„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Alekszander Vucsics úgy tűnik, megbirkózott a tiltakozásokkal, ezzel még inkább megerősítve, hogy továbbra is a térség stabilitásának kulcsaként tekinthetnek rá
Fotó:EUROPRESS/Andrej ISAKOVIC/AFP
Nem mondunk azzal újdonságot, hogy az etnikai feszültségektől, a nagyhatalmi játszmáktól terhes Nyugat-Balkán történelmileg a kontinens egyik legingatagabb régiója. Nem véletlenül nevezik Európa „lőporos hordójának”, amely bármikor robbanhat, és ez a robbanás a történelem során többször is lángba borította a Balkánt, megrengetve ezzel Európa biztonságát is. A történelmileg kódolt ellentétek törvényszerűen kiéleződnek az olyan időszakokban, amikor eleve megnövekszik a bizonytalanság a világban, a nagyhatalmak figyelme más régiók felé irányul, a Balkán országai pedig megérzik a „geopolitikai pillanatot” régi sérelmeik orvoslására, félbemaradt játszmáik lejátszására.
„Ilyen időszakot élünk jelenleg is”
A világban mind geopolitikai, mind gazdasági értelemben hatalmas átalakulás zajlik, és akkor az ideológiai értelemben is kiéleződött szembenállásról nem is beszéltünk. Átalakulnak az erőviszonyok, és ennek az átrendeződésnek az egyik legvéresebb terepe az Európai Unió perifériáján Ukrajnában dúló háború. A közben minden tekintetben gyengülő, globális értelemben marginalizálódó, belső válságoktól sújtott Európának nincs igazán ereje arra, hogy a Balkánra figyeljen. Az igazsághoz tartozik, hogy ezzel a régióval akkor sem nagyon tudott mit kezdeni, amikor jobb állapotban volt. A délszláv háborúk idején is az Egyesült Államok tett rendet. Persze, a maga módján.
Azóta a sebek behegedtek, ám könnyű feltépni őket, és a térségben szunnyadó ellentéteket feléleszteni. A problémák nagy részét ugyanis nem oldották meg, a konfliktusokat befagyasztották, a sebeket mindössze fertőtlenítették és leragasztották.
„Gondoljunk csak a sokat emlegetett Koszovó kérdésére. A szerb-albán ellentét parazsa ott szunnyad a hamu alatt”
Az országot eleve alig több mint 100 ország ismerte el – ez a világszervezet tagjainak kicsit több mint fele -, nem tagja az ENSZ-nek. Szerbia és Oroszország törvénytelennek nevezte magának a függetlenségnek a kikiáltását is, az Európai Unió ezt tudomásul vette, de nem ismerte el, és a tagországokra bízta, miként járnak el. Öt tagország, Spanyolország, Ciprus, Görögország, Románia és Szlovákia ezt máig nem tette meg, mint ahogy Kína és az Iszlám Konferencia Szervezetének 57 tagja közül is csak 34.
S ha ez még nem lenne elég, az egyre komolyabb gazdasági nehézségekkel küszködő ország belpolitikai értelemben is instabil. A még február elején tartott törvényhozási választás ugyan a korábbi miniszterelnök, a szerbiai rendszámtáblák és a dinár, mint fizető eszköz használatát az észak-koszovói szerb többségű járásokban betiltó Albin Kurti pártja nyerte, az önálló kormányalakításhoz azonban nem szerzett elég szavazatot. A nehéznek ígérkező kormányalakítás így a belső bizonytalanság újabb időszakát vetíti előre.
„Ráadásul a világpolitikai viszonyok sem neki kedvező módon alakulnak”
Visszatért ugyanis nyugat-balkáni különmegbízottként a térségbe az a Szerbiában kiváló kapcsolatokkal rendelkező Richard Grenell, aki Donald Trump első elnöksége idején ugyanebben a pozíciójában 2020-ban megbuktatta Kurti első kormányát, amiért nem akarta aláírni a Washington által erőltetett, területcserén alapuló rendezést Szerbia és Koszovó között. Szerbiában Grenell kiváló kapcsolatokkal rendelkezik.
„Kurtit az sem vigasztalhatja, hogy ellenlábasa, Alekszandar Vucsics is bajban van – egyébként messze nem akkorában, mint azt az európai fősodor média láttatja -, hiszen a szerb államfő mögött nyíltan vagy hallgatólagosan ott állnak a nagyhatalmak”
Úgy tűnik, megbirkózott a tiltakozásokkal, ezzel még inkább megerősítve, hogy továbbra is a térség stabilitásának kulcsaként tekinthetnek rá. S nemcsak Moszkvában, hanem Párizsban és Londonban is, ahol történelmi a „megértés” Szerbiával szemben. Ráadásul feltehetően sem Grenell, sem a gyors és egyszerű megoldásokban gondolkodó Trump nem veszítette el rokonszenvét Szerbia iránt.
Washington újra előveheti régi ötletét, az uniós tagságra még csak várakozó országokból összeálló úgynevezett „mini Schengent”, amit aztán Belgrád később „Nyitott Balkán” néven próbált eladni. Ha errefelé haladnak a dolgok, az oda vezethet, hogy a két nagy, Albánia és Szerbia beszippantaná a kisebbeket, vagyis létrejönne egy nagyobb Szerbia és egy nagyobb Albánia. Így aztán még Edi Rama albán miniszterelnök is csak akadályként tekinthet a Koszovó önállóságához makacsul ragaszkodó Kurtira.
