Hogy is hívják?

Hogyha van idejük és kedvük a (komoly)zene rajongóinak arra, hogy állhatatosan tanulmányozzák egy-egy zeneszerző életművét, különös zeneműcímek is feltűnhetnek a számukra. Van-e jelentése vagy jelentősége egy-egy címnek, alcímnek (szimfóniák esetében melléknévnek)? Ön szerint melyik a legegzaltáltabb, legeredetibb, legtalálóbb vagy legsokkolóbb műcím? Válasszon!

Kovács Eleonóra írása a #moszkvater.com számára

A zenetörténetben találhatunk néhány olyan zeneműcímet, ami első látásra, vagy akár sokadik olvasásra is furcsának tűnhet. A programmal ellátott művek, például a szimfonikus költemények, programszimfóniák, vagy a szövegre komponált darabok, így például az operák, dalok, egyházi vokális művek támpontot adnak a tartalomhoz. De például egy szonáta, egy vonósnégyes, vagy szimfónia esetében a szerző általában nem adja meg a programot.

„Közismert az a történet, hogy Beethoven 3., Esz-dúr (Eroica) szimfóniája eredetileg Napóleon tiszteletére készült, neki ajánlotta a szerző, de Napóleon császárrá koronázásakor visszavonta a melléknevet”

Így lett a szimfónia mellékneve az Eroica szimfónia. Gyakran utólag ragasztanak egy-egy melléknevet egy műhöz, annak egy jellegzetessége alapján, mint Haydn A medve; A tyúk szimfóniája. A királynő melléknevű darabja pedig azt jelzi, hogy Marie Antoinette kedvenc Haydn-szimfóniája volt a No. 85-os sorszámú. A sor folytatható, de emeljünk ki néhány orosz, szovjet, szovjet-orosz zeneszerzőt művének-műveinek címével.

Szergej Szergejevics Prokofjev (1891 – 1953) II., d-moll szimfóniája a Vas és acél melléknevet viseli, az op.40-es mű a legritkábban játszott Prokofjev szimfónia. A mű 1925-ben szólalt meg először, méghozzá Párizsban, ott is komponálta Prokofjev a mindössze kéttételes szimfóniát. A művet a bemutatón Szergej Alekszandrovics Kuszevickij (Serge Koussevitzky) vezényelte, neki szól az ajánlás is. A komponálás időszakát „kilenc hónapos őrjítő fáradtság”-nak írta le a zeneszerző.

„Maga a szerző nem volt elégedett a darabbal, de a közönség sem. Mjaszkovszkijnak címzett levelében arról ír, hogyha hallgatja a művet, maga sem érti a lényegét, hogyan is érthetné más. Azt is tudjuk, hogy zeneszerzői képességébe vetett hitét is megingatta a mű”

A nyitó tétel sűrű zenei szövésmódja, a helyenként nem kellemes, akkor modernnek tartott hangzásvilágú mű melléknevét Prokofjev egy megnyilatkozása alapján kapta: „vasból és acélból készült” darabot szándékozott írni. Ha meghallgatjuk a szimfóniát, beleképzeljük magunkat egy óriási gyár hangkavalkádjába. Érdekesség, hogy egy másik művének a fogadtatása, egy zongoraversenyé szintén negatív volt, az is 2. sorszámot viseli, erről korábban olvashattak.

És ha maradunk a sorszámoknál és a zongoraversenynél, szimfóniáknál, Prokofjev I. zongoraversenye – némi mellékzöngével – sikeres volt. Ugyanígy az I., D-dúr (Klasszikus) szimfónia, amelynek éles ellentéte a II. szimfónia. A mű 1918. április 18-án szólalt meg először Petrográdban, a szerző vezényletével. A melléknevet maga Prokofjev adta a darabnak. A négytételes, a bécsi klasszika világát és helyenkénti hangzásmódját mutató darab Prokofjev művei között az egyik legkedveltebb. Nem is csoda, hiszen rövid, és rendkívül szellemes (hangnemváltások például), szinte fricskát mutat a nagy bécsi mestereknek, egyúttal hódol nekik. A tételek közül a harmadik nem a megszokott menüett vagy a scherzo nevet viseli, melyek ¾-es lüktetésűek, hanem a Gavotte feliratot: páros lüktetésű a tánc.

