Kezdőlap » x-demokrata » Bizarr koalíció váltaná le a PiS-t
Ania Skrzypek #moszkvater

Bizarr koalíció váltaná le a PiS-t

Ania Skrzypek Brüsszelben dolgozó kutató szerint a magyarhoz hasonlóan romantikus mai lengyel politikai hozzáállás nagyon nem fér bele az európai politikai légkörbe

Posta Ákos István írása a #moszkvater.com számára

Ania Skrzypek #moszkvater
Ania Skrzypek

Ania Skrzypek a Brüsszelben működő politikai think tank (agytröszt), a FEPS tudományos kutatója a napokban azért érkezett Budapestre, hogy átvegye az MSZP Nőtagozata által neki adományozott kitüntetést. A villámlátogatás során, a #Moszkvatér részére adott interjújában az Európai Unió keleti és nyugati tagállamai közötti különbségek mellett arra is rávilágít, hogyan jutott a lengyel helyzet oda, ahol most van.

– Az Ön egyik fő kutatási területe az egyenlőtlenségek vizsgálata. A keleti és nyugati, illetve skandináv uniós országok között jelentősek a társadalmon belüli különbségek, a férfiak és nők esélyei. Ezeknek gender- vagy földrajzi-történelmi okai vannak?

– A volt szocialista országok társadalmainak a nyugatiaktól eltérő gender szerepei, a közelmúlt eltérő rendszereire vezethetők vissza. A keleti blokkban ugyan nem volt demokrácia, jogállamiság, a nők munkaerő piaci szerepvállalását azonban szorgalmazták, támogatták. Mindenkinek volt munkája, ami egyben azt is jelentette, hogy mindenkinek dolgoznia is kellett. Nyugaton ezzel szemben az egykeresős modell vált alapvetővé, ugyanis fenn lehetett tartani jólétben egy családot, úgy, hogy csak a férj dolgozott. Ma már ez persze nincs így, hiszen a válságot követő időszakban, a nyugati országok is nagyobb hangsúlyt fektettek arra, hogy a nők dolgozzanak. Magyarországon és Lengyelországban most a jelenlegi kormányok családpolitikája igyekszik visszahozni az idejétmúlt konzervatív családmodellt, ez pedig nem jó fejlődési irány.

– A PiS (Jog és Igazságosság) kormánya – mivel az ellenzéke meglehetősen töredezett – évek óta magabiztosan vezeti be az újabb és újabb intézkedéseket, a politikai elégedetlenséget pedig nem sikerült a tüntetések ellenére sem hatékonyan képviselni. A (szinte) összellenzéki összefogással és az új Wiosna (Tavasz) párt megjelenésével mennyiben változtat a helyzeten?

– A most létrejött széles körű ellenzéki koalíció meglehetősen bizarrnak tűnik. Közös listán indulnak a szocialisták, a néppártiak és a liberálisok pártcsaládjának tagjai, sőt, még a Zöldek is ezen a listán kapnak helyet. Mivel – Magyarországgal vagy Ausztriával szemben – Lengyelországban nem az egész ország alkot egy választókörzetet, hanem regionalizált a választási rendszer, így a különböző régiókban más és más jelöltekre szavazhatnak a választópolgárok. Az összefogásról szóló szerződést aláírta a volt kormányfők közül Hanna Suchocka, Włodzimierz Cimoszewicz, Jerzy Buzek, Leszek Miller, Marek Belka, Kazimierz Marcinkiewicz és Ewa Kopacz, valamint több volt parlamenti elnök és miniszter is.

– Ha már a sokszínűségnél tartunk, a legutóbbi választás érdekes színfoltjaként került be a parlamentbe egy népszerű rockzenész Paweł Kukiz listája, amely ugyancsak meglehetősen sokféle politikai irányultságot vegyít, egészen a nemzeti radikális Ruch Narodowyig. Sikerült a parlamenti munka során valamilyen egységes politikai irányultságot, arcot felvennie ennek a politikai erőnek?

– Kukiz listáján valóban sokféle irányultságú képviselő van. A párt ennek ellenére egy one man show. Ellentétben a korábbi ciklusban tevékenykedő Palikot listájával. Utóbbiból több karakteres, meghatározó politikai szereplő fejlődött ki. Így a baloldali összefogást vezető Barbara Nowacka, a transzszexuális Anna Grodzka, vagy éppen a Wiosna pártot megalapító Robert Biedroń. Kukiznál nincsenek ilyen autonóm módon működő politikai személyiségek, s a párt tartalmilag is csak a klasszikus „dühös fehér férfiak” címszóval jellemzett protest szavazói réteget fedi le.

– A PiS kormányfői, Beata Szydło és Mateusz Morawieczki mennyire önállóak, és mennyire a pártelnök Jarosław Kaczyński bábfigurái?

– Ebbe a PiS szervezeti struktúrája miatt nem könnyű belelátni. Kaczyński nagyon erősen kézben tartja a pártot, a döntéseket ő hozza meg, ugyanakkor egy kivétellel az utóbbi években nem tartott még sajtótájékoztatót sem. A testvére halála óta folyamatosan gyászol, a politikáját pedig a legendagyártásnak veti alá. Miközben érdemes felidézni, ha Lech Kaczyński nem hal meg Szmolenszkben, akkor az éppen aktuális közvélemény-kutatási adatok szerint megbukott volna a nem sokkal később esedékes elnökválasztáson. A PiS politikáját tehát már-már irracionálisan áthatja az ikerpár története. A pártelnök felvásárolta a háza melletti két telket és az egyiken a testvéréről szóló monumentális múzeumot épít. A holttestet is exhumálni akarja, hogy ott mauzóleumot építsen számára.

– Donald Tusknak lejár a mandátuma az Európai Tanács élén. Milyen politikai szerepet vállalhat a továbbiakban? Visszatérhet a lengyel belpolitikába?

– Nehéz megtalálni a helyét, ugyanakkor biztos, hogy valamilyen módon vissza akar térni. Szimbolikus, hogy amikor bírósági tárgyalásra jött Lengyelországba, akkor Berlinből vasúton érkezett. Ezzel utalt Józef Piłsudskira, aki a magdeburgi börtönből vonattal ment Lengyelországba. Talán a „miniszterelnökök listáján” szerezhet európai parlamenti mandátumot, de az is lehet, hogy az ősszel tartandó parlamenti vagy a jövőre esedékes elnökválasztásra készül.

– A lengyel kül- és Európa-politikára már csak történelmi okokból is rányomja a bélyegét a németektől, oroszoktól és zsidóktól való permanens félelem. Emellett az előbbi okokra visszavezethető a többi EU-tagnál szorosabb kapcsolat, az Egyesült Államok mindenkori vezetésével. Mindez mennyiben gátolja, hogy Lengyelország a lakosság számának megfelelő súllyal bírjon az uniós döntéshozatalban?

– A lengyel politika valóban nem túl kompromisszum kész, ami talán arra vezethető vissza, hogy a magyarhoz hasonlóan romantikus nemzetről van szó. Ez a politikai hozzáállás azonban nagyon nem fér bele az európai politikai légkörbe. Az ugyanis folyamatosan arról szól, hogy a legjobb kompromisszumot találják meg az érintettek. Ez a romantikus hozzáállás nem lehet kibúvó a jelenlegi lengyel és magyar kormánynak ahhoz az egyoldalú és agresszív politikához, amelyet jelenleg művelnek.