Lehet-e párhuzamot vonni az Európai Unió és a volt Szovjetunió között? Szerzőnk az egykori szovjet disszidensből az EU kemény bírálójává vált Vlagyimir Bukovszkij gondolatai nyomán ragadott tollat.

Keserű kenyér az emigráció. A közismert emberjogi aktivista, Vlagyimir Bukovszkij élete példa rá. A hatalmi önkény kérlelhetetlen ellenfeleként több évtizedes harcot folytatott. Nyugtalan és kérlelhetetlen igazságkeresése, küzdelme a zsarnokság bármilyen formája ellen örök száműzetésre ítélte. Tavaly halt meg, távol hazájától. A vele készült interjú hiteles képet ad gondolkodásáról és céljairól. Örvendetes, hogy a #moszkvater közölte. Csupán második részével vitatkoznék, azzal, amit az Európai Unióról kissé sommásan elmond.

„Túlzónak és végig nem gondoltnak tartom, ahogy párhuzamot von az Európai Unió és a volt Szovjetunió között”

Éppen azt felejti el, ami az államszövetség legnagyobb érdeme – a kontinensen béke van. Béke, amiért éppen hazája húszmilliónál is több embert áldozott. Az EU felbomlása beláthatatlan következményekkel járna, a történelmi tapasztalat erre figyelmeztet. A Szovjetunió felbomlásával nyomban kitört a háborúskodás az egyes köztársaságok között. Amikor Jugoszlávia darabjaira hullott – hogy kik és miért ösztönözték ezt, azt most ne elemezzük – kegyetlen háborúban estek egymásnak évszázadokig együtt élő népek, nemzetek. Számos, gyakorlatilag életképtelen kis állam is létrejött, komoly gondot okozva ezzel az európai közösségnek. A nacionalizmus az európai együttélés egyik legnagyobb fenyegetése. Újbóli, felelőtlen felszítása voksokat hozhat választásokon, hatalomra segíthet pártokat, de nem járul hozzá a közös európai haza építéséhez.

„Bukovszkij abban is téved, hogy valamiféle veszélyes ideológiát vél felfedezni az EU politikájában. Elfeledkezik arról az egyszerű tényről, hogy az európaiság, a közös, egy és oszthatatlan Európa eszménye nem ideológia. Évszázadokon át dédelgetett vágya a felvilágosult gondolkodóknak”

A tagságot senki nem kényszeríti rá a tagállamokra. Önként vállalt kötelezettség. Bárki bármikor kiléphet, lásd az Egyesült Királyság döntését. Következményeivel, úgy tűnik a szigetország még mindig világbirodalmi illúziókat dédelgető lakossága nem volt teljesen tisztában. Bukovszkij abban is téved, hogy az Európai Unió vezető szerve, a Bizottság nem kormány. Senkire semmit nem kényszerít rá. Annak a Tanácsnak az irányítása alatt működik, melyben minden tagállam vezetője jelen van. A lakosság lélekarányának megfelelően reprezentáltak az egyes országok nem csak a Bizottság vezető posztjain, de a tisztségviselők, hivatalnokok között is.

„Meglepő, hogy Bukovszkij az unió bűnüldöző szervezetét a KGB-hez, GPU-hoz hasonlítja”

Az Interpol jóval régebbi nemzetközi testület, s mint partner az  egyes országok közötti bűnüldözést segíti, amire a belső határok megszűntével nagy szükség van. Önálló akciókat egyetlen tagállamban sem hajthat végre. A politikai boszorkányüldözés – ismerjük el – általában nemzeti hatáskörben valósul meg.

Abszurdum a Szovjetunió Legfelső Tanácsának és az Európai Parlamentnek a párhuzamba állítása. Az Európai Parlament képviselőit az egyes tagállamokban több jelölt közül választják, nem névtelenül ülteti a hatalom őket a választópolgárok nyakára.  A jelölés demokratikusan szabad. Kevesen tudják, hogy Habsburg Ottó, az európai politika egyik jelentős alakja, a magyar uniós tagság hatékony támogatója nem hazájában, hanem Németországban nyert parlamenti széket. A választók elfogadták programját. Egy biztos, az Európai Parlament eltér a nemzeti parlamentektől, a pártok közötti harc nem elsősorban a hatalomért folyik.

„Kétségtelen, hogy az Európai Unió fokozatosan vesz el hatóköröket a nemzeti törvényhozástól, hiszen létének alapját a közös politikák alkotják”

Kidolgozásukban elkerülhetetlen a kompromisszumra épülő megegyezés, a nemzeti szuverenitás egy részének a feláldozása, ha a tagállamok részesedni akarnak az uniós tagság előnyeiből. Egyetlen párt vagy pártcsoport sem hiheti, hogy teljhatalomra jut az Európai Unióban, ami egyáltalán nem ritka a nemzeti parlamentekben.

Azon azt hiszem még vitatkozni sem érdemes, hogy az Európai Unió biztosította demokratikus szabadságjogok többet nyújtanak az uniós állampolgároknak, mint a Szovjetunió egykori alkotmánya. Ezt egy egész életében az emberi jogokért harcoló aktivista nálam is jobban tudja.  Azt is, hogy mit jelent a helyváltoztatás, a munkavállalás, a tanulás szabadsága. Senki nem akar erőszakkal kinevelni valamiféle „európai embert”, amit Bukovszkij kifogásol. De ha az európai ember a közös demokratikus szabadságjogokkal és azok nyújtotta egyenlő lehetőségekkel rendelkező uniós állampolgárt jelenti, akkor úgy vélem, ez a fogalom semmiképpen nem szitokszó.

„Az Európai Unió természetesen nem hibátlan”

Ebben Bukovszkijnak kétségtelenül igaza van. A demokráciában – ami nem könnyű műfaj – tetszik vagy nem, a válság normális állapot. Nem más, mint különböző vélemények ütközése, hogy kiválaszthassuk a legjobbat. A monolitikus, egy vezért követő egyetértés nem a fejlődés hajtóereje.

Egy dolog biztos. A kontinens gondjait a határok újbóli felhúzásával, az elzárkózással, a nemzeti érdekek kizárólagos, kompromisszum nélküli képviseletével nem oldhatjuk meg. Ahhoz, hogy kapjunk, adnunk is kell valamit. Bukovszkij a saját bőrén tapasztalta meg a korlátlan hatalom veszélyeit. Félelme szinte természetes. Bízzunk benne, hogy egy új Európában aggályai eloszlanak. Sajnos már nem érheti meg. Intelmeit értjük és figyelembe vesszük.