//Az elfeledett dicsőség
Részlet a Sobibor című filmből #moszkvater

Az elfeledett dicsőség

MEGOSZTÁS

A Győzelem napja alkalmából az elmúlt évek egyik legsikeresebb háborús filmjét, a Sobibort ajánljuk olvasóink figyelmébe. Tartsanak velünk, és nézzék meg az ismert színész, a főszerepet is alakító Konsztantyin Habenszkij filmjét!

Részlet a Sobibor című filmből #moszkvater
Részlet a Sobibor című filmből
Forrás:Imdb.com

Közeleg Oroszország legnagyobb ünnepe. Május 9., a Győzelem napja. Ráadásul „kerek” évforduló, hiszen 75 éve fejeződött be Európában a második világháború. A világháború után a szovjet filmipar szakmányban kezdte gyártani a háborúval kapcsolatos filmeket.

„Közülük jó néhány komoly mű született, Mihail Kalatozov Szállnak a darvak című 1957-ben készült filmje Arany Pálmát kapott, de nem lehet elmenni szótlanul Sztanyiszlav Rosztockij 1972-ben bemutatott Csendesek a hajnalokja mellett sem”

Ezek a filmek nemzetközi szinten is megállták és megállják a helyüket a mai napig. De az igazsághoz tartozik az is, hogy a szovjet időkben a hasonló témájú filmeket propaganda célokra használták, és nagyrészük annyit is ért. A Szovjetunió felbomlása után is folytatódott a háborús események feldolgozása, még ha nem is olyan mennyiségben születtek erről filmek, mint korábban. Van köztük jó pár, amit bátran merek ajánlani a téma iránt nem közömbös nézőknek.

„Az egyik ilyen alkotás a neves szentpétervári színész Konsztantyin Habenszkij rendezői debütálása a 2018-ban bemutatott Sobibor”

A sobibori szökésről is készültek filmek, ez azonban annyiban különbözik a többitől, hogy a kitörés szervezőjének és vezetőjének, Alekszandr Aronovics Pecserszkijnek a visszaemlékezései alapján készült. Pecserszkij a belarusz Vjazma alatt esett német fogságba, majd zsidó származása miatt vitték át a sobibori koncentrációs táborba. Az ő élettörténete is megérne egy misét, komoly kálváriát járt be. De az egy másik mese lenne…

Az orosz filmek ismerőinek Habenszkijt, mint színészt nem kell bemutatni. Ennek a filmnek a forgatásához is őt választották főszereplőnek, közben azonban Andrej Maljukov rendező visszamondta a felkérést. Habenszkij elvállalta, leforgathatta, és a főszerepet is ő játssza. Habenszkij 19-re lapot húzott. Sem rendezői képesítése sem tapasztalata nem volt a forgatás megkezdése előtt. Valószínűleg úgy gondolta, hogy ekkora lehetőség nem lesz még egyszer az életben.

„A 180 millió rubeles (810 millió forint) költségvetés előrevetítette, hogy nagyszabású film készül”

Nemzetközi szereplőgárdát szerződtetett a rendező. A táborparancsnokot a hegylakóként megismert Christofer Lambert alakítja, mellette lengyel, német, osztrák és litván színészek tűnnek fel.

Az elfeledett dicsőség. Ez a film szlogenje. A náci haláltábor szökevényeit a Vörös Hadsereg hadnagya Alekszandr Pecserszkij vezette. A tervek a táborban akkor élő 550 ember kiszabadításáról szóltak. Közben 130-an meggondolták magukat és ott maradtak. A kitörés után mindegyiket kivégezték. A szökés során megöltek 12 náci tisztet, átvágták magukat a gépfegyvertűzben a négysoros szögesdrót akadályon, és futottak az életükért a tábort körülvevő aknamezőn. Szabadok voltak. Ki néhány pillanatra, ki örökre. Szökés közben ugyanis 80-an meghaltak, 170-en pedig visszakerültek a nácik kezére és kivégezték őket.

„Azonban 53-an túlélték a szökést, köztük Pecserszkij is”

Ő (a filmben erről nem esik szó) beállt a belarusz partizánok közé. A háború után hazaköltözött a doni Rosztovba és 1990-ben bekövetkezett haláláig ott élt. Halála után 16 évvel a hadtörténészek nyomására Bátorságért érdeméremmel tüntették ki.

Hogy érdemes volt-e Habenszkijra és csapatára bízni a film elkészítését, azt a nézőkre bízom. Igaz, ők már véleményt mondtak azzal, hogy a film bevétele eddig már több mint 5 millió dollár. Persze, véresszájú kritikusok mindig lesznek. Nekem tetszett, így bátran merem ajánlani mindenkinek.

MEGOSZTÁS

1963-ban születtem. Elvégeztem iskolákat, sportoltam, majd edzősködtem. Dolgoztam Ukrajnában, meg egy pár helyen, így valamennyire belelátok a szláv életbe. Szinte minden érdekel, kivéve a kibernetikát. Művészet, de inkább sport és kulinária párti vagyok. Politika alól sem vagyok felmentve, de azt meghagyom a nagyoknak. Nem ellenségem a humor, de a cinizmus, sőt a szarkazmus sem. Nem vagyok grafomán, de néha előbújik a kisördög és olyankor tollat, illetve klaviatúrát ragadok. Hogy érdemes-e, azt majd az olvasók eldöntik.