//Fertőz-e az információs zaj?
A veszélyt tudatosító kampány részeként egy koronavírust ábrázoló autót instruál egy férfi az indiai Hyderabadban 2020. április 7-én #moszkvater

Fertőz-e az információs zaj?

Hírmorzsák, amelyek önmaguknál többet mutatnak a világból. Az agresszív ellenségkeresés, a tudatos manipuláció, az elbizonytalanító álhírek és a tudósítások torzítóan rossz arányai rombolják a társadalom immunrendszerét.

A veszélyt tudatosító kampány részeként egy koronavírust ábrázoló autót instruál egy férfi az indiai Hyderabadban 2020. április 7-én #moszkvater
A veszélyt tudatosító kampány részeként egy koronavírust ábrázoló járművet instruál egy férfi az indiai Hyderabadban 2020. április 7-én
Fotó:EUROPRESS/NOAH SEELAM/AFP

Honnan jött az új típusú koronavírus? A hivatalos orvosi vélemények alapján állatról terjedt át emberre. E verzió szerint a kínai vadhús piac, denevér a hibás mindazért, ami most történik. No és a kínai vezetés, amely majd’ két hónapig eltikolta a járványt. Mások szerint a vírust már a hibrid hadviselés részeként mesterségesen fejlesztették ki, és laboratóriumból szabadult ki. Hogy kínaiból vagy amerikaiból, megoszlanak a vélemények. A brit kormány például a Daily Mail beszámolója szerint már komolyan számol ezzel a lehetőséggel. A COCID-19 kapcsán régen látott mennyiségben öntötték el a világhálót és a médiát az álhírek, a féligazságok és az összeesküvés elméletek. Így aztán ebben az információs zajban egyre nehezebb eligazodni. Ennek kapcsán hadd idézzem egy sokat látott, tapasztalt kollégám kommentjét, aki jó érzékkel arra világít rá, hogy

„a vírusharc teljesen összegabalyodott a profitért való harccal, a média manipulációval, az ideológiák, pártérdekek, választási érdekcsoportok összecsapásával. Talán csak némi józan ész és a hírforrások közti mérlegelés, a több független forrás megnézése segít(het)”

Reméljük, hogy segít, és talán idővel tisztul is valamelyest a kép. Jó lenne, mert ez a sok hamis hír ugyanúgy fertőz, mint a vírus, és csak növeli a bizonytalanság érzését. Ezért aztán amennyire lehet, próbáljuk elszakadni a ránk szakadt járványtól. Még akkor is, ha most valahogy minden összefügg ezzel. A következő hír talán nem. Ez a COVID-korszak előtti világról árulkodik. Arról, amelyet egyáltalán nem biztos, hogy elsöpör a vírus és nyomában a gazdasági válság. Akkor lássuk a hírt, amelyet egy másik kommentelő ismerős ásott elő, és amely első látásra paródiának tűnhet, pedig nem az.

„Kína helyet kapott az ENSZ Ember Jogi Tanácsában (UNHRC). Korábban Venezuela is ott volt ebben a tanácsadó testületben, amelynek elnökét Szaúd-Arábia adja”

Vírus ide vagy oda, az erőforrásokért folyó harc folyik. Sőt felgyorsult. Ennek egyik színtere már a világűr. Donald Trump a napokban adott ki rendeletet az erőforrásoknak a Holdon és más égitesteken történő kereskedelmi kitermeléséről, amelynek értelmében az Egyesült Államok nem tekinti többé az emberiség közös örökségének a világűrt. Az elnöki rendelet rámutat, hogy az Egyesült Államok nem ismeri el az államoknak a Holdon és más égitesteken folytatott tevékenységéről az ENSZ-közgyűlés által 1979-ben elfogadott megállapodását, amelyet egyébként sem írt alá. Ez a lépés új szintre emeli a nagyhatalmak versenyfutását, és aligha erősíti az együttműködést. Moszkva már tiltakozott, de biztosan nem örül Kína sem. Szergej Szaveljev, az orosz űripari vállalat, a Roszkoszmosz nemzetközi együttműködésért felelős vezérigazgató-helyettese ennek kapcsán arra emlékeztetett, hogy

„a történelemben volt már példa arra, hogy valamely állam úgy döntött, saját érdekében területeket kezd el elfoglalni”

Jól tudjuk, hogy ennek mi lett az eredménye. De térjünk megint vissza a koronavírushoz, hiszen ekörül forog ma a világ. A La Repubblica írja, hogy a járvány ideális terepe a maffiának. A Cosa Nostra pedig mindig készen áll arra, hogy sápot húzzon mások bajából, szerencsétlenségéből. S minél nagyobb a tragédia, annál nagyobb ahaszon. Aki ugyanis éhes, kenyeret keres, és nem érdekli, hogy ki sütötte. Aki beteg, annak orvosságra van szüksége, a fertőzéstől pedig rettegőknek maszkra. Nekik mindegy, hogy ki adja. E tekintetben talán jobban működnek az űok az országok, amelyeket a kemény kézzel irányítanak.

