„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Andrékó Gábor írása a #moszkvater.com-on
„Oroszország ambíciói a nagyhatalmi státuszának helyreállítására Vlagyimir Putyin elnöki periódusai alatt fogalmazódtak meg, s e folyamat utolsó fázisa a napjainkban zajló ukrán válság kapcsán teljesedhet ki”
Fotó:EUROPRESS/DENIS BALIBOUSE/POOL/AFP
A Szovjetunió összeomlása után létrejött Oroszországi Föderáció jogutódja lett a megszűnt szuperhatalomnak, de a nemzetközi politikai térben játszott szerepe háttérbe szorult. Érdekérvényesítő ereje regionális hatalmi szintre korlátozódott, és az orosz vezetés elsődleges célja az volt, hogy az úgynevezett közel külföldön, vagyis az egykori szovjet tagállamokban megállítsa a korábbi erős befolyásának folyamatos csökkenését.
„Oroszország ambíciói a nagyhatalmi státuszának helyreállítására Vlagyimir Putyin elnöki periódusai alatt fogalmazódtak meg, s e folyamat utolsó fázisa a napjainkban zajló ukrán válság kapcsán teljesedhet ki”
Az orosz világrend felfogás elmélete a hidegháborútól napjainkig folyamatos átalakuláson ment keresztül. A hidegháború időszaka alatti világrend viszonylag egyszerűen leírható modellje szerint az Egyesült Államok és a Szovjetunió két szuperhatalomként osztozott a nemzetközi viszonyok alakításán és vezetésén. Két nagy erőtér állt egymással szemben, amelyek közel azonos katonai erővel rendelkeztek. Mellettük létezett még a „fejlődő”, vagy másként nevezve a harmadik világ, amelynek aktív befolyása nem volt a szuperhatalmak közötti érdekellentétek alakulására, de az ide sorolt államok gyakran eszközként szerepeltek a szuperhatalmak közötti érdekütközések során.
A Szovjetunió megszűnésével azonban olyan új és különleges helyzet állt elő, hogy politikai szempontból egyrészt egyik pillanatról a másikra hatalmi vákuum keletkezett a Szovjetunió vezette szocialista tömb eltűnésével, másrészt csupán egy szuperhatalom maradt, gyakorlatilag mindenféle nemzetközi politikai ellensúly és kontroll nélkül. A hatalom ilyen mértékű koncentrációjára korábban még nem volt példa, ezért felmerült annak a lehetősége, hogy egy szuperhatalom a kényszerek és más, vele szembenálló, hasonló súlyú szuperhatalom érdekeivel való kényszerű ütközések nélkül meghatározza nem csupán egy régió, vagy egy földrész, de gyakorlatilag az egész világ politikai- és gazdaságpolitikai földrajzát.
„Az egypólusú világrend teret engedett a globalizáció addig nem tapasztalt rohamos fejlődésének is, amely kezdeti szakaszában hozzájárult az addigi nagyhatalmak prosperálásához, és összességében magában hordozta a Pax Americana, az <amerikai világ> megszületését is”
Az orosz értelmezés szerint az Egyesült Államok által dominált világrend nem lett igazságosabb az azt megelőzőknél, mert Amerika az érdekei érvényre juttatásának módját leginkább befolyásoló, ellenségként definiált és ellensúlyt jelentő Szovjetunió hiányában kevésbé tolerálta a szövetségesi rendszerébe tartozók érdekeit, és egyre gyakrabban fordult a hard power eszközéhez. A Pax Americana eredményeként elmosódott a határ az Egyesült Államok érdekei és a nemzetközi kapcsolatok szereplőinek érdekei között abban az értelemben, hogy az amerikai érdekek valójában nemzetközivé válva világérdek pozíciót vettek fel. Ebből következően Egyesült Államok érdekei váltak prioritássá, és az amerikai rend (bel- és külpolitikai eszmék, társadalmi és gazdasági felépítmény, kultúra, jogi szerkezet) a világban is követendő példává vált.
„Általánosságban a Pax Americana fő jellegzetességeiként határozzák meg azokat a hibákat, amelyek végül napjainkra az <amerikai világ> megváltoztatásának igényét erősítik”
Ezek között első helyen említik az amerikai hard power, vagyis a kinetikus katonai erő alkalmazásának egyre sűrűbb használatát a diplomáciai megoldások következetes alkalmazásának kárára. Másodsorban az orosz felfogás szerint a soft power amerikai alkalmazásának fő feladata a belügyekbe való beavatkozást szolgálta, amelynek eredményeként az Egyesült Államok az akaratát egy adott állam akarata ellenére is ¬ például államcsíny elősegítésével megváltoztatva a belső politikai viszonyokat, lásd a színes forradalmakat ¬ kikényszerítette. Az orosz elmélet a soft power eszközrendszerébe sorolja a „dollár diplomáciát” is, amely nem azonnali kényszerként jelenik meg, hanem kölcsönök és segélyek nyújtásával hosszabb távon fejti ki hatását a célországban, és teremti meg az amerikai érdekeknek megfelelő környezetet. A Pax Americana negatívumait erősíti, hogy a saját (azaz az amerikai) üzleti érdekeltségek, továbbá a politikai és a jogi normák a nemzetközi kapcsolatokban, illetve a nemzetközi jogban dominánssá váltak.
