Merre fordul Lengyelország? Marad a szuverenista irány, avagy egy az európai fősodorhoz alkalmazkodóbb, ha úgy tetszik, globalistább fordulatot vesz? Marad a hatalomban a nyolc éve kormányzó nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS), avagy egy heterogén, alapvetően balliberális koalíció élén visszatér a hatalomba a jobbközép, sok tekintetben neoliberális Polgári Platform. Jó eséllyel ez lesz a lengyel politika elmúlt két évtizedét meghatározó két politikus, Jaroslaw Kaczynski és Donald Tusk utolsó csatája, versenyfutásukat azonban azok dönthetik el, akiknek már mindkét politikusból elegük van. Ez a parlamenti választás a közvélemény-kutatók számára is igazi próbatétel, hiszen a szoros verseny és a választási rendszer miatt akár még a 3-4 százalékos hibahatáron belüli tévedések is téves eredményt prognosztizálhatnak.

Szeptember végén még úgy tűnt, hogy a kormányzó Jog és Igazságosság történelmet írhat, és akár egyedül is, de koalícióban biztosan ismételhet, így először először kezdhetné meg a modern Lengyelország történetében egymás után harmadik ciklusát is.

„Az elmúlt jó két hétben azonban zárulni látszik az olló, Kaczyskiék előnye olvad, és hét közvélemény-kutatóból öt azt jelzi, hogy a három ellenzéki pártszövetség lesz képes kormányt alakítani”

De ne szaladjunk ennyire előre. A választásokon 11 listán közel 40 párt indul – a jelenlegi szejmben 19 párt képviselője és 8 független képviselő ül –, így Mitrovits Miklós Lengyelország szakértő számításai alapján a kormány is legjobb esetben 4, a másik két leginkább valószínűsíthető forgatókönyv alapján 10, illetve 16 pártból állna. A legtöbb esélye négy listának van bejutni a parlamentbe. A kormányzó Jog és Igazságosság vezette Egyesült Jobboldal nevű pártszövetségben ott van még a PiS mellett a jelenlegi kabinetben igazságügy-miniszteri és főügyészi posztot betöltő Zbigniew Ziobro vezette Szuverén Lengyelország, a nyolc évvel ezelőtti választásokon berobbant KUKIZ15, valamint a Köztársasági Párt.

Az ellenzék vezető ereje Donald Tusk miniszterelnök jelölt vezetésével Polgári Koalíció (KO), amelyben a korábban kormányzó Polgári Platform mellett ott van a Modern, a Lengyel Kezdeményezés, a Zöldek, a Jó Mozgalom, és a Szociális Mozgalom Agrounia – IGEN. A Harmadik Út a Lengyel Néppárt és Szymon Hołownia Lengyelország2050-jének a közös listája, de ezen a listán van még az Európai Demokraták Uniója, és a Centrum Lengyelországért is. Az Új Baloldal felvette a listájára a Baloldal Együtt, a Szabadság és Egyenlőség, a Lengyel Szocialista Párt, valamint a Munka Uniója nevű erőket. Nem pártszövetségként indul, de azért több pártból áll a Szabadság és Függetlenség Konföderációjának a listája, amelyen szerepelnek az Új Remény Konföderáció, a Nemzeti Mozgalom, a Lengyel Korona Konföderációja, Valódi Európa Mozgalom – Europa Christi és a Szabadságpártiak jelöltjei is.

