//Az új világrend az igazi tét
„Volodimir Zelenszkij szerint Ukrajna a háború után biztosan nem lesz liberális, európai. Olyan lesz, mint egy „nagy Izrael”, a tartós fegyveres jelenlét megszokott látvány lesz az utcákon" #moszkvater

Az új világrend az igazi tét

MEGOSZTÁS

Tallózó. Az orosz-ukrán háború részeként tomboló információs háborúban bizonyos hírek, vélemények valahogy elsikkadnak. A nyugati fősodor nem vesz róluk tudomást. Ezért most ezekből a kissé háttérbe szorult hírmorzsákból és véleményekből válogattunk egy csokorra valót.

„Volodimir Zelenszkij szerint Ukrajna a háború után biztosan nem lesz liberális, európai. Olyan lesz, mint egy „nagy Izrael”, a tartós fegyveres jelenlét megszokott látvány lesz az utcákon" #moszkvater
„Volodimir Zelenszkij szerint Ukrajna a háború után biztosan nem lesz liberális, európai. Olyan lesz, mint egy „nagy Izrael”, a tartós fegyveres jelenlét megszokott látvány lesz az utcákon”
Fotó:EUROPRESS/Genya SAVILOV/AFP

„A 2014 februárjában kezdődött válságért elsősorban a Nyugat, különösen pedig Amerika és Nagy Britannia a felelős” – ismételte meg a napokban ismerté vált tételét az ismert amerikai politológus, a realista iskolát követő John Mearsheimer, aki már 2015-ös előadásában arról beszélt, hogy a Nyugat magatartása miatt lehet majd háború Ukrajnában. Az elemző szerint nem kérdéses, hogy a háborút Vlagyimir Putyin indította el, és ő a felelős azért, hogyan zajlik. De hogy miért tette ezt, az más kérdés, és az okok megértése elengedhetetlen, ha meg akarjuk akadályozni az eszkalációt.

„A politológus szerint hamis az a nyugati felfogás, amely szerint angyalok és ördögök hadakoznak, Putyin egy irracionális agresszor, aki a volt Szovjetunió mintájára egy nagyobb Oroszország létrehozására törekszik, így egyedül ő viseli a teljes felelősséget az ukrajnai válságért”

Ez a történet Mearsheimer szerint téves. Az elemző emlékeztet rá, hogy az Egyesült Államoknak a 2008. áprilisi bukaresti NATO csúcs óta folytatott politikája az elsődleges okozója a helyzetnek.  Az oroszok már akkor tiltakoztak a Grúziának és Ukrajnának NATO-tagságot kilátásba helyező döntés ellen. Az amerikai részvétellel végrehajtott 2014-es oroszellenes puccs is jelentős mérföldkő volt ebben a folyamatban.

„Mearsheimer szerint magától értetődő, hogy az amerikai <védelmi> szervezetet nem lehet az orosz határig elvinni. Ugyanúgy elfogadhatatlan volna, hogy valaki ellenséges haderőt telepítsen az amerikai határ közelébe”

Az elemző szerint pár csöndesebb év után 2021 őszén forrósodott fel a helyzet, mert az Egyesült Államok de facto NATO-taggá tette Ukrajnát. Washington, London és Ankara elképesztő mértékben fegyverezte fel Kijevet, közben Amerika szövetségesként beszélt Ukrajnáról, s ez sokkolta Oroszországot. Ez így együtt több, mint amit Oroszország tolerálhat, és Moszkvának meg kellett változtatnia ezt a status quot. A válságért tehát elsősorban a Nyugat, és különösen Amerika a felelős, és a szembenállás olyan háborúvá fajult, amely nemcsak Ukrajna elpusztításával fenyeget, hanem Oroszország és a NATO közötti lehetséges atomháborúval is.

„Az amerikai politológus szerint az ukrajnai háború a legveszélyesebb nemzetközi konfliktus az 1962-es kubai rakétaválság óta”

Mearsheimer propagandának, egyenesen butaságnak nevezi, hogy Putyin Hitler második eljövetele, és Kelet-Európára fáj a foga. Úgy véli, mivel az Egyesült Államok nem hajlandó engedményt tenni, így nincs realitása egyelőre semmi jó megoldásnak. Továbbá addig nem is lehet megoldást találni, amíg a Nyugat-Ukrajna és a Kelet-Ukrajna közötti polgárháborút nem sikerül rendezni. Mindezekre tekintettel a politológus szerint ez a háború sokáig el fog tartani.

