Az egy mesterlövész…

Amíg az amerikaiak hét mesterlövésszel rendelkeznek a filmvásznon – feledhetetlen western a John Sturges rendezésében 1960-ban készült film –, addig a szovjeteknek csak egy jutott el ugyanoda. Az 1915. március 23-án született Vaszilij Grigorjevics Zajcev története ugyanakkor valóságos, ugyanis a sztálingrádi csata hőseként örökre bevonult a történelembe.

Vaszilij Zajcev (balra) kezdő mesterlövészeknek magyaráz 1942-ben
Fotó:EUROPRESS/Zelma/Sputnik/AFP

Noha sokan tették már fel a nagy kérdést a történészek közül, vajon miért Vaszilij Grigorjevics Zajcev nevéhez kötik az emberek a II. világháborúban a mesterlövész fogalmát. Akár jogos is lehetne mindez, ugyanis a fennmaradt, és már kutatható dokumentumok szerint a Vörös Hadsereg mesterlövészei közül sokan több mint 400 német katonát lőttek ki.

„Noha Zajcev a sztálingrádi csata alatt, 1942. november 10. és december 17. között „csak” 225 német katonát, köztük 11 mesterlövészt lőtt le – összes áldozatainak száma 242 volt Sztálingrádnál –, a kommunista rendszer mégis benne látta meg a legnagyobb propaganda lehetőséget. Abban a Zajcevben, akit ekkor, és a sztálingrádi hőstettei miatt neveztek ki alhadnagynak”

Sőt, a történelem legeredményesebb mesterlövésze a finn „Fehér Halál”, azaz Simo Häyhä volt, aki a téli háború során távcső nélkül 505 szovjet katonával végzett. Hogy ennyinél megállt, az annak köszönhető, hogy 1940 márciusában egy orosz katona fejbe lőtte. A finn mesterlövész egy hetes kómát követően, és szétroncsolt állkapoccsal tért vissza az életbe, ennek ellenére nagyon szép kort ért meg – akárcsak Zajcev –, ugyanis 2002-ben, 96 éves korában halt meg.

„És ha már az egyik legjobb westernfilmet, A hét mesterlövészt említettük, tegyük gyorsan hozzá, Zajcev sztálingrádi hőstette is filmvászonra került, ugyanis az ő története a Paramount Pictures által elkészített, Jean-Jacques Annaud által megrendezett az Ellenség a kapuknál (2001) című háborús filmjében – Zajcevet Jude Law alakítja – is az egyik vezérfonalat adja”

Zajcevvel kapcsolatban – és ez is benne van a filmben – egy másik legenda is szárnyra kelt, miszerint a náci hadvezetés külön mesterlövészt, Heinz Thorvaldot, az SS zosseni kiképzőiskolájának vezetőjét küldte a nyakára, akivel napokon át vadásztak egymásra – a két katona négy napig próbálkozott a másik megölésével –, míg végül a németet homlokon találta Zajcev egy lövedéke. Kettejük párbajának sztorija teljesen szürreális. Thorvald megunva a semmittevést, ásóval egy sisakot emelt ki a rejtekéből, hogy a másik rálőjön, és felfedje pozícióját, de Zajcev nem dőlt be a cselvetésnek. Két nap várakozás után Zajcev ismételte meg a trükköt egy kesztyűvel. Thorvald tüzelt, Zajcev társa pedig hangosan jajgatni kezdett, mintha eltalálták volna.

„Thorvald kidugta a fejét a fedezékből, Zajcev pedig homlokon lőtte a német mesterlövészt”

Magát a történetet a szovjet fél terjesztette, bármilyen furcsa, még Zajcev emlékirataiba is bekerült – igaz, ott König őrnagyként emlegeti a nagy ellenfelet –, ám a német hadsereg nem tartott nyilván Heinz Thorvald nevű mesterlövészt, semmilyen dokumentum nem őrizte meg a nevét. Egyedüli bizonyítékként van kiállítva a Moszkvai Hadtörténeti Múzeumban egy puskának a távcsöve, amelyről a mai napig azt állítják, hogy Heinz Thorvald fegyveréről való, és ezt úgy mutatják be, mint Zajcev legnagyobb hadizsákmányát. A valóságban vélhetően annyi történt, hogy Zajcev és egy német mesterlövész vadászhatott egymásra Sztálingrád utcáin…

Mestere volt az elrejtőzködésnek. Volt, hogy törmelék alá bújt, máskor vízvezetékben hasalt le, ám a magaslatokon sem nagyon lehetett kiszúrni. Néhány lövés után mindig megváltoztatta helyzetét, nehogy kiszúrják a torkolattűz, és az egy irányból érkező golyók miatt.