„A térség másik kényes pontja Bosznia-Hercegovina, ahol az utóbbi hetekben ismét sűrűbb lett a levegő”
A fősodor elemzői és egyes nyugati politikusok természetesen ennek a konfliktusnak a kiéleződése mögött is Vlagyimir Putyin megosztó politikáját látják és láttatják, amiből annyi igaz, hogy Moszkva nemcsak Vucsiccsal, de a boszniai szerbek vezetőjével, Milorad Dodikkal is bensőséges kapcsolatot ápol. A szerb elszakadási törekvéseknek azonban ennél mélyebb okai vannak. Mindenek előtt az, hogy 1995-ben a szerbek, a horvátok és a bosnyákok között három évig dúló háborút lezáró daytoni megállapodásban olyan béke köttetett, amelyik lefojtotta a konfliktust, az azt kiváltó okokat azonban nem szüntette meg. Ez nem mellesleg tanulsággal szolgálhat az ukrajnai konfliktus rendezésére vonatkozóan is. Washington egyébként most is Dayton mellett áll ki, jobb ugyanis nem nagyon jut az eszébe.
„Pedig egyértelmű, hogy a problémák újra és újra elő fognak jönni. A bosnyákokat, a horvátokat és a szerbeket ugyanis belekényszerítették egy mesterséges államba”
Ebben a formációban állam az államban a boszniai Szerb Köztársaság, a horvátok viszont ilyen autonómiát az eredeti elképzeléseket végül ejtve nem kaptak. Ők kénytelenek a bosnyákok által dominált Bosnyák-horvát Föderációban élni. Ráadásul nagyobb tömbjük földrajzilag nem érintkezik az anyaországgal, így elszakadni sem nagyon tudnának. Ellentétben a szerbekkel, akiket csak egy folyó választ el Szerbiától, és van esélyük arra, hogy kilépjenek ebből a kényszerű együttélésből, amellyel időről-időre fenyegetőznek is. Az elmúlt két hónapban ismét aktivizálódott ez a törekvés.
„A kiváltó ok ezúttal a szövetségi bíróság ítélete volt. Dodikot egy év szabadságvesztésre ítélte, és eltiltotta minden választás útján elnyert funkció betöltésétől”
Dodik ugyanis folyamatosan feszegette a kereteket, elment a falig, és erre válaszul 2023-ban a főképviselő hivatala Washington támogatásával módosította az ország jogi kódexét, és bűncselekménynek minősítette az utasításai megtagadását. Az indok most tehát az volt, hogy Dodik nem fogadta el a nemzetközi közösség főképviselőjének a határozatait. Dodik erre lényegében levált a föderális intézményekről, az ítéletet nem tudták érvényesíteni a nemzetközi elfogatóparancsot pedig az Interpol nem fogadta be. A boszniai szerb vezető erre elutazott Belgrádba, Izraelbe és Moszkvába is.
A Daytonban megszabott keretrendszerben Bosznia két fő entitása – a bosnyák és horvát dominanciájú Bosznia-Hercegovinai Föderáció és a szerb dominanciájú Szerb Köztársaság – megvétózhatja a nemzeti politikai változásokat. A képviselet e három fő etnikai csoportra összpontosul. Az ország kormányának ráadásul még a főképviselő, most éppen a német Christian Schmidt hivatalának, egy nyugati irányítású testületnek is kell felelnie, amely megváltoztathatja Bosznia törvényeit.
„Ez a rendszer eleve életidegen, ráadásul döntéseikkel a főképviselők sokszor inkább csak rontottak a helyzeten”
Nem utolsó sorban azért, mert Európában Bosznia-Hercegovina jövőjét illetően nincs egységes elképzelés. A britek és a franciák inkább a szerbek felé húznak, a németek gyengék, az amerikaiak pedig jobb híján védik az általuk teremtett status quót.
Közben a már NATO-tag Montenegróban sem stabil a helyzet, időről időre egymásnak feszülnek a Szerbiához húzó és az „európai” utat előnyben részesítők. A napokban ráadásul az váltott ki vitákat, hogy a kormány eladta egy arab befektetőnek a tengerpart legszebb részét. De állandó a belpolitikai feszültség Horvátországban is az elnök és a kormány között, ráadásul az ország kapcsolata feszült nemcsak Szerbiával, hanem a szintén uniós tag Szlovéniával is.
„A meglévő etnikai ellentétekből, a háború örökségéből, a belpolitikai problémákból adódó feszültséget csak fokozzák a nagyhatalmi játszmák lecsapódásai”
Az a tény, hogy Donald Trump Amerikája elfordul Európától, csak a tétovaságot fokozza a Nyugat-Balkánon is. Ehhez jön, hogy a belső válságaitól sújtott Európának ugyan vannak ambíciói, ám megosztott, és nincs egységes elképzelése a Balkánról. Olyannyira, hogy még az EU is csak előszobáztatja a régió csatlakozásra váró országait.
„A nyugati blokk megosztottságát, gyengeségét más hatalmak igyekeznek kihasználni. Oroszország hagyományosan jelen van a Balkánon, mindenek előtt Szerbiával ápol szoros kapcsolatokat, ám erős túlzás, és inkább a tehetetlenség jele <Putyin nyomulásával> magyarázni a feszültség növekedését”
De újból erősödik a török befolyás, és az arab világ is mind láthatóbban jelen van, Kína pedig jó ideje komoly gazdasági pozíciókat szerzett ebben a régióban is. A nagyhatalmi verseny azonban nem olyan erős, hogy robbanással fenyegesse a térséget. Sokkal veszélyesebb ennél a nagyhatalmak másfelé fordulása, tanácstalansága, és ebből következően a „geopolitikai pillanat” megérzéséből fakadóan a konfliktusok kiolvadása, a történelmi ellentétek felerősödése.
(A cikk eredetileg a Demokrata hetilapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
