A Balkán 2023-ban. Eseménydús év volt 2023 a Nyugat-Balkánon. Bizonyos vonatkozásokban ráadásul azt is megelőlegezte, hogy 2024 talán még érdekesebb lesz, mert  közelebb hozhat a háború lefojtásával rendezetlenül maradt délszláv kérdés legalábbis középtávú megoldásához.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

Míg a volt Jugoszláviából elsőként kiszabadult Horvátország és Szlovénia, de főleg az előbbi, osztozik az Európa gazdasági-társadalmi hanyatlását kísérő problémákban, addig a többiek, így Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Montenegró és Szerbia a maga útját járja. Pontosabban eltérő sebességgel, de Szerbiáét.  Szerbia felé haladnak ugyanis valamennyien. A sebességet a nagypolitika alakulása határozza meg.

„Nem hozott egyértelmű választ 2023 a kérdésre, ki lesz a világ ura az elkövetkező néhány évtizedben”

Izrael háborúja a palesztinok ellen,  és az annak folyományaként – vagy talán éppenséggel céljaként – kiéleződött konfliktus Iránnal, továbbá az orosz-ukrán háború együttesen magában hordozza a jelenlegi nagyhatalmi berendezkedés összeomlásának lehetőségét. Ám hogy eljut-e idáig a világ 2024-ben, az olyan kérdés, amire csak kevesen tudnak, de főleg mernek válaszolni.

„Aki pedig ennek a hullámán akarná a saját terveit megvalósítani, kivár. Ezt teszi Szerbia is”

Jugoszlávia szétesése, és az azt követő háború óta folyamatosan egy újabb délszláv gyűjtőállam létrehozásán fáradozik, természetesen szerb dominanciával. Stratégiája világos és következetes, taktikája viszont rugalmas és alkalmazkodó. Tud várni, vagyis kivárni a megfelelő nemzetközi konstellációt a cél megvalósítására.

Közben persze a haladás látszatát kelti, kormányok jönnek-mennek, „nota bene” egyre rövidebb életűek, újra és újra választásokat tartanak, amelyeken 2014 óta a  Szerb Haladó Párt (SNS) az egyértelmű győztes, mégis mind hosszabb ideig tart a kormány megalakítása. Így történt ez a 2023. decemberi választásokon is. Az SNS egyedül Belgrádban kényszerül osztozni a hatalmon.

„Hogy mi ennek a hosszantartó bizalomnak az oka az SNS, és még inkább Alekszandar Vucsics, elnök iránt?”

Az egyik mindenképpen az, hogy az ellenzék most sem tudott koherens alternatív programot kínálni. A legfontosabb kérdésekben pedig, mint az Oroszországgal ápolt barátságos viszony, és Koszovó önálló államiságának elismerése, az ellenzék véleménye megegyezik az SNS-ével. A választások eredménye, amelynek hitelességét Brüsszelben többen kétségbe vonják, lehetővé teszi Szerbia számára, hogy folytassa a hintapolitikáját: Oroszországhoz húz, de hangoztatja uniós csatlakozási szándékát. Látványosan szembeszegül az EU elvárásaival, de suttyomban végrehajtja a szakadár tartományával való viszony rendezésére 2023-ban Brüsszel által kidolgozott tervet. Így például a túlnyomórészt szerbek lakta Észak-Koszovóban lecserélték a szerbiai rendszámokat, ami ellen még nem is olyan régen kapát-kaszát ragadtak, és 1999 óta először fognak az ott élő szerb lakosok fizetni Koszovónak a villanyáramért.

„Szerbiában tehát állni látszik az idő. Bár  lakosságának kevesebb, mint 40 százaléka akar az Európai Unió polgára lenni, rövid távon nem szakít a Nyugattal, amíg el nem dől az Ukrajnában zajló proxy háború, és nem zajlik le az amerikai elnökválasztás. Az előbbiben orosz győzelemre számít, az utóbbiban pedig kedvezőbb volna számára Trump győzelme”

Legkivált, ha beválnak azok a jóslatok, hogy Richard Grenell lesz a külügyminiszter, aki 2019 és 2021 között az Egyesült Államok külön kiküldöttjeként részt vett a koszovói-szerb „békéltető” tárgyalásokon, és Vucsics-lobbista hírében áll. Közben azonban nem téveszti szem elől a hosszú távú célt, a minden szerbet egyesítő állam – egyelőre azonban egy lazább formáció -, a „szerb világ” létrehozását sem. Ennek érdekében folyamatosan mozgatja a szálakat minden utódállamban, amelyben számottevő szerb lakosság él. Leghatékonyabb segítőtársa, a szerb kisebbség mellett  a Szerb Pravoszláv Egyház, amely szoros kapcsolatokat ápol nemcsak a szerb politikával, hanem az egyre erősödő hadsereggel is.

