//CSEKA, a vörös terror megtestesítője
Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij #moszkvater

CSEKA, a vörös terror megtestesítője

MEGOSZTÁS

Noha létrehozásakor – 1917. december 7. – vélhetően maguk az alapítók sem gondolták, hogy a megszületett szervezet, az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság az Ellenforradalom és Szabotázs elleni Harcra – röviden CSEKA – emberek tíz-, vagy százezreinek halálát hozza el Szovjet-Oroszországra. Egy biztos, a CSEKA kijelölte azt az utat, amelyen haladva utódszervezetei – a GPU, az NKVD és a KGB –a kegyetlen módszereket a tökélyre fejlesztették.

Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij #moszkvater
Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij
Fotó:EUROPRESS/Sputnik

Ha nagyon szigorúan vesszük, a valamivel több, mint négy és fél esztendőn keresztül létező (1917. december – 1922. február) bolsevik erőszakszervezet, a CSEKA felépítése és tevékenysége évtizedekre meghatározta a Szovjetunió belső rendvédelmét.

„Pedig az alapító csekisták között alig voltak oroszok, a vezetője a lengyel származású Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij volt, míg az elnök két helyettese közül az egyik szintén lengyel – Józef Unszlicht – míg a másik, a fő ideológusuk, a lett Martin Latsis volt. De a 40 fővel megalakult erőszakszervezet tagjai között szép számmal voltak grúzok és zsidók is”

A CSEKA-t, illetve a lenini terror lényegét a legpontosabban éppen Martin Latsis határozta meg. „A Rendkívüli Bizottság sem vizsgálóbizottság, sem törvényszék. Harci szerv, amely a polgárháború otthoni frontján ténykedik. Az ellenséget nem elítéli, hanem lecsap rá. Nem egyének ellen háborúskodunk. A burzsoáziát, mint osztályt irtjuk ki. Nem keresünk bizonyítékokat vagy tanúkat, hogy felfedjük a szovjethatalom elleni tetteket vagy szavakat. Az első kérdés, amelyet felteszünk, ez: melyik osztályhoz tartozik, honnan származik, milyen volt a neveltetése, mi a hivatása? Ez a vörös terror lényege.”

Nos, éppen ez alapján a szervezet megítélésére két szélsőséges megközelítés nyomja rá a bélyegét. Az egyik szerint a CSEKA tagjai olyan, már-már hibátlan hősök, akik egyfajta „tiszta erkölcsiség” fényében olyan „fehérkesztyűs lovagoknak” vannak beállítva, akik az eszméért, a forradalomért az életüket is készek voltak feláldozni. A másik megítélés szerint ördögi gépezetként üzemelt, akik nemcsak üldözték, hanem le is gyilkolták a másként gondolkodókat. Hogy mi az igazság? Vélhetően valahol a kettő között, ám az azóta nyilvánosságra került dokumentumok arról árulkodtak, hogy az eszmét védelmező CSEKA bizony nem volt valami humanista szervezet.

„A bolsevik eszmevezérek, mint Lenin vagy éppen Trockij sosem titkolták, hogy csak erőszak útján vihetik sikerre a forradalmukat, és annak eredményeit kizárólag a terror, a megfélemlítés segítségével tarthatják fenn”

Lenin már 1901-ben megfogalmazta: „elvileg soha sem tagadtuk meg, nem tagadhatjuk meg a terrort”, míg Trockij szerint „nem fehér kesztyűben, lakkozott padlón lépünk be a szocializmus időszakába”. Nem véletlen, hogy a hatalom átvételét követően szinte azonnal, 1917. november 17-én szükségesnek tartották egy olyan erőszakszervezet létrehozását, amely képes volt a fentebb megfogalmazott feladatok végrehajtására, valamint a bolsevik hatalom ellen fellépők megfékezésére és likvidálására. Erre pedig a Dzerzsinszkij javasolta kíméletlen forradalmi terror, illetve az ennek letéteményeséül szolgáló szervezet látszott a leghatásosabbnak.

Nem kellett hozzá három hét, és 1917. december 7-én rendelettel létrejött a CSEKA, amelynek papírra vetett legfőbb feladata az volt, hogy harcoljon az „ellenforradalom és a szabotázs” ellen. A szervezetet Dzerzsinszkij vezetésével egy nyolcfős bizottság irányította.

„A lengyel származású bolsevik közismerten fanatikus forradalmár volt, így keresve sem találhattak volna alkalmasabb személyt arra, hogy megalkuvás nélküli kíméletlenséggel semmisítsen meg mindenkit, aki a bolsevik hatalom akár valós, akár vélt ellensége”

Kezdetben 40 fővel működött a CSEKA, ám a létszáma és hatásköre folyamatosan nőtt. A titkosrendőrség toborzásba kezdett, a szervezethez tömegesen csatlakoztak a „forradalomban” hívő radikálisok, szadisták. A kommunisták mellé 1918 elejétől felvettek eszereket, azaz parasztpártiakat is, de az 1918 nyarán lejátszódott eszerlázadások miatt kizárták őket. A Népbiztosok Tanácsa rendkívüli intézkedések végrehajtására is felhatalmazta a szervezetet – ez konkrétan a hatalomra veszélyesnek tartott emberek kivégzését jelentette –, amely mindenben megpróbált megfelelni az elvárásoknak.