„S hogy tovább árnyaljuk a képet, érdemes néhány szóban felvázolni a meglehetősen bonyolult lengyel választási rendszert is”

A szejm képviselőit többmandátumos kerületekben, pártlistákra szavazva választják meg, s az ötszázalékos bejutási küszöböt átlépő pártok, illetve a nyolcszázalékos küszöböt átlépő koalíciók szavazatait arányos rendszerben váltják át mandátumokra. A felsőház 100 képviselőjét, a szenátorokat egyéni választókerületekben, többségi rendszerben választják meg. A szenátusi választáson a fő ellenzéki erő, a Polgári Koalíció és két más ellenzéki tömörülés közös jelöltekről állapodott meg. A voksolással egy időben népszavazást is rendeznek az Európai Unió migrációs csomagjáról, az állami vagyon privatizációjáról, a nyugdíjkorhatárról, valamint a fehérorosz határon emelt acélkerítésről. A népszavazás akkor lesz érvényes, ha a szavazásra jogosultak több mint fele vesz részt rajta. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy aszejm alsóházába jutáshoz lényegében 41 kis választást tartanak, hiszen a 41 különböző nagyságú – 8-tól 20 mandátumot kiosztó – választókerület mindegyikben egy pártlistára adják le a voksot – ám meg kell jelölni az adott listán egy preferált személyt is –, egyéni mandátum nincs. Összesen 460 mandátumot lehet megszerezni, így 231 szükséges a kormánytöbbséghez.

„Abban a szakértők egyetértenek, hogy amennyiben a PiS egyedül nem tud kormányt alakítani – erre egyre kisebb az esély –, úgy a Konföderáció lehet a koalíciós társa, amennyiben e két erőnek sincs meg együtt a többsége, akkor jöhet a Polgári Koalíció-Harmadik Út-Baloldal kormánykoalíció”

A szeptemberben elvégzett közvélemény-kutatások átlaga alapján a PiS 37, a KO 30, a Konföderáció, a Harmadik Út és a Baloldal 10-10 százalékon állt. A hónap végén a PiS-nek 36,8, a KO-nak 30,7, a Konföderációnak 9,7, a Harmadik Útnak 9,6, míg a Baloldalnak 8,5 százalékot mértek. A hosszú távú trendet nézve a kormányzó Jog és Igazságosság erősödőben volt, támogatottsága a nyár eleje óta 35-ről 39 százalékra is megemelkedett, és a növekedés töretlennek tűnt. A legesélyesebb ellenzéki tömörülés, a Polgári Koalíció (KO) 30 százalékon stagnált, bajban volt azonban a két másik ellenzéki erő. A Szabadság és Függetlenség Konföderáció finoman Ukrajna-ellenes, gazdasági liberális álláspontját az infláció csökkenésével már egyre kevesebben támogatták – mértek neki korábban 14 százalékot is –, de áprilisi megalakulása óta egyre csak zsugorodott a Harmadik Út nevű szövetség is, amelyről kiderült ugyanis, hogy mégsem harmadik ez az út, hiszen Tuskékat támogatják. Ugyanitt, a valamivel 10 százalék alatti mezőben tartott az összes baloldali, főképp a német Die Linkét másoló, ma már inkább újbaloldali pártokat tömörítő Baloldal.

„Ebből egyértelműen az rajzolódott ki, hogy a PiS legalább koalícióban kormányon maradhat, az ellenzéki pártoknak nincs esélyük a parlamenti többség megszerzésére”

Marcin Palade, az egyik legismertebb lengyel választási földrajz szakértő a Twitteren (X-en) választási körzetekre bontva tette közzé – szintén Mitrovits Miklós idézi a posztjában – a várható mandátumokat a már említett szeptember 30-i közvélemény-kutatások alapján. Ebből a becslésből is kiviláglik, hogy miért is olyan nehéz előre jelezni a végeredményt. Palade szerint a PiS 186-220, a KO 139-174, a Harmadik Út 29-46, a Baloldal 19-36, a Konföderáció 29-46 mandátumra számíthat. Mintegy 60 mandátumról nem tudjuk tehát, hogy melyik listára fog esni. Ráadásul az sem mindegy, hogy egy párt átlépi-e a 7 százalékos határt, mert e fölött megugrik a mandátum kiosztás. Ez a Konföderáció esetében lehet fontos. A Harmadik Út és a Baloldal eredményei másképp alakítják a végeredményt, a két szövetség 10 százalék fölött vagy éppen alatta szerepel, netán valamelyikük nem éri el a 8 százalékos küszöböt. Ez esetben a PiS kormányalakításai esélyei jelentősen megnőnek.

