Kezdőlap » x-demokrata » Egy grúz lány Bécsből, magyar kitérővel
Nini Tsiklauri #moszkvater

Egy grúz lány Bécsből, magyar kitérővel

Nini Tsiklauri a grúziai emlékekről, a magyarországi gyerekkorról, a korrupcióról és az európaiságról

Posta Ákos István írása a #moszkvater.com számára

Nini Tsiklauri korábban az M2-n is futó német sorozat, a Schloß Einstein gyereksztárja volt, most pedig az osztrák liberális párt, a NEOS EP-listáján szerepel, az ötödik helyen. Az 1992-es születésű, grúz származású politikusnő Magyarországon nőtt fel. Így szülőhazája helyzete mellett a magyarországi viszonyokról is kérdeztük.

Niki Tsiklauri #moszkvater
Nini Tsiklauri

– Ön már a Szovjetunió szétesése után született Grúziában. Milyen volt a politikai környezet és a mindennapi élet a függetlenné vált Grúziában?

– Grúzia függetlenné vált ugyan, az élet azonban káoszba fulladt, olyannyira, hogy még a rendőrségben sem lehetett megbízni. A helyzetet nehezítette a Dél-Oszétia és Abházia kapcsán elfajult háborús helyzet. Az ország politikai elitje a nyugatias és oroszpárti megosztottság mentén kettéhasadt. Olyan állapotok voltak, hogy nekünk diákoknak kellett tűzifát vinni az iskolába. A kijevi, majd amerikai tanulmányai után hazatérő Szaakasvili stabilizálta a helyzetet, például a korrupt rendőrséget teljesen lefejezte, majd alapjaitól fogva újraszervezte. Ezt követően a választásokat a Grúz Álom nevű Nyugat orientált párt nyerte. Az új elnök Margvelasvili Budapesten a CEU-n végzett. Az elmúlt években rohamos fejlődésnek indult az ország, és nagyon szorossá vált az európai elköteleződés is. Remélem, hogy ezzel párhuzamosan megerősödik Grúziában is a pluralizmus, a többpártrendszer. Annak ellenére, hogy az ország (még) nem tagja az EU-nak, rengeteg házon virít az uniós zászló. Az iskolák laptopokat kaptak, Grúzia még Ausztriánál is rohamosabb tempóban fejlődött a digitalizáció terén. Ennek ellenére, a háborús helyzet, a fenyegetettség folyamatos.

– Ha Szakasvili ennyire példamutatóan vezette az országot, akkor miért üldözte el a nép?

– Szakasvili, a rózsás forradalmat követően nagyon rövid idő alatt, nagyon sok demokratikus, gazdasági, társadalmi, infrastrukturális, oktatási, biztonsági és jogállami reformot vitt véghez. Az alapoktól kellett felépítenie az országot. Sajnos, a polgároknak túl gyors volt az általa diktált tempó, amivel egy korrupt, posztszovjet struktúrából egy működő államot csinált. Neki még megvolt a jogi lehetősége, hogy feloszlassa a parlamentet 2012-ben, az első hatalomváltás után. Ő azonban úgy döntött, hogy inkább ő távozik, mert az ő célkitűzése volt, hogy a grúzok maguk választhassák meg a parlamentjüket, kormányokat.

– Milyen az új elnök, a franciaországi diaszpórából érkező Zurabisvili?

– Egyértelműen európai elkötelezettségű, ugyanakkor megosztó személyiség, hiszen sokak szerint csak Margvelasvili bábja, nem önálló politikai tényező.

– Ön és a családja hogyan került Magyarországra?

– A szüleim értelmiségiek és egy magyar barátjuk megszervezte, hogy áttelepülhessünk Magyarországra. Budapesten és Kiskunhalason is laktam. Az iskolát is magyarul kezdtem el. Sokáig a grúz mellett csak a magyar nyelv volt, amit használtam. Mára a magyar tudásom már sokat kopott, a szüleim viszont mind a mai napig folyékonyan beszélnek magyarul.

– Milyen élmények fűzik Magyarországhoz?

– Ambivalensek, ugyanakkor a negatív élményeknél jóval több a pozitív. Nagyon szeretem Magyarországot, ott nőttem fel. Ami negatív volt, hogy a helyiek nem feltétlenül tudtak mit kezdeni azzal a fogalommal, hogy „grúz”. Így aztán volt, hogy az akkori hosszú, fekete hajam miatt, lecigányoztak. Ezt gyerekként teljesen fel sem fogtam, csak jó évtizeddel később tudatosult bennem, hogy ez mit jelent. Hét év után visszamentünk Grúziába, később pedig, mivel a szüleim Németországban tanultak tovább, odaköltöztünk. Én politológia szakos hallgatóként kerültem Bécsbe.

– Milyennek látja a magyar helyzetet?

– Nemrég sétálgattam Budapesten a volt lakóhelyemen, az Akácfa utcában. Elszomorított, hogy ennek a gyönyörű városnak a belvárosa, ahová annyi szép emlék fűz, a beáramló EU-s pénzek ellenére ilyen állapotban van. Ennyi lepusztult műemlék ház, ennyi kosz, mocsok, szegénység, nyomor az utcán. Ha Budapest központjában ez van, akkor hol van a rengeteg EU-s pénz?! Elszomorít, hogy ezek a pénzek nem a magyar emberekhez, hanem Orbán Viktor szűk köréhez mennek. Rettenetes a korrupció! Grúziában megtapasztaltam, hogy milyen egy korrupt országban élni, és azt is, hogy milyen sokat lendít az országon már az is, ha határozott lépéseket tesz a korrupció ellen.

