Kezdőlap » x-demokrata » Értékek és érdekek
Donald Trump amerikai elnök (b) és vendége, Orbán Viktor miniszterelnök a washingtoni Fehér Ház Roosevelt-termében, ahol a magyar kormányfő beírt a vendégkönyvbe 2019. május 13-án. MTI/Koszticsák Szilárd #moszkvater

Értékek és érdekek

Az amerikai prioritások megváltozása egyengeti a leghatékonyabban a magyar-amerikai és az orosz-amerikai közeledést is

Donald Trump amerikai elnök (b) és vendége, Orbán Viktor miniszterelnök a washingtoni Fehér Ház Roosevelt-termében, ahol a magyar kormányfő beírt a vendégkönyvbe 2019. május 13-án. MTI/Koszticsák Szilárd #moszkvater
Donald Trump amerikai elnök és vendége, Orbán Viktor miniszterelnök a washingtoni Fehér Ház Roosevelt-termében, ahol a magyar kormányfő beírt a vendégkönyvbe 2019. május 13-án
Fotó:MTI/Koszticsák Szilárd

Egyre bonyolultabbá válik a világ. A nemzetközi kapcsolatokat összekuszálta az erőviszonyok, a világrend átalakulása. Elemzők sorával együtt írjuk le szinte naponta, hogy ebben a világban mind nehezebb kiigazodni. Pedig dehogy! Az átalakulás minden kuszasága ellenére megbízható sorvezető, ha az érdekek mentén próbáljuk felfejteni a valóságot. Az igazság, a mozgatórugók keresése közben nem a szavakra, hanem a tettekre, és nem az értékekre, hanem az érdekekre kell igazán figyelni.

„Egyre tisztábban látszik ugyanis, hogy az értékek hangoztatása sokszor csak az érdekek érvényesítését szolgálja”

Vegyük csak az elmúlt napok történéseit! Az Egyesült Államok és Kína közötti újabb csörtét, az iráni-amerikai viszony kiéleződését, s mindezek nyomán az amerikai diplomácia lépéseit, mindenek előtt Mike Pompeo külügyminiszter brüsszeli és szocsi megbeszéléseit, a Washington és Moszkva közötti kapcsolatok oldódását, az újabb Putyin-Trump találkozó érlelődését. De jól illik ebbe a sorba Orbán Viktor washingtoni útja is. Első pillantásra nincs ezek között az események között semmilyen vezérlő elv, aztán hamar rájöhetünk, hogy mégis. Mégpedig a sokat emlegetett érdekek, a lényeges pillanatokban mindent felülíró pragmatizmus.

Kezdjük Orbán és Trump találkozójával, amelyre a kétoldalú kapcsolatok lehűlése után kicsit sokat kellett várni, aztán olyan barátira sikeredett, amilyenre a magyar kormányfő még legtitkosabb álmaiban sem nagyon gondolhatott. Szó sem volt itt a demokrácia megbicsaklásáról, autoriter tendenciákról, a magyar-orosz vagy a magyar-kínai kapcsolatok milyenségéről, de még a katonai kiadások oly sokszor felemlegetett növeléséről sem. Persze, a közös fotó létrejöttéhez több előfeltételnek is teljesülni kellett, a lényeg azonban Európa elrablása, megosztása – nevezzük, ahogy akarjuk -, Berlinnel és Párizzsal szemben elégedetlen és türelmetlen közép-európaiak támogatása, helyzetbe hozása volt. Mert most – mint azt korábban már Steve Bannon mozgásából és Andrej Babis cseh, majd Peter Pellegrini szlovák kormányfő körül udvarlásából is láthattuk – az euroszkeptikusok felkarolása az amerikai érdek. Az atlantizmusnak vége, a demokrácia megvédése lekerült a napirendről.

„Intenzíven folyik helyette az ékek beverése, a megosztás. Tudják, amivel egyébként Oroszországot szokták vádolni”

Az orosz-amerikai viszony enyhülésének is volt több előfeltétele, így az úgynevezett Mueller-jelentés Trump számára kedvező végkicsengése, ám a hirtelen jött közeledés itt is inkább az amerikai érdekek, a prioritások megváltozásával magyarázható. Washington szemében most mindennél fontosabb a nyomás növelése Kínára és Iránra. Ez pedig Oroszország nélkül sokkal nehezebb. Ha Moszkva hajlandó legalább egy kicsit hátrébb lépni Pekingtől és Teherántól, vagy ettől legalábbis nem zárkózik el kategorikusan, Oszakában ismét egymás tenyerébe csaphat Putyin és Trump. S itt már szóba jöhet az Oroszországra nehezedő nyomás csökkentése Ukrajnán keresztül, és talán Európába sem telepít több rakétát Amerika. Ha azonban a Kreml semmilyen kompromisszum készséget nem mutat, akkor pedig jöhetnek az újabb szankciók, a feltartóztatás politikájának folytatása.

A világ ilyen egyszerű. Az érdekek vezérlik. Ennek megfelelően Pompeo ezúttal nem talált időt a berlini kitérőre, de az orosz ellenzéki panaszok meghallgatásának szokásos körét is kihagyja.

„Aztán, majd ha az amerikai érdekek úgy kívánják, akkor jöhet megint az euroatlanti összeborulás, és a demokrácia megvédése”

Orbán és Trump érdekei most egybeestek. Nagy kérdés azonban, hogy mennyi a közös pont Putyin és Trump érdekeiben.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.