„A legkönnyebb dolga a boszniai Szerb Köztársaságban volt 2023-ban is. A Daytoni Békében bebetonozott szerb <nemzetállam> folyamatosan a központi államtól való függetlenedési szándékát hangoztatta”

Hosszabb ideje regnáló vezetője, Milorad Dodik elnök a legerősebb párt, a Független Szociáldemokraták Szövetségének (SNSD) vezére tavaly a megszokott éles kirohanások mellett már trágárságokat is megengedett magának. A nemzetközi közösség főképviselőjét, Christian Schmidtet „bűzhödtnek”, Michael Murphy szarajevói amerikainagykövetet pedig „kreténnek” nevezte.  Schmidt szerinte nem rendelkezik ENSZ BT felhatalmazással (ez igaz), és ezért a boszniai Szerb Köztársaságban az intézkedései nem érvényesek.

A főképviselő azon szándékával kapcsolatban – a választási törvény megváltoztatása révén szélesebb körű felhatalmazást kapjon a Központi Választási Bizottság (CIK) – Dodik bejelentette, a boszniai szerb állam saját választási törvényt alkot, amellyel saját kezébe veszi az elnök- és a parlamenti, valamint a helyhatósági választások lebonyolítását. Harcias kirohanásai ellenére óvatos, a tervezett törvény csak a szerb entitásra, a boszniai Szerb Köztársaságra vonatkozna, a CIK Bosznia-Hercegovinára, vagyis az Államelnökségre és a szövetségi parlament Képviselőházára vonatkozó jogosítványai békén hagyta.

„Schmidt és az Egyesült Államok retorziókkal fenyegetőzik, ám Amerika is óvatos. Nem hiába vitte keresztül Daytonban a boszniai Szerb Köztársaság létrehozását”

Fennállásának január 9-iki ünnepe előtt, ami BiH szempontjából alkotmánysértő, felküldött ugyan két F 16-os repülőgépet Banja Luka fölé, de az valójában egy közös hadgyakorlat keretében történt, és csak mellesleg a BiH területi integritása melletti amerikai kiállás jegyében. Nem annyira a boszniai szerbeknek, még kevésbé Szerbiának szólt a szarajevói NATO-törzs amerikai parancsnokának nyilatkozata, miszerint a NATO újra átveheti a Daytoni Béke végrehajtásának ellenőrzését, amennyiben Oroszország blokkolja az EUFOR  mandátumának meghosszabbítását a BT-ben.

„Wahington nem fogja engedni, hogy biztonsági vákuum jöjjön létre Bosznia-Hercegovinában. Vagyis Dodik vaktölténnyel lövöldözik, a boszniai szerbek nem válnak ki BiH-ből, amíg erre nem kapnak <engedélyt> Washingtonból (is)”

Újabban Montenegróban is könnyebb dolga van Belgrádnak, 2023 történései pedig ezt még könnyebbé tehetik. Az ország függetlenségét visszaállító, és elszántan védelmező Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPS) 2020-as trónfosztása tág teret engedett a szerb befolyásnak. Az integráció iránt mérsékelten elkötelezett pártok népes koalíciója van hatalmon, különböző kombinációkban.

„De 2023 a <nem, aztán  mégis> történések éve volt”

Márciusban a köztársasági elnökválasztáson Milo Djukanović DPS-elnököt is legyőzték. Egy szlovén mintára, röviddel a választás előtt létrejött „instant” párt, az Európa Most! Mozgalom (PES) alelnöke került az elnöki székbe, és ezzel végleg pontot tett a kis Adria-parti országot a Nyugathoz közelítő DPS 30 éves hegemóniájának. A júniusi törvényhozási választáson is a PES szerezte a legtöbb szavazatot, és ezzel elnöke, a nemzetközi pénzvilágban „nevelődött” Milojko Spajić lett a miniszterelnök. A kormányalakítás sokáig tartott, egyrészt azért, mert a parlament alakuló ülése a házelnöki poszt várományosa körül kialakult vita miatt hónapokra félbeszakadt. Így a kormányra sem tudott volna szavazni.