„1918 januárjában csak 120, három évvel az alapítása után, 1920 végén 250 ezer főfoglalkozású ügynöke volt a szervezetnek, ami azért is érdekes, mert például a cári rendszer titkosrendőrségének, az Ohranának a létszáma az I. világháború előtt 15 ezer főt tett ki”

Ma már biztos források igazolják, hogy kizárólag politikai okokból átlagosan havi ezer embert végeztek ki, a meggyilkoltak számát napjainkban 100 és 200 ezer közé teszik, de nem kevés történész szerint az áldozataik száma a 250 ezret is meghaladta. Ráadásul egy idő után már nem is a bíróságok, hanem a CSEKA felügyelte forradalmi törvényszékek ítéletei alapján gyilkolták le a rendszer ellenségeit. Ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy a fehérek is tervezték a bolsevik párt tagjainak kiirtását, túszokat szedtek és tömegesen végeztek ki ártatlanokat.

Már 1918 első felében létrehozta a CSEKA az első koncentrációs táborokat, ahova tömegesen vitték a rendszer és a forradalom ellenségeit. Ezeket a táborokat először külvárosokban vagy falvak mellett állították fel, de később egyre inkább elhagyatott helyekre telepítették ki, ahol a földrajzi távolságok és az időjárási körülmények is visszatartották a rabokat a szökés gondolatától. Nem véletlen, hogy ez jelentette az alapját később a „Gulag” néven elhíresült rendszernek.

„A CSEKA állam lett az államban, amit Lenin és a többi vezető is felismert, de nem tervezték a szervezet feloszlatását, mivel az az ő céljaikat szolgálta”

Aztán amikor 1918. augusztus 30-án egy baloldali eszer, Fanni Kaplan közvetlen közelről három pisztolylövéssel életveszélyesen megsebesítette Lenint, már leplezetlenül meghirdették a vörös terrort, aminek köszönhetően a CSEKA korlátlan rémuralmának is felvirradt a napja.

1918 végére már 356 járási szervezeti sejt működött. Ellenforradalmárnak tekintették a volt cári Oroszországot szolgáló katonákat, polgári alkalmazottakat, a tiszteket, önkénteseket és családtagjaikat, a papságot, bármely, a szovjet kormányt nem támogatónak gyanított proletárt és azokat a „burzsoákat”, akik 10 ezer rubelnál nagyobb vagyonnal rendelkeztek. Amikor 1920-ban a vörösök elfoglalták a Krím-félszigetet, szisztematikusan irtották a fehér hadifoglyokat, azok szimpatizánsait, valamint az őshonos helyi tatár lakosságot.

„ Mindezt az emigráns magyar kommunistavezér, Kun Béla irányításával…”

A csekisták vezették be azt a kivégzési módszert, hogy az áldozat fejét előrehajtották, majd a hóhér kissé lefelé tüzelt a tarkónál, így azonnal meghalt az áldozat, s kevés vér folyt. Később ezzel a módszerrel végezték ki a katyni erdőben a lengyel tiszteket.

A CSEKA története 1922 februárjában zárult le, amikor a Központi Végrehajtó Bizottság egyszerűen megszüntette a szervezet. Persze a bolsevikok nem maradtak erőszakszervezet nélkül, hiszen szinte ugyanazzal a lendülettel alapították meg a belügyi népbiztosság alatt működő Állami Politikai Hatóságot, a GPU-t. És rövidesen kiderült, csak a rosszul csengő név változott meg, az általuk alkalmazott módszerek nem. Ugyanis a GPU, majd nem sokkal később OGPU vezetője nem volt más, mint Dzerzsinszkij…

Források:

Wikipedia

MTVA archívum

Jurij German: Történetek Dzerzsinszkij életéből (Új Magyar Könyvkiadó, 1950)

Zubov: Feliksz Dzerzsinszkij (Kossuth Könyvkiadó, 1972)

A.Tyiskov: Feliksz Dzerzsinszkij – 1877–1977  (Budapest, 1977)

Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978)

Raphael Abramovitch: The Soviet Revolution: 1917–1938 (1962)

David Southwell: Twist, Sean – „The KGB” (2004)

James Ryan: Lenin’s Terror (2012)

Alexander Havlat: Victims of the Bolsheviks 1917-1953 (2011)

Farkas Lőrinc Sebestyén: CSEKA, a bolsevik fegyver

Krausz Tamás: Szabotázsok, diverzánsok, kémek ellen

Elter Tamás: Milliós kivégzésekkel az osztályellenség ellen

MEGOSZTÁS