„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
„Summa summarum, Brüsszelben az történt, hogy semmi sem történt. A Koszovó-ügy méregfogát nem sikerült kivenni”
Fotó:EUROPRESS/Oliver Bunic/AFP
Ugyanazon a napon, február 27-én, Podgoricában Edi Rama albán miniszterelnök és montenegrói kollégája, Dritan Abazović közös kormányülés keretében 11 megállapodást írt alá a két ország együttműködéséről a gazdaság és a közlekedési infrastruktúra fejlesztésének területén. Az eseményről a montenegrói kormányfő az ABC Newsnak adott interjújában úgy nyilatkozott, fennállása során először Montenegró most történelmet csinál, nem másról küld üzenetet a világnak, mint a Nyugat-Balkán jövőjéről. A jövője pedig – ha ennek a közös kormányülésnek az alapján ítélni lehet – a Nyitott Balkán elnevezésű regionális összefogás, ami jólétre vezeti majd ezeket az országokat. Ezt már Rama mondta a közös sajtótájékoztatón. Azt is hangsúlyozta, hogy ebbe senki sem ártotta bele magát kívülről, sem Washington, sem Brüsszel, sőt, még Németország sem. Az albán miniszterelnök testbeszéde arról árulkodott, hogy ő máris úgy érzi magát a szomszédos országban, mintha egy észak-albániai „nahije”-be (török: járás) látogatott volna.
„Jóllehet Montenegró egyelőre még nem lépett be, hanem – Albánián kívül – csak Szerbia és Észak-Macedónia a tagja, máris előlegezte, hogy a Nyitott Balkán következő csúcstalálkozóját ő tartja”
Abazović, aki egyébként sem nélkülözi a hordószónokok legfontosabb képességét, a rögtönzést, sietősen hozzáfűzte, hogy ő csak egy informális találkozóra gondolna, mert Montenegrónak érdeke, hogy a környezetében lévő országok között jó legyen a viszony. Nem is gondolhat egyébre, hiszen még a parlamenti többség pártjainak egy része is ellenzi a betagozódást a Nyitott Balkánba. Az illetékes, európai integrációért felelős tárca elemzésében megállapította, hogy nem lenne előnyös Montenegró számára. Miután ez nem találkozott a miniszterelnök tetszésével, a tárca vezetője lemondott. Abazović azonban ragaszkodik hozzá, és lassú víz partot mos alapon kitartóan előhozakodik vele.
„Őhozzá meg ezért ragaszkodik a két „nagy”, Albánia és Szerbia, mert nekik ez a projekt lehetőséget ad érdekszférájuk lehatárolására, vagyis kisebb szomszédaik bekebelezésére”
Ebből a ragaszkodásból, továbbá nagy adag ravaszkodásból adódik, hogy Abazović kormánya, jóllehet tavaly augusztusban megbukott, még mindig hatalmon van, és mintha mi sem történt volna, ügyvezetőként teljes körűen intézkedik.
A Nyitott Balkán akkor volt tisztán regionális (gazdasági) együttműködés, amikor még Trump elnök idejében amerikai agyakban felmerült, és mini Schengennek hívták. Szerbia felkarolta, és továbbfejlesztve tálalta fel. Előzőleg a szerb retorikában a „szerb világ” létrehozásának terve volt az uralkodó, vagyis a szerb lakta területek egyesítése, az „orosz világ” pandanja.
A fényes jövőből, amellyel a Nyitott Balkán kecsegtet, ízelítőt adott a közös albán-montenegrói terv egy híd építéséről a Bojana folyón. Rama közölte, mivel a projekt ötletét Albánia finanszírozta, nem volna igazságos, ha a kivitelezésbe is be kellene szállnia, Montenegróban egyébként is magasabbak a fizetések. Abazović azzal vágott vissza, hogy az eredetileg tervezettnél több pénzből, 20 millió euróból hozták ki, ám ha kétfelé osztják, ez nem is olyan sok. A montenegrói sajtó Rama szavait tréfára vette, ám az ábrázata nem erről árulkodott, a modora pedig lekezelő volt.
„Hol itt az üzenet Albin Kurti, koszovói miniszterelnöknek?”
Azzal, hogy készpénznek vette Montenegró betagozódását a Nyitott Balkánba, Rama – mellesleg Abazović is, de ő sokadik hegedűs ebben a zenekarban – semmi kétséget sem hagyott afelől, hogy az önálló koszovói albán államnak a napjai is meg vannak számlálva, mert ő már megegyezett a szerb elnökkel, így az ő támogatására Kurti az észak-koszovói szerb területek megtartásában nem számíthat.
