//Az „ősz hetyman” visszatért
„A jó nyugati kapcsolatokkal rendelkező, atlanti elkötelezettségű Porosenko szabad lábon maradásában persze közrejátszhattak a nyugati államok is” #moszkvater

Az „ősz hetyman” visszatért

MEGOSZTÁS

Ukrajna ötödik elnöke, Petro Porosenko visszatért Ukrajnába, és egyúttal az ukrajnai politika élvonalába is. Két és fél évvel csúfos választási veresége után az „ősz hetyman” névvel becézett, illetve gúnyolt politikus ismét Volodimir Zelenszkij fő ellenfelének szerepében tetszeleghet, ezt a lehetőséget pedig ráadásul a kijevi vezetés ügyetlenkedéseinek köszönheti.

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

„A jó nyugati kapcsolatokkal rendelkező, atlanti elkötelezettségű Porosenko szabad lábon maradásában persze közrejátszhattak a nyugati államok is” #moszkvater
„A jó nyugati kapcsolatokkal rendelkező, atlanti elkötelezettségű Porosenko szabad lábon maradásában persze közrejátszhattak a nyugati államok is”
Fotó:EUROPRESS/STRINGER/ANADOLU AGENCY/AFP

„Nem az ellenfele vagyok, hanem az ítélete!” Ezeket a szavakat szegezte Volodimir Zelenszkij a kijevi Olimpiai Stadionban lezajlott elnökjelölti vitán 2019 tavaszán Petro Porosenkónak, akit aztán néhány nappal később hatalmas fölénnyel le is győzött a választásokon. Bár Porosenko „elszámoltatása” Zelenszkij kampányának egyik fő üzenete volt, a leköszönő elnökkel szemben komoly eljárás nem indult egészen 2021 végéig. Ekkor egy, az elnöksége első időszakából, a kelet-ukrajnai konfliktus legélesebb napjaiból származó ügyben gyanúsították meg hazaárulással és terrorizmus finanszírozásával, amely ügyben vádlott-társa nem más, mint az ukrán sajtóban csak „Putyin komájaként” emlegetett Viktor Medvedcsuk, aki politikai tekintetben Porosenko ellenpólusának tekinthető.

„A gyanú szerint Porosenko elnökként közreműködött abban, hogy Medvedcsuk és társai a hivatalos ukrán megfogalmazás szerint <ideiglenesen megszállt területekről>, azaz a Donecki és Luhanszki megyék szeparatista ellenőrzés alatt álló területeiről az ukrán tilalmakat megkerülve szenet vásárolt, és azt az ukrajnai erőművek felé értékesítette, ezáltal pedig finanszírozta az ezekben a régiókban működő szeparatista <népköztársaságokat>”

Medvedcsukra még a hivatalos meggyanúsítása előtt lesújtott az ukrán állam haragja, éspedig a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács szankcióinak formájában. Nem mellesleg pont akkor, amikor pártja, az Ellenzéki Platform – Az Életért több közvélemény-kutatás szerint is élre tört a népszerűségi listákon. Medvedcsuk teljes vagyonát zárolták, a három hozzá köthető tévécsatornát is bezárták. Meggyanúsítása után pedig házi őrizetbe is került, az ügy többi, kevésbé ismert vádlottjával együtt.

Ennek megfelelően, amikor felmerült Porosenko neve az ügy kapcsán, Zelenszkij és Porosenko kritikusai azt „várták”, hogy az ex-elnökkel szemben is hasonló intézkedésekre kerül majd sor. Az Európai Szolidaritás nevű párt vezetőjét azonban elkerülték a szankciók, az idézését pedig ő maga kerülte el, hiszen amikor behívták volna az Állami Nyomozóirodába, hogy ismertessék a vele szemben felmerült vádakat, nemes egyszerűséggel elhajtott a helyszínről, majd sietve elhagyta az országot. Porosenko közel egy hónapig külföldön tartózkodott, amikor pedig január 17-én visszatért, már körözés alatt állt. Az események logikus menete tehát az lehetett volna, ha a volt elnököt a repülőtéren, megérkezésekor letartóztatják, és a bíróságra viszik, ahol az ügy többi gyanúsítottjához hasonlóan házi őrizetbe kerüléséről döntenek.

„Az ügy így két szempontból is megtámaszthatta volna Zelenszkij elnök összeroppanóban lévő népszerűségét. Egyrészt a hazafias tábor egyetlen legitim vezetőjeként tündöklő Porosenkót összemosta volna az oroszbarátság kétlábon járó megfelelőjének tartott Viktor Medvedcsukkal, két politikai riválisát is besározva ezzel. Másrészt pedig egyik leghírhedtebb választási ígéretének beteljesülése is lehetett volna, ha az ex-elnök legalább házi őrizetbe kerül”

A gépezetbe azonban homokszem került, már a reptéren sem sikerült letartóztatni a volt elnököt, miután az Állam Nyomozóiroda embereit Porosenko hívei egyszerűen nem engedték vezetőjük közelébe. Ezután a volt államfő maga ment el a bíróságra, ahová szintén elkísérték a hívei, az ügyében rendelkező bíró pedig ötórányi (!) latolgatás után úgy döntött, elhalasztja a döntést, és csak január 19-én hozza azt nyilvánosságra. Két nappal később az ismét rajongói kíséretében érkező Porosenkót aztán gyakorlatilag intézkedés nélkül hazaengedték, „személyes kötelezettségvállalás” fejében, miszerint le kellett adnia útlevelét, és nem hagyhatja el Kijev és a Kijevi megye területét a nyomozók engedélye nélkül.