„Az ukrajnai konfliktus messze túlmutat önmagán. A nyugati világrend alapja rohad, a Kelet többpólusú világrendet szeretne, míg Davos transznacionális vállalati kézben lévő globális világrendet”

– véli egy friss írásában (https://tomluongo.me/2022/04/13/paris-karachi-regime-change-in-the-air/) Tom Luongo. Az amerikai libertárius geopolitikai elemző és közgazdász szerint mindegyik érdekelt fél számára egzisztenciális a küzdelem, éppen ezért nem is reális valami „arcmentő” kompromisszum megvalósulása. Ennek megfelelően a rezsimváltás – akár kívülről segített puccs, akár felülről vezérelt puccs, akár alulról jövő rezsimdöntés – a fő motívum.

Az ukrajnai konfliktusban formálódó új világrendről elmélkedik (‘Through Ukraine’: Can the West Use the War to Stem Its Decline and the Shift to a New Global Monetary Order? — Strategic Culture (strategic-culture.org) a volt brit diplomata, Alistair Crooke is. Úgy véli, nagyot hibázott a Nyugat, amikor a világ egyetlen olyan országa ellen alkalmazták ezeket a szankciókat, amelynek megvannak az adottságai ahhoz, hogy nyersanyag fedezetű pénzrendszert hozzon létre. Így az új világrend vagy nyersanyag – azaz reál- alapú monetáris rendszerre fog épülni, ha az oroszok nyernek, vagy amennyiben a Nyugat nyer, akkor megszületik az első valóban globális világrend. A nem-Nyugat feszülten figyel, és egyre kevésbé fél a szankcióktól, mert már látja, hogy van belőlük kiút.

„Oroszország önmérsékletet gyakorolva sokat veszített, és keveset nyert eddig a háborún, hiszen a Nyugat nem veszi komolyan”

– állítja (Was the Last Chance for Avoidance of Nuclear Armageddon Lost? – PaulCraigRoberts.org) Paul Craig Roberts amerikai közgazdász és író.  Az alternatív média sztárja szerint keményen, nem pedig óvatoskodva kellett volna fellépni, mert így lehetőséget adott arra, hogy visszaéljenek önmérsékletével.

Más oldalról vizsgálja a háborút Pepe Escobar Eurázsia iránt elkötelezett, évtizedek óta a Keletet járó újságíró. Mint cikkében arra felhívja a figyelmet, Európát öngyilkosságra kényszeríti az Egyesült Államok, és ezt Európa szívélyesen meg is teszi neki.

„Több forog kockán, mint a kijevi rezsim jövője” – elmélkedik a National Defense című portálon közzétett, a bekekor.wordpress.com  által ismertetett, az orosz motivációkat jobban megértető írásában Szergej Nariskin. Az orosz hírszerzés vezetője úgy látja, a tét egy új világrend felépítése. Noha szerinte most még nehéz volna megmondani, ez hogyan is fog festeni, annyi bizonyos, hogy a múltba nem lesz visszatérés. Nariskin szerint összeomlik az Egyesült Államok világhegemóniájára épülő egypólusú világrend. Többé már nem lehet megakadályozni olyan alternatív hatalmi központok kialakulását, mint amilyeneknek a megjelenését korábban megakadályozták Jugoszlávia, Afganisztán, Irak, Líbia és Szíria esetében. Oroszország többpólusú világot hoz létre, amelyből végső soron jelenlegi ellenfelei is profitálhatnak.

„Oroszország most megmutatta, hogy az orosz világ eltökélt szándéka megvédeni saját identitásához való jogát Amerika hegemóniájában, a NATO terjeszkedésében, a liberális intervenciós politikában és az LMBT propagandában testet öltő agresszív globalizmussal szemben”

Bebizonyosodott, hogy a Nyugat szembefordul saját értékrendjével, a magántulajdon sérthetetlenségével, a szólásszabadsággal, az információhoz való szabad hozzáféréssel.

Valahol ezt a gondolatmenetet folytatja Nyikita Mihalkov is. A világhírű orosz rendező szerint ma egy új Oroszország születik, kijózanodva ebből a mámorító önámításból, miszerint „a Nyugat megsegít minket”. A Nyugat kénytelen lesz eltűrni minket, amíg az erőforrásainktól függ, és minden erejével megpróbál megszabadulni ettől a függőségtől.

