Lengyelország új, az európai fősodorba belesimuló kormánya életet lehelne a Weimari Háromszögbe, s úgy tűnik, az ukrán válság talán össze is hozza a sokáig halódó szövetséget. Emmanuel Macron francia elnök, Olaf Scholz német kancellár és Donald Tusk lengyel miniszterelnök Berlinben találkozik, hogy újjáélesszék az együttműködést. Lehet-e ennek az európai együttműködésnek a motorja az Oroszországgal szembeni kiállás? Úgy tűnik, hogy az érdekek azért nem teljesen esnek egybe. Míg korábban Varsó lógott ki e háromszögből, addig most Párizs és Berlin ellentéte gyengíthet az összefogást.

Hosszú idő után újra megtartják az úgynevezett weimari háromszög, a Franciaország, Németország és Lengyelország közötti, 1991-ben létrehozott együttműködési formátum rendkívüli csúcstalálkozóját. Lengyelország új, Európa-párti kormánya arra törekszik, hogy erősítse az együttműködést Berlinnel és Párizzsal. A weimari együttműködés története erősen hullámzó.

„A német kancellár, a lengyel államfő és a francia elnök a háború előtt 11 év után először folytatott megbeszélést a weimari formátumban”

A mostani találkozó előtt Stephane Séjourné kiemelte, hogy további támogatási tervekkel állnak elő Ukrajna segítésére. Annalena Baerbock szerint addig fogják segíteni Ukrajnát, amíg szükséges. A francia külügyminiszter azt mondta, az orosz agresszió mindent megváltoztatott Európában, ezért az EU-nak új energiára van szüksége. A találkozó legfőbbkérdése ugyanakkor, hogy miként sikerül csillapítani e kérdésben a Párizs és Berlin között az utóbbi időben kiéleződött ellentéteket.

„A weimariak együttműködése a PiS kormányzása alatt erősen lehűlt”

Az elmúlt nyolc évben kormányzó nemzeti konzervatív párt ugyanis „német ügynökként” ábrázolta magát Tuskot, és feszült volt a viszonya Berlinnel is. A választások után a kétoldalú viszony azonnal normalizálódott, a háborús kárpótlás például azonnal lekerült a napirendről. Legalábbis finomodott. A lengyel kormányt ugyanis parlamenti határozat kötelezi, hogy érjen el kárpótlást Németországtól. Ennek formája és tartalma azonban nem mindegy. Több jelképes és valós indítványról is beszélnek, így a kényszermunkások emlékművének felállításán túl a megszállás idős lengyel túlélőinek megsegítéséig.

„A német és francia kormányok számára Varsó fontos szövetséges, végül is egy 188 milliós tömb nevében léphet fel a három állam az EU-ban”

Lengyelország front államként Ukrajna első számú ellátási és kiképző központjaként is megkerülhetetlen az Oroszországgal vívott konfliktusban. Franciaországnak fontos, hogy az EU szorgalmazott „újrafelfegyverzésében” központi szerepet kapjon hadiipara, a lengyelek ne Dél-Koreában és az Egyesült Államokban vásároljanak, hanem nála. Ezt szeretnék elérni maguknak a német fegyver konszernek is. Lengyelország a balti és skandináv államokkal együtt pedig aggódik amiatt, hogy Trump visszatérésével meggyengül a NATO föléjük emelt pajzsa. Ezért is jelképes, hogy a háromszögben jelen van az atomhatalom Franciaország is.

„Németország és Franciaország kulcsszerepet játszik az Európai Unióban, és Lengyelország csatlakozna ehhez a tandemhez”

