Kezdőlap » Gazdaság » Egész Európát szennyezik a balkáni szénerőművek
16 Nyugat-Balkáni szénerőmű éves kén-dioxid (SO2) szennyezésének modellje 2018-os adatok alapján #moszkvater

Egész Európát szennyezik a balkáni szénerőművek

A nyugat-balkáni országoknak mindenképpen csökkenteniük kellene a szénalapú energiatermelést, mert az duplán drága

16 Nyugat-Balkáni szénerőmű éves kén-dioxid (SO2) szennyezésének modellje 2018-os adatok alapján #moszkvater
16 Nyugat-Balkáni szénerőmű éves kén-dioxid (SO2) szennyezésének modellje 2018-os adatok alapján
Forrás:HEAL

A Nyugat-Balkánon található tizenhat elavult szénerőmű nemcsak a régió, hanem egész Európa számára okoz gazdasági és egészségügyi problémákat. Ez derült ki a Europe Beyond Coal (Európa a Szén Mögött) kampány, a Health and Environment Alliance (Egészség és Környezet Szövetség, HEAL) és más zöldszervezetek februári jelentéséből.

„A tizenhat erőmű elavultságát jól jelzi, hogy 2016-ban annyi kén-dioxidot bocsátottak ki összesen, mint az Európai Unió 250 szénerőműve együttvéve. A bosznia-hercegovinai Ugljevik erőmű egymaga több kén-dioxidot juttatott a légkörbe, mint az összes német szénerőmű együttvéve”

A dokumentumot készítő kutatók számításai szerint e szénerőművek okozta légszennyezés a felelős 3900 korai elhalálozásért, valamint 8500 gyermek hörghurutjáért és egyéb krónikus megbetegedésekért évente. Az erőművek okozta egészségügyi problémák jelentősen csökkentik a régió munkavállalóinak produktivitását, valamint az egészségügyi kiadásokat 11,535 millió euróval (3,6 milliárd forinttal) növelik évente – áll a jelentésben.

Ráadásul a megbetegedések és költségek nem csupán a régióban jelentkeztek, hanem az Európai Unió megannyi másik országában. Az elemzés szerint 2016-ban 266 ember hunyt el Magyarországon idő előtt a nyugat-balkáni szénerőművek miatt (idehaza mintegy 8-10 ezer korai elhalálozást okoz a rossz levegő évente a Nemzeti Népegészségügyi Központ szerint. A nem balkáni államok közül Olaszország járt a legrosszabbul, 370 korai elhalálozással. A jelentés azt állítja, mintegy hatszázezer munkanap esett ki az EU-ban ezen létesítmények miatt, az egészségügyi költségek relatív többségét is az uniós országok voltak kénytelenek kifizetni.

A koszovói példa

Személyes tapasztalatokkal mindössze Koszovóból rendelkezem. Tavaly májusi látogatásom során beszélgettem egy egykori németországi vendégmunkással, aki hazatérését követően szállodát nyitott. Ő mesélt arról, hogy az országnak mindössze két komoly erőműve van (a hatvanas években megnyitott Kosovo A és a nyolcvanas években megnyitott, a fővárosból is látszó Kosovo B), amelyek a parányi állam egyetlen nyersanyagforrását, a lignitet égetik el.

A lignit a szénfajták közül a legfiatalabb. Még fás szerkezettel rendelkezik, nagy nedvesség- és hamutartalma miatt alacsony a fűtőértéke.

„Koszovó a világ ötödik legnagyobb lignitvagyonán, 14 millió tonnán „csücsül”, nem csoda, hogy egy harmadik erőmű építésében gondolkodnak”

Ez lenne az első komolyabb energiaprojekt az elmúlt húsz évben a Balkánon. A tervek szerint a Kosovo A-t váltanák ki vele, az új létesítménynek 40 százalékkal kevesebb szenet égetne, és 20 százalékkal kisebb lenne a károsanyag-kibocsátása a rendkívül elavult „kistestvérénél”. Koszovó 2017-ben kötött szerződést a londoni székhelyű ContourGloballal – a generátorokat pedig kínaiakkal készíttetnék –, ám a projekt alsó hangon egymilliárd euróba kerülne, amit a Bács-Kiskun és Komárom-Esztergom megyényi méretű ország csak hitelből tudna kifizetni.

