„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Felejtsük el a moralizálást, és mondjuk ki, a szabályok eltűntek, az erő dönt, a befolyási övezetek nagyon is léteznek, a világ visszatért a gyarmati újrafelosztás korszakába. Más kérdés, hogyan lehet ésszerűen és jogszerűen megvédeni a saját érdekeinket ebben a világban. Hogyan is szokták mondani? Ez még soha nem történt meg, és most újra itt van…”
Fotó:EUROPRESS/AFP
Történelmének kétségkívül új szakaszába lépett a világ. Még soha egyetlen amerikai elnök sem indított háborút azzal az ürüggyel, hogy más olajára van szüksége. Vagy legalábbis becsomagolta ezt az akaratot. A demokrácia terjesztéséről, a diktatúrák elleni küzdelemről beszélt. Szóval, vette a fáradságot, és megpróbált legalább a látszatra adni. Donald Trump a látszattal sem törődik. Tett ugyan erre egy halvány kísérletet, azonban nem erőltette meg magát túlságosan. A drogkartellek elleni harc ugyanis őszintén szólva meglehetősen ostoba ürügy. A demokrácia terjesztése meg nem Trump dolga. Megmondta egyenesen, hogy miről van szó. Amerikának olajra van szüksége, és minden joga megvan arra, hogy ezt meg is szerezze. Ezek után mi baj lehet az Odesszával vagy Harkivval kapcsolatos orosz igényekkel?!
„Felejtsük el a moralizálást, és mondjuk ki, a szabályok eltűntek, az erő dönt, a befolyási övezetek nagyon is léteznek, a világ visszatért a gyarmati újrafelosztás korszakába. Más kérdés, hogyan lehet ésszerűen és jogszerűen megvédeni a saját érdekeinket ebben a világban. Hogyan is szokták mondani? Ez még soha nem történt meg, és most újra itt van…”
A „béketeremtő” Trump katonai agressziót indított egy szuverén állam, Venezuela ellen. Hadüzenet nélkül támadták amerikai repülőgépek Caracast, az pedig egyenesen a sötét középkort idézi, ahogy elrabolták az amerikai különleges alakulatok elrabolták az ország elnökét és annak feleségét. Amit látunk, az a trumpi üzleti modell geopolitikai köntösben. Szakszerűen, a diplomácia nyelvén megfogalmazva, az Egyesült Államok katonai erőfölénye a geopolitika eszközeként biztosítja befolyási övezetében a hozzáférést stratégiai erőforrásokhoz, és a beavatkozás költségeit végső soron a megtámadott ország erőforrásainak kizsákmányolásával hozza egyensúlyba. A venezuelai válság évtizedes állóháborúja után Washington végrehajtott egy közvetlen katonai beavatkozást, amely véget vetett a Maduro-rezsimnek. Az akció nem a korábbi évtizedek „demokrácia-export” jelszava alatt futott, hanem egy deklaráltan érdekvezérelt, tranzakciós alapú műveletként vonul be majd a történelembe. S persze azért ne feledkezzünk meg arról a geopolitikai szempontról sem, hogy Washington meg akart szüntetni a hátsó udvarában egy anti Amerikát. Ahogy Moszkva sem tűrte már 2022-ben, hogy a határainál Ukrajna ellen Oroszországként építse önmagát.
„Az agresszió okai egyértelműek. Venezuela <bűnös> abban, hogy bolivári köztársaság, és a bolivári szocializmust építette, Hugo Chávez pedig államosította az amerikai olajtársaságok tulajdonát, ezzel oda lett a venezuelai olajból származó profit. Megbocsájthatatlan! Meg különben is, Amerika az amerikaiaké! Felkészül Kuba, Mexikó, Grönland és Kanada”
Azért arról se felejtkezzünk meg, hogy a világ legnagyobb olaj tartalékán ülve hogyan lehet olyan szegénység egy országban, mint Venezuelában. Szóval, Maduro is megéri a pénzét, ám ez még nem ok egy ilyen agresszióra. A média közben arról számol be, hogy a katonai létesítmények mellett Hugo Chávez mauzóleumát is megcélozták az amerikai bombázók. Nos, Comandante Cháveztől az ellenségei még a halálban is félnek. Ebben a megtiszteltetésben Vlagyimir Iljics Leninnel osztozik, akit Venezuelában tisztelnek, a posztszovjet térségben ugyanakkor ledöntik az emlékműveit, pedig már 102 éve lesz Lenin halálának. Hiába, a félelem nagy úr!
