Mielőtt bárki is negatív gondolatokat társít a címhez, érdemes pontosítani, hogy a Fekete mise egy Szkrjabin-szonáta mellékneve. A darab a Zeneakadémián tartott október 10-i koncerten szólalt meg, több más Szkrjabin-művel együtt. A hangversenyt az öt évvel ezelőtt a Szabó Marcell által indított Orosz Zenei Fesztivál programsorozatában rendezték meg.

Kovács Eleonóra írása a #moszkvater.com számára

Az Orosz Zenei fesztivál első évében Rahmanyinov darabjai, 2019-ben Prokofjev, Glinka, Szkrjabin és Muszorgszkij művei, és más kísérőprogramok, 2020-ban Csajkovszkij kompozíciói, 2021-ben leginkább a hangszerek álltak a középpontban. A sorozat megálmodója törekszik arra, hogy egy-egy évfordulós zeneszerzőt mutasson be a közönségnek.

„Idén a mindössze 43 évet élt, és hazánkban kevéssé ismert Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin művei szólaltak meg. Jövőre ismét Rahmanyinov művészete áll majd a középpontban”

Szkrjabin 150 éve (1872. január 6.) született Moszkvában. Az arisztokrata családban nevelkedett, egyke Alekszandr édesanyja koncertező zongoraművész, édesapja katonatiszt volt. Az anya halála után az apa újra nősült. Alekszandr zenei tehetségére jellemző, hogy 16 éves korában felvették a moszkvai konzervatóriumba. Egy súlyos kézsérülés ellenére kitüntetéssel fejezte be zongoratanulmányait. A koncertezés mellett zeneszerzőként (bár diplomát nem kapott sok hiányzása miatt) is korán bemutatkozott. Művei már 22 éves korától megjelentek nyomtatásban. A termékeny élet(pálya) Moszkvában, 1915. április 27-én ért véget.

„Már gyermekkorában észrevették, hogy Alekszandr sajátos lelkivilágú. Később a vallás és az ezotéria felé fordult – zenei stílusa is megváltozott”

Szkrjabin a hangokhoz színeket, és fényt társított, Utolsó darabjához, a Prométheusz (A tűz költeménye) elnevezésű szimfonikus műhöz színorgonát is előírt (a bemutatón nem valósult meg Szkrjabin elképzelése). A szólózongorára írt művek mellett szimfonikus zenekari darabokat is komponált. Szkrjabin műveinek hangzásvilága egyedi, érdemes belemélyedni a szerző életművébe.

„Az ismert politikai körülmények ellenére a Zeneakadémia nagyterme zsúfolásig megtelt”

Még a színpadon is ültek nézők. Sajnálatos módon a koncert első felében két gyermek is ült a színpadi székeken, az egyikük a cipőjét levette, állandóan felállt, nem lehetett nem rá figyelni. Nem is értem, hogy miért ültek a színpadra, később miért nem vitték ki a gyermekeket.

„Maga a hangverseny felejthetetlen volt”

A két rész egy-egy elnevezést kapott: „A romantikus”, „A misztikus”. Az első részben Palojtay János játszott, mazurkákat, prelűdöket, két poémát, egy keringőt és két szonátát (III., fisz-moll szonáta Op. 23.; IV., Fisz-dúr szonáta Op. 30). Csalog Gábor műsorán szintén két szonáta szerepelt (IX. szonáta [Fekete mise] Op. 68.; V. szonáta Op. 53.), prelűdöket és az Op. 45. no 1-es Albumlapot. A műsorban húzás is történt, Csalog bejelentése szerint, de nem lehetett pontosan érteni az elmaradó művek sorát.

„Remek koncertet hallhatott a Zeneakadémia nagytermének közönsége a későromantika egyik nagyszerű zeneszerzőjének műveiből”

Szkrjabin két ’arca’ – a romantikus és a misztikus – rendkívüli tolmácsolásban jelent meg. Talán a Csalog Gábor által játszott karakterdarabok között több volt a csendesebb, rácsodálkoztunk a csodás pianókra, a darab végi zárások időkezelésére, Csalog bensőséges hangulatteremtő képességére. Palojtay János előadása szintén egyedi volt, a robusztus megoldásokat kell kiemelni. Bár a hangverseny időtartama több volt a megszokottnál, végig feszült figyelemmel hallgatta a közönség a darabokat, a chopini tünékeny dallamokat, másutt a rahmanyinovi vagy Wagnert idéző fordulatokat.

Egyetlen megjegyzés a koncert előkészületeihez. Az ismertetőlap műközlése a két előadó esetében nem egységes: van, ahol hiányzik a műjegyzék száma,  prelűd hol ebben, hol a ’prelud’ formában jelenik meg stb.