ország, vagyis Montenegró, Bosznia-Hercegovina és Koszovó is része lehetne a kezdeményezésnek. Habár ez utóbbi a jelen körülmények között szinte lehetetlen, mivel Szerbia nem ismeri el Koszovó függetlenségét, emellett továbbra is élnek a szerb termékek elleni büntetővámok, Montenegró és Bosznia csatlakozása egyáltalán nem tűnik lehetetlen vállalkozásnak.

„És bár sokan arra számítottak, hogy az unió nem nézi jó szemmel a balkáni integráció erősödését, ma már egyre több jel utal arra, hogy mini-Schengenbe tömörült országoknak erős szövetségeseik is vannak”

Így november közepén Emmanuel Macron francia államfő jelezte, hogy pozitív ötletnek tartja a kezdeményezést. A politikus úgy fogalmazott, hogy a régiónak ilyen kölcsönös integrációs modellben kell működnie mindaddig, amíg a térség országait nem veszik fel az Európai Unióba. Mindebből az is látszik, hogy Párizs – amely az első számú felelőse annak, hogy októberben megtorpedózták Tirana és Szkopje integrációs álmait – újfajta szerepet szánna Szerbiának a Balkánon.

Az ugyanis senki előtt nem titok, hogy a mini-Schengen motorja alapvetően Szerbia, amely most az egész világ előtt azt demonstrálhatja, hogy a többi balkáni országot is rá tudta venni egy ilyen együttműködésre. Ráadásul Belgrád most úgy tűnik, mintha ezeknek az országoknak a vezetője lenne, nem is beszélve arról a szerepről, amelyről Alekszandar Vucsics szerb államfő évek óta álmodozik, vagyis hogy ő legyen külföld számára a térség stabilizátora. Ez pedig különösen hasznos lehet azokon a tárgyalásokon, amelyeknek tétje a Koszovóval való megegyezés lesz.

„ De a többi résztvevő is sokat profitálhat a megegyezésből, igaz ott inkább a gazdasági előnyöket hangsúlyozzák”

Észak-Macedóniában és Albániában így elsősorban azt várják, hogy csökken majd a hosszú várakozási idő a határon, ami magával hozhatja a kereskedelmi forgalom növekedését is. Így bár a későbbiekben az unióhoz csatlakozó országoknak automatikusan ki kell majd lépniük ebből a megállapodásból – mint ahogy ez a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) esetében is történt hazánkkal és más tagországokkal –, jelenleg minden adva van, hogy a mini-Schengen az elkövetkező évek egyik sikertörténete legyen a Balkánon.

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.