Az ukrajnai konfliktus számos jelentős geopolitikai következménye között szerepel a posztszovjet államok közötti regionális integráció fellendülése, amely sokáig csupán a földrajzi tényezőkre korlátozódott. Itt meg lehet említeni a közép-ázsiai regionális integrációra tett kísérleteket az úgynevezett C5 platformot. Azonban az ilyen egyes régiókon belüli integrációs folyamatok mellett jellemző a szomszédos régiókkal történő együttműködés is, melynek példája az Azerbajdzsán és Kazahsztán stratégiai partnersége, amelyet a közelmúltban Ilham Alijev azeri és Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök bakui találkozója erősítettek meg.

Veres Szabolcs írása a #moszkvater.com számára

A covid világjárvány, az ukrajnai háború, az izraeli-palesztin konfliktus jelentősen hozzájárult a globális ellátási láncok ideiglenes, vagy végleges megszakadásához. Ezek az események rávilágítottak az olyan alternatív kereskedelmi útvonalak fontosságára, mint például a Transz-Kaszpi Nemzetközi Kereskedelmi Folyosó (Trans Caspian International Transport Route, TITR), vagy más néven Középső folyosó (Middle Corridor), amely manapság már az Európát és Ázsia összekötő egyik legfontosabb kereskedelmi útvonal.

„Az Azerbajdzsán és Kazahsztán közötti földrajzi közelség, valamint a közös eredetű türk nyelv, a közös türk etnikai gyökerek, és számos közös regionális csoportosulásnak, mint például a Türk Államok Szervezetének a tagsága, valamint a globális ellátási láncokban történő változásoknak a felismerése azeri és kazah oldalról együttesen járulhatott hozzájárulhatott hozzá a Baku és Asztana közötti stratégiai partnerséghez”

Mindezt kiegészítette, hogy mindkét ország gazdaság erősen függ a szénhidrogén készleteik exportjától, illetve politikailag mindketten régóta törekedtek – és ma is törekednek – arra, hogy független irányvonalat alakítsanak ki az őket körülvevő hatalmakkal – Törökország és Oroszország – szemben.

„A Kazahsztán és Azerbajdzsán között létrejött – pontosabban formálódó – stratégiai partnerségnek Baku és Asztana oldaláról is megvannak a maga okai”

Kazahsztán gazdasági – relatíve – jóléte és aktív külpolitikája, valamint erőforrásai felemelték az ország regionális hatalmi státuszát. A Kazahsztánt 2014-ben sújtó, a növekedést lelassító gazdasági válság ellenére Asztana sikeres diplomáciai manőverezése Moszkva, Peking és a Nyugat között lehetővé tette a kazah gazdasági stabilitás fenntartását. Mindez párosult egy belpolitikai rendszerváltással is, Tokajev jelenlegi elnök hatalomra kerülésével, majd a 2022. januári kazahsztáni véres tüntetések leverésével. Azt ezt követő politikai és alkotmányreform, valamint az előrehozott választások stabilizálták Tokajev hatalmát és az ország gazdaságát.

„Új korszak kezdődött ezzel Kazahsztán életében”

Emellett Asztana külpolitikai stratégiájában elődjével ellentétben Tokajev már a sokkal aktívabb diplomácia híve lett a regionális és nemzetközi szinten egyaránt. Az új irányvonalat vett kazah kormány és diplomácia Tokajev elnök vezetésével fokozatosan törekedett kiegyensúlyozott és pragmatikus külpolitikájának kiterjesztésére, fokozatosan csökkentve a függőséget az Európába irányuló logisztikai, kereskedelmi és tranzit folyamatok tekintetében Moszkvától és Kínától.

„Baku a megnyert karabahi háborúval nemcsak területeket szerezett, de minden kétséget kizáróan a régió vezető hatalmává vált. A megnyert választásokat követően pedig Alijev elnök Kazahsztánhoz hasonlóan az ország gazdasági stabilitása érdekében a Középső folyosóban, valamint az európai országok energiával történő ellátásában lát lehetőséget”

Ezzel, a Nyugat felé lépéseket tevő stratégiával Kazahsztán elképzelései elérték kaszpi-tengeri szomszédját Azerbajdzsánt (és Törökországot is). A Baku és Asztana közötti stratégiai partnerségnek a realitása akkor kezdett körvonalazódni, amikor Oroszországot az ukrajnai háború, valamint a nyugati országok által Moszkva ellen meghozott szankciók komolyabban el kezdték foglalkoztatni. Kazahsztán ezt követően, hogy diverzifikálja a gazdasági kapcsolatait, és alternatív kereskedelmi útvonalakat találjon, kőolaj exportját fokozatosan átirányította Európába. Következésképpen 2022-ben Kazahsztán és Azerbajdzsán megállapodott a kazah olaj Európába történő szállításáról a Baku-Tbiliszi-Ceyhan (BTC) olajvezetéken keresztül.

„Ugyanakkor a két ország közötti partnerség potenciális együttműködésének egyik legmeghatározóbb területe a kereskedelem. Azerbajdzsán és Kazahsztán stratégiai helyen található a Kaszpi-tenger partján, és vasúti hálózataik kötik össze őket Európával, illetve Kínával”

A két kaszpi-tengeri országnak így lehetősége van a szállítási infrastruktúra fejlesztésére és javítására, hogy növelje a köztük lévő kereskedelmet, és megkönnyítse az áruk más régiókba történő tranzitját. E tekintetben a szállítási és logisztikai együttműködés fő fókusza a Középső folyosó kihasználása, és a Zangezur multimodális útvonal integrálása. A folyosó teljes potenciáljának kiaknázása várhatóan hozzájárul a kétoldalú kereskedelmi forgalom növekedéséhez.

„Tekintettel a Bakuval bővülő gazdasági együttműködésre, Baku és Asztana megpróbálja optimalizálni egymást kiegészítő intézkedéseit”

Ezek az erőfeszítések például magukban foglalják a Kaszpi-tenger menti kikötők korszerűsítését, valamint a TITR mentén használható autópályák és vasutak fejlesztését célzó projektek végrehajtását. Kazahsztán esetében az ország már megkezdte új létesítmények építését a Kaszpi-tengeren az export potenciál növelése érdekében, ideértve egy új rakományterminált Aktauban olyan külföldi vállalatok bevonásával, mint a Maersk, az MSC és a COSCO Shipping.

„Kazahsztán és Asztana új pragmatikus külpolitikai stratégiájának célja a hagyományos, határokon túlmutató partnerségek fellendítése, és az export diverzifikálása”

Ebben az összefüggésben Kazahsztán szoros partnersége Azerbajdzsánnal érthetővé válik. Emellett Baku elképzelései a regionális tranzittal Európa irányába tökéletesen illeszkedik Asztana jelenlegi gazdasági érdekeihez. Ugyanakkor azt is érdekes lesz látni, hogy ugyanarra a szerepre – tranzitközpont Európa irányába – pályázó Ankara és Baku vetélkedéséből melyik ország kerülhet ki jobban, és hogy a közép-ázsiai országok idővel melyik oldalt választhatják.

(A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának kutatója)