– jelentette ki Andrzej Szejna, új külügyminiszter-helyettes a Rzeczpospolita című napilapnak adott interjúban. A több külpolitikai témára is kitérő beszélgetésben Szejna rámutatott, Németország Lengyelország legfontosabb gazdasági partnere. Ennek a politikai kapcsolatokban is tükröződnie kell. Lengyelország szempontjából azonban az lenne a legelőnyösebb, ha a kapcsolatokat szélesebb körben fejlesztenék, mégpedig a Weimari Háromszög nevű francia-lengyel-német formációban” – vélekedett a vezető diplomata. Arra a kérdésre, hogy miután „a visegrádi csoport (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia – V4-ek) és a Három Tenger Kezdeményezés (3SI) halott”, Varsó számára a Weimari Háromszög válik-e a legfontosabb együttműködési formátummá, Szejna megerősítette, ennek „így kell lennie”. Hozzátette, a német-francia páros kulcsszerepet játszik az EU-ban, az unió jövőjéről folytatott vitában, ezért stratégiai jelentősége van annak, hogy Lengyelország állandó jelleggel csatlakozzon hozzájuk.

„Ehhez érdemes hozzávenni azokat a nyugati véleményeket, melyek szerint a kontinens békéjéért össze kell fognia Macronnak Scholz-cal, bevonva Tuskot”

Ezek a nyugati körök úgy látják, hogy Moszkva a kontinens békés rendje ellen is háborúzik (Putyin), az unión belül gyülekeznek a liberális demokrácia ellenségei (Orbán), a tengerentúlon pedig a volt elnök végzetes csapás mérésére készülődik (Trump). Jól megfogalmazza ezeket a félelmeket cikkében Daniel Brössler, aki szerint ezzel a veszéllyel Macronnak és Scholznak közösen kell szembe szállnia, de be kell vonniuk Lengyelországot is. Mindent meg kell tenniük, hogy Kijev ne legyen kénytelen behódolni Moszkvának. A Süddeutsche Zeitung egykori varsói és moszkvai, jelenlegi brüsszeli tudósítója hangsúlyozza, a legfőbb, hogy az említetteknek számot kell vetniük a legrosszabb forgatókönyvvel, vagyis azzal, hogy Trump győz, ami azt is jelentheti, hogy még a NATO fennmaradása is bizonytalanná válik.

„Ehhez Brössler szerint Macronnak és Scholznak szüksége van Tuskra, aki jól kiismeri magát a demokrácia ellenségeivel szembeni harcban”

Ez a két hír jól mutatja a Varsóban és ezzel párhuzamosan Berlinben is végbement változásokat. Donald Tusk választási győzelmével Lengyelország az eddigiekkel ellentétben nem Németország ellenében, hanem a nagyokkal összefogva erősítené európai és kelet-európai befolyását. Míg Kaczynskiék elsősorban az amerikai érdekek mentén, Németországot és Oroszországot gyengítve szerették volna ezt elérni, addig Tuskék kihasználnák a miniszterelnök kiváló berlini bekötését, és „jó európaiként” Brüsszel hullámán tennék Lengyelországot európai középhatalommá. Változnak a középhatalmiságot erősítő intézményi, szövetségi keretek is.

„A Három Tenger Kezdeményezés háttérbe szorul, és előtérbe kerül a Weimari Háromszög, valamint maga az európai integráció, amelynek Varsó immár a belső magjához kíván tartozni, és nem a perifériáról támadná Brüsszelt”

Meg kell jegyezni, hogy a globális változások kedveznek ezeknek az elképzeléseknek, hiszen egyrészt Trump várható győzelme egyben azt is jelenti, hogy az Egyesült Államok ismét elfordul Európától, másrészt Ukrajna felgyorsuló euroatlanti integrációja a háborúval párhuzamosan még inkább felértékeli Lengyelországot. De a V4-ek felerősödött belső törésvonalai is errefelé lökik Varsót. Sőt, a lengyel-ukrán viszony feszültebbé válása, az érdekütközések is inkább a középhatalmiságot kiteljesítő új eszközök igénybevételét feltételezik. A lényeg tehát változatlan, a középhatalmi álmok megvalósításához azonban az euroatlanti integrációs kereteket használná Varsó.