„Egy szó, mint száz, bonyolult a képlet, az azonban kijelenthető, hogy a jelenlegi trendek mellett az Egyesült Jobboldal aligha lesz képes egyedül kormányt alakítani, ha pedig nem szerez legalább 195-200 mandátumot, akkor még a Konföderációval sem nagyon jöhet össze a többség”

Ráadásul az elmúlt két hétben megfordult a trend, zárul a kormányzó párt és a legnagyobb ellenzéki szövetség közötti néha már 8-9 százalékosra nyílt olló, a mindkét erő elutasítását hirdető, harmadik utat hirdető pártok – mindenek előtt a Szymon Hołownia mögött álló erő, a fiatalok körében az újbaloldal – pedig felfelé jönnek, ami a koalíció alakítás szempontjából az ellenzéknek kedvez. Királycsináló lehet a Konföderáció is, hiszen úgy tűnik, nélküle Kaczynskiék nem tudnak kormányon maradni. A kissé sajátos tévévita aligha rontotta a PiS esélyeit a fő ellenzéki erővel szemben, hiszen Tusk kimondottan gyenge volt, ugyanakkor a három, a régi pártokkal szemben alternatívát párt vezetője, Joanna Scheuring-Wielgus (Baloldal), Szymon Hołownia (Harmadik Út), Krzysztof Bosak (Konföderáció) kimondottan jól szerepelt. Ez sokakban erősíthette a változás vágyát. Kimondottan rosszul jöhetett ugyanakkor a kormányzó erőnek, hogy a kampány hajrájában politikai okokra hivatkozva lemondott a lengyel vezérkari főnök és a Fegyveres Erők műveleti főparancsnoka. A kiszivárgott hírek szerint a védelmi miniszterrel egy ideje már feszült viszonyban lévő Rajmund Andrzejczak és Tomasz Piotrowski tábornokok számára az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy a PiS felhasználta a hadsereget a kampányban. Nem erősített Kaczynskiékat a még szeptemberben kirobbant vízum botrány sem – kiderült, hogy a Közel-Keleten és afrikai országokban egy közvetítő cégen keresztül a lengyel konzulátusok ötezer dollárért munkavállalói vízumot adtak -, ami visszafelé sütötte el a PiS migránsellenes kommunikációját.

„A CBOS és Ipsos kivételével a közvélemény-kutatók többsége az Egyesült Jobboldal győzelme mellett közvetlenül a választások előtt azt méri, hogy végül az ellenzék tud majd többséget kialakítani”

A két véglet az Ipsos és a Kantar. Míg az első 45 százalékos eredmény (PiS 36, Konföderáció 9 százalék) mellett 251 mandátumot mutat a lehetséges Egyesült Jobboldal – Konföderáció koalíciónak, 44 százalékot (KO – 28, Harmadik Út 8, Baloldal 8 százalék), és 208 mandátumot pedig az ellenzéknek. A CBOS ennél is nagyobb PiS fölényt mutat, és nála a Harmadik Út és a Baloldal a küszöb alatt marad, ám ez irreálisnak tűnik. A Kantar ennek épp az ellenkezőjét hozza ki, 39 százalékot és 209 mandátumot a lehetséges jobboldali, míg 50 százalékot és 250 mandátumot az ellenzéki koalíciónak. A Politico kutatási átlagának (Politico Poll of Polls) október 10-én frissített adatai szerint Kaczynskiék a voksok 37 százalékára számíthatnak, míg Tuskéknak 30 százalékos támogatottsága. A Harmadik Utat 11, a Baloldalt 10 és a Konföderációt 9 százalékra mérték. Ezek az arányok a kormányalakítás szempontjából kaotikus patthelyzetet eredményeznének.

