Kezdőlap » x-demokrata » Azerbajdzsán, az örök tűz birodalma

Azerbajdzsán, az örök tűz birodalma

Csonka Gábor írása a #moszkvatéren. Az 1000 Út utazási iroda ajánlja

Azerbajdzsán egy majdnem Magyarország méretű és lakosságú dinamikusan fejlődő ország, mely nemrég került csak fel a fő utazási desztinációk közé. A Kaukázus vonulatai és a Kaszpi-tenger között fekvő ország sok gazdasági és turisztikai potenciállal rendelkezik.

A jól felépített utunkat Grúzia felöl indítottuk, s rögtön belekóstolhattunk a vidéki “feeling”-be.

Az úton bárányokat tereltek fel a hegyekbe, a piacon igazi vásári nyüzsgés fogadott minket, aszalt gyümölcsök, magvak, friss termelőktől vásárolható biogyümölcsök, savanyúságok és a feledhetetlen faszenes szamovárok röpítettek a múltba.

Nyugat-Azerbajdzsán

Ha Grúzia felöl lépünk be az országba, akkor Sheki városba érkezünk, mely jelentős selyemipari központ volt. Legérdekesebb látnivalója az 1762-ben épült Sheki kán nyári palotája, színes üvegeivel, freskóival igazi közel-keleti hangulatba visz minket. A mellette lévő workshopban ízelítőt kaptunk a készítési technikáról is.

A városka erődítménye, a 18. századi karavánszerájok, illetve számtalan mecset és múzeum szervesen kiegészíti ezt az élményt, amelyet egy igazi változatos azeri vacsorával koronázhatunk meg, no meg egy kiváló teával.

A másnap is sok érdekességet tartogat számunkra. Ezt a területet akkoriban Albániának hívták, s itt a kaukázusi régióban a fő vallás a kereszténység volt. Az udi nyelvet beszélő népcsoport lakja, de már csak 4 ezer ember beszéli a nyelvüket a világon. Ennek a korai keresztény vallásnak a templomát láthatjuk Kish hegyi falujában, amely a mai napig is működik.

Tovább haladva a főváros felé keletre, még több kisebb látványosságnál is megállhatunk, hogy színesítsük utunkat. Gabala a Kr. e. 4. században az ősi Albánia régi fővárosa, később a Selyemút egyik állomása volt. Shamakhi városa később a Shirvan kánság fővárosává lépett elő, itt a mecsetet és egy híres szent türbéjét lehetett megnézni a dombos táj oldalában. A környék fontos látnivalói még a fő mecset és a Yeddi Gumbez (Hét sír), a régi Shirvan uralkodók sírjai a városka feletti dombon.

Qubusztán-félsziget

Utazásunk második fele pedig a Kaszpi-tenger környékén zajlott, ahol először a Qubusztán-félszigetre jutottunk el. Most kezdi a turizmus felismerni, hogy nem csak több ezer éves történelmi emlékek, kora keresztény templomok és zarándokhelyek teszik érdekessé az országot, hanem olyan különleges természeti csodáknak is szemtanúi lehetünk Qubusztán környékén, mint a Baku melletti egyedülálló iszapvulkánok, ahova külön kocsikkal jutottunk el.

Ez a természeti jelenség elég ritka a világon, és itt lehetőség van sétálni ezen a marsbeli tájon, sárlávák és iszapkürtők között, melyeket lelkesen fotózunk és közben gyönyörködünk a környező tájban.

Az innen nem messze lévő híres, 40 hektáros sziklarajz múzeumhoz is elkocsiztunk, ahol csodálatosan ép, ősi sziklarajzok találhatóak az üledékes plató perem mellett. Van egy színvonalas ősember múzeumuk is, ahol a kiállításon megismerhetjük elődeink életét és gondolkodását tárgyakon keresztül és tablók segítségével.

Absheron-félsziget

Délután a Kaszpi-tengerbe nyúló, napsütötte Absheron-félszigetre is elbuszoztunk. Olajkutak és tengeri fúrótornyok látványa kísér végig az utunkon, ami jó fotótéma. A közelben található a zoroasztriánus vallás (tűzimádó dualista vallás) egyik központja, ahol tanításainak alapjaival, filozófiájával és a szentély ősi történetével ismerkedhetünk meg. A perzsa időkben, és utána is fontos zarándokhely volt, mert a földből feltörő örök tűz környéke a papok szent helye volt.

A következő érdekes látványosság, ahova elbuszoztunk, a Janar dag (jelentése: égő hegy), ahol még ma is intenzíven tör ki a földből a földgáz, igaz mára már szabályozott formában. Lenyűgöző, hogy pusztán a természet erőinek köszönhetően évezredek óta folyamatosan ég a hegyoldal. Ez a régió adja Azerbajdzsán gázvagyonának jelentős részét.