Porosenko több, teljesen más oldalakon álló kommentátor és sajtótermék véleménye szerint is győztesen jött ki ebből az ügyből, ismét mozgósítani tudta szavazótáborát – amely felé Zelenszkij is egyre inkább kikacsintott nacionalista irányba eltolódó retorikájával –, és a hatalom által üldözött ellenzéki szerepében tűnhetett fel, ráadásul anélkül, hogy ennek komolyabb következményeit viselnie kellene. Bár vagyonát elvileg zárolták, tévécsatornái – Medvedcsukkal ellentétben – továbbra is működnek, és a házi őrizetet is elkerülte, így gyakorlatilag teljesen szabadon fordíthatja saját politikai hasznára az ellene folyó eljárást. Zelenszkij pedig mindenkit emlékeztetett a stadionban elhangzott szavaira, és egyúttal arra is, hogy azokat továbbra sem váltotta valóra.

„A jó nyugati kapcsolatokkal rendelkező, atlanti elkötelezettségű Porosenko szabad lábon maradásában persze közrejátszhattak a nyugati államok is”

A brit nagykövet, a Fokusz ukrajnai hetilap által tavaly az ötödik legbefolyásosabb ukrajnai nőként megnevezett Melinda Simmons az ex-elnök visszatérésének napján arról tweetelt, hogy az összes ukrán politikai vezetőnek azonnal össze kell fognia az orosz agresszióval szemben. Az „intézkedések” kihirdetésének napján pedig éppen Kijevben járt Anthony Blinken amerikai külügyminiszter, aki ráadásul pont azon bíróság épületével szemben szállt meg, ahol Porosenko sorsáról is döntöttek.

 

Azonban több jel utal rá, hogy ennek a politikai vereségnek belső okai is voltak. A jelenlegi ügy végrehajtóinak tétovázása, illetve egyenesen bénázása, a volt elnökkel való konfrontáció felvállalásának hiánya sok szempontból ugyanis arra vezethető vissza, hogy Zelenszkij rendszere eddig sem tudott sikerrel beleállni az igazán erős ellenfelekkel szembeni konfliktusokba. A Porosenko-ügy eddigi menete is ezt támasztotta alá – hiszen, ahogyan bírósági ítélet nélkül, titkosított dokumentumokra hivatkozva felléptek Medvedcsuk ellen, ugyanúgy megtehették volna ezt a volt elnökkel szemben is –, ahogyan az elnök Rinat Ahmetov oligarchával való konfliktusa is. Zelenszkij november végén egyenesen azzal vádolta meg az oligarchát, hogy államcsíny szervezkedésbe próbálják bevonni, még a puccskísérlet napját is megnevezte, a történteknek azonban semmiféle következménye nem lett.

„Ahmetovot ugyanúgy elkerülték a szankciók, mint Porosenkót, és ahogyan a legtöbb, az országban oligarchaként számon tartott személyt is, hiába folytat ellenük – legalábbis névleg – hivatalosan is küzdelmet az elnök”

Arról nem is beszélve, hogy Zelenszkij és pártja, a Nép Szolgája jelenlegi népszerűségét látva korántsem biztos, hogy a 2023-ban esedékes (bár egyes hírek szerint egy évvel elhalasztani tervezett) parlamenti választásokon, vagy a 2024-es elnökválasztásokon egyáltalán a közelébe tudnak kerülni a 2019-es eredményeikhez. A most meghozott, a későbbiekben pedig esetleg törvénytelenné nyilvánított intézkedésekért pedig valakinek vállalnia kell majd a felelősséget. Porosenko, úgy látszik, még mindig elég erősnek tűnik ahhoz, hogy vele szemben még a sajtótermékeket gyakorlatilag rendeleti úton betiltó, mindenkit szankciókkal fenyegető kormányzat se nyújtson elegendő garanciát az Állami Nyomozóirodában, vagy éppen a bírói karban dolgozóknak. Ez pedig rossz előjel lehet az ukrán politikai elit már szinte minden csoportjával szembekerülő Zelenszkij és csapata számára. Az erőskezű kormányzatról kialakított kép ugyanis könnyen semmivé porladhat a választások közeledtével, főképp, ha a népszerűségüket sem sikerül növelni. Márpedig ilyen kudarcokkal biztos nem fog menni.

(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)

MEGOSZTÁS