„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„Abszolút helytálló az a megállapítás – az áldozatok számáról folyó vita ellenére –, hogy a drezdai volt a második világháború legpusztítóbb légitámadása, mely sok szempontból még a Hirosimában és Nagaszakiban végrehajtott rombolást is felülmúlta”
Fotó:EUROPRESS/AFP PHOTO / / SLUB DRESDEN DEUTSCHE FOTOTHEK/ WALTER HAHN”
Ki gondolta volna, hogy amikor 1945 elején Jaltában összeültek a szövetséges hatalmak – Roosevelt amerikai elnök, Sztálin, a Szovjetunió első embere, valamint Churchill brit miniszterelnök – és eldöntötték, a nácik megadásáig folytatják a britek által irányított bombázóoffenzívát, aláírták Drezda halálos ítéletét. Amikor a Royal Air Force 800 négymotoros Avro Lancasterei, valamint Handley Page Halifax típusú nehézbombázói angliai bázisairól kora este felszálltak 1945. február 13-án, már az is biztossá vált, hogy a szörnyű, rengeteg civil áldozattal járó ítéletet végre is hajtják.
„A brit légierő akadálytalanul tette meg a Drezdáig tartó hosszú utat, és a katonailag szinte védtelen szász fővárost 22 óra 9 perckor támadta meg”
A három napig tartó pokoljárás záróakcióját február 15-én 311 amerikai repülő erőd hajtotta végre, és amikor az utolsó bombázó is elhagyta Drezda légterét, az Elba Firenzéjének is hívott városból szinte semmi sem maradt. A belső kerületek és az infrastruktúra teljesen megsemmisültek. A három nap alatt az angol-amerikai légierő 3749 tonna bombát dobott le a szász fővárosra, amelyek 75 százaléka gyújtóbomba volt.
„Szemtanúk szerint 400 kilométeres távolságból is észlelték Drezda lángjait. Az áldozatok számáról a mai napig vita van. Ugyanakkor a várostól 8 kilométerre lévő katonai reptérre egyetlenegy bomba sem hullott…”
Noha a náci Németország rengeteg megbocsáthatatlan bűnt követett el az emberiség ellen, abban egyszerűen nem lehet vita, hogy a kegyetlen drezdai pusztítás – gyakorlatilag kizárólag civil lakossággal szemben – háborús bűntett, ugyanis a bombatámadás hadászatilag teljesen értelmetlen volt. Különös tekintettel a gyújtóbombázásra. Ráadásul az akkor érvényben lévő nemzetközi jog szerint sem lehetett ezt másként értelmezni. Az 1907-es hágai egyezmény 25. cikkelye tiltja a védtelen lakóterületek elleni bármiféle fegyveres támadást, és ezt 1923-ban kifejezetten a légitámadásokra vonatkoztatva továbbra is érvényesnek tekintette mindenki.
„Bármilyen furcsa, de szinte országonként változik a drezdai áldozatok pontos száma. A legtöbb hivatalos kutatás 135 ezer és 200 ezer körülire teszi az elhunytak és az eltűntek számát”
Míg egy 2009-ben talált dokumentum szerint 80-100 ezer eltűnt személyt jegyeztek fel a támadást követően. De például Drezda Polgári Védelmének műszaki vezetője visszaemlékezéseiben az áll, hogy 1945. május 6-án összesen 39 773 halottat azonosítottak név szerint.
Az biztos, hogy Drezda nem rendelkezett potenciális katonai infrastruktúrával, így mindenképpen vitatható a bombázások stratégiai szükségessége. Nem véletlen, hogy sokan egyértelműen a megfélemlítést és az öncélú pusztítást, valamint a britek részéről a korábbi, városaikat (London, Coventry) sújtó német légitámadások miatti bosszút tartják a bombázás fő okainak. Persze az is tény, hogy Drezda jelentős vasúti csomópontként a német birodalom harmadik legnagyobb átrakóhelyének számított. Bevethető katonai haderő ugyanakkor nem állomásozott a városban, a légvédelmi fegyvereket Sziléziába szállították át, és a front közelsége miatt a szinte a teljes szétesés előtt álló Luftwaffe sem tudott számára segítséget nyújtani. Ráadásul köztudott volt, hogy az eredetileg 640 ezer fős városban ekkorra már több mint egymillió ember zsúfolódott össze.
„Abszolút helytálló az a megállapítás – az áldozatok számáról folyó vita ellenére –, hogy a drezdai volt a második világháború legpusztítóbb légitámadása, mely sok szempontból még a Hirosimában és Nagaszakiban végrehajtott rombolást is felülmúlta”
A barokk város egy éjszaka alatt teljesen megsemmisült, és az áldozatok jelentős része a foszforbombák által gerjesztett tűzviharban, illetve a robbanószerek miatt felszabaduló mérges gázok belélegzése miatt veszítette életét.
Drezda tragédiája egyrészt a szövetségesek háborús ténykedésének máig megmaradó szégyenfoltja lett, másrészt egyes szélsőségesek ezzel a terrortámadással próbálják rehabilitálni a náci Németország háborús céljait. Mindenesetre a szász főváros teljes, barbár lebombázása, a földdel eggyé tétele nem a nácik, hanem a német civilek, sőt, az egész emberiség tragédiájává vált. Hiszen a sok emberáldozat mellett az emberi civilizáció rengeteg nagyszerű alkotása is örökre elveszett.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
arrius szerint:
“Míg egy 2009-ben talált dokumentum szerint 80-100 ezer eltűnt személyt jegyeztek fel a támadást követően. De például Drezda Polgári Védelmének műszaki vezetője visszaemlékezéseiben az áll, hogy 1945. május 6-án összesen 39 773 halottat azonosítottak név szerint.” – Lehetne ezekhez a dokumentumokhoz egy-egy linket mellékelni, ahonnan a szkennelt változatot le lehetne tölteni?