„Ám még mielőtt Trumpot nagyon elmarasztalnánk, azért csendesen jegyezzük meg, hogy nem tett olyat, amit más amerikai elnökök ne tettek volna. Csak az én életemben Amerika megtámadta Vietnámot, Grenadát, Jugoszláviát, Irakot, Líbia, Afganisztánt, Noriega Panamáját, most pedig Venezuelát”
És mindehhez asszisztálnak a Trumpot egyébként gyűlölő liberálisok, akitől meg kellene tanulnunk az emberi jogok tiszteletben tartását. Tessék-lássék tiltakozik az Európai Unió, de sokáig hallgatott Moszkva és Peking is. Pedig Madurónak alig valamivel az agresszió előtt sikerült katonai segélymegállapodást kötnie Kínával, és Vlagyimir Putyin is megnyugtatta, hogy meg fogja védeni. Hol van a nemzetközi közösség reakciója? Miért nem ül össze a Biztonsági Tanács? Igazán kemény tiltakozó jegyzéket csak Kolumbia és Kuba adott ki, aztán azért megemberelte magát Moszkva is. Valójában azonban a posztszovjet térség jár az eszében, és elfogadja, hogy Amerika az Amerikaiaké. Persze, ettől még Washington aligha kérdezte meg Moszkvát vagy Pekinget arról, hogy beavatkozhat-e a saját befolyási övezetében. Nem gondolom tehát, hogy az akciót egy alku keretében hajtotta végre. Befolyási övezetek ettől persze még vannak, és a történtek ezt erősítik. Az a bizonyos alku pedig legfeljebb hallgatólagos. A precedens pedig megszületett.
„De ha már Oroszországnál tartunk, hallgatom Trumpot, aki dörgedelmesen figyelmeztet, hogy rosszul járnak azok, akik hűek maradnak Maduróhoz. Aztán hozzáteszi, hogy a kormány tagjainak a többsége már átállt az Egyesült Államokba. Oroszország 2022-ben pontosan ugyanebben gondolkodott”
„Nem hagyhattuk ki a lehetőséget, és senki sem állíthat meg minket. Senki nem rendelkezik olyan képességekkel, mint mi” – fogalmaz a maga egyszerűségével Trump, megmutatva Moszkvának is, milyen egy „különleges katonai művelet” Ugyanis Kijevben pontosan ugyanúgy kellett volna lezajlania az akciónak, mint történt az Caracasban. Senki, még a legvadabb álmaiban sem volt felkészülve Oroszországban egy nagyobb háborúra. Kijevben államcsínynek kellett volna történnie, katonai célpontokra repült rakéták hangja kíséretében, és az orosz fegyveres erők pusztán támogatásképpen vonultak volna be a fővárosba. Az SZBU és az ukrán fegyveres erők vezetése azonban a Kreml súgóival ellentétben másként gondolta. Ezt követően Oroszország Isztambulban megpróbált kiszabadulni ebből a katonai csapdából, de ebben a vérszemet kapott nyugatiak megakadályozták. A többit már tudják.
„A helyzet minden borzalma ellenére annyi előnnyel is jár, hogy több illúziótól is megszabadít bennünket”
Hát nem!
„S végül térjünk kicsit vissza oda, amit már pedzegettünk, a világ reakcióihoz, amely lényege abban fogható meg, hogy <Venezuela az más, nem érted?>”
Várjuk a dörgedelmes európai nyilatkozatokat, valamint olyan országok tiltakozását, mint Japán, Kanada, Dél-Korea és más országok, amelyek szerint egy másik ország megtámadása helytelen és bűncselekmény. De várjuk a hágai törvényszék döntéseit is. No meg azt, hogy szankciókat jelentenek be az Egyesült Államok ellen. S persze várjuk a liberális elit nyilatkozatait is, miszerint a háború rossz. Biztosan megszólal Alla Boriszovna Pugacsova is, és dühösen kijelenti, hogy soha többé nem teszi be a lábát a floridai villájába. S a sort folytathatnánk. De ne éljük bele ebbe nagyon magunkat, ilyen nyilatkozatokat nem fogunk látni. Mert a világ elvtelen, s úgy gondolja, ami Venezuelában történik, az „más”. Ugye, értik?!
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Németh György says:
Nincs ok könnyeket ejteni Maduróért, de arra sincs ok, hogy örömködjünk. Az USA nem azért tette ezt, hogy kizsákmányolhassa Venezuelát, hanem azért, hogy felszámoljon egy hátsó udvarában lévő Anti-Amerikát. Ahogy az oroszok Ukrajnában a közvetlen szomszédságukban lévő Anti-Oroszországtól akarnak megszabadulni. (2022 áprilisáig még más volt a helyzet.) Tajvan más eset: az nemzetközi jogilag Kína része, nem szuverén ország, csupán egy lázadó tartomány. A kérdés az, hogy a kínai kormány mikor dönt úgy, hogy leveri a lázadókat.
csakafidesz says:
Óh persze.. Majd érdemes lesz megvizsgálni, hogy mennyivel növekedett a venezuelai olajszállítások volumene Moduro elnök “távozása” után..