„És most egyedülálló lehetőségünk van e leggazdagabb erőforrások felhasználásával, hogy ismét olyan nagyhatalomként születhessünk újjá, amely megvédte függetlenségét, identitását, kultúráját és sorsát”

– fogalmaz Nyikita Mihalkov.

Eközben a szmolenszki tragédia évfordulóján ismét felerősödtek azok a hangok, amelyek már közel egy évtizede Oroszországot teszik felelőssé a Lech Kaczynski lengyel elnök életét követelő légi katasztrófáért. Az új vizsgálatot vezető Antoni Macierewicz egykori védelmi miniszter szerint valójában robbanás történt. A gép roncsain többféle robbanóanyag jelenlétét mutatták ki.

„Jaroslaw Kaczynski az idén is megismételte azt a meggyőződését, hogy a repülőgépet megtámadták, a döntés a Kreml legfelsőbb köreiben született, az akkori – Donald Tusk vezette – lengyel kormány pedig eltussolta a bizonyítékokat”

Az ellenzék felháborodottan utasítja vissza az új jelentés hitelességét. Szerintük a kormánypárt így akarja kihasználni az ukrajnai eseményeket. A robbantás lehetősége már korábban is felmerült, de más vizsgálatok szerint a hangját nem rögzítette a fekete doboz, továbbá a roncsok és holttestek sem mutatták ennek nyomait. A hivatalos vizsgálat eredmények szerint baleset történt a sűrű köd és a pilóták hibája miatt.

A Lengyelországban manapság tomboló oroszellenesség másik példája, hogy a Gazeta Wyborcza elbocsájtotta a lapban 1989 óta Dawid Warszawski néven író Konstanty Gebert zsidó újságírót, publicistát, műfordítót.

„Tette mindezt a liberális lap arra hivatkozva, hogy az újságíró neonácinak nevezte az Azov ezredet”

Mint Gebert az olvasóknak írt levélben kifejtette, a szerkesztőség elfogadhatatlannak tartotta Mariupol védőinek ilyetén meghatározását, és helyette a szélsőségesen jobboldali jelzőt ajánlotta. Mivel azonban így kiderült, hogy az újságíró és a lap alap dolgokban nem értenek egyet, több mint 30 év után elváltak útjaik.

Persze, a sajtóban a korábbinál is inkább hadi állapot uralkodik az orosz sajtóban is. Jó példa erre, hogy a Roszkomnadzor blokkolta a The Moscow Times honlapját. A lap ugyanis arról adott hírt, hogy orosz omonosok megtagadták az Ukrajnába vezénylést. Február 25-én a hatóság figyelmeztetett minden orgánumot, hogy a Donbasszal kapcsolatban csak a hivatalos forrásokra támaszkodhatnak.

„A védelmi minisztériuméval ellentétes álláspont publikálása esetén a periodika megjelenésének blokkolását, és 5 millió rubeles bírságot helyeztek kilátásba”

Volodimir Zelenszkij szerint Ukrajna a háború után biztosan nem lesz liberális, európai. Olyan lesz, mint egy „nagy Izrael”, a tartós fegyveres jelenlét megszokott látvány lesz az utcákon. Felfegyverzett civilek vagy a Nemzeti Gárda képviselői ott lesznek a mozikban, a szupermarketekben, és „nem fogunk csodálkozni fegyveres embereken”. Az ukrán elnök a jelenlegi helyzetben győzelemként fogja értékelni azt, ha sikerül megvédeni Ukrajnának a területeit, amelyek a háború kezdetéig Kijev ellenőrzése alá tartoztak, az pedig „nagy győzelem” lesz, ha helyreállítják az ország teljes területi egységét.

„Attól tartunk, Zelenszkij optimistán fogalmaz, hiszen Ukrajna, akárhogyan is ér véget a háború, a legrosszabb arcát mutatja majd”

Egyrészt folytatódik mindaz a korrupció, ami a korábban volt, marad az oligarchikus berendezkedés is. Erre jön még a háború folyományaként a még vadabb nacionalizmus, és a végkimeneteltől függően a frusztráltság vagy az önteltség. S hogy mindezt mire alapozzuk? Például arra, hogy a mesterségesintelligencia-kutató matematikusból lett, magát világpolgárként meghatározó nemzetközi hírű ukrán filmrendező Szergej Loznicát az ukrán filmakadémia arra hivatkozva fosztotta meg tagságától, hogy a nemzet jelenlegi helyzetében nem engedhető meg semmilyen fals hang és kompromisszum, az identitást pedig teljes mellszélességgel vállalni kell.

