„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

A horvátok hova álljanak?

2024. nov. 15.
Vendegoldal

MEGOSZTÁS

A horvátok hova álljanak? A kérdés a belgákkal kapcsolatban maradt fenn az európai emlékezetben. Horvátországban sem szó szerint így merült fel, hanem abban a kontextusban, hogy részt vegyenek-e a tisztjeik a NATO  Ukrajna stratégiai és kiképzési támogatására indított programjának értekezletén, Németországban (NSATU), vagy sem. Igazából azonban ennél sokkal többről van szó.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

Zoran Milanović horvát köztársasági elnök a NATO 75 éves ünnepi közgyűlésén Washingtonban, 2024. július 10-én #moszkvater

Zoran Milanović horvát köztársasági elnök a NATO 75 éves ünnepi közgyűlésén Washingtonban, 2024. július 10-én
Fotó:EUROPRESS/Celal Gunes/ANADOLU/AFP

Azt az álláspontot, vagyis hogy igenis menjenek horvát tisztek erre a tanácskozásra, a miniszterelnök, Andrej Plenković  és pártja, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ), illetve a kormány képviseli. Azt az álláspontot, hogy ne menjenek, Zoran Milanović köztársasági elnök, és a mögötte álló legnagyobb ellenzéki erő, a Szociáldemokrata Párt (SDP). Milanović egykor az SDP elnöke volt, és ebben a minőségében egy ciklusban miniszterelnök. Most is a SDP jelöltjeként indul a decemberi elnökválasztáson.

„Milanović még miniszterelnökként arra törekedett, hogy mind közelebb hozza Horvátországot egy új délszláv gyűjtő államhoz. Államfőként taktikát váltott, és inkább az ellen hadakozik, ami távolabb viszi tőle”

Talán jelzésértékű, hogy az általa leginkább támadott miniszterek – a kormányfőn kívül – a külügy- és a védelmi miniszter, amely tárcák  fölöslegesek, vagy esetleg közösek lehetnek egy általa (is) elképzelt konföderatív berendezkedésű új Jugoszláviában.(?) Az elnök ismert arról, hogy szeret meglepő kijelentéseket tenni  az ország függetlenségét saját erőből helyreállító, és területét a szerb megszállás alól felszabadító horvátok megbotránkoztatására.

„A NATO-val és az EU-val szemtől szemben óvatos, de  Brüsszel politikáját hazai használatra rendszeresen bírálja”

El kell ismerni, hogy ezek a sommás megállapításai „ülnek”. Ezért a kormánnyal, és főként a miniszterelnökkel folytatott, a jómodor határain gyakran túlmenő szópárbajok nem ártanak a népszerűségének. A közvélemény-kutatások most is jóval a HDZ jelöltje, Dragan Primorac elé sorolják a kampányban, ami hovatovább a miniszterelnök és az államfő személyes háborújává fajul. Andrej Plenkovićot az EU és a NATO irányában vitt óvatosan igazodó politikája Milanović természetes ellenfelévé teszi. Elismeri, hogy Horvátország hasznot húz az uniós tagságból, mert az onnan – különösen infrastrukturális beruházásokra – érkező támogatás nélkül nem sok mindenre lenne pénz.

„A NATO-t általában nem bírálja, az ukrajnai háborúban való szerepvállalását azonban a leghatározottabban ellenzi”

Különösen azt, hogy abba Horvátország a szövetség tagjaként belesodródjon. Legmegátalkodottabb bírálói is igazat adtak neki, amikor a konfliktus kitörésekor az 1990-es évek horvátországi háborújával való összehasonlítgatásokra epésen úgy reagált, hogy a Nyugat Horvátország függetlenné válását nem támogatta, sőt, a szakadár szerbek és a Jugoszláv Hadsereg ellen vívott harcában magára hagyta, fegyverembargót vezetett be ellene. Az NSATU-val kapcsolatban azért kritikus, mert szerinte a stratégiai tervezés, amire készülnek, már aktív bekapcsolódás a háborúba. Plenković ezzel szemben úgy érvel, szó sincs arról, hogy Ukrajnába készülnének, a kiküldendő 2-5 horvát katonatiszt egy tanácskozáson venne részt Németországban.

„Az államfő ellenkezése azért is érthetetlen, mondja, mert az áprilisi, washingtoni NATO-csúcson nem csatlakozott Magyarországhoz, aki ellenezte ezt a missziót”

Jóllehet még nem vesztett ügy, mert a parlament kétharmados többséggel felülírhatja az államfő vétóját, ami mindenképpen rossz fényt vett Horvátországra. Megkérdőjelezi  szövetségesi megbízhatóságát. A kétharmad elérése érdekében – ígérte a kormányfő – igyekeznek a lehető legtöbb képviselőt rábeszélni, hogy szavazza meg.

