Kezdőlap » Történelem » Egy forradalmár tragédiája
Fjodor Raszkolnyikov #moszkvater

Egy forradalmár tragédiája

Hogyan halt meg az utolsó trockista? – Titokzatos körülmények között 80 éve hunyt el Nizzában Lev Trockij egykori kedvenc komisszárja, a megkeseredett bolsevik Fjodor Raszkolnyikov .

Fjodor Raszkolnyikov #moszkvater
Fjodor Raszkolnyikov

A fiatal bolsevik, Fjodor Iljin – aki felvette a hangzatos Raszkolnyikov nevet – nem tűnt ki a tehetségével, ám a polgárháború idején Lev Trockij protezsáltjaként ennek ellenére szédületesen ívelt felfelé a karrierje. Raszkolnyikov még csak 26 éves volt, amikor a Vörös Hadsereg „atyja” mellett 1918-ban már helyettes volt a katonai népbiztosságon.

„A rossz nyelvek szerint Trockij egyáltalán nem Raszkolnyikov érdemeit, hanem fiatal feleségének szépségét értékelte, és ennek köszönhető a villámkarrier”

Larisza Reiszner nemcsak szépsége miatt volt feltűnő jelenség. Egyesítette magában a világi dámát és a forradalmi hevületet. A katonai népbiztosság páncélvonatán száguldozott a frontvonalban, és újságíróként feljegyzéseket készített a polgárháborúról. Trockij védőszárnyai alatt ugyanúgy ívelt fel a karrierje, mint a férjének. Akit Trockij állítólag azért nevezte ki a volgai flottilla parancsnokának, hogy közben zavartalanul hódolhasson a feleség, Larisza szépségének. Igaz, a szabad szerelem tombolása idején azonban ez a háromszög teljesen természetes volt.

Larisza Reiszner #moszkvater
Larisza Reiszner

Larisza gazdag pétervári családban született, és fiatal éveiben a fővárosi bohém nagyvilági körök egyik ismert alakja volt.

„Rövid románc fűzte a költő Gumiljovhoz, az októberi forradalom után azonban a monarchista művészt a jóképű kommunistára cserélte”

Ott volt a balti flottát irányító férje mellett, és a tengerészek visszaemlékezései szerint koránt sem csak Trockijjal osztotta meg a hitvesi ágyat. Hogy a hadügyi népbiztos mennyire kiállt e család mellett, azt jól mutatja, hogy amikor Raszkolnyikovot az észetek foglyul ejtették, angol tisztek egy csoportjára cseréltette ki. Az ilyen dicstelen haditettekért ezidőben azonnali kivégzés járt, ehelyett Raszkolnyikov másfél év múlva már ismét a balti flotta parancsnoka volt. Kronstadt legelegánsabb villájába költözött harcias feleségével, és olyan estélyeket adott, mint korábban a bolsevikok elől külföldre menekült „urak”.

„Néhány év múltán az új Oroszország nagy tiszteletben álló párja elhidegült egymástól, és Larisza Reiszner a Kominternben kitűnő Karl Radek karjaiban vigasztalódott”

Miközben Raszkolnyikov sikeresen átnyergelt a diplomáciai pályára, Larisza 30 évesen tífuszban meghalt. Az ekkor a katonai zubbonyt már szűk öltönyökre cserélő özvegy Afganisztán, Észtország és Dánia után a ’30-as években Bulgáriában teljesített diplomáciai szolgálatot. A jövő is szépnek ígérkezett, egyedül az aggaszthatta, hogy eddigre már Trockij összes egykori közeli munkatársát megölték vagy a Gulagra küldték. Életének e „sötét foltja” nem kerülte el az NKVD figyelmét. Azonnali hatállyal visszarendelték 1938 tavaszán Moszkvába, és családjával fegyelmezetten el is indult haza. Berlinben a csatlakozásra várva azonban egy újságban meglátta, hogy közben leváltották.

„Mindent megértett, és Párizs felé vette az irányt”

A száműzöttek élete azonban nem egyszerű. Raszkolnyikov idegeit is felőrölte a félelem a leszámolástól. Távollétében ugyanis halálra ítélték. Ekkor az egyik emigráns lapban megírta a Hogyan lettem a „nép ellensége” című cikkét, amely a Le Figaróban is megjelent. Közben 1939. augusztus 17-én befejezte a Sztálinnak írt nyílt levelét, amelyben lerántotta a leplet a rendszerről. A levél megjelenését azonban már nem érhette meg. A nyugati sajtó ekkor nem foglalkozott a sztálini represszióval, ugyanis a háború közeledtével nem akart ártani a szovjet hatalomnak.

Raszkolnyikov és felesége ekkor már – félve Moszkva „hosszú kezétől” – állandóan változtatták a tartózkodási helyüket. Az egykori parancsnokból lett diplomata egyre mélyebb depresszióba zuhant. Állítólag akkor kapott sokkot, amikor augusztus 25-én a helyi sajtóban a Szovjetunió és Németország között megkötött megnemtámadási szerződés aláírásáról olvasott. Földhöz vágva az újságot, dührohamban tört ki.

„Hisztérikus reagálásáról a francia sajtó is hírt adott”

Mint ahogy arról is, mikor szeptember 12-én Nizzából megérkezett a hír, hogy végzett magával. Halálának a körülményei nem tisztázottak. A 47 éves Raszkolnyikov kétségkívül lelki válságba került, ám egyesek szerint nem öngyilkos lett, hanem megölték. A hruscsovi „olvadás” idején 1963-ban rehabilitálták, majd a peresztrojka idején, 50 évvel a megírása után publikálták otthon is a Sztálinhoz írt nyílt levelét.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.