„De említhetnénk azt is, hogy még most is az a legfontosabb, hogy az Oroszországhoz köthető – például Puskin, Tolsztoj – utcaneveket több városban, legutóbb például Ungváron átnevezzék. Vagy éppenséggel betiltsák az országban az orosz zenét”

S ha ez nem lenne elég, ukrán menekültek a hét végén Berlinben a Die Welt szerkesztősége előtt tiltakoztak, mert a lap alkalmazta az orosz Pervij kalal újságíróját, az élő adásban az ukrajnai háború és az ezt kísérő propaganda ellen a bemondó feje fölé emelt felirattal tiltakozó, majd elbocsájtott, és pénzbírságra büntetett Marina Ovszjannyikovát. Ha valaki érti ezt?

Olekszij Aresztovics, az ukrán Elnöki Hivatal vezetőjének tanácsadója szerint az ukrán fegyveres erők ideális feltételeket harcoltak ki Ukrajna európai uniós csatlakozásához. Az Európai Unióba vezető út legalább 20 évvel lerövidült.

„Az EU-ba megyünk, rengeteg pénzt kapunk az újjáépítésre, és ingyen jobb garanciákat kapunk, mint a NATO-ban”

– fogalmazott Aresztovics, hozzátéve, hogy Ukrajna részéről nincsenek kompromisszumok és nem is lesznek. Azért nem vagyok olyan biztos abban, hogy ezt a követelőző stílust és a keleti szomszédunkban uralkodó állapotokat gyorsított eljárásban kellene importálni az Európai Unióba. Így vannak ezzel a hollandok is, akik épp most jelentették be, hogy nem támogatják a kivételezést Kijevvel. De elegük van már a háborúból a görögöknek is, akik pedig azt deklarálták, hogy nem szállítanak több fegyvert.

S még egy kis ízelítő. Szintén Aresztovics azon elmélkedett, hogy Vlagyimir Putyin halála nem lenne előnyös Ukrajna számára. Jobb lenne, ha Putyin élne még egy ideig, Oroszországot pedig megtörnék a szankciók.

„Ukrajna számára a legrosszabb lehetőségnek Alekszej Navalnij ellenzéki vezető börtönből való szabadon bocsátását vagy egy másik ellenzéki vezető felemelkedését nevezte, akik igazi parlamentarizmust hoznának létre, és megállapodnának a Nyugattal”

„A Nyugat alig várja, hogy megegyezzen, feloldják az ellenük hozott szankciókat, beleértve a csúcstechnológiát is, Oroszország pedig elkezdje utolérni a világgazdaságot” – méltatlankodott Aresztovics. S hogy ezt Kijev mennyire komolyan gondolja, azt mutatja, hogy a minap Zelenszkij megüzente német kollégájának, hogy ne látogasson el Ukrajnába. Frank-Walter Steinmeier a lengyel és a három balti államfővel együtt utazott volna. Ám nem fogadták, mert nem támogatja az Oroszországgal szembeni olaj- és gázembargót.

S mennyire hisztérikus a hangulat a világban, azt mutatja az is, hogy egészen véletlenül kormányellenes tüntetések robbantak ki az Oroszország elítélésétől tartózkodó országokban, így Brazíliában vagy Mexikóban.

„A február végén Oroszországba ellátogató Imran Khan pakisztáni miniszterelnököt pedig bizalmatlansági indítvánnyal a kormányzó pártból átállt képviselők támogatásával meg is buktatták”

Imran Khán azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy ők állnak a Shehbaz Sarif ellenzéki vezető által kezdeményezett bizalmatlansági szavazás mögött. A kormányfő az utolsó években szorosabbra fűzte a kapcsolatokat Moszkvával és Pekinggel, ahonnan fegyvereket is vásárolt. Elutasította Joe Biden decemberi meghívását a demokrácia csúcsra, és üdvözölte a tálibok hatalomszerzését is Afganisztánban. Az ellenzék vezetője, Shehbaz Sarif az Egyesült Államokkal való kapcsolatok szorosabbra fűzését ígérte.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.