A globalizációnak köszönhetően a nemzetközi politikai és gazdasági helyzet mély változásokon ment keresztül. A szuperhatalom Egyesült Államok mellett megerősödtek az atlanti erőtér nagyhatalmai (az EU, Nagy-Britannia és Japán), továbbá a korábban fejlődő világhoz sorolt térségek és államok közül is több gyors fejlődésnek indult. A 2020-as évekre a nemzetközi kapcsolatokban átrendeződési folyamat indult be, amelyet a globalizációs folyamatok gerjesztik, mert az újonnan alakuló globális rend irányítása, és folyamatainak ellenőrzése is új mechanizmusok kiépítését és alkalmazását teszik szükségessé.
„A felemelkedő hatalmak és együttműködési formák (pl. BRICS, a Sanghaji Együttműködési Szervezet, Brazília, Dél-Afrika, India és a legagilisabbnak tekinthető Kína) egyre nagyobb hatással vannak a nemzetközi eseményekre, ezzel párhuzamosan egyre jobban nő az igényük a nemzetközi folyamatok irányításában való részvételre”
Érdekeiket egyre inkább megjelenítik az Egyesült Államokkal és a fejlett országokkal szemben, ezért a meglévő gazdasági és pénzügyi rendszer helyett új mechanizmus kidolgozását szeretnék elérni. Az egypólusú világrend hanyatlását, és ezzel együtt Amerika világban betöltött hegemón szerepének megszűnését hangsúlyozva az orosz teoretikusok egy többpólusúvá váló, megreformált irányítási rendszer alatt álló világrend kialakítását támogatják.
„Az új világrend többpólusúvá válását, a nemzetek önrendelkezési jogának, a nemzetközi jognak és az ENSZ Alapokmányának a jogi hierarchiában első helyre sorolását, továbbá a békés együttélés normaként való elfogadását a feltörekvő térségek és államok jelentősebb csoportja az orosz világrend felfogáshoz nagyon hasonlóan minősíti, és azonos értékrendként fogadja el”
Az azonos gondolkodás mentén pedig körvonalazódnak azok az államok, amelyekre az orosz nagyhatalmi politika támaszkodhat, így az orosz érdekek szempontjából (ahogy a 2016-os külpolitikai koncepcióban is kiemelésre került) a potenciális partnerek közé sorolható Kína, India, a SESZ és a BRICS országai. Az orosz világrend felfogás elmélet teoretikusainak tanulmányai alapján (a mainstream orosz gondolkodás néhány kiemelkedő szerzőjét lásd az első fejezetben) újra olyan nemzetközi politikai világrend van kialakulóban, ahol huzamosabb ideig megint két egymástól élesen különválasztható világkép (politikai-, gazdasági- és társadalmi rendszer) kénytelen együtt élni, ezért a nyugati és a keleti (elsősorban a kínai) értékszemlélet egymással kiegyezve kényszerül megkeresni a közös irányítás lehetőségeit. Az Egyesült Államok és Kína együttműködése az orosz érdekeket nem sérti, sőt, az Egyesült Államok és Kína Oroszországgal kiegészülve a többpólusú világrend oszlopai lehetnének.
„Az orosz álláspont tényként emeli ki, hogy napjainkra kikristályosodott Oroszország új világrendben játszott szerepe, mert világossá vált eurázsiai hatalomként való önazonosulása”
Mindemellett azt az érvet is hangsúlyozzák, hogy az új világrendben azért kell mindenképpen markánsan megjelennie az ázsiai értékeknek, mert az emberiség jelentős hányada él az Ázsiát is magában foglaló Eurázsiában. A feltörekvő területek vezető állama még India is, ezért valójában a Jevgenyij Makszimovics Primakov néhai külügyminiszter, majd kormányfő által megalkotott stratégiai háromszög (Oroszország, Kína és India) lehet a hatékony motorja egy új vezetési mechanizmusnak.
Az új világrenddel szemben megjelenő szkeptikus álláspont azt emeli ki, hogy az orosz elméletben megfogalmazott multipoláris (de akár egy bipoláris) világrend kialakulására egyelőre nem látszik esély, mert még nem létezik az Egyesült Államok dominanciájával, vagy az általa vezetett Nyugathoz hasonló befolyással, gazdasági és politikai erővel rendelkező állam, államcsoport vagy gazdasági tömb.