„Fontos tényező lehet a részvételi arány, mindegyik cég 65-66 százalékot prognosztizál, ami nagyon magasnak számít Lengyelországban. Négy éve a választásra jogosultak 61,74 százaléka, nyolc éve pedig 50,92 százaléka járult az urnákhoz. Nagy kérdés, hogy melyik oldal tud majd jobban mozgósítani”

Ebben a kiélezett versenyben az sem mindegy, hogy a még bizonytalan 7-8 százalék elmegy-e, és kire szavaz. Négy éve a bizonytalanok 27-23-22 százalék arányban szavaztak a PO-ra, a PiS-re, illetve a baloldalra. Közben 2015 az előző választás óta a PiS szavazóinak 90 százaléka kitartott a párt mellett, míg a PO-nál ez az arány 69 százalék volt. A négy évvel ezelőtti választásokon egyébként a PiS 43,59, a KO 27,4, a Baloldal 12,56, a PSL-Kukiz – 8,55, míg a Konföderáció – 6,81 százalékot szerzett.

„A mozgósítás mellett befolyásolhatják a végeredményt a társadalomban zajló demográfiai és egyéb változások is”

Nemcsak ideológiai értelemben megosztott ugyanis Lengyelország, hanem földrajzi és szociológiai szempontból is. Míg a keleti országrész a PiS, a nyugati a másik oldal mellett van. Emellett a nagyvárosokban Tuskék, míg különösen a 10 ezer fő alattiakban Kaczynskiék a népszerűbbek. Ugyanígy a PiS mögött állnak az 50 év felettiek, az ellenzék mellett a fiatalabbak. A konzervatív populisták tábora szegényebb és kevésbé képzett, míg a jobbközép-balliberális tehetősebb.

A legerősebb ellenzéki párt, a Polgári Platform (PO) szavazóinak mintegy negyede 4 000 złotynál többet keres, 23 százaléka pedig felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Ezzel szemben a PiS szavazói között a nyugdíjasok és a 2000 és 2999 złoty közötti jövedelemmel rendelkezők dominálnak. Nem véletlen, hogy a PiS már a 13. és a 14. havi nyugdíjat is megígérte, míg a PO a kampányában a jobban keresőknek tett választási ígéreteket, így az Szja esetén az adómentes jövedelemsáv határának felemelését, vagy a befektetésekből, illetve a megtakarításokból származó jövedelem utáni adó eltörlését.

„Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a PiS erős és gondoskodó államot, ideológiai értelemben erősen konzervatív jövőképe, vagy a városban élő, az államól kevésbé függő, nyugatosabb és egyben liberálisabb szemlélet győz-e”

Döntő lehet ugyanakkor, hogy a társadalomnak mennyire van elege a két nagy párt a két évtizede tartó és gyűlöletté fajult versenyéből. Ebből a kiábrándulásból, a változtatni akarásból, a fő erők elfáradásából elsősorban Hołownia és talán a Föderáció kovácsolhat tőkét. Utóbbinak a hátránya, hogy csak Kaczynskiéktól tud szavazatot ellopni. A Harmadik Út és a Baloldal jó szereplése mentheti meg Tuskékat, hiszen így többséget szerezhetnek.

„A PiS egyébként mindent megtett azért, hogy kormányon maradjon”

A kampányban az ország egyedüli védelmezőjének szerepébe helyezve magát az ellenfél lejáratásával, az elmúlt nyolc év eredményeinek hangoztatásával erősítette a táborát, a népszavazás megrendezésével pedig igyekszik mozgósítani. Talán csak a friss erőkkel nem tudott igazán mit kezdeni. A PiS kemény négy évet tudhat maga mögött, hiszen előbb a pandémiával, majd az orosz-ukrán háborúval és ennek gazdasági és egyéb következményeivel kellett megbirkóznia. Ennek ellenére a kormányzása alatt a lengyel hadsereget megerősítették és ezzel garantálják Lengyelország és polgárainak biztonságát. Arra is büszke lehet, hogy 1989 óta most a legalacsonyabb – 5 százalék körüli – a munkanélküliségi ráta. Emellett 67-ről 60 évre csökkentette a nyugdíjkorhatárt, és kiemelt figyelmet fordít a szociális biztonságra. A lengyelek döntő többsége a globális gazdasági válság ellenére érezhetően jobban él, mint nyolc éve.