„Időközben kiderült, a misszió keretében mégis mennének NATO-tisztek Ukrajnába, de nem horvátok”

A szavazás pozitív kimenetele mégsem is látszik lehetetlennek, mert az SDP-n kívül a baloldali ellenzék pártjai még nem foglaltak egyértelműen állást. A legtöbbet  a Tudjuk! (Možemo!) döntése nyom a latban 10 parlamenti képviselőjével. Korábban a véleményalkotáshoz szükséges információk hiányára panaszkodott. Ezt pótolandó Ivan Anušić védelmi miniszter kétszer is meghívta a hadsereg vezérkari főnökét,  hogy tájékoztassa az illetékes parlamenti bizottság tagjait a misszió mibenlétéről. Milanović azonban, főparancsnoki tiszténél fogva megakadályozta a vezérkari főnök megjelenését a bizottság előtt.

„Plenković erre bejelentette, a kételkedők meggyőzése érdekében október 30-ra meghívta Zágrábba Boris Rugét, a NATO-főtitkár helyettesét, hogy tájékoztatást adjon az NSATU-ról, ez alkalommal már nem a SDP-s vezetésű védelmi-, hanem a külügyi bizottságban”

Zoran Milanović szükségtelennek minősítette ezt a látogatást, mert – mondta –  a Száborban a képviselők elég tájékozottak, és a tőle megszokott modorban „kereskedelmi utazónak” minősítette Rugét. Ez az egymásra tromfolás az államfő és a kormányfő között, amelybe a védelmi miniszter  is bekapcsolódott, hovatovább bohózatra kezdett emlékeztetni. A szinte kényszeres visszavágási szándékot a poéngyűjtés is motiválta a közelgő elnökválasztásra.

„Amint ez várható volt az SDP a vita hevében ismét kijátszotta a magyar kártyát”

Új elnöke, Siniša Hajdaš Dončić  többször is kijelentette, az SDP-sek nem olyanok, mint a „madjarónok”. (Így nevezték a XIX. század derekán azt a politikai irányzatot, amelyik a magyarokkal összefogva képzelte el a horvátság jövőjét.) A védelmi miniszter pedig azzal rukkolt ki,  hogy Magyarország  „nagymagyar” politikája miatt utasította el az NSATU missziót, ezért támadja állandóan az EU-t is. Mi több, igényt tart horvát területekre, Baranyára és a Muraközre, sőt, „horribile dictu” még Fiumére (Rijeka) is.

„Mint mondta, a saját szemével látott ilyen térképeket vezető politikusok irodáiban. Érdeklődésére azt válaszolták, tisztelik a történelmet. Ő olvasta és hallotta őket, de akárki meggyőződhet az általa elmondottak igazságtartalmáról, ha elolvassa bejegyzéseiket a közösségi médiában”

Csak emlékeztetőül, a horvát igényt Baranyára és a Muraközre, amelyek akkor még Magyarország részei voltak, először a horvát Jellasics fogalmazta meg, és Fiume, csakúgy mint Pula, vagy régebbi nevén Pola és egész Isztria sem volt tisztán horvát terület.

„Horvátország – ha így halad – megismétli a történelmét. A horvát politika a XIX. sz. közepétől fogva képtelen volt arra, hogy következetesen állást foglaljon az Osztrák-Magyar Monarchiához egyenlő jogokkal csatlakozó független horvát állam, vagy a Szerbiához, illetve a közös délszláv államhoz való csatlakozás mellett”

Az előző megoldást a dalmáciai szerbek akadályozták, mert ők, csakúgy, mint a délvidéki szerbek Nagy-Szerbiát akartak. Részleges győzelmük volt, hogy sikerült az egész horvátsággal átvetetni az ott beszélt – a szerbbel nagyjából azonos nyelvjárást. A horvát észak nyelvéért, az úgynevezett kaj-horvátért egyedül  a Horvát-Magyar Párt kardoskodott. Horvátország az őt állami attribútumaitól, mint például a parlament megfosztó szerbektől uralt Jugoszláviában csakhamar csalódott. Ennek az érzelemnek  a kimutatása sok áldozattal járt, ahogyan a függetlenség rövid ideig tartó visszaállítása is a II. világháború alatt, a Független Horvát Állam (NDH) keretében. Annak utóhatása – értsd: Horvátország sebezhetősége, a manipuláció az usztasa terror áldozatainak számával – máig tart. Horvát források állítják, hogy

„a délszláv közös állam több áldozatot követelt, mint a 800 éves államközösség Magyarországgal”

A kérdés a lényegét tekintve most is ez. Ahogyan Plenković, kormányfő és Anušić védelmi miniszter nagyjából egybehangzóan megfogalmazta, érthetetlen mit akarnak ezek az emberek, ha a 30 évvel ezelőtt kitűzött célok teljesülése után most egyszerre nem akarják, hogy a horvátok a NATO-ba és az EU-ba tartozzanak. Hová tartozzanak akkor, ahol garantálják a függetlenségüket? Fogas kérdés, és még mindig megválaszolatlan.

MEGOSZTÁS

Vendegoldal
Más oldalaktól kapott tartalom.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK