„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
„a kapituláció nem opció”
Fotó:EUROPRES/ANDREJ ISAKOVIC/AFP
Csaknem pankrációvá fajult a szerb parlament múlt heti rendkívüli ülése, amelynek napirendjén egyetlen pont, a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd tavaly szeptembertől idén januárig terjedő időszakáról szóló jelentés megvitatása volt. Nem ez a dolgozat ajzotta fel ennyire a kedélyeket, hiszen legfőbb üzenetével, hogy ti. a konfliktus eszkalációjáért, az ottani szerbek diszkriminációja miatt egyedül és kizárólag a koszovói kormány felelős, bal és jobboldal egyaránt egyetért (a képviselők nagy többséggel meg is szavazták), hanem a Koszovó és Szerbia kapcsolatának rendezésére kidolgozott francia-német rendezési javaslat.
„Ezt az úgynevezett ötök – Franciaország, Németország, Olaszország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok – képviselői tették le december közepén a szerb elnök asztalára”
A képviselők arra számítottak, hogy ennek tartalmát Vucsics az ominózus parlamenti ülésen ismerteti, de nem így történt. Ennek ellenére vélelmezték, legalábbis a jobboldal, hogy azzal rá akarják venni Szerbiát, ismerje el szakadár tartománya függetlenségét. Abban a hiszemben, hogy ezt Vucsics elnök meg is tette, hazaárulással, a szerb érdekek feladásával vádolták. Az elnök azzal védekezett, hogy egy nem kötelező érvényű iratról, non paperről van szó, amelyet a diplomácia szabályai szerint nem hozhat nyilvánosságra, de az irodájában megtekinthető. Később, a rá záporozó vádaktól feldühödve nyomatékosan kijelentette, sohasem fogja elismerni Koszovó függetlenségét, és ellenzi a felvételét is az ENSZ-be. Mint fogalmazott,
„a kapituláció nem opció”
Valóban, erről említés sem történt a tíz pontjában, amelyben összefoglalta a Koszovóval kapcsolatos jövőbeni szerb politikát. Első helyre a béke és a stabilitás minden áron való megőrzését sorolta, és evégből mérsékletre, a provokációktól való tartózkodásra szólított fel, olyan esetektől eltekintve, persze, amikor emberek élete és javaik sorsa forog kockán.
„Mindjárt a második helyen azonban ott áll az észak-koszovói szerb lakta járások közössége (ZSO), amely alapfeltétele a Belgrád és Pristina viszonyának rendezését célzó párbeszéd folytatásának”
Nagy hangsúlyt kap Szerbia készsége, hogy akár a számára legelőnytelenebb javaslatokról is tárgyaljon, mert tisztában van vele, hogy nem ismételheti meg a múlt tapasztalatait. Leszögezi, Szerbiának meg kell őriznie katonai semlegességét, ugyanakkor fejlesztenie kell a haderejét, és minden döntését önállóan, keletről vagy nyugatról jövő befolyás nélkül kell meghoznia.
„Ugyanakkor aláhúzza, hogy az európai integráció nagyon fontos a számára, jóllehet manapság a lakosságnak nem kevesebb, mint 43 százaléka gondolja, hogy nem kellene kitartani az uniós tagság elérése, mint külpolitikai cél mellett”
Az integráció fontosságát azonban Vucsics korántsem az európai értékek ellenállhatatlan vonzerejével indokolta, hanem azzal, hogy a beruházások és a gazdasági együttműködés az uniós tagállamokkal életbevágóan fontos Szerbia számára. Ezért elkerülhetetlen a párbeszéd folytatása Koszovóval, máskülönben elszigetelődik.
„Közben folyik Kurti megdolgozása is, hogy egyezzen meg Belgráddal, vagyis engedjen neki”
Brüsszel egy olyan tagállam képviselőjét küldte Pristinába, amelyik nem ismerte el Koszovó függetlenségét. A helyzet fonák voltát felismerve, most levelet intézett az ebben a mulasztásban leledző tagállamokhoz, ismerjék el végre Koszovó önállóságát. Miroslav Lajčák, volt szlovák külügyminiszter, az EU különmegbízottja a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd követésére mindkét fővárosban megfordult, hogy előkészítse a vezetők esetleges brüsszeli találkozóját. Előtte Kurtit váratlanul meglátogatta egy, az „ötökkel” csaknem megegyező összetételű nagyköveti delegáció, Nagy-Britannia kivételével, de Finnországgal és Görögországgal, mint ráadással.
„De Kurti is <felvette a kesztyűt>, még a találkozó előtt az amerikai AP hírügynökségnek kijelentette, a Nyugatnak hagyjon fel a nyomásgyakorlással a szerb járások közösségének (ZSO) elfogadására, mert Koszovó számára az nem prioritás”
A Koszovó és Szerbia kapcsolatának rendezésére vonatkozó uniós tervről – amellyel egyébként egyetért – tájékoztatta a szerbiai albán és bosnyák kisebbség képviselőit, akik legott követelték, hogy számukra is biztosítsanak ugyanolyan jogokat Szerbiában, mint amilyenekre a szerbek igényt tartanak Koszovóban. Sulejman Ugljanin, a Szandzsáki Demokratikus Akció pártjának elnöke és képviselője a belgrádi parlamentben, ezt levélben is tudatta Vucsics elnökkel, amelyet Josep Borrellhez, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez, Lajčákhoz és Gabriel Escobarhoz, az Egyesült Államok nyugat-balkáni kiküldöttjéhez is eljuttatott.
A koszovói parlamenttel pedig ismertette a ZSO megalakításának általa összeállított hat feltételét. Közöttük van többek között, hogy annak nem lehetnek végrehajtó hatalmi jogosítványai, az illegális hatalmi struktúrákat fel kell számolni, a törvénytelenül birtokolt fegyvereket be kell szolgáltatni a hatóságoknak, továbbá, hogy a ZSO megalakítása a végső megállapodás része, és arra csak a Koszovó és Szerbia közötti kölcsönös diplomáciai elismerés után kerülhet sor.
„A játszma egyre érdekesebb. Az egyik oldalon, fehér bábukkal a megoldást sürgető Nyugat. Nem akarja, hogy a hátában – valószínűleg Moszkvával egyeztetve – felizzon a parázs a Nyugat-Balkánon. A másik oldalon, sötéttel a kivárásra játszó Szerbia és a helyzetét perspektivikusan nézve Koszovó is (értsd: egy érlelődő európai átrendeződésben nagy valószínűséggel sor kerül az albán földek egyesítésére, de nem mindegy mekkora területtel)”
Vucsics a szerb földek egyesítésére törekszik. Ennek pillanatnyilag a leghatékonyabban Kurti áll ellen. A szerb elnök hiába reménykedik abban, hogy sikerül rács mögé tenni, amint ezt a napokban mondta is. Ha Koszovóban nem tud lépni, lép otthon. Fő, hogy ne aludjon ki a láng. A fent említett parlamenti ülés nyomán viszályt gerjesztett az általa fémjelzett Szerb Haladó Párt (SNS) koalíciós partnerével, az Ivica Dacsics külügyminiszter vezette Szerb Szocialista Párttal (SPS), amiért nem támogatta kellő eréllyel az őt hazaárulással vádolókkal szemben.
„Mi lehet ebből? Népszavazás vagy előrehozott választás, esetleg is-is. Az előbbi teljesen kockázatmentes, Koszovó elismerését a szerb polgárok nem fogják megszavazni, és a kormány az álláspontjának megmerevedését ezzel tudja igazolni. Az előrehozott választást régóta rebesgetik”
Vucsics, jóllehet második ötéves elnöki megbízatásának még csak első részét tölti, számít rá, hogy még egyszer nem jelöltetheti magát. A tavalyi választás után hónapokkal felállt kormány, különösen a kormányfő személye kényszermegoldásnak tűnt. Ha elfogy a bizalom a kormány iránt, mondta a minap egy tévé interjúban, lehet előrehozott választás, de most nem jó az időpont, mert túl sok kihívás előtt áll az ország. A legutóbbi választást pont ezzel indokolta, hogy ezért kell a bizalom megerősítése. Most is megfordíthatja a lemezt, és jelöltetheti magát kormányfőnek, az elnöki székbe pedig esetleg Dacsics kerül. Mindez lehetséges. Az viszont nemigen, amiben Blinken amerikai és Schallenberg osztrák külügyminiszterek bíznak, hogy a Nyugat-Balkánt a nyugati értékközösségbe kellene vonni. A szerb történelem minden esetre nem a Nyugat iránti tartós elkötelezettségről szól. Az idézet Schallenbergtől így folytatódik: ha nem sikerül, „a nevető harmadik Moszkvában vagy Pekingben ül”.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