No meg azért is, mert a kormányalakítási tárgyalások elhúzódtak. A szükséges parlamenti többséghez nem volt elegendő a sok kis párt, még vagy a DPS-re, vagy a Montenegró Jövőjéért (ZBCG) elnevezésű nyíltan szerbbarát és NATO-tagság ellenes pártszövetségre is szükség volt. Az utóbbit azonban a nyugati szövetségesek kifogásolták. Végül a ZBCG egyik pártjának elnöke mégis megkapta a házelnöki posztot, a koalíciós megállapodás pedig rögzítette, hogy egy év elteltével átalakítják a kormányt, és az új felállásban a ZBCG fontos miniszteri tárcákhoz jut.

„Cserébe a Nyugat, elsősorban az Egyesült Államok engedékenységéért a ZBCG letett a NATO-ból való kilépés szorgalmazásával. Azt viszont a többi kormányzó párttal egyetemben nem győzi hangsúlyozni, hogy fel kívánja gyorsítani a 2020-ban megakadt uniós csatlakozási folyamatot”

Ezért mindent megtesz a korrupció, és a szervezett bűnözés letörésére. Ennek a kampánynak azonban feltűnően gyakori áldozatai a Djukanović-rezsim kinevezettjei az igazságügy és a rendőrség vezető posztjain. A NATO, ha fenn akarja tartani ellenőrzését a keleti Adria partvidéke fölött – itt is, mint BiH-ben -, készen kell állnia  a beavatkozásra, ha nem jó irányba mennek a dolgok. Egyelőre azonban úgy tűnik, jó az irány, legalábbis az Egyesült Államok szempontjából. Washington ugyanis, Brüsszeltől eltérően egy blokkban szeretné az EU-ban látni ezeket az országokat, ami  2023-ban némileg közelebb került a megvalósuláshoz. Leporolták az eredetileg a Trump-kormányzattól származó nyugat-balkáni „mini Schengen” ötletét, amelyet Szerbia „Nyitott Balkánra” keresztelt. Edi Rama albán miniszterelnök, aki ezt egyszer már elparentálta, nemrégiben kijelentette, félremagyarázták a szavait.

„Ezzel Tirana jelezte, hogy hajlandó osztozni Szerbiával a térség albán és szerb lakta területein”

A montenegrói házelnök, Andrija Mandić  – sajtó források szerint – szerbiai és boszniai szerb köztársaságbeli kollégájával titokban már alá is írta a Nyilatkozatot a Szerb Államok Szövetségéről.

Tévedés volna azt hinni, hogy itt megáll a dolog. Szerbek máshol is élnek,  így például Horvátországban. Egy autonóm terület létrejöttét Krajinában maguk az ott élő szerbek akadályozták meg, mert 1995-ben nem mentek bele a Z-4 Tervbe. Ám, ami késik, nem múlik. Szomszédainak mostanában mintha útban lenne Horvátország, bár a szerbek nem is ásták el vele a csatabárdot. Határai mindenkivel vitatottak, Magyarország és Olaszország kivételével.  A megváltozott montenegrói hatalom is felülvizsgálná a Prevlaka-félsziget Djukanović idején nyugvó pontra került kérdését.

„A rendszerváltó, és a szerb agresszió ellen a horvátokat győzelemre vezető Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) útban van, mint a DPS is volt”

A lakossági arányok ugyan mások, mint Montenegróban vagy BiH-ben, de ez egy expanzionista politikának nem akadály. Horvátországban az idén törvényhozási és elnökválasztás is lesz. Egyelőre nem áll jól a baloldal szénája, de mint mindenütt, Horvátországban is jobbak a koalíciós lehetőségei. A kisebb jobboldali pártok viszont egységre törekvés helyett sokszor a baloldallal vállvetve támadják a HDZ-t, és Andrej Plenković miniszterelnököt. Az utóbbiba Zoran Milanović államfő, volt szociáldemokrata pártvezér is besegít. A változás tehát nincs kizárva. Annyi biztos, 2024 mozgalmas év lesz a Nyugat-Balkánon.