„Ez az európai fordulat aligha tetszik a jelenlegi amerikai vezetésnek, de megfelelhet a következőnek már csak azért is, mert a Németországhoz közeledés lengyel szándékok szerint nem jelent távolodást az Egyesült Államoktól”

Hátrány ennek a politikának, hogy konszolidálóódnak ugyan Berlin és Varsó kapcsolatai, ám Németország most éppen hanyatló ágban van, így nem igazán jó hátszél a lengyel keleti és európai törekvésekhez. Igaz ugyanakkor, hogy a gyengülését érző Berlin az új helyzetben inkább partnerként, semmint versenytársként tekinthet Varsóra. Kevésbé lehet megértő ezzel a tandemmel szemben Párizs, amelynek fenntartásait hivatott csökkenteni a Weimari Háromszög. Emellett figyelni fognak az európai lengyel befolyás növekedésére más középhatalmak is, mint például Olaszország. Még kevésbé érdeke Lengyelország ilyen mértékű megerősödése, az ezzel valószínűsíthetően járó imperialista stílussal együtt Közép-Európa többi országának, de középtávon Európa keleti perifériáján is megnőhet ezzel kapcsolatban a történelmi – litván, ukrán – elégedetlenség. Egy darabig ezek az országok megpróbálják kihasználni Lengyelország súlyának növekedését, egy idő után azonban ez kódoltan ellenérzésekhez, érdek ütközésekhez vezethet.

„Változik a lengyel-ukrán viszony is. A harci dobok már 2023 elejétől halkultak Lengyelországban”

Csökkent az Ukrajna támogatását kísérő lelkesedés, és alakultak a középhatalmi ambíciók – pontosabban azok kiteljesítésének módja – is. A társadalomra egyre nagyobb terhet ró az ukrán menekültek jelenléte. Ebbe az elfáradásba robbant bele az ukrán gabona import tilalma körüli vita, amelyben Varsó a közelgő választások miatt akkor sem engedhetett volna, ha akar. A választásokra készülő politikusok egyre nehezebben tudtak egyensúlyozni a középhatalmi álmok és a valóság között.

„De érzékelve nemcsak az európai, hanem ezen belül a leginkább elkötelezett lengyel társadalom hangulatának változását, Zelenszkijék is bele-beleharaptak immár Lengyelországba is”

Parázs vita kerekedett, a két ország diplomatái a közösségi oldalakon és a médiában kezdtek heves üzengetésbe. Volodimir Zelenszkij az ENSZ-ben azzal vádolta meg a közép-európaiakat, hogy csupán színlelték a szolidaritást Ukrajnával, és Oroszországot támogatják a lépéseikkel. Varsó erre bekérette az ukrán nagykövetet, Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök pedig televíziós beszédben jelentette be a döntést, hogy nem szállítanak többé fegyvereket Ukrajnának.

„A lengyel kormány azonban most az ukrán export kapcsán csapda helyzetben van. Jobb híján hatalmi érdekből egyszerre próbálja védeni a gazdák érdekeit, és megfelelni Brüsszel Ukrajnát minden áron favorizáló politikájának”

Nem egyértelmű, hogy Tuskék felismerték-e az Ukrajna integrációjában rejlő veszélyeket – aligha -, vagy legalább elgondoltak Andrzej Duda államfőnek az ENSZ-ben tavaly ősszel Ukrajnára utalva elmondott szavain, miszerint vigyázni kell a fuldoklóval, mert az magával ránthatja azt is, aki segíteni akar neki.

Az érdekek első komolyabb ütközése egyben megmutatta a lengyel-ukrán szövetség törékenységét is. Ráadásul azóta az is kiderült, hogy Donald Tusk kormánya mindent alávet annak a törekvésének, hogy belesimuljon az európai fősodorba. Ennek jegyében nemcsak jobban alkalmazkodik Brüsszelhez, de a lengyel középhatalmi álmokat is inkább az Európai Unión, illetve Varsó, Berlin és Páris régi együttműködési keretének, az úgynevezett weimari háromszögnek a felélesztésén keresztül valósítaná meg. Így Varsó Ukrajna kérdésében is felsorakozott az európai fősodorhoz, és a külön utak, az államszövetségi játszmák helyett gazdasági eszközökkel, Kijev európai integrációjának felgyorsítása révén erősítené Lengyelország befolyását. Kerüli a konfrontációt Kijevvel, és háttérbe szorult a Három Tenger Kezdeményezés is.