– Egybehangzó vélemények szerint Orbán kétharmados többségéhez, a szociálliberális kormányzással szembeni elégedetlenség vezetett. Manapság, a magyar közbeszédben a „liberális” szitokszónak számít, amire az Orbán – kormány rá is játszik, holott annak idején ő is a liberális internacionáléban kezdte a nemzetközi politikai kapcsolatok kiépítését. Hogyan lehetne ezt a jelenlegi állapotot megváltoztatni?

– Nagy kár, hogy a „liberális” szó megszemélyesítődik és politikailag instrumentalizálódik. A magyarok nem búsonghatnak a múlton, mivel ez káros a jövőre. Magyarország nem engedhet meg magának egy ilyen hozzáállást. Vannak új, fiatal, magyar liberális mozgalmak, amelyek megérdemlik, hogy az országot előrébb vigyék és a liberális alapértékeket és a liberális demokráciát megmentsék és újra definiálják Magyarországon.

– Ha már a korrupcióról beszélünk, az Ön pártcsaládját, az ALDÉ-t hevesen támadják a sajtóban, mivel korrupt módon fogadott el nagyvállalati pénzeket bizonyos érdekköröktől, így például a hírhedt Monsantót nemrég felvásárló Bayertől. Macron is elhatárolódott az addig szoros partnerként kezelt politikai formációtól…

– Ez ebben a formában hazugság, amit a politikai riválisaink fújnak fel. Egy összesen két-háromezer eurós hozzájárulásról van szó, amit egy konferenciára adtak. Azóta úgy döntöttünk, hogy többé ilyen nincs! Személy szerint úgy vagyok vele, amennyiben nagyvállalati pénzekből működne a pártcsaládom, biztosan nem lennék benne. Ez azonban annyira nincs így, hogy Ausztriában a NEOS az egyetlen párt, amelyik transzparens módon kéthetente közzéteszi, hogy honnan, mennyi támogatás érkezett a párt számlájára. Hangsúlyozom, Ausztriában kizárólag mi kezeljük transzparens módon a párthoz érkező anyagi támogatásokat.

– Az ALDE pártcsalád legtöbb pártjának, köztük a NEOS-nak is a multikulturális társadalomkép az egyik legfontosabb identifikációs eleme, miközben egyre több politikus, köztük olyanok is, akik korábban ezen az állásponton voltak, mint pl. Angela Merkel, a multikulturális társadalom kudarcáról beszélnek. Mi a sikeres integrációs politika és a különböző kultúrák és vallások békés együttélésének a titka?

– A sikeres integrációs politika és a békés együttélés a kölcsönös tiszteleten alapul. Jelenleg, Európában sok nemzeti politikus uszító politikát folytat, hogy megossza a társadalmat és a félelem, a polgárok megfélemlítése által biztosítsák maguknak a hatalmat. Ez abszolút felelőtlen! Ezzel nem csak embereket zárunk ki és az EU-t gyengítjük, hanem az utánunk jövő európai generáció jövőjét is veszélyeztetjük. Európa öregszik és zsugorodik, Ázsia és Afrika exponenciálisan nő. Rendezett és kontrollált migrációra van szükségünk, valamint egy egységes, európai menekültügyi rendszerre, hogy soha többé ne legyünk olyan tehetetlenek, mint 2015-ben volt az EU. Európai társadalomként arra kellene törekednünk, hogy minden ember számára szebb jövőt biztosítsunk. Az integráció kudarcának az az alapja, hogy hiányzik vagy elavult a nemzetállamok által gyakorlata, hogy az embereknek perspektívát nyújtsanak. Mindemellett túl kevés Európában egyes EU-tagországok miniszterelnökeinek motivációja, hogy megoldáscentrikusan cselekedjenek.

– Milyen a kapcsolata a magyar politikával?

–  A magyar politikusok közül Fekete-Győr Andrást és Cseh Katkát ismerem. Mindkettőjüket nagyon elkötelezett embernek tartom. Sőt, nem csak elkötelezettnek, hanem bátornak is, mivel aktívan szembe mernek szállni Orbán Viktor rendszerével. Ehhez a mai körülmények között nagy bátorságra van szükség. Az állami média nyomására a közhangulat például kifejezetten aggasztó. A Pulse of Europe kezdeményezés például teljesen elhalt.

– Mi ez a Pulse of Europe?

– Egy francia kezdeményezés, amely a fiatalok körében igyekszik népszerűsíteni az európai gondolatot, identitást. Én is EU-s zászlóba burkolózva beszéltem az utcán az emberekkel. Korábban Magyarországon is élt ez a kezdeményezés, mára azonban a politikai légkör olyanná vált, hogy ellehetetlenült. Ausztriában az ilyen kezdeményezéseknek köszönhető, hogy a közvélemény az FPÖ sikere, kormányzati szerepvállalása ellenére annyira pozitívan áll az EU-hoz, hogy szóba sem jöhet egy Brexithez hasonló Öxit, amit pedig korábban pedzegettek a szabadságpártiak. Ma már úgy tesznek, mintha soha szó sem lett volna ilyesmiről. Ilyen sokat számít, hogy a közhangulat Európa – párti!

– Mennyire élő a kapcsolata Magyarországgal?

– Természetesen tartom a kapcsolatot a barátaimmal. Azt terveztem, újra Budapestre költözök, hogy a CEU-n folytassam a tanulmányaimat. Politikai okokból azonban az egyetem jön Bécsbe, holott én kifejezetten szívesen költöztem volna újra Magyarországra!