Kezdőlap » x-demokrata » Egy igazi gdanski polgár halálára…
Paweł Adamowicz #moszkvater

Egy igazi gdanski polgár halálára…

Pawel Adamowicz a legnépszerűbb lengyel polgármesterek egyike volt. Sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Gdanskot sikerült a legélhetőbb lengyel városok közé emelni

Schmidt Andrea írása a #moszkvater számára

Paweł Adamowicz #moszkvater
Paweł Adamowicz
Fotó:gdansk.pl

„Gdansk bőkezű, Gdansk jól bánik javaival, Gdansk nyitott mindenki irányában, a valódi szolidaritás városa akar lenni. Mindent teljes szívemből köszönök Nektek, gdanski polgárok. Az elmúlt napokban az utcákon mindenütt látni lehetett az adománygyűjtőket és a Ti bőkezűségeteknek, az önzetlen adományaitoknak köszönhetően csodálatos és jó érzés tölthet el mindannyiunkat. Szeretni valóak vagytok és Gdansk a világ legcsodálatosabb városa. Köszönöm Nektek!”

Ezek voltak Pawel Adamowicz, Gdansk polgármesterének köszönő szavai egy, immár 27. alkalommal megrendezett jótékonysági kampány zárórendezvényén. A kampány során a beteg gyermekek számára gyűjtöttek. Idén minden eddiginél többet, mintegy 7,2 milliárd forintnyi adományt sikerült előteremteni, ebből maga Adamowicz 5613,11 zlotyt, azaz közel 400 ezer forintnyit gyűjtött össze egyedül, amint ezt maga is elismeréssel nyugtázta. A záróakkordként már csak az ünnepélyes tűzijáték és a lámpások égbe engedése lett volna vissza, amikor egy 27 éves férfi a színpadon termett, a polgármester kezéből kikapta a mikrofont, de előtte még három késszúrással földre kényszerítette Pawel Adamowiczot.

„A meglepett közönség először fel sem fogta, hogy mi zajlik a színpadon, a polgármester az életéért küzdött, a támadó pedig arra hivatkozott, hogy Gdanskban ártatlanul kényszerítették börtönbüntetésre és nem szimpatizál a Polgári Platformmal”

Ma már tudjuk, a gyors orvosi beavatkozás és a gdanskiak önzetlen segítsége ellenére (míg Adamowiczot öt órán keresztül műtötte a gdanski klinikán a legjobb specialistáiból álló csapat, ezalatt hosszú sorok kígyóztak a véradóhelyiségben miután közzétették az információt, hogy a polgármesternek további vérre van szüksége) a merénylő sikerrel járt, Adamowiczot nem sikerült megmenteni. Amint tudomást szereztek a vezető politikusok, a köztársasági elnök és a miniszterelnök megrendülésének adott hangot, a világ vezető hírügynökségei rendszeresen tudósítottak a polgármester állapotáról, majd a bekövetkezett tragédiáról. Megjegyzendő, a kormánypárti magyar média meglehetősen szűkszavúan nyilatkozott.

„A merénylő a lengyel kormányzati retorika által elképzelt sémába sem illett bele. Lengyel volt, fehér volt, nem volt migráns, illetve utolsó, a színpadon tett kijelentésével a legnagyobb lengyel ellenzéki pártot, a Polgári Platformot kritizálta”

Adamowicz a legnépszerűbb lengyel polgármesterek egyike volt. Sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1998 óta több cikluson keresztül állt Gdansk élén, a várost sikerült a legélhetőbb lengyel városok közé emelni, amely ugyanakkor sajátos történelmének köszönhetően világpolitikai jelentőséggel is rendelkezett.  Gdansk egyszerre jelentette a tragédiát és az újjászületést, a Westerplatte egybefonódott a II. világháborúval, a város hajógyára pedig a Szolidaritás megszületésével. Illusztris vendégek is előszeretettel keresték fel a várost, maga Adamowicz a jó gazda büszkeségével mutatta meg éppen másfél évvel ezelőtt Vilmos hercegnek és feleségének a város nevezetességeit. Mint frissen megválasztott polgármester a múlt év novemberében Gdanskban köszöntötte napjaink legkiválóbb történészeinek egy kis csoportját, akik a százéves Lengyelország születésnapi megemlékezéséről szóló beszélgetésül választották a várost.

