Amikor intervenciósok rontottak a meggyengült Oroszországra

Az Oroszország lerohanásáról ábrándozókat rendszerint két névvel szokták lehűteni, Napóleonéval és Hitlerével. Mindketten több európai országból összeverbuvált hadsereggel indultak Moszkva ellen, és mindketten az orosz fronton szenvedtek megalázó, teljes bukásukhoz vezető vereséget. Kevesebbet beszélünk arról, hogy a nyugati hatalmak, kisebb kelet-európai segédcsapatokkal az első világháború végén is megpróbálták megtörni a forradalmi útra tért Oroszországot. 1918 és 1920 között tizenhat ország küldött katonákat a bolsevik hatalom megdöntésére. A történeti irodalomban intervenciósoknak nevezett csapatok élén, ahogy az 1853-as krími háborúban és napjainkban az úgynevezett „tettrekészek koalíciójában” is,  a britek és a franciák vitézkedtek.

Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára

A brit flotta Bomarsund erődjét ostromolja
Forrás:Wikipédia

Az első világháború végéig az antant hatalmak a Németország elleni küzdelem folytatását akarták kikényszeríteni az oroszoktól. Ebben eleinte a vörösökkel is együttműködtek, de már a novemberi fegyverszünet előtt a bolsevik hatalom ellen fordultak. Először északon, Murmanszkban és Arhangelszkben szálltak partra. Hatezer brit és ezerötszáz francia érkezett, majd kormányaik kérésére 4500 amerikai katona is megjelent. Közel egy évig harcoltak Észak-Oroszországban, hol egyedül, hol a fehérekkel együtt. Kisebb sikerek ellenére átütő fenyegetést nem jelentettek a bolsevikoknak, nemhogy az akkori nevén Pétervárt, de még Petrozavodszkot sem sikerült elfoglalniuk. A brit katonák nemigen lelkesedtek a bukott cári rendszer visszaállításáért, soraikban az egész intervenció alatt érezhető volt a vonakodás, vagy a nyílt ellenállás. A Karéliában harcoló brit tengerészgyalogosok egy alkalommal meg is tagadták a harcot. Helyben 93 halálos ítéletet hoztak ellenük, amit aztán az otthoni parlamenti képviselők nyomására nem mertek végrehajtani. Az is többször előfordult, hogy egyes fehér kontingensek átálltak a vörösökhöz és megölték a melléjük kirendelt brit katonákat. Az akkor még aktív finn bolsevikok a briteket kiszolgáló vasútvonalakat rombolták, és egy kisebb csatában le is győztek egy skót egységet.

„A sorozatos kudarcok után a britek 1918 őszén feladták az észak-oroszországi kalandot. A franciák a legtöbb fronton jelen voltak, de erejüket Odessza és Szevasztopol megszerzésére koncentrálták”

A köztársasági Franciaország, ahol a szocialisták is kormányon voltak, egyáltalán nem kívánta helyreállítani a cári birodalmat. Számára a Fekete-tenger ellenőrzése messze fontosabb volt a fehérek megsegítésénél. A partvidékről görög és lengyel segédcsapatokkal indultak északra, Herszont rövid időre sikerült is elfoglalniuk. De amikor az egyik helyi hadúr átállt a bolsevikokhoz, a francia offenzíva összeomlott, és négyhavi krími próbálkozás után kihajóztak Szevasztopolból. Másfél évvel később csak azért tértek vissza a Krím partjaihoz, hogy hajóikkal kimenekítsék az utolsó fehér csapatokat, és a velük menekülő orosz elitet, köztük a cári család több tagját.

„Szibériában az úgynevezett Csehszlovák Légió harcolt a legkeményebben a bolsevikok ellen”

Az Osztrák-Magyar Monarchia orosz fogságba esett cseh és szlovák katonáiból szerveződött, és a Nyugat támogatást akarta elérni Csehszlovákia területi igényeinek az elismeréséért. Közel százezer harcosa volt, és önmagában több katonája esett el, mint az összes többi intervenciós hadseregnek együttvéve. Első ellenfeleik azok a magyar katonák voltak, akik a vörösök oldalán küzdöttek. Bár a mai hazai történészek inkább hallgatnak róla, közel harmincezer magyar hadifogoly állt be a Vörös Hadseregbe, és harcolt aktívan a csehek és az orosz fehérek ellen. Sokan nyilván a hazatérés reményében, mások tudatosan az antant támogatta csehek ellen fogtak fegyvert, de jelentős számban voltak azok, akik a szocialista forradalomba vetett reményeik miatt csatlakoztak a vörösökhöz. Néhányan hazatérve a Tanácsköztársaság vezetői lettek, mások magas karriert futottak be a Szovjetunióban. Utóbbiak közül jónéhányan a harmincas években a sztálini terror áldozatai lettek, szovjet társaikkal együtt. Szibériában egy ideig a vörösök és a fehérek mellett harmadik politikai centrumként szocialista (eszer) kormányzat is létrejött, amit az őskonzervatív Kolcsak admirális még a vörösök érkezése előtt szétvert.

„A csehek 1920-ban hajóztak ki Vlagyivosztokból, miután kölcsönösen egymás elárulásával vádolták egymást a fehérekkel. Legtovább, 1922-ig a japánok maradtak”

Ők elsősorban a távol-keleti orosz kikötőkre pályáztak, miközben az amerikaiak már a polgárháború utáni geopolitikai versengésre gondolva igyekeztek megakadályozni a megerősödésüket.

Az említett nagyobb csapatok mellett egyes frontokon szerb, olasz és más csapattestek is feltűntek, nagyobbrészt azért, hogy elnyerjék a nyugati hatalmak jóindulatát a világháború utáni nagy osztozkodáson.

„A tizenhat ország intervenciója a bolsevik Oroszország ellen, ha kevésbé látványosan is, de ugyanúgy elbukott, mint Napóleon és Hitler agressziója”

Tanulságosak a bukás okai. A nyugati demokráciákban a megerősödő baloldal miatt nem sikerült eladni a közvéleménynek az orosz szocialista állam ellen vívott háborút. Az intervencióban részt vevő hatalmak elsősorban saját geopolitikai érdekeikre gondoltak, és maguk sem nagyon rokonszenveztek a cári hatalmat visszakívánó fehérekkel. De a legfontosabb mégis az, hogy a Lenintől földhöz jutott orosz parasztság a régi hatalmat képviselő fehérek ellen a vörösök mellé állt. Az intervenciósok kevesen voltak ahhoz, hogy komoly katonai erők képviseljenek. De jelenlétük az orosz népben megerősítette azt a hitet, hogy a fehérek a külföldiek kezére akarják játszani Oroszországot. A Trockij vezette paraszthadseregek alapvetően nem a bolsevizmust, hanem az orosz hazát védték, nem először és nem utoljára az orosz történelemben.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com