„Oroszországban például bevezették a maszkok állami árszabályzását. A maszkok terítését pedig az állami hadiipari-polgári megaholdingra, a Rosztyehre bízták”

Minderről Alekszandr Lukasenko szavai jutottak eszembe. A belarusz elnököt manapság sokat idézik, és messze nem a legjobb színben tüntetik fel. Pedig a „bátyka” a hangzatos kijelentések között sok igazságot is kimond. Aligha lehet elvitatni például azt, hogy a vírussal folytatott háború mentén nem utolsó sorban a világ újrafelosztása is folyik. Vagy azt, hogy a karanténba kényszerült világban leáll a gazdaság és ezt a válságot nem lehet a pénznyomda beindításával kezelni. Meg kell őrizni lehetőség szerint a termelést. Hogy ez neki sikerül-e karantén bevezetése nélkül, majd meglátjuk. Azzal viszont egyetérthetünk, hogy a

„a járvány utáni világban a gazdagok még gazdagabbak lesznek, míg a szegények még szegényebbek”

A járvány sokak terveit felborította. Én sem arra készültem, hogy itt ülök egy lakásban, de ez semmi ahhoz képest, ahogy a politikusok elképzeléseit kertesztülhúzta a COVID-19. Vegyük például Lengyelországot, ahol a kormányzó erők arra készültek, hogy a lendületesen gazdasági növekedés és az ennek köszönhetően lehetséges látványos szociális juttatások hullámán „behúzzák” az elnökválasztást, és ezután két nyugodt év elé néznek. Aztán jött a járvány, és az éppen esedékes választásokat sorra halasztották el például Szerbiában vagy Észak-Macedóniában vagy a népszavazást Oroszországban. Jaroslaw Kaczynskit azonban nem olyan fából faragták, akit egy koronavírus eltérít a terveitől. Ha nem lehet személyesen szavazni, majd megteszik levélben. Andrzej Dudát ugyanis még az igazi válság beköszönte előtt kell újraválasztani. Legalábbis így biztos több esély van rá.

„Egy szó, mint száz, a politikusok a helyzetet kihasználva, a járványügyi szigor hátterében a saját kis meccseit is lerendezik. Már ahol lehet”

Ebben a szellemben Prága 6. kerületét vezető Ondrzej Kolarz a mostani rendkívüli helyzetet kihasználva megosztó döntésének szerzett érvényt, és lebontatat és elvitette a cseh fővárost felszabadító Ivan Konyev marsall szobrát. De ez még nem volt elég, Facebook bejegyzésében ezt azzal magyarázta, hogy a törvények mindenkire vonatkoznak, Konyev arcán pedig nem volt a szájat és az orrot eltakaró maszk. A politikus azt gondolta, hogy ez jó vicc, pedig egyáltalán nem. Sőt!

S ha azzal kezdtük a morzsák összesöprögetését, hogy ezekben a válságos és stresszes és megalapozott félelemtől áthatott időkben milyen nehéz eligazodni, akkor a képzeletbeli körutazásból hazatérve idézzük erről Koncz István pszichopedagógus-történész professzort, aki a Népszavának a félelem virális veszélyeiről és a szorongásoldás technikáiról beszélt. A politikai kommunikáció kapcsán megállapította, hogy a hiteltelenség, a kérdések alóli kibújás, a kommunikátorok gőgös megnyilvánulásai automatikusan és tömegesen rombolnak. Összességében úgy értékelt, hogy

„legyengült állapotban érte a világjárvány a társadalom immunrendszerét a tudatos manipuláció és ellenkeresés személyiségromboló hatása miatt”

A sok ellenséges reakció kapcsán elmondta, hogy a sokéves tudatos manipulálás, a politikusok játszmái miatt létrejött személyiségrombolás, ellenségkeresés megtette a hatását. De táptalaja ennek az is, hogy évtizedek alatt megszűnt a sokszínű erkölcsi nevelést jelentő mező, degradálódtak a referenciaszemélyiségek, tönkrementek a hagyományos családi minták, megváltozott a párkapcsolatok értéke és szerepe. Rombolónak nevezve a hírek arányait, felhívta a figyelmet a professzor a hiteles járványkép bemutatásában a sajtó felelősségére is. Mint megállapította, a lehangoló adatok közlése mellett a média még nem tudott átállni a megnyugtató, pontos, arányaiban megfelelő hír- és műsorstruktúrára. A járványról többet, szakszerűen, igazat mondva, szívhez is szólóan, jó példákat tömegesen bemutatva kellene berszélni. Igazi alkalmazkodási és járványkezelési készségeket adó „népnevelés” volna szükséges.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.