A média és a manipuláció

A kéthavonta megjelenő német nyelvű „Hintergrund” (Háttér) hírmagazin mintegy három év szünet után december közepén jelentette meg negyedik számát. A Swiss Policy Research „Média Navigátora“ a lapot politikai irányultságát tekintve egalitáriusnak (egyenlőségen alapuló) és geopolitikailag mérsékelten NATO-kritikusnak tartja. Szerzőik között többen vannak, akik más médiumokban (már) nem jutnak szóhoz. Ezen kiadás kulcstémája a „Média és manipuláció”. Péli Éva ajánlata a moszkvatér olvasóinak.

Péli Éva írása a #moszkvater.com számára

A manipuláció és a propaganda igen aktuálissá vált a koronavírus elleni hadjárat idején, s megszakítás nélkül folytatódott Oroszország Ukrajna elleni támadásával. De egyesek, mint például a svájci történész és békekutató Daniele Ganser hangja már 2001- től sem volt kívánatos. 2014 pedig egy újabb fordulatot hozott, azóta nem szalonképes az orosz szemszög figyelembe vétele, s felerősödött a harc a vélemények csatamezején. Németországban a vélemény folyosó félelmetesen beszűkült, ennek ellensúlyozására fontos „Hintergrund”, és az ehhez hasonló médiumok. A korábbi számban Stier Gábor Alexander Rahr német politológussal készített interjúja is helyet kapott. A propaganda, a cenzúra, a médiák írányítása és a kognitív harc hátterében természetesen zajlik a valós háború Ukrajnában, s jelenleg Izraelben is.

„Számtalan emberről megállapítható még jóval olyan komolyabb állapotváltozás, mint  depresszió vagy Alzheimer-kór diagnosztizálása előtt, hogy aggasztóan fogékonyak a mélyreható manipulációra. Védtelenül ki vannak szolgáltatva bizonyos indoktrinációs kísérleteknek, és fennáll a veszélye annak, hogy fokozatos és tartós személyiségváltozáson mennek keresztül”

Michael Nehls szerint ebből az átfogó, erős befolyásból csak akkor tudunk kilábalni, és csak akkor védekezhetünk ellene a jövőben, ha megértjük, honnan származik, és pontosan hol ért el minket. Ehhez járul hozzá a „Hintergrund” című hírmagazin aktuális száma is, amelynek kulcstémái a média és a manipuláció. Nehls, mint orvos és molekuláris genetikus az „emberek mentális immunrendszere elleni globális háborúról” írt egy cikket a lapban.

A tudós az agy egyik központi szervét, a hippokampuszt veszi szemügyre. Ezt az „önéletrajzi emlékezetünk központjának” nevezi, mivel döntő fontosságú az identitásunk kialakulásában. Kutatók sokasága foglalkozik manapság a hippokampusszal. Jelentőségét a „Great reset” kontextusában lehet megérteni. Az orvos szerint ennek célja sokkal több, mint visszaállítani a világgazdaságot egy elképzelt eredeti állapotba. A zajtalan, de pszichológiailag fájdalmas „Great Mental Reset” célja, hogy az emberiséget olyan mentális állapotba hozza, hogy ne csak „önként“ fogadja el a Világgazdasági Fórum által propagált új totalitárius működési rendszert, hanem azt az emberi psziché ellen folytatott szakadatlan háborúktól való megszabadulásnak (megváltásnak) tekintse.

„Az egyéni és így a kulturális identitás kioltása ennek a folyamatnak a súlyos következménye”

Nehls szerint a korona-hisztéria kvázi háborús intézkedései olyan túlhalálozáshoz vezettek, amelyet a fertőzések nem indokolják meg. De példátlanul nagymértékű mentális és érzelmi teljesítményvesztés is bekövetkezett sok embernél. Van azonban esély arra, hogy visszafordítsuk ezt a folyamatot, és „megőrizzük kreativitásunkat, gondolkodási képességünket, és egy emberhez méltó rendszert”.