„A neoklasszikus stílusú szimfóniát mindenképp érdemes meghallgatni”

Prokofjev 11 zongoraszonátát írt, ebből kettő befejezetlen maradt. Három szonátája, a 6. (A-dúr, Op. 82), a 7. (B-dúr, Op. 83) és a leghosszabb, a 8. (B-dúr, Op. 84) egy időben, mondhatjuk, hogy szimultán keletkezett. A szonáták kiemelkedőek zeneszerzői szempontból, fényesen (pontosabban komoran) jelzik a keletkezés körülményeit (1939 – 1944), a II. világháború időszakában vagyunk. A három szonáta a „háborús szonáták” elnevezést kapta, érdekes módon az orosz zenetudomány nem ezzel a melléknévvel tartja számon a műveket.

„Mindenesetre a zenei anyag atmoszférája reflektál a korszak hangulatára”

Talányos című Prokofjev Op. 17-es sorozata, amely öt tételt tartalmaz, különös címet visel. A Szarkazmusok feliratú, körülbelül 12 perces mű zongorára készült, 1912 és 1914 között. Saját leírása szerint „nem kell túl komolyan venni a kompozíciót”. Nem mellesleg Prokofjev szerette, ha különösebb-különlegesebb műveiről, azok előadásáról vitáztak. Az öt tétel hangzása valóban kissé „polgárpukkasztó” volt a maga idejében. A tételek címei nem utalnak semmire az előadói utasításon (Tempestoso; Allegro rubato; Allegro precipitando; Smanioso; Precipitosissimo) kívül.

„Prokofjev Op. 22-es zongoraciklusa, amely 20 zenei miniatúrából áll, szintén talányos címet visel. Bár a névadásból – Tovatűnő látomások – sejtünk valamiféle programot, mégsem ír a tételekhez a szerző olyan címeket, amelyek segítenének az értelmezésben”

Leginkább tempójelzést, vagy más előadói utasítást látunk a tételhez. Az 1915-17 között készült mű egyes tételei Prokofjev egy-egy barátja számára készültek. A sorozatot 1918. április 15-én mutatta be a szerző Petrográdban. A cím Konsztantyin Balmont költő egy verssorából ered, (Mimoljotnosztyi), egy barát francia fordítása lett végül a mű címe (Visions Fugitive). Maga a teljes mű körülbelül húszperces, néhány tétel felvétele elérhető Prokofjev előadásában. https://www.youtube.com/watch?v=Gk0jJyUh0T4

Zongorára készült Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840 – 1893) Évszakok (Op. 37/B) című ciklusa. Nem, nem négytételes a darab! Minden hónap szerepel tételcímként, és mellette még egy felirat (utóbbit nem szokták jelölni, ezért szerepeltetjük a műcímek bemutatása során). Érdekesség, hogy Csajkovszkij életművében a zongoraszóló művek aránya kevés, maga sem tudott kiválóan játszani a hangszeren. 1875-1876 között készült a sorozat.

Времена года

Январь – У камелька; Февраль – Масленица; Март – Песнь жаворонка; Апрель – Подснежник; Май – Белые ночи; Июнь – Баркаролла; Июль – Песнь косаря; Август – Жатва; Сентябрь – Охота; Октябрь – Осенняя песня; Ноябрь – На тройке; Декабрь – Святки

„Dmitrij Sosztakovics (1906 – 1975) különösen vonzódott a dátumokhoz, hónapokhoz, évekhez. Valószínűnek tarthatjuk, hogy a cím- vagy alcímadások a párt a párt kegyének (újra) elnyerését remélték”

Október címmel (Op. 131) Sosztakovics írt egy szimfonikus költeményt, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom (vajon így hívják ma itthon ezt a megmozdulást?) ötvenedik évfordulójára készült. A szerző nem adott programot a darabhoz, azonban jól jelzi a cím, nem mellesleg azt írta, hogy „különösen élveztem a munkát a szimfonikus költeményemmel, a mű kifejezi a szülőföldem iránti büszkeségemet és csodálatomat”. Sosztakovics gyors tempóban írta meg egyetlen szimfonikus költeményét, de nagyon elfáradt a munkában (tudjuk meg Vagyim Bibergantól). A mű langyos sikert aratott annak ellenére, hogy dicsőítő műről volt szó. Itt jegyezzük meg, hogy 22., B-dúr szimfóniája (Op. 14) is az Október feliratot viseli, a forradalom 10. évfordulójára készült.