„Maga az Adamowicz család is a lengyelség történelmének sajátos megtestesítője. Első generációs gdanski volt éppúgy, mint barátja, az egykori miniszterelnök, az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk. Míg Tusk a balti kasubok soraiből érkezett Gdanskba, az Adamowicz család Vilniusból települt át a II. világháborút követően”

Itt gyorsan beilleszkedtek a sok friss gdanski polgár közé. Adamowicz édesapja, aki nemrég ünnepelte 90. születésnapját, neves közgazdász és professzor volt, bátyja pedig a Szolidaritás megalapításánál bábáskodó történész. Adamowicz szoros kapcsolatot ápolt az egykori kormánypárttal, noha függetlenként ült a polgármesteri székbe az elmúlt év novemberében. Közvetlen, kedves embernek ismerték, aki előszeretettel hangoztatta, hogy nincs mitől félnie, hiszen nincs ellensége. Az ellene elkövetett merénylet és tragikus sorsa számos kérdést vet fel. A jelek szerint magányos elkövetőt terheli a felelősség, szinte kizárt, hogy bármilyen párt, vagy politikai csoportosulás állt volna a fiatalember mögött. A merénylő korábban bankrablási kísérlet miatt került a börtön falai közé, mára az is kiderült, mentális problémái voltak. Az is kérdés, hogy ismételt börtönbüntetés vár rá, esetleg kórházi gyógykezelés. A lengyel politikusokat érthető módon megdöbbentette és megrendítette Adamowicz halála. A hétfőn este, több tízezer fős néma virrasztáson Donald Tusk éppúgy könnyeivel küszködve búcsúzott barátjától, mint ahogy a szintén jó barát, egykori lengyel külügyminiszter, Radek Sikorski is elcsukló hangon felelt a riporter válaszaira. A virrasztók között ott volt Lech Walesa, a Szolidaritás megalapítója, egykori köztársasági elnök és Adamowicz egyik kihívójának édesapja is. Jurek Owsiak, gdanski újságíró és a Wielka Orkiestra Swiatecznej Pomocy, az amerikai mintára létrehozott szervezet alapítója, az LMBT eszmék iránt toleranciával fellépő, az igen szigorú lengyel abortusz törvényt pedig bíráló ismert lengyel polgárjogi harcos, aki azonnal bejelentette lemondását a szervezet éléről. Erről azonnal igyekeztek őt lebeszélni, Adam Michnik egyenesen felszólította, hogy maradjon.

A Polgári Platform vezető politikusai  a kormányoldal és a katolikus egyház egyes képviselőit teszik felelőssé a korábbi hisztéria keltésért, ugyanakkor nyugalomra és megbékélésre intenek, miközben Owsiakot Nobel békedíjra javasolják.

„A köztársasági elnök a megrendülés mellett szintén a megbékélésre szólította fel a lakosságot, miközben minden politikai csoport a maga értelmezést igyekszik nyilvánossá tenni. Az ellenzék a kormányoldalt hibáztatja, a kormányoldal pedig az elkövető beszámíthatatlanságára igyekszik a hangsúlyt helyezni”

A katolikus egyház szerepe is kettős. Egyfelől, éppen Owsiak toleráns hozzáállása és a Jog és Igazságosság politikusainak fellépése váltotta ki azt a reakciót, amelynek eredményeként az amúgy karitatív programot csak elvétve, inkább a nyugati országrészben található települések papsága merte nyíltan támogatni, s az oltárra helyezni adomány gyűjtés céljából a program jelképét, a piros szíves perselyt. Volt olyan pap is, aki a közösségi médiában fejtette ki, hogy biztosan nem fog egy fohászt sem elmondani a túlzottan toleráns gdanski polgármester felépüléséért. Lengyelország virraszt és készül a nemzeti gyásznapra. Amint Radek Sikorsi megjegyezte, politikusok elleni halálos merényletben van már tapasztalatuk. Arra viszont még csak keresik a választ, hogy hogyan lehet egy roppant népszerű, elmozdíthatatlan polgármestert pótolni.