„Társával, Nyikolaj Kulikovval fejlesztették ki a hatos néven ismert taktikát, amelynek a lényege, hogy egy hatalmas területet három pozícióból pásztáztak át, minden helyen egy mesterlövész és egy cserkész állt. A taktikát még ma is használják, a csecsen harcokban pedig különösen fontos szerepet játszott”

De ki is volt valójában a sztálingrádi csata egyik szovjet hőse, és miként vált belőle a Vörös Hadsereg rettegett mesterlövésze? Zajcev 1915. március 23-án született Jeleninkában, és már egészen kiskorától kezdve vadászni tanította őt nagyapja, Andrej Alekszejevics Zajcev. Tőle kapta 12 évesen élete első vadászpuskáját, és a hátultöltős, egylövetű Berdan puskával lőtte a kis Vaszilij első vadászzsákmányát is, egy szarvast, amielyet alig bírt hazavinni. Már ekkor elsődleges szempont volt számára a lövések pontossága, ugyanis a lőszer nagyon drága volt. És a kis Zajcevből felnőtt katona lett, aki az orosz haditengerészet tagjaként tűnt ki remek lövészi képességével. Így amikor kérte az áthelyezését a frontra – az ötödik kérelmét fogadták el –, a 62. hadsereg 284. gyalogoshadosztályának 1047. gyalogezredébe került.

Rövid kiképzést követően bevetették őt, és ezredét Sztálingrádban, és fennmaradt híressé vált mondata az első bevetését követően:

„Számunkra, a 62. hadsereg katonáinak és parancsnokai számára nincs föld a Volgán túl. Kiálltunk, és ki fogunk állni mindhalálig!”

Nem véletlen, hogy a Sztálingrád védőinek emlékhelyére, amely mellé 2006. január 31-én Vaszilij Zajcevet teljes katonai tiszteletadás mellett újratemették, éppen ennek a mondatnak a legismertebb részét vésték fel: „Nem volt helyünk a Volgán túl.”

Sztálingrádban  egy vegyi üzem területén mesterlövész-képzést indítottak az oroszok Zajcev vezetésével, aki ha éppen nem a németekre vadászott a város romjai között, akkor megpróbálta kinevelni a mesterlövészek újabb generációját. Az általa kiképzett lövészeket „zajcsata”-nak, azaz nyulacskáknak becézték – Zajcevet is így hívták gyermekkorában –, és nem hoztak szégyent mesterükre, ugyanis a dokumentumok szerint több mint 3000 ellenséges katonával végeztek.

Nem sok hiányzott ahhoz, hogy Zajcev megvakuljon, ugyanis 1943 januárjában egy felrobbanó akna megsebesítette a szemét. A neves Filatov professzor meggyógyította, Zajcev pedig visszatért a frontra, és a háború végén a Dnyeszter folyónál szolgált századosi rangban.

„Részt vett a Donbassz felszabadításában, a Dnyeperért vívott csatában, harcolt Odessza mellett és a Dnyeszternél”

Megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést, a Lenin-rendet, a Vörös Zászló érdemrendet, a Nagy Honvédő Háború érdemrendjét, kitüntették a Sztálingrád védelméért emlékéremmel és a Németország felett aratott győzelem érdeméremmel. Nem sok olyan katona szolgált előtte, vele, utána, aki ennyi kitüntetést kapott a II. világháborús tetteiért.

A történészek egyértelműen állítják, noha voltak nála „eredményesebb” mesterlövészek, mégis Zajcev volt az, aki egyesítette a mesterlövészek minden tulajdonságát: a látásélességet, az érzékeny hallást, a kitartást, a higgadtságot, a kitartást és a katonai ravaszságot.

A háború után egy kijevi textilüzem, az Ukrajna Ruhagyár élére került, és itt a városban maradt egészen 76 éves korában 1991. december 15-én bekövetkező haláláig.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com