Múltidéző. Felidézzük, hogy miként emlékeztünk meg 1999-ben Raisza Gorbacsovának, a peresztrojka egyik jelképének a haláláról.

Egy olyan nő, aki nem a férje mögött, hanem mellette áll. „Gorbi titkos fegyvere” – írta Raisza Makszimovnáról egy szellemes tudósító. A férje oldalán a nemzetközi politikai élet színpadára lépő karcsú, elegáns, vonzó, középkorú asszony modern frizurájával, finom arcvonásaival, szép tartásával és dekoratív megjelenésével magára vonzotta a figyelmet.

Talán még lenyűgözőbb volt, ahogy a filozófiai tudományok kandidátusa, a maga korában már disszertációja újszerű megközelítésével is nagy feltűnést keltő, érdeklődő egyetemi tanár a társaságokban szerepelt. „Ugyanolyan modern nő, mint én vagyok!” – állította róla elismerően és kissé csodálkozva az izlandi kormányfő felesége az emlékezetes reykjavíki csúcs után.

„Első útjai még inkább világszenzációt s meglepetést keltettek. Nem egy elhízott, szétesett, rosszul öltözött, jelentéktelen, szürke kis alak lépett ki a gépből, hanem egy Lady”

A hétfőn, 67 éves korában a münsteri klinikán elhunyt Raisza Gorbacsova valóban a Szovjetunió első, s egyben utolsó First Ladyje volt. Elődei ugyanis szerényen meghúzódtak a háttérben, a nyilvánosság előtt nem szerepeltek, férjük teljes értékű partnereként közreműködésükre nem számítottak, nem volt szerepük. Érthető hát, hogy a peresztrojka szellemében a kremlbéli feleségek hosszú évtizedeken át élő sablonképeivel szakító, ezzel a nyitás egyik jelképévé váló Raisza megjelenése amilyen csodálatot vívott ki külföldön, olyan megütközést keltett otthon.

„A PR-szakemberek nem igazán próbálták, de alighanem nem is tudták volna áttörni a kor korlátáit, elfogadtatni a modern Raiszát a hazai közvéleménnyel”

Nem nagyon szerették őt, mert privilegizált, szép ruhái voltak, mindent megkapott, ami honfitársainak nem jutott osztályrészül. Ugyanakkor persze büszkék is voltak, hogy az ország első asszonya a világsajtó szerint „lejátszotta a pályáról” Nancy Reagant. De nemcsak külföldön beszerzett ruhadarabjaiért bírálták. A hagyományos férfi uralomhoz ragaszkodóknak – közéjük tartozott Jelcin is – nem tetszett reflektorfénybe állítása. Találóan jegyezte meg egyik tisztelője:

„Kulturált, befolyásos, látható. Olyan ez, mint bika előtt a vörös posztó”

Mármint azok számára, akik a nőt nem tekintik egyenlő partnernek. Ők úgy vélték, erős hatást gyakorol férjére, beavatkozik dolgaiba. S hogy mennyit változott azóta Oroszország, jelzi, július 21-től a társadalom aggódva figyelte a Münsterből érkező híreket, két egymást szerető ember tragédiájának kibontakozását. Alighanem ennek hatására is, a Gorbacsovval az utóbbi években még szóba sem álló Jelcin elnök is együttérzéséről biztosította elődjét.

Pár nap múlva lett volna 46 éve, hogy az Altáj vidékéről származó Raisza, a moszkvai egyetem, az MGU filozófiai karának hallgatója s az akkor frissen végzett, hozzá verseket író jogász, Mihail Gorbacsov összeházasodtak. Gorbacsov méltó társra lelt Raiszában karrierje felfelé ívelő szakaszán, majd a csúcspontot követően is. A diákszerelem a sírig tartott. Hűen érzékeltették ezt a Münsterből érkező képek is. A megtört, megfáradt Gorbacsov, lányuk, Irina, s a két unoka, Kszenija és Anasztaszija erőt adva virrasztónak a leukémia előrehaladott állapotában szenvedő asszony fölött.

Megérkezett Raisza húga is, akinek átültetendő csontvelősejtjei az utolsó reményt jelentették. Erre a műtétre azonban már nem került sor, a kezelést már nem bírta a szervezet, megállt a szív. „Raiszával nem csupán férj és feleség vagyunk, sok mindenben szinte azonosultunk az évek során – mesélte a sajtónak néhány napja Gorbacsov. Majd hozzátette: „Ha elveszíteném… Erre gondolni sem merek, nem hiszem, hogy túlélném.”