A Világbank tavaly ősszel visszatáncolt a projekt esetleges támogatásától. Az eredeti tervek szerint részleges kockázati garanciát vállaltak volna, hogy Koszovó kedvezőbb kamatozású hiteleket vehessen fel. Jim Yong King, a Világbank akkori elnöke tavaly októberben kijelentette, belső szabályaik előírják, hogy a legolcsóbb megoldásokat válasszák. „A megújuló energia ma már olcsóbb, mint a szén, így nincs kérdés, nem fogjuk támogatni” – jelentette ki. Erre egyébként egyre több helyen vannak bizonyítékok, az Egyesült Államokban például a szénalapú energiatermelés hetvenöt százaléka drágább, mint a nap- és szélalapú.

Valdrin Lluka, Koszovó gazdasági fejlesztési minisztere tavaly novemberben elárulta, a Világbank azt javasolta, építsenek napelemparkot, szélerőműveket és villamosenergia-tároló parkot. „Egy olyan szegény országnak, mint Koszovó, nincsen lehetősége olyan luxusra, hogy ilyen megoldásokkal kísérletezzen” – fogalmazott a miniszter. Koszovóban egyébként a megújuló energiaforrások közül mindössze a vízenergia van jelen, ám ennek részesedése az áramtermelésben egyelőre igen csekély. Parányi vízerőműveikkel összesen alig egytizedét termelik meg a Kosovo B által kitermelt energiamennyiségnek. Rövid ideig működött egy szélerőmű is az országban, ám az már üzembe állításakor is elavult volt, és nagyon magas volt az átvételi tarifája az itt megtermelt áramnak. Ám egyébként is kevés az olyan terület Koszovóban, ami alkalmas lenne szélenergia-termelésre. A napsütéses órák száma ugyanakkor magas. Tavaly októberben – részben a Peja Sörgyár ötmillió eurós befektetésének hála – Gjakovában megkezdhette termelését az első koszovói napelempark. Ám ez szintén a magas átvételi tarifákkal küzd. Egy megawattóra 136 euróba kerül itt, míg a lignites verzió esetében csupán 30 euróba.

Hogyan tovább, Balkán?

„A 2006-tól hatályos uniós energiaközösségi szerződés – amelynek célja az EU és szomszédjainak energiapiaci integrációja – 2018 végét jelölte ki határidőként a nyugat-balkáni országoknak arra, hogy teljesítsék a károsanyag-kibocsátási irányszámokat. Természetesen nemhogy ez nem sikerült, de mint írtuk fentebb, komolyabb energiaipari beruházás sem nagyon történt az elmúlt két évtizedben a régióban”

Vannak azonban pozitív kilátások a térségben, a jelentés szerint Bosznia-Hercegovina és Macedónia (jó, jó, Észak-Macedónia…) is képes lehet jelentősen növelni a megújuló energiaforrások energiatermelési arányát 2050-re. Utóbbi esetében – ha követik a jelentésben emlegetett dekarbonizációs stratégiát – a fosszilis energia arányát akár a nullára is csökkenthetik, miközben a vízenergia aránya 40-50 százalékra duzzadhat. A vízenergiára való átállással azonban érdemes csínján bánni, a klímaváltozás következtében ugyanis könnyen lehet, hogy a jelenleg meglévő vízmennyiség már nem áll majd rendelkezésre két-három évtized múlva. Ezért ahol van erre lehetőség, az energiatermelés legalább egynegyedét napenergiával, legalább egyötödét pedig szélenergiával kellene megoldani – így a jelentés.

Bárhogyan is lesz, csak az Európai Unió és a nyugat-balkáni államok közös elhatározásával és kooperációjával változtatható meg hosszú távon a régió villamosenergia-termelési rendszere. Változásra azonban mindenképpen szükség lenne, mert a szélalapú termelés duplán drága, hiszen mint láttuk, a közvetlen és a közvetett „költségei” is roppant magasak.