A fenti podgoricai esemény napján ült le tárgyalni a koszovói kormányfő Alekszandar Vucsics szerb elnökkel egy Párizs és Berlin által jegyzett javaslat alapján Brüsszelben Koszovó és Szerbia viszonyának rendezéséről.
„A 11 pontba foglalt terv a két Németország közötti 1972-es megállapodás mintájára készült, de nem célozta meg a kölcsönös elismerést, s hogy Koszovó ENSZ-tagállam lehessen”
Ezt Szerbia ab ovo elvetette, de a vétójoggal rendelkező Oroszország és Kína amúgy is megakadályozná. Arra azonban Szerbia ezzel a megállapodással kötelezte magát, hogy szakadár tartománya betagozódását más nemzetközi szervezetekbe nem akadályozza. Továbbá, elismerték egymás egyenjogúságát és területi sérthetetlenségét, elfogadják egymás okmányait. Néhány további fontosabb pont még az észak-koszovói szerb lakosságú járások autonómiája és finanszírozása Szerbiából, valamint a Szerb Pravoszláv Egyház védett státusa Koszovóban. A megállapodás végrehajtásának ellenőrzésére az EU elnökletével külön bizottság alakul.
„Ám ez a megállapodás csak elvi jellegű, mert a felek nem írták alá. Azt az aktust március 18-ra, Párizsba tervezik”
Vucsics még alig állt fel a tárgyaló asztaltól, amikor megesküdött rá, hogy Koszovót a szerb alkotmány alapján továbbra is Szerbia részének tekinti. Ezt a dokumentumot pedig mindaddig nem írja alá, amíg az észak-koszovói szerb járások szövetsége, azaz önrendelkezése meg nem valósul. Kurti pedig kijelentette, az igazi rendezés előtt csakis a de jure elismerés nyithatná meg az utat. Mindazonáltal ő kész a mostani megállapodás aláírására. Vucsics ellenben addig még sokat akar konzultálni Miroslav Lajčak volt szlovák külügyminiszterrel, a Belgrád-Pristina párbeszéd felelősével az EU-ban, hogy jól fel tudjon készülni az aláírási aktusra. Bizonyára ellátja majd jó tanácsokkal Lajčak, aki maga is egy olyan ország diplomatája, amely eddig még nem ismerte el Koszovó önállóságát.
„Summa summarum, Brüsszelben az történt, hogy semmi sem történt. A Koszovó-ügy méregfogát nem sikerült kivenni”
Szerbia részéről maradt a de facto elismerése annak, hogy Koszovó kivált, ám ez már gyakorlatilag megtörtént 1999-ben a Kumanovói Egyezményben. A maga részét, vagyis az északi részt Belgrád változatlanul el akarja különíteni, és alkalmas pillanatban beolvasztani.
Mindkét fővárosban élesen bírálták a megállapodást, Kurtit és Vucsicsot egyaránt árulónak nevezték. Belgrádban tüntettek ellene. Kurti még rosszabbul is járhat, hiszen akár aláírja, akár nem, belebukhat.
„Ennek a papírnak nemigen volt más célja, mint annak a kivédése, hogy még egy front nyíljon, ezúttal a Balkánon”
Azt legfeljebb elodázni lehet, kivédeni aligha. Miközben a Nyugat az ismét „éledező” Balkánon csak a szereplők sakkban tartására törekszik, a karaván halad, és nem neki szállít kelendő árut. Csak egy példa, az EU most támogatta meg egy tekintélyes összeggel a Belgrád és Niš közötti vasút korszerűsítését, amely ugyan a X. páneurópai közlekedési folyosó része, de arra is jó, hogy a Nišben humanitárius és katasztrófaelhárító központként létesített orosz hídfőállás összeköttetése Belgráddal gyorsabb legyen.
Egy másik, a boszniai Szerb Köztársaságban épül a tengerparthoz közeli Trebinjében egy nagy repülőtér, amelyről elterjedt vélekedés, hogy az oroszok érdeklődésére (és persze a pénzére) is számot tart, mert onnan radarokkal megfigyelés alatt tartható az egész Adria, és a parti országok mind NATO-tagok.
„Legalább ekkora haszonnal jár, de nem a Nyugat, hanem ellenlábasai számára, ha az észak-koszovói szerb járásokban az <önkormányzattal> továbbra is zavartalanul működhetnek a bűnözői csoportok, amelyek sakkban tartják a lakosságot”
Belgrád szívesen támaszkodik rájuk, ha valamely okból fel akarja forrósítani a közhangulatot. Rada Trajković, koszovói szerb politikus szerint Vucsics egyik feltétele volt a mostani brüsszeli megállapodáshoz, hogy Washingtontól amnesztiát kapjon ezen bűnözői körök számára.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
