Oroszország lehet a Föld egyik éléskamrája

A klímaváltozásnak nem csak negatív hatása van. Előfordul, hogy egy országnak kifejezetten jól jön. Néhány országban – Oroszország, Kanada, Finnország – az átlaghőmérséklet emelkedése például növeli a megművelhető termőterületet. Mivel a klímaváltozás az északi félteke felső régiójában teremti meg a mezőgazdasági kultúra tovább élésének feltételeit, Kanadát és Oroszországot például kutatók egyenesen a Föld leendő élelmiszer raktáraként emlegetik. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

„A hatalmas, kihasználatlan és melegedő szibériai régiójának köszönhetően azonban egyetlen ország sincs jobb helyzetben az éghajlatváltozás kiaknázására, mint Oroszország. Kétségtelen, hogy Kanada és a skandináv országok is profitálnak a hőmérséklet emelkedéséből, de Oroszország kiemelt figyelmet érdemel azon egyszerű oknál fogva, hogy a Föld legnagyobb területű országa”
Fotó:EUROPRESS/Vladimir NIKOLAYEV/AFP

A globális éghajlatváltozás jelentősen megváltoztathatja a bolygónkat. Egyes szakemberek szerint, ez már néhány évtized múlva bekövetkezik, mások több 100 évet mondanak. Egy azonban biztos: a globális felmelegedés már elkezdődött és megállítani nem lehet. A globális felmelegedésért az embert csak részben terheli a felelősség, a Földnek megvannak a maga hűtési és felmelegedési ciklusai. Az emberek csupán felgyorsítják ezeket a folyamatokat. Egyelőre a felmelegedés okoz fejtörést, szakértők ugyanakkor figyelmeztetnek arra is, hogy az európai időjárási viszonyok szempontjából kulcsfontosságú Golf-áramlat egyre nagyobb valószínűséggel fenyegető leállása például úgy 6–7 Celsius-fokkal csökkentheti az átlaghőmérsékletet.

„A következő évtizedekre előre vetítve egyre inkább az látszik, hogy a Föld északi sarkkör körüli területei válhatnak a Föld éléskamrájává. Ebben a térségben ugyanis kevésbé viseli meg a gabonaféléket az éghajlatváltozás, így az úgynevezett gabonatermő övek legnagyobb része, ezzel a világ élelmiszer ellátása felcsúszik északra”

A trend egyértelmű, 1960 óta  átlagosan évi 2,7 kilométerrel a pólusok irányába tolódott számos kulcsfaj elterjedési területe. A pesszimista éghajlati forgatókönyv szerint az évszázad végére a jelenleg művelésre alkalmas területek körülbelül egyharmada művelésre alkalmatlanná válik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a világ kalória fogyasztásának közel háromnegyedét adó négy termény globális hozama (a búza, a kukorica, a rizs, és szója) a század végére akár 10-30 százalékkal csökkenhet. A legnagyobb vesztes a kukorica lesz, amelynek a hozama az előrejelzések szerint Magyarországon például akár 60-80 százalékkal is csökkenhet a század végére. Ezek a változások csak mélyítik a jelenleg is súlyos élelmezési válságot. Az utóbbi évtizedekben ugyan történt némi előrelépés az élelmezés javításában, ennek ellenére jelenleg is 820 millió ember éhezik, és 2 milliárd embernek rendszeresen gondot jelent a mérsékelt vagy súlyos élelmiszerhiány. Ez a trend felértékeli az északi országokat.

„Mint a klímaváltozással foglalkozó kutatók megjegyzik, ennek a folyamatnak a nyertese mindenek előtt Kanada és Oroszország lehet, gyakorlatilag ezen a két országon fog múlni a világ élelmiszer ellátása”

Egy orosz tanulmány szerint a permafroszt, azaz az állandóan fagyott szibériai talaj olvadása 2080-ig 2 millió négyzetkilométert szabadít fel Szibériában a mezőgazdasági művelés számára. Ez közel 1,3 milliárd hektár, ami jóval több, mint amennyin – nagyjából 897 millió hektár – az Egyesült Államokban gazdálkodnak. Amerikában politikai elemzők már attól tartanak, hogy Oroszország a jövőben potenciálisan uralhatja a világ mezőgazdasági termelését, mert az emelkedő hőmérséklet károsítja az amerikai mezőgazdasági termést, míg ugyanez Oroszországnak előnyt jelenthet. Tény, hogy a kontinensnyi ország már most növekvő mezőgazdasági hatalom. 2000 és 2018 között mezőgazdasági exportja mintegy 16-szorosára nőtt. Oroszország az elmúlt három évtizedben került a világ tíz vezető kukoricatermelője közé. Oroszország mára az élelmiszer piacon is nagyjából önellátó, míg a gabona piacon jelentős exportőr is. Egykoron Oroszország még évi 40 millió tonnát importált, míg ma már évi 50-55 millió tonnát exportál, amiben döntő faktor a szibériai időjárás javulása. Az export célpontjai most éppen az észak-afrikai és a közel-keleti sivatagosabb államok. Ebben egyébként paradox módon a globális felmelegedés mellett a 2014-es szankciók is segítették Oroszországot.

„Az első következtében egyszerűen több lett a megművelhető terület, míg a nyugati szankciók miatt jobban rá is kényszerült az önellátásra”

Nem szabad ugyanakkor elfeledkezni Kanadáról, és még a skandináv országokról sem. Kanada melegedési üteme több mint duplája a globálisnak. Átlagos éves hőmérséklete a becslés szerint 1,7 Celsius-fokot emelkedett 1948 óta, amikor az országos mérések megkezdődtek. A legnagyobb növekedést északon, a prérin, azaz a belső kanadai síkságon, valamint Brit Columbiában becsülték, az ország északi részén mintegy 2,3 fokot melegedett az átlaghőmérséklet. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma, az USDA még a 2020/21 évre Kanada kukorica termelését 14,6 millió metrikus tonnára (mmt) becsülte fel, ami 6 százalékos növekedést jelentett az 5 éves átlaghoz képest. Aközben 2023-ban az előző évhez képest 700 ezer hektárral nőtt a búza vetésterülete, és a 10,7 millió hektár mintegy ötödét a durumbúza teszi ki. A termést az elemzők mintegy 36 millió tonnára tették, ezen belül mintegy 5 millió tonnát tehetett ki a durum. Kanada a durumbúza legnagyobb exportőre, világpiaci részedése több mint 50 százalékos, elsősorban Olaszország tésztagyárait szolgálja ki. Búzából hagyományosan Japán, Indonézia és az Egyesült Államok a legnagyobb vásárlójuk, de legutóbb már abszolút Kína vitte a prímet, miután az ázsiai ország kereskedelmi vitába keveredett megszokott beszállítójával, Ausztráliával.

„A hatalmas, kihasználatlan és melegedő szibériai régiójának köszönhetően azonban egyetlen ország sincs jobb helyzetben az éghajlatváltozás kiaknázására, mint Oroszország. Kétségtelen, hogy Kanada és a skandináv országok is profitálnak a hőmérséklet emelkedéséből, de Oroszország kiemelt figyelmet érdemel azon egyszerű oknál fogva, hogy a Föld legnagyobb területű országa”

Oroszország vagy éppen Kanada jövőbeli súlyát megnöveli az is, hogy a táplálék előállításához szükséges víz hiánya, vagy az időjárás szélsőségessége nemcsak Afrikában és a Közel-Keleten, de olyan nagy mezőgazdasági termelők életében is fokozódó problémákhoz vezet, mint az Egyesült Államok, Kína, vagy Mexikó.

A fentihez hasonló trendet rajzolta fel a Budapesti Corvinus Egyetemnek az ELTE-vel és a BME-vel együttműködésében még 2022-ben készült, alapvetően Európára fókuszáló közös tanulmánya is. Az elemzés rámutat, hogy a gabona hozamok növekedése Európa északkeleti részén ma már nagyobb, mint bármely más térségében. Azt is leszögezik, a termelés súlypontjának eltolódása elsősorban a klímaváltozással magyarázható, emiatt ugyanis a kukorica és a búza termőterülete Olaszországban a felére, Görögországban a kétharmadára csökkent, Portugáliából pedig szinte teljesen eltűnt. A hőmérsékleti csúcsok kedvezőtlen hatását ma már csaknem egész Európában megérzi a kukorica. Eközben – állapítja meg a Nature lapcsalád Scientific Reports folyóiratában megjelent tanulmány – Északkelet-Európa folyamatosan felértékelődik így Ukrajna és Oroszország már a legnagyobb kukoricatermelők közé került.

„Míg évszázadokon át Magyarországot tartották Európa éléskamrájának, az utóbbi évtizedekben Dél- és Nyugat-Európa országai voltak a legfőbb gabonatermelők, a trendek azonban mára azt mutatják, hogy Északkelet-Európa a most zajló változások nyertese lehet, az ottani gabona hozamok növekedése ugyanis túlszárnyalja a kontinens többi régióiban mért értékeket”

A Világbank adatait elemezve két, egy északi és egy keleti irányú mélyreható területi átalakulás azonosítható az európai gabona termesztésben. A metszéspontban, Európa északkeleti részén a gabona termesztés alacsony klímaérzékenysége kiemelkedő gazdasági növekedési rátákkal összekapcsolódva a kontinens legmagasabb termésátlag-növekedését eredményezi. A változások motorja a globális éghajlatváltozás, amely a termőterületek és termésátlagok növekedési súlypontját az elmúlt évtizedekben északi irányba tolta. A melegedő éghajlat miatt a kukoricát olyan északi országokban is elkezdték termeszteni, ahol korábban nem, így például Dániában.

A tanulmány másik fő megállapítása, hogy a kelet- és a közép-európai mezőgazdaság technológiai felzárkózása az európai gabonatermesztés súlypontját nyugatról keleti irányba húzza, itt gabona dömping alakult ki. Kelet-Európa magas gabonatermelési potenciáljához az is hozzájárul, hogy a világ legtermékenyebb felső talajai – a csernozjomok és a füves puszták úgynevezett molliszol talajai – hatalmas területeket borítanak a régióban, és ezek enyhíteni tudják a Közép- és Kelet-Európára jellemző kontinentális éghajlathoz kapcsolódó szélsőségeket. A kukoricatermés 1993-1997 és 2013-2017 közötti legnagyobb növekedését Litvánia (385 százalék) és Belarusz (213 százalék) produkálta, a búzatermés a legnagyobb mértékben Lettországban (92 százalék), Észtországban (87 százalék) és Litvániában (86 százalék) nőtt. Lengyelország és Oroszország – amelyek hagyományosan kukorica importőrök voltak – jelentős exportőrökké váltak.

„A globális felmelegedés a negatív hatások mellett tehát az északi sarkkör térségében lévő országok esetében számos előnnyel is jár. Alaszkában, Oroszország szibériai részén, Kanadában vagy éppen és a Grönlanddal is kibővített európai északi államokban egyértelműen javulnának az életfeltételek. De az északi-sarki tengeri jég folyamatos olvadása új hajózási útvonalat is megnyit, illetve állandósít, amely akár 40 százalékkal is lerövidítheti a Délkelet-Ázsiából Európába vezető tranzitot, illetve az Egyesült Államokba tartó utazási időt is”

A földrajzi adottságok miatt ennek a folyamatnak kétségkívül a legnagyobb nyertese Oroszország. Azonban ezeket az előnyöket koránt sem olyan egyszerű kiaknázni, ráadásul kezelni kell közben a negatív hatásokat is. Hogy mást ne említsünk, a permafroszt eltűnésével rengeteg élősködő rovar, szúnyog, és az egyik nagy félelem szerint korábban nem is ismert, veszélyes kórokozók is elszabadulhatnak. De az örökké fagyott talaj olvadása komoly károkat okozhat az infrastruktúrában is. Egy kutatás szerint a katonai infrastruktúra 40 százalékát érheti kár, és ennek helyrehozása nagyon sokba kerülhet. De egy tanulmány szerint a régióban futó gáz-és olajvezetékek technikai hibáinak 23 százalékáért is ez a felelős. A fosszilis energiahordozókban keletkezett veszteségek 29 százalékát a permafroszt lazulása okozza, és az iparág 45 százalékát veszélyezteti ez a probléma. Ehhez jön, hogy az északi területek egy része mezőgazdasági művelésre ugyan alkalmassá válik, ám ehhez a szükséges infrastruktúrát is meg kell teremteni, ami nem olcsó. A várható nyereség fényében azonban ez egyértelműen megtérülő befektetés lehet.

„Az ország keleti felében mindez nagy átalakulást generál”

A termelés átalakulásához komoly népmozgások is kapcsolódnak majd. Oroszország távol-keleti térségének népessége jelenleg csökken, és Moszkvának egyelőre kevésbé sikerült vonzóvá tenni az odatelepülést az ország más részein élők számára. Attól pedig jelenleg inkább tartózkodik, hogy külföldről érkezők népesíthessék be ezeket a vidékeket, akikre a mezőgazdasági termelési folyamatokat később rá lehet bízni. S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a megnövekedett lehetőségek a geopolitikai feszültség növekedésével is járnak. Persze ehhez azért tegyük hozzá, sokan örülnének annak, ha a forradalmi változásokból eredően ilyen kihívásokkal kellene szembesülniük.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com