„Kiemelkednek e sorból a lengyel családok támogatását célzó intézkedések”

A kormány támogatja a munkaerőpiacra belépő fiatalokat azzal, hogy 26 éves korig nem kell Szja-t fizetni, vagyis 18 és 28 éves kor között nincs adókötelezettség. Az adókulcs 17-ről 12 százalékra csökkent az évi 120 ezer zlotyig terjedő jövedelmek után, a minimálbér az utóbbi egy év alatt több mint 1000 zlotyval nőtt. Komoly előrelépés történt a digitalizációban. Az Orlen a régió vezető olajvállalatává vált. Lengyelország szerepe az ukrajnai háborúban képviselt álláspontja miatt jelentősen megnövekedett. Ugyanakkor sok bírálat érte a Covid járvány kezelését, a sokáig magas inflációt, a jogállamiság kérdését, az EU-s pénzek elvesztését, a sokszor ortodox módon konzervatív társadalompolitikát. Sok kritika éri ennek kapcsán magát az egyházat is.

„Ami a programokat illeti, mindenki annyit ígér, amennyit nem szégyell”

A két fő erő egymás lejáratása mellett egymásra ígérget. A kormányzó PiS nyolc választási ígéretet tett közzé, ezek közé tartozik, hogy a jövő év elejétől a jelenlegi 500 zlotyról 800-ra emelik a 18 éven aluli gyermekek után fizetett havi állami támogatást, ingyenes gyógyszereket biztosítanak a 65 évesnél idősebbeknek és a 18 évesnél fiatalabbaknak, továbbá díjmentessé teszik az állami autópályák használatát. Az említett intézkedések megvalósítását biztosító előírások már nyáron hatályba léptek. Az új ígéretek közé tartozik, hogy a nők 38 év, a férfiak pedig 43 év szolgálati idő után lennének jogosultak korengedményes nyugdíjra. Jelenleg a nőknél 60, a férfiaknál 65 év a nyugdíj korhatár, és ennek elérése előtt lehetne majd korengedményes nyugdíjba vonulni. Emellett a PiS kötelezné a lengyelországi szupermarketeket arra, hogy a kínálat legalább kétharmadát a helyi szállítóktól biztosítsa a gyümölcsök, a zöldségek, a hús- és tejtermékek, valamint a pékáru esetében. Ígérik a régi lakótelepek nagyszabású korszerűsítését is.

„Kaczynski a PiS politikájának fő értékeiként a családot, a nemzetet, a szabadságot, az igazságosságot, a szolidaritást, a biztonságot és a szuverenitást nevezte meg”

A nő és a férfi kapcsolatán alapuló család a civilizációnk alapja. Összességében a PiS a jelenlegi gazdasági és társadalmi politika folytatását, igazságos és szolidáris gazdasági fejlődést ígér. Ennek eredményeképpen terveik szerint Lengyelországban négy év múlva legalább 10 ezer zlotyt érne az átlagfizetés.

„Az ígérgetési versenybe Tuskék is beszálltak”

Támogatják a 800 złotys támogatást a gyerekek után, de ezen felül havi 1500 złotyt adnának azoknak a nőknek, akiknek 3 éven aluli gyerekük van, és közben munkába állnak, hogy fizetni tudják a magánbölcsit, a bébiszittert vagy éppen a nagymamát. A közalkalmazottaknak 20 százalékos fizetésemelést ígérnek. Továbbá bejelentették, hogy nulla százalékos lakáshitelt kaphatnak azok a 45 év alattiak, akiknek még nincs a saját nevükön ingatlanjuk.