Németh György says:
A venezuelai olajipar a csőd szélén, eszközállománya elöregedett, a termelés visszaesett, A venezuelaiaknak előnyére válik, ha megindul megújítása. Az ország Chávezzel épp úgy zsákutcába lépett, mint az őt megelőző rezsimekkel. Hagyjuk ezt a “cityezést”, ez itt geopolitika.
csakafidesz says:
“ez itt geopolitika”
Én úgy látom, hogy az erősebbik kutya megint kangörcsöt kapott. Amerika 1945 óta eddig mindenhol fegyveres erővel nyomatékosította az érdekeit. Engem az is kiborított amikor a 6000 éves Aleppot bombázták meg Szíriában. Valahogy az amerikai politikából (pardon, geopolikikából) hiányzik a civilizált hozzáállás.
csakafidesz says:
1944 márciusában Horthy Miklós elhatározta, hopgy eleget tesz az invitálásnak és elutazik Klessheimbe. Mindenki, de különösen a magyar katonai vezetés azt tanácsolta, hogy ne tegye. Feküdjön ágyba és jelentsen beteget, stb. de ne menjen el Hitlerhez. Horthy válasza az volt, hogy ő nem gyáva, és lesz ami lesz. Tudjuk mi történt Amig kint “tárgyalt” addig bevonult a Wehrmacht Magyarországra..
A hasonlóságot nehéz nem látni: Elviszük az elnököt (trükkel vagy nyers erővel) és az országot lerohanjuk.
Útonálló tempó? Igen, az.
jgulyasapa says:
Köszönöm Gábor ezt a cikket, megerősítette látásomat! Csak egy hozzáfűzés: újra győzött a city!
M.I. says:
Ezt kellett volna mondania akkor is amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. De nem tette, mert elvtelen módon úgy gondolja, hogy ami Ukrajnában történik, az „más”. Hát nem!
Stier Gábor says:
Mórickának mindenről ugyanaz jut az eszébe. Egyébként pedig hallgassa meg a 2022. február 22-én kelt videómat, s rájön, hogy nem mondott igazat. Soha nem kérdőjeleztük meg, hogy akkor nemzetközi jogi értelemben agresszió történt. A cikk pedig Trump egyszerűsége mellett még az Ön elvbarátainak a kettős mércéjéről is szól. Nem látom, hogy elítélte volna a történteket. Ki is akkor az elvtelen?
M.I. says:
Én nem védem se Trump, se Putyin agresszióját. Nekem vannak elveim, nem mérek kettős mércével.
De az ön elvbarátainak kettős mércéjéről miért nem írt cikket? És a munkássága miért az egyikük agressziójának a mentegetéséről szól? Ki is akkor az elvtelen?
Stier Gábor says:
Jó reggelt! Hát megérkezett? Azt nem Ön fogja eldönteni, hogy miről írjak. S hogy ki az elvtelen? Aki például névtelenül kötözködik. Amit pedig ír, az olyan elfogult, hogy lelóg a papírról. De nem akarom én meggyőzni, kavarja csak a vizet, az Fb ezt szereti. Dolgozzon csak, hasznos! Vitázni pedig ismeretlenekkel nem fogok. Arra azonban mint admin szólítom fel, hogy azt gondol, amit akar, vitázzon, de érvelve, közben azonban ne ragadják el az indulatai, vigyázzon a szájára, és ne személyeskedjen. Ha megértette, amit írtam, akkor erre nem fog válaszolni.
Tuco says:
Trump a Venezuela ellen indított katonai művelettel bizonyította, hogy semmivel sem különb Putyinnál. Az a tippem, hogy ezt simán megcsinálja Grönlanddal is (bár valószínűleg kevésbé erőszakos módszerrel), és ezzel nagyjából pontot is tesz a transzatlanti szövetség végére. Szerencsére Trump három év múlva végleg kiköltözik a Fehér Házból, de ez hosszú három év lesz a világnak.
csakafidesz says:
Tucó bajtárs! Trump így is jobb mint a liberálisok.
Németh György says:
A Trump által vezényelt geopolitikai fordulat akkor is túléli Trumpot, ha 2028-ban a demokraták nyernek. Aki értetlenkedik lépésein, az még felnőttkorában is mesékkel múlatta az időt. Szóval négy év múlva ugyanit beszéljük meg a történteket.
Peterdi Nagy László says:
Mindenesetre, pont került az elnökök közti adom-veszem végére az Oroszorszgi Federáció -USA és a Tajvan-, Északi út – ügyben, – a már alig élő “mélyállam”. Habár Kissinger naponta többször is beszél már Európával, az igazi kérdéseket még mindig nem az illetékesek döntik el. Hanem, a “Hajlandóak Koalíciója”.
csakafidesz says:
” Habár Kissinger naponta többször is beszél már Európával, az igazi kérdéseket még mindig nem az illetékesek döntik el. Hanem, a “Hajlandóak Koalíciója”.
