Trump játékai az Európa által eddig elhanyagolt térség felé fordították Angela Merkel figyelmét

Komoly várakozások előzték meg  Angela Merkel első dél-kaukázusi látogatását, a vizit azonban csak azt igazolta, hogy ez a régió Németország számára nem igazán fontos. A nem Vlagyimir Putyinnal folytatott Berlin melletti megbeszélések után a kancellár Tbilisziben kezdte a körútját, ahol kérdések sorára vártak tőle választ. Mindenek előtt egy 200 millió eurós hitelt remélt a grúz vezetés, s Merkel meg is erősítette, hogy Németország támogatja egy gáztároló és egy vízgyűjtő rendszer megépítését. Megdicsérte a gazdaság és a demokrácia fejlesztése terén elért eredményeket is, s nagyobb aktivitásra bíztatta a grúz üzletembereket. Megnyugtathatta a kancellár a vendéglátóit a vízummentesség kérdésében is, hiszen az előzetes figyelmeztetések után ezúttal nem forszírozta a vízum liberalizáció leállítását. A probléma ugyanis az, egyre több grúz kér különböző indokkal menedéket Németországban.

A Tbiliszi számára legkomolyabb kérdésben azonban lehűtötte a várakozásokat Merkel. Az mindenki előtt ismert, hogy Berlin és Párizs a legfőbb ellenzői Grúzia uniós és NATO-tagságának, s ezt a látogatás csak megerősítette. Merkel ugyan kiállt a kaukázusi ország területi egységének helyreállítása mellett, s még el is ment Dél-Oszétia határára, dicsérte az elért eredményeket is, aztán egyetemistákkal találkozva őszintén elmondta, hogy az integrációt folytatni kell, ám a tagságra belátható időn belül semmi esély sincs. „Őszintén szólva, nem látom annak a lehetőségét, hogy Grúzia rövid időn belül belépjen a NATO-ba!” – fogalmazott. A kancellár nem kertelt az EU-tagsággal kapcsolatban sem. „Nem ígérgethetünk elsietve a dolgokat. Örülünk Tbiliszi eurointegrációs ambícióinak, ám a tagságról egyelőre szó sem lehet, s azt sem ígérhetem, hogy ez a folyamat öt éven belül befejeződik” – ábrándította ki a hallgatóit Merkel.

„Még keserűbb pirulát kellett az egyetemistáknak, egyúttal a grúz vezetőknek az Oroszországgal kapcsolatos válaszokat hallva. Merkel egyértelművé tette, hogy Németország együttműködik az energetikai szférában Oroszországgal”

„Gázt kaphatunk Azerbajdzsánból is, ám az jóval drágább!” – fejtegette, megjegyezve, hogy Oroszország megkerülhetetlen a világban és komoly tapasztalata van az európai együttműködésben. „Sokat tanultunk egymástól” – fogalmazott Merkel, s ebben az sem zavarta, hogy ezután Azerbajdzsánba látogatott.

Előbb azonban még átruccant Jerevánba, ahova a forradalom utáni első komoly látogatóként érkezett, s már kapott ízelítőt az EU-ban a „nép miniszterelnökének” a stílusáról. Nikol Pasinjan nemrégiben Brüsszelben élesen kifakadt, amiért Európa lekezelően beszél Örményországgal, s anyagilag sem támogatja a törekvéseit. Annak ellenére – tegyük hozzá, hogy Örményország az egyetlen, amely az Eurázsiai Gazdasági unió tagjaként az EU-val is aláírt keretszerződést. Jereván e különleges helyzetre alapozva több támogatást várna Európától Hegyi-Karabah  kérdésében is, ám Merkel ebben a konfliktusban ezúttal sem foglalt állást. Példaként említette ugyanakkor mások előtt is az örményeket azért, hogy egyszerre ápolnak jó kapcsolatokat Oroszországgal és az Európai Unióval. S hogy ne rossz szájízzel gondoljobn senki erre a vizitre, a német kancellármeglátzogatta az örmény genocídium áldozatainak emlékművét, s együttérző szavakkal emlékezett az 1915-ben történtekre. A körút legfontosabb állomása Azerbajdzsán volt, Már csak azért is, mert az Európai Unió ugyancsak lobbizik a déli gázfolyosó kiépítéséért. Csakhogy Németország éppen az Északi Áramlat kibővítésén dolgozik. Ezt tudva Ilham Aliyev azeri elnök arról beszélt, hogy országa nem kezdeményezi a transzkaszpi vezeték megépítését, ám állnak elébe, ha Azerbajdzsánon át akar valaki gázt szállítani Európába. E téren tehát Bakuban sem vártak sokat Merkel léátogatásától, míg a német befektetések már idáig is érkeztek az azeri energetikai szektorba.

„A látogatás fő célját a német kancellár alighanem azzal a mondatával érzékeltette, amellyel felhívta a figyelmet Azerbajdzsán elhelyezkedésének a geopolitikai fontosságára, az Iránnal közös határra és a szoros kapcsolataira Törökországgal”

Sokak szerint a Putyinnal folytatott megbeszélés után a német kancellár éppen azért utazott a térségbe, hogy itt is erősítse az amerikai nyomást ellensúlyozó informális orosz-német szövetséget. Egy ilyen együttműködés azután érett meg, hogy az Egyesült Államok az Európai Unió fenntartásait figyelmen kívül hagyva kilépett az iráni atomalkuból, s szankciókkal sújtja Teheránt. Ez a helyzet az energiaimport és az európai biztonság szempontjából is felértékeli a Dél-Kaukázust, s Merkel útja azt jelzi, hogy az EU kilépve az Egyesült Államok árnyékából, önálló játékba kezd ebben a régióban. Mint már említettük, Baku kiváló kapcsolatokat ápol Ankarával is, amely szintén nem közömbös Európa számára. S a Tbilisziben elhangzott mondataiból ítélve a német kancellár azzal is tisztában van, hogy e térségben erős Oroszország befolyása, így most inkább tekint Moszkvára, semmint Washingtonra.