Csajkovszkij áradó dallamait sokan ismerik és szeretik, a zeneszerző művei rendre felcsendülnek a rádióban, a koncerttermekben, az operaházakban. Magyarországon harmadik éve megrendezik meg az Orosz Zenei Fesztivált, idén a középpontba a 180 éve született Csajkovszkij művei kerültek.

Szabó Ildikó írása a #moszkvater.com számára

A világjárvány miatt a fesztivál programja szűkített programot kínál mind a koncertek mennyiségét, mind az előadói apparátust tekintve, azonban az érdeklődő így is belepillanthat, belehallgathat Csajkovszkij nagyszerű zenéjébe. A sorozat a következő évi fesztivál „előhírnöke”. Az október 1-én, A zene világnapján induló, és október 9-én záródó sorozat eseményeit a Zeneakadémián, az Orosz Kulturális Központban, az Idegennyelvű Könyvtárban, valamint új helyszínként a Tihanyi Apátságban látogathatta, látogathatja a közönség.

„Két hangversenyt élőben is kísérhet(ett) az, aki valamilyen ok miatt nem jut el a koncertekre”

A nyitó hangversenyt a Zeneakadémián tartották, kellemes műsorral. A koncert érdekességének azt tarthatjuk, hogy a zeneszerző mindhárom balettjéből kaptunk egy rövid, nagyon nagy gondossággal összeállított keresztmetszetet. Szintén érdekesség volt az, hogy egyetlen zenemű kivételével átiratok szólaltak meg. Elsőként A diótörő szvitből hallhatott a közönség néhány tételt, az ismerteket és a kevésbé ismerteket is, Arenszkij átiratában. A kétzongorás átdolgozás megidézte a zenekari hangzást, Szabó Marcell, a fesztivál művészeti vezetője és Pregun Tamás tolmácsolása remek volt.

„A két művész tökéletesen visszaadta a tételek hangulatát, a táncos jelleget, azt a felhőtlen hangulatot, amely a részleteket jellemzi”

A hattyúk tava szvit tételeiből hallhattunk néhányat Mészáros Zsolt Máté átiratában és tolmácsolásában. A szép előadást követve a hallgatóban felmerülhetett az, hogy az orgonaátirat visszaadja-e a Csajkovszkij által megálmodott atmoszférát. Véleményem szerint ez csak részben valósult meg, mindenesetre érdekes hangzást hallottunk.

 

A szünet után a Csipkerózsika szvit keresztmetszetét, annak is négykezes változatás játszotta Szabó Marcell és Balogh Ádám. Az átiratot a virtuóz zongoraművész és szintén áradó dallamairól ismert Rahmanyinov készítette. Ez a balett, illetve annak zenéje talán kevésbé ismert, mint Csajkovszkij másik két darabjának dallamai.

„Az előadás kvalitása igazolta azt, hogy ez a mű is a zeneszerző melódiagazdagságát mutatja”

A koncert keretét A diótörő szvit képezte, záró számként a karmester-zongoraművész Pletnyov szólózongorára készített átiratának tételei szólaltak meg, Szabó Marcell remek előadásában. Razvaljajeva Anasztázia az Évszakok zongora ciklusból két, az Op. 51-es sorozatból (a Szentimentális keringőt) egy tételt játszott. A hárfa hangja elbűvöli a hallgatót, most sem volt másként. Az átirat készítőjét nem tüntették fel, a közönség a három tétel karakterekben gazdag tolmácsolását nagy szeretettel fogadta.

„Az Emlék egy kedves helyről  című háromtételes darab volt az egyetlen mű, amely nem átiratban szólalt meg. A darabnak létezik egy zenekari kíséretes változata is”

Több Csajkovszkij-mű címében feltűnik az ’emlék’ szó, nem véletlenül, hiszen a szerző aktuális lelki állapotát érzékeltetve egy-egy pillanatképet, hangulatot mutatnak be ezek a művek. A ciklus záró tétele, a Mélodie a legismertebb, de a Scherzo finom csipkelődése is izgalmas (a két utolsó tételt felcserélve játszották a művészek). Kállai Ernő hegedű- és Szabó Marcell zongorajátéka tökéletesen bemutatta a tételek karakterét, az édes-bús életérzést.

Összegzésül megállapíthatjuk, hogy a népszerű dallamokból összeállított, különleges hangszerekre készült átiratokat felvonultató, Csajkovszkij három balettjét a központba helyező, intim hangulatú koncert élvezetes volt.