————————————————————————–
Sajnos Henry Kissinger 100 éves korában elhalálozott.
HandaBandy says:
Nehogy kimaradjak én is…
” Maduro is megéri a pénzét, ám ez még nem ok egy ilyen agresszióra. ”
Pontosan, a venézek nem fegyverkeztek az USA ellen viszont az USA-nak alig burkolt célja, hogy a kínai energiaellátásban “összetartást” rendeljen. Panamában is sűrűn emlegették a vélt vagy valós növekvő kínai befolyást. Ázsia az ázsiaiaké? Irán keményebb dió lenne (még), így marad egyelőre a sokféleképpen ideologizálható, egykori Dél-Amerika Svájca, mint célpont. Japánt mi is terelte a II.vh. felé? Micsoda véletlen! Ha már homár, akartam mondani Irán… Izgalmas kérdés, hogy ki fogja “inspirálni” az esetleges világi fordulatot.
Ahhoz azért az EU csatlakozást végigélvező Kelet-Közép-Európa is gyűjtött elég tapasztalatot, hogy a felvirágoztatás kezdetű nyugati mondókába néha beslisszolnak fals hangok is, pláne, ha valaki relative kicsi. Avagy számoljuk csak meg a magyar cukrászdákat Bécsben, amit amúgy az EU nélkül is lehetett volna nyitni!
A United Fruit áldásos tevékenysége remek mementó volt, ez alapján még érthető is a Chavez et. államosítási hulláma. Persze, hogy anno a pénzes venézek leléptek az USA-ba, hatalmas hacacárét csinálva mert hát az ő apanázsuk is elsősorban az USA cégek kiszolgálásából származott. Otthon maradtak a nincstelenek. Aztán Chavez & Co. ahhoz már túl ostoba volt, hogy ne egy kommunizmus V2.0-t kezdjen építeni, ne hozza vissza az értelmiséget és ne kreáljon akár egy hazai burzsoáziát vagy vigyázzon a maradékra. Így az igazi hazaáruló ő volt, de éppenséggel nem az USA kiebrudalása miatt.
Szóval a párhuzam Ukrajnával (meg a hibbant agresszorozás) nagyon felületes, max annyi, hogy lőnek. Az meg harmatgyenge érv. Most jut eszembe, hogy comandante Z. még a helyén van. Az élet bölcsessége azt tanítja, hogy nem a komenizmus veszélyes igazán, hanem ami utána jön. Isten hozott mindenkit az új világban!
Köszönöm a türelmet!
Álmos Andor says:
Nem szeretnék kéretlen tanácsokat osztogatni, de óvatos meglátásom az elmúlt évek világpolitikai történései és azok hazai visszahangja tükrében az, hogy talán nem ártana kormánypolitikusainknak időnként egy kicsit szerényebben nyilatkozgatni a nagyok dolgában, és jó lenne elkerülni a kényszeres állásfoglalás késztetését, hogy muszáj Budapestről is üzenni valamit, mert hogy néz az ki, hogy ott csendben vannak. Kivédhetnénk ez esetben a kínos szembesítéseket és korrekciókat, sőt a szavazótáborát is kényelmetlen feszengés nélkül egyben tudná tartani a fidesz, és nem kellene kiteregetni azokat a politikai sasszékat, melyek, érzésem szerint, rövid- és középtávon elkerülhetetlenek, mert egy nagyobb rendszer kényszerpályáján mozgunk, de hosszú távon a magyar nemzeti érdekekkel ellentétesek és/vagy sót hintenek a sebekbe, és borzolják az amúgy is nehezen megnyugvó magyar történelmi emlékezetet. Nem ártana egy picit több szerénység politikusi oldalról talán, és szakítani az állandó magyar odamondogatás, állásfoglalás, véleményalkotás kényszerével. Hagyjuk ezt nálunk nagyobb spílerekre, megússzuk az ezzel járó óhatatlan konfrontációt.
csakafidesz says:
Meghallgatva dr, Orbán Viktor 2026. jan. 5.-i nemzetközi sajtótájékoztatóját a magyar álláspont praktikus. A világpiacon sokkal több olaj fog megjelenni, az energia árak le fognak menni, Amerika fogja a világ olajkészletének 40-50%-át ellenőrizni ezáltal megnő a szerepe a piacon. Tulajdonképp Orbán Viktor tudomásul veszi a venezuelai helyzetet és annak lehetséges hatásait nézi. A moralizálás messze áll ettől a tényszerű állásfoglalástól.
HandaBandy says:
Igen. Merjünk kicsik lenni. Ki lett próbálva az effajta szervilizmus is. Mégis putyinpincsik lettünk.