A Baloldal rögtön tiltakozott, hogy szerintük inkább ingyenes állami bölcsődék és szociális bérlakások építésére kellene költeni ezt a pénzt, előre jelezve, hogy az ígéreteket a várható viták miatt nem lesz egyszerű teljesíteni akkor sem, ha az ellenzéknek sikerülne kormányra kerülni.

„Ez a progresszív újbaloldali Baloldal nevű politikai tömb foglal állást egyébként a leghatározottabban a lengyel kormány LMBTQ-ellenes propagandájával szemben”

A tévés műsorvezető Szymon Hołownia féle Lengyelország 2050 (PL2050) és a Lengyel Koalíció (KP) nevű kisgazda-jobbközép minikoalíció, a Harmadik Út a választási pénzszórás leállítása jegyében idén már a családi pótlék jelentős emelését sem szavazta meg, emellett a tb terhére fizetne magánegészségügyi ellátásokat, továbbá ellenzi a melegházasságot, és népszavazáson rendezné a 2020-ban élesedett abortuszvitát.

„Tuskéktól valamivel jobbra állnak, de korántsem értenek egyet mindenben egymással, a néppárti szekció például támogatja a mostani kormány szigorú abortusztilalmát, míg a Polska 2050 hajlana elismerni a nők önrendelkezési jogát”

Ezt végül a mostani kampányban úgy oldották fel, hogy semlegesek maradtak, és azt ígérték, hogy ha hatalomra jutnak, népszavazáson dőlhet el a kérdés. Legfontosabb témájuk az oktatás színvonalának emelése. Azt ígérik, hogy a GDP 6 százalékát költik majd az iskolákra, kötelezővé tennének napi legalább egy angolórát, minden intézményben lenne iskolapszichológus, és ingyenessé tennék a menzát. A szövetségnek sokáig az volt a fő üzenete, hogy elég a Kaczynski–Tusk-háborúból, van harmadik út is. Csakhogy a koalíciós készülődéssel végső soron Tusk mellé sodródtak, és ez a helyzet gyengítette a pártszövetséget.

„A Konföderáció hitelesebben képviseli a harmadikutasságot”

Vezetője, Sławomir Mentzen Jarosław Kaczyński és Donald Tusk nyugdíjba küldésével kampányol, és azt hirdeti, hogy egyik oldallal sem akar kormányozni. Ideológiai értelemben egyébként inkább a PiS-szel, míg a gazdasági programot tekintve a PO-val tudnának együttműködni. De nem elképzelhetetlen az sem, hogy inkább kivárnák a jelenlegi politikai elit eltűnését, és inkább már a Kaczynski utáni jobboldal vezetésének átvételére készülnek. A kormánynál is EU-ellenesebb, homofóbiában és antiszemitizmusban is élenjáró pártról van szó, miközben radikálisan neokonzervatív gazdasági programjuk van. A kormányt elsősorban azzal támadják, hogy túl sokat osztogat. Jelentősen megvágnák a szociális kiadásokat, és több pénzt hagynának a vállalkozók zsebében. Az oroszbarát politikusaik a jelenlegi helyzetben hátrébb szorultak a párt az első vonalából, viszont a Konföderáció az egyetlen erő, amelyik napirenden tartja az ukrán menekültek okozta problémákat. Szembetűnő, hogy a párt vezetésében történt libertariánus-nemzeti liberális fordulat után a kampányukban háttérbe kerültek az ideológiai dolgok. Az adó, az állami bürokrácia leépítésével kampányolnak, szerintük az állam csak korlátoz, és keressen mindenki annyit, amennyit tud. Így retorikájuk erősen PiS ellenes.