Jonas Tögel propaganda kutató egy beszélgetésben a „Hintergrund” szerkesztőivel hatékony módokat és eszközöket mutat az embereknek, hogy megvédjék magukat a manipulációtól és erősítsék ellenálló képességüket.

„A <kognitív hadviselésről> szóló könyvében Tögel arra figyelmeztet, hogy a NATO egy teljesen újfajta hadviseléssel minden egyes embert célba vesz. A NATO számára ugyanolyan fontos a katonai <missziók> vagy háborúk lakosság általi támogatása, mint maga a fölény a csatatéren. A kemény és a puha hatalom egyaránt fontos, ezért a könyv szerzője szerint minden eszközt bevetnek a közvélemény csatamezején folyó harcban”

A NATO stratégiai dokumentumaiban a puha hatalom az új „game changer”-ként szerepel, írja Tögel, amely képes elérni a „csatatéren elért katonai sikeren túlmutató végső győzelmet”. Szerinte egy jelentés eltolódás figyelhető meg a még mindig létező kemény hatalomtól a puha hatalom felé. Ez olyannyira lényeges, hogy a NATO egy új hadviselési formát definiált magának, az úgynevezett kognitív hadviselést, amelyet Tögel a „manipuláció ma létező legmodernebb formájaként” is jellemez. Ezáltal be lehet hatolni az emberek tudatába azok hozzájárulása nélkül úgy, mint a hackerek teszik ezt az informatikai rendszerekkel.

„A propaganda kutató rámutat, hogy a NATO már egy új, hatodik hadszíntér létrehozását tervezi az eddigi öt mellett – a tenger, a szárazföld, a levegő, az internet és az űr. Az új hadszíntér az maga az ember (Human Domain vagy Cognitive Domain)”

Ez azt jelenti, hogy minden egyes ember a nap minden szakában a pszichológiai hadviselés egy ultramodern formájának van kitéve. Azoknak, akik menekülni akarnak a propaganda elől, azt tanácsolja, hogy „tudatosan erősítsék a személyes kapcsolataikat”, és keressenek olyan szövetségeseket, akik szintén megkérdőjelezik a manipulációt és az erőszakot.

A vezérmédia szerepe

Daniele Ganser svájci történész és békekutató az úgynevezett alternatív média szerepét hangsúlyozza, amely szélesebb perspektívát nyújt, mint a fősodor. „Jelenleg egy média forradalmat élünk át. Új termékek és új szereplők jelennek meg a piacon” – mondja a történész a „Hintergrund”-nak adott interjújában.

„Az alternatív média olyan embereket is enged szóhoz jutni, akik szerint alapvetően helytelen Ukrajnának fegyvereket szállítani. Egy másik példa: A korona járvány kellős közepén a német kancellár azt mondta, hogy be kell oltatni magunkat. Erre az ARD és a ZDF egymást túlszárnyalva harsogta, hogy aki nem oltatja be magát, az a társadalom kártevője. Az alternatív média pedig így szólt: Vigyázat! Ha akarjátok, beoltathatjátok magatokat, de nem vagytok kötelesek. Van, ami az oltás mellett szól, s van, ami ellene.”

„Ganser a fősodor elsődleges feladatát nem az állampolgárok tájékoztatásában látja, hanem annak irányításában. Ez pedig mindig azt jelenti, hogy a kormány javára irányítanak. Más szóval, ha a kormány azt mondja, hogy fegyvereket szállítani Ukrajnának nagyszerű ötlet, akkor a vezérmédia napi tudósításai pontosan ebbe az irányba terelik az embereket, és akkor a kontextus kimarad”

„És amikor az emberek rájönnek erre, és az utcára mennek tüntetni, akkor sértegetik és náciknak nevezik őket“ – mondja a svájci békekutató. Továbbá figyelmeztet a túlzott médiafogyasztás egészségre gyakorolt veszélyeire is, és „média-diétát” javasol. A folyamatos félelemkeltés és a sok negatív hír – a közvéleményt évek óta szünet nélkül félelemben tartják – megterheli az idegrendszert.