„Az Egyesült Államok szuperhatalmi helyzetével szembeni összefogás alapját alkotó orosz-kínai együttműködés sikerességét kétségbe vonó kritikai érv az, hogy az orosz-kínai történelem valójában sorozatos konfliktusok láncolata, és a pillanatnyi együttműködést is csupán ideiglenesen kényszerítette ki a nemzetközi helyzet”
Nem láthatóak azok a biztosítékok és közös elvek, amelyek alapján az orosz-kínai partnerséget egyfajta „Nyugat-ellenes” összefogásként lehetne definiálni. Ugyanakkor Ázsia országait vizsgálva – indokolt külön kiemelni, mert az előrejelzések szerint a 21. század politikai és gazdasági szempontból Ázsia feltörekvésének időszaka lesz – megállapítható, hogy a térségben Oroszország nem csupán katonai potenciálja és ENSZ állandó BT-tagsága okán nagyhatalmi tényező, de az energiahordozók és a ritkaföldfémek potenciális exportőreként gazdasági-kereskedelmi befolyását is képes növelni. 2022 májusára Oroszország Kína legnagyobb olajbeszállítójává vált, de India is jelentősen növelte az orosz olaj importját, és Irán is bejelentkezett az olcsó orosz energiahordozóra. A térség több állama pragmatikus okokból jó kapcsolatokra törekszik Oroszországgal, és ez akkor is igaz, ha ezen törekvésük mellett a fejlett Nyugattal is kooperációra törekednek. 2022. márciusban az ENSZ Oroszországot elítélő határozatával kapcsolatban 35 ázsiai állam tartózkodott, 12 pedig a szavazástól távol maradt.
„Az ambivalens politikai attitűd oka az, hogy a globalizáció olyan sokrétű kapcsolati hálózatot teremtett, amelyben nem egyszerű a teljes struktúrát szétszakítani”
Így például Oroszország egyes államok számára fontos kereskedelmi-, vagy éppen fegyverpiaci partner, illetve számos állammal az orosz anyanyelvű kisebbség jelenléte miatt speciális politikai kapcsolatok alakultak ki. Az orosz nagyhatalmi elképzeléseket is rövid életűnek prognosztizálják, az orosz gazdaság, és ezzel az új multipoláris világrendben betöltött orosz vezető szerep idő előtti összeomlását vetítik előre azzal, hogy a 2022. február 24-én megkezdődött orosz-ukrán háború miatt bevezetett szankciók alapjaiban rázzák majd meg az orosz pénzügyi biztonságot és gazdasági-, ipari szerkezetet. A szankciók erejét mutatja, hogy a világ legfejlettebb, legerősebb ipari államai csatlakoztak hozzá, amelyek ugyan a Föld lakosságának csak 15 százalékát, de a globális jövedelem (GDP) 55-60 százalékát adják, ezért Oroszország a nemzetközi pénzpiacokhoz és a kereskedelemhez igen nehezen férhet majd hozzá. (Mint látjuk, ezek az érvek a háború két évének tapasztalatai alapján erősen meggyengültek. s szerk.)
„Ezzel szemben fogalmazódik meg az az érv, hogy ugyan a fejlett Nyugat támogatja az Egyesült Államok törekvéseit, de az ENSZ 190 tagállamából közel 140 ellenzi, vagy tartózkodásával jelzi, hogy nem helyesli az oroszellenes embargós politikát”
Bár az Egyesült Államok és a Nyugat sikeresen összehangolta a büntető intézkedéseket, a többi állam embargótól való távolmaradása azonban azt jelzi, hogy egyrészt Amerika szövetségesi köre nem bővül tovább, másrészt ennek egyenes következménye, hogy a Pax Americana a teljesítőképessége határához ért. Az orosz-ukrán háború pedig nem csak az amerikai szuperhatalmi hegemónia megtörésének folyamatához adott lökést, de egyben megnyitja a többpólusú világrendbe vezető fejlődési szakaszt is.
A globalizáció nemcsak a nemzetközi kapcsolatok terén okozott változást, de új típusú fenyegetettségek és kihívások is keletkeztek. Nem csupán a pénzpiac, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok és folyamatok váltak határtalanná és átláthatatlanná, de például a nemzetközivé váló terrorista szervezeteknek (mint az ISIS) is új típusú hálózata jelent meg. Az új kihívások új válaszokat és új módszereket igényelnek a már meglévő nemzetközi szervezetektől, illetve az addig ismeretlen problémák megoldására modern szervezeteket kell létrehozni, vagy a már meglévőket újjászervezni. Már a 2016-os orosz külpolitikai koncepció is megfogalmazta, hogy
„Oroszország nem ismeri el az Egyesült Államok nemzetközi <fennhatóságát>, kiemeli a többpólusú világrend létrehozásának szükségességét és elkerülhetetlenségét”
Ennek érdekében támogatja az ASEAN, a SESZ és a BRICS nemzetközi ügyekre gyakorolt hatásának növelését, mert olyan szervezeteket lát bennük, amelyek alkalmasak lehetnek a globális világrend új rendszerének felügyeletére; az ENSZ, a Világbank és a Valutaalap, mint pénzügyi és gazdasági szervezetek jelen gazdasági és politikai erőviszonyaihoz igazított struktúrájának áthangolására.
(Az írás eredetileg az eurasiacenter.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