Az 1957-ben komponált 11., g-moll szimfóniája (Op. 103) Az 1905-ös év alcímet viseli. A tételszünet nélkül játszandó mű jól ábrázolja a forradalom eseményeit. A következő számú, d-moll szimfónia alcíme Az 1917-es év (Op. 112). A Lenin emlékének dedikált darab 1961-ben keletkezett, és bár programot nem adott hozzá a szerző, a tételfeliratok jelzik a „cselekményt”: (Petrográdi forradalom; Razliv; Auróra; Az emberiség hajnalán).

„Nem csak az évszámok, dátumok fontosak Sosztakovicsnak (3., Esz-dúr szimfóniája [Op. 20] a Május 1. feliratot viseli ), hanem a városok is. Sosztakovics talán legismertebb szimfóniája a Leningrádi szimfónia (7., C-dúr, Op. 60)”

Az 1942-ben bemutatott darab rendkívüli sikert aratott, a koncertet közvetítették. Ezt a felvételt később a nyugati országokban is lejátszották. Sosztakovics adott támpontot a tételekhez (Háború; Emlékezés; Hazai kiterjedés; Győzelem), de rövid időn belül vissza is vonta ezeket. A hallgatóra bízta, milyen gondolatokat vél felfedezni a műben. Babij Jar alcímű, 1962-es 13. szimfóniája (Op. 113) kórussal szólal meg, tehát van programja a darabnak, de ez is ismert szimfónia.

Kevésbé ismert Sosztakovics 8., c-moll vonósnégyese (Op. 110), mely a Drezda alcímet viseli, ott készült három nap alatt az öttételes, szünet nélkül játszandó mű. Az 1960-ban írt és bemutatott kvartett dedikálása „a fasizmus és a háború áldozatainak” szól, olvasható a partitúra elején. A mű egyes részletei megszólalnak a Yorgos Lanthimos rendezte A homár című, 2015-ös filmben. Sosztakovics számos más művéből idéz ebben a darabban. Még egy izgalmas címadás: Az örök dicsőség lángja (Op. 111/b) az alcíme annak a műnek, amely a Novorosszijszki harangjáték néven ismeretes.

Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin (1872 – 1915) két misét is írt zongorára. Kissé összeférhetetlen a két dolog, hiszen a mise alapvetően tartalmaz énekhangokat, és néhány kivételtől eltekintve zenekart. Ráadásul a szerző egy-egy színt jelez a címben.

„Szkrjabin vonzódott a színekhez, A tűz költeménye című művéhez például színorgonát is előírt”

1911-ben írta a szerző a 7. zongoraszonátáját (Op. 64), amely a Fehér mise elnevezést viseli. A kromatikában (félhanglépések sorozatában) és a majdhogynem atonális hangzásban bővelkedő darab mellékneve magától a szerzőtől származik. A 9. zongoraszonáta alcíme Fekete mise (Op. 68). A mű – a szonátáktól eltérően egyetlen tételes, és körülbelül 10 perc időtartamú. Szkrjabin e késői, 1912-13-ban komponált szonátája nem a szerzőtől kapta a melléknevet, de valószínű, hogy a darab hangzásvilága miatt lett ez a darab is mise, bár kissé kétértelműnek tartható a melléknév.

Szintén zongoradarab a szerző Két tánc című darabja. Az Op. 73-as mű tételei (ne felejtsük el, táncokat jelez Szkrjabin) Füzérek; Sötét lángok. Sokatmondóak, különösen a második tételfelirat. Az Op. 51-es Négy darabjának 1. tétele a Törékenység nevet kapta, de az 1906-ban keletkezett sorozatnak még két furcsa tételcíme van: Szárnyas vers és Bágyadt tánc. Végül még egy rendhagyó cím, amely az Op. 36-os zongoramű, a felirat pedig Sátáni vers, a mű 1903-ban íródott.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com