Jaques Baud, a svájci hadsereg volt ezredese és a Svájci Stratégiai Hírszerző Szolgálat volt tagja még ennél is tovább megy. Azt mondja:

„Az ukránok a mi médiánk áldozatai”

Olyan ukrán katonákról beszél, akik elmondták, „hogy a médiánk megtévesztette őket, és azért mentek a csatába, mert azt hitték, hogy az oroszok elmenekülnek, nem tudják, hogyan kell harcolni, és elfogyott a lőszerük”. Szerinte a Nyugat bevett médiapolitikája az volt, hogy az oroszok elleni gyűlölet maximalizálásával kiélezze a konfliktust. „Ez odáig fajult, hogy mindent, ami orosz volt, háttérbe szorítottak és megbélyegeztek: Művészek, műalkotások, sportolók, macskák, fák …”.

„Patrik Baab újságíró, a <A front mindkét oldalán> című könyv szerzője az ukrajnai háborúval kapcsolatban a média valóság vesztéséről vagy valóság tagadásáról ír”

Tíz példában szemlélteti a média tíz „vakságát”, közöttük a katonai, az erkölcsi-etikai, a társadalmi és az etnikai-kulturális „vakságot”.

Rámutat a nyilvános vita kultúrájának szétesésére és az újságírói mesterségnek a lerombolódására. Szerinte az, hogy emiatt két tanári állását is elvesztette, az egyetemek szinkronizálását és a NATO propaganda narratíváinak való behódolást mutatja.

„Michael Meyen kommunikáció kutató a politikai és gazdasági hatalom összefonódását a nyilvános kommunikáció területén a <fordított totalitarizmus> tanmeséjében állítja színpadra, melynek főszereplői a törvényhozók és a véleménygyárak”

A „Hintergrund” aktuális száma a még mindig megoldatlan palesztin-izraeli konfliktusról is tájékoztat. Mosche Zuckermann izraeli-német szociológus és filozófus szerint „a jelenlegi történelmi szakaszban zsákutcába kerültünk, amelynek leküzdése sajnos nem csupán jó szándék kérdése, hanem strukturális probléma”.

Karin Kulow cikkében a palesztin kérdés megoldásának esélyeit elemzi, és lehetséges kiutakat mutat fel – az arabista és iszlámtudós szerint egy „nagyon nehéz vállalkozás”. „Az izraeliek és a palesztinok közötti, a békés egymás mellett élés alapján szükséges igazságos érdekegyeztetéshez minden érintett félnek fel kell ismernie, hogy csak együtt, nem egymás ellenében lehet békés jövőjük”. És nem utolsósorban a külső hatalmak őszinte hajlandósága szükséges ahhoz, hogy ne használják továbbra is a régiót a globális konfliktus színtereként. Karin Leukefeld közel-keleti tudósító az újonnan kirobbant konfliktus okait és hátterét vizsgálja.

„Ganser békekutató a Swiss Policy Research Média Navigátora segítségével igyekszik minél több szemszögből megvilágítani a világban zajló eseményeket”

Durván szólva különbséget tesz a NATO-párti és NATO-kritikus médiumok között, anélkül, hogy ítélkezne felettük. Különösen akkor, amikor olyan fontos döntésekről van szó, mint amilyen a mostani, „Izrael vagy a palesztinok oldalára álljunk?”, tanácsosa különböző média márkákat fogyasztani.

A szerkesztőség szerint a „Hintergrund” ezen száma abban is segíteni akar, hogy a jövőben tudatosabban használjuk a médiát, és könnyebben felismerjük vagy figyelmen kívül hagyjuk a manipulációs kísérleteket. Ganser szavaival élve: „Egyszerűen álljunk a béke oldalára”.

További információt itt találnak.

(A Hintergrund kiadója és a szerkesztőség csoporttól függetlenül működik, és nem kötődik semmilyen párthoz vagy más szervezethez)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com