Csajkovszkij, Muszorgszkij, Prokofjev, Glinka, Szkrjabin, Rimszkij-Korszakov – csupa ismert név a klasszikus zene szerelmeseinek számára. Ám valóban jól ismerjük-e mindannyiukat? És akit tényleg jól ismerünk, nem tartogathat-e számunkra ő is meglepetéseket? Ezeknek a kérdéseknek eredhetünk nyomába a második Orosz Zenei Fesztiválon, Budapesten és Debrecenben, október 7. és 12. között.

Bóka Gábor írása a #moszkvater számára

A diótörő, A hattyúk tava, b-moll zongoraverseny, Patetikus szimfónia, Anyegin, A pikk dáma – aligha van olyan zenebarát, aki e címeket hallva ne vágná rá egyből a zeneszerző nevét.

„Csakhogy még az olyan jól ismert életművekben is, mint a Csajkovszkijé, akadnak ismeretlen területek”

Most egy ilyenre hívja fel a figyelmünket a második Orosz Zenei Fesztivál budapesti zárókoncertje a Szent István Bazilikában, amelyen a zeneszerző egyik legjelentősebb egyházzenei kompozíciója, az 1882-ben komponált Vesperás hangzik majd fel a debreceni Kodály Kórus és Szabó Sipos Máté előadásában. Az éjszakai virrasztás kivételesen személyes hangú megzenésítésére – mint korábban más egyházi művek esetében is – személyes tragédia indította Csajkovszkijt, aki a komponálás során ezért tartózkodott a bombasztikus elemektől, és kifejezetten bensőséges hangvételre törekedett.

„Másként bizonyult tartózkodónak a Klasszikus szimfóniát komponáló Prokofjev”

A teljes modern nagyzenekar csínját-bínját jól ismerő fiatal mester a századelő neoklasszicista törekvéseinek jegyében fogalmazta meg a haydni–mozarti szimfóniamodellhez visszanyúló, kifejezetten visszafogott melodikájú és hangszerelésű stílustanulmányát, melynek Gavotte-ja afféle szimfonikus slágerré is vált – kicsit a másik három tétel rovására. A debreceni Kodály Filharmonikusok által prezentált zeneakadémiai nyitóhangversenyen emellett a ritkán játszott I. zongoraverseny és a Rómeó és Júlia-balettzene részletei csendülnek fel – megteremtve az egyensúlyt ritkaságok és alapművek között.

„ A zongoraverseny szólistája az egész fesztivál művészeti vezetője, Szabó Marcell lesz, vezényel Somogyi-Tóth Dániel”

A balett egyébként nem csak hallható, de látható is lesz október 11-én a fesztivál többi eseményének helyszínt biztosító orosz Kulturális Központban – ezúttal a londoni Covent Garden előadásában, felvételről, Sir Kenneth MacMillan koreográfiájával. Mi több, még egyszer találkozhatunk Prokofjevvel a hét során – október 12-én délelőtt legnépszerűbb műve, a Péter és a farkas kerül előadásra ugyanott a zenei beavató műsorok specialistája, Lukácsházi Győző vezetésével.

„Szintén vezérfonálként húzódik végig az idei fesztiválon Muszorgszkij életműve”

Az obligát operavetítés mellett (a Borisz Godunov lesz látható felvételről) október 11-én izgalmas kamaraprodukció keretében kerülhetünk közelebb a mester személyiségéhez magyarul is olvasható leveleinek felidézésével (Meskó Bánktolmácsolásában), melyeket az Egy kiállítás képei című zongoraciklusából vett részletek kötnek össze Pregun Tamászongoraművész jóvoltából. S ha ez nem lenne elég,

„október 8-tól kivételesen gazdag és izgalmas kiállítás mutatja be nekünk Muszorgszkij öt operájának – Borisz Godunov, Hovanscsina, Háztűznéző, Szalambó, A szorocsinci vásár – keletkezését és utóéletét”

Különös tekintettel az idén szintén évfordulós alkotótárs–kiegészítő–áthangszerelő, Rimszkij-Korszakov abban játszott szerepére. Az énekes-legendák szerelmesei pedig bizonyára meghatottan nézik majd meg Irina Arhipova és Fjodor Saljapin egy-egy jelmezét is a kiállított tárgyak között.

Apropó Rimszkij-Korszakov – hány olyan művét tudjuk felsorolni, amelyikben nem Muszorgszkij átdolgozójaként tüntetik fel a nevét? Nos, itt az alkalom, hogy e vélhetően nem túl nagy számot bővítsük. Október 9-én egy egész koncertnyi összeállítást kapunk a mester dalaiból „a mi oroszunk”, a megingathatatlan közönségkedvenc, Fokanov Anatolij tolmácsolásában, Demény Balázs zongorakíséretével.

„Hasonlóan felfedezés-értékű lehet Szkrjabin zongoramuzsikájának bemutatása Palojtay János 10-i szólóestjén”

A századforduló e zseniálisan egyéni hangzásvilágot álmodó, enigmatikus komponistájának művészete mindig is a keveseké volt (és alighanem marad is), ám érdemes újra és újra kísérletet tennünk, hogy bekerüljünk a beavatottak boldog csapatába.

Teljesen más világba kalauzol az október 8-i Glinka-kamaraest, amelyen Pregun Tamás, Tabányi Tibor és a Kruppa vonósnégyes a korai romantika elsősorban operaszerzőként ismert alkotójának itthon teljesen ismeretlen műveit tolmácsolja. S akinek ennyi jó kevés, az a komolyzene szűknek éppen nem mondható határai közül kilépve ízelítőt kaphat a népzenéből is. Október 10-én kora este guszli és más népi hangszerek szólalnak meg a Gugyi Gorazdo együttes jóvoltából.