A nagy honvédő háború… Ugyanaz a nagy háború, és mennyire más művek, mint a szovjet háborús regények. Hogyan látták a világégést a szövetségesek katonái? Szerzőnk három angolszász író, Eric Knight Légy hű magadhoz, Irwin Shaw-tól az Oroszlánkölykök és Joseph Heller A 22-es csapdája című művein keresztül illusztrálja mindezt.

Egy éremnek két oldala van. A második világháborúnak több is. Másképp látta a fagyos orosz sztyeppén szenvedő Wehrmacht katona, és másként a szövetséges hadseregbe bevonult, és a nyugati frontra kiküldött amerikai, angol, kanadai, ausztrál ifjú.

Ezt a könyvet apám könyvtárában fedeztem fel. 1945-ben adták ki. Egy tizenéves gyereknek, aki az 1950-es években csak a szovjet katonák bátorságáról született könyvekhez jutott hozzá, felfedezés számba ment az, amit általa megtudott arról, mi történt 1941 júniusa előtt Európában, a brit szigeteken. Mi több, egy nyugati, brit-amerikai szerző tollából. Ráadásul mindez megindító szerelmi történetbe csomagolva. Nem volt benne semmi heroikus, nem voltak csatajelenetek, hősies önfeláldozás.

„A háború volt, ahogy a hétköznapok embere látta és átélte”

Jóllehet a nagy regény a „Légy hű önmagadhoz”, közel húsz esztendővel első hazai megjelenése után, kissé megváltoztatott címmel („Légy hű magadhoz”) és Nemes László hitelesebb fordításában 1961-ben megjelent, a szerzőt nálunk csak az 1990-es években fedezték fel igazából, amikor a Lassie-történetek, és a belőle készült film sikert aratva eljutott hozzánk.

„Nem szokványos háborús történet Eric Knight (1897-1943) regénye”

Főhőse, Clive szabadságos katona, menekülni próbál a háború elől. S miközben a fasizmussal egyedül harcoló Nagy-Britannia fővárosára, Londonra hullanak a bombák, megismerkedik Prudence-szel, egy gazdag arisztokrata lánnyal. És rádöbben arra, hogy nem az elnyomottakért, hanem a belőlük élő és a háborún csak hasznot húzó vezetők érdekeiért fogja életét adni. Szerelmük igazából nem szökken szárba, Clive meghal egy bombázás után a romok eltakarításakor, de a kórházi ágyon, halála előtt is mélységesen hisz abban, hogy egy jobb világ következik majd be – a háború után.

„Azt hiszem, minden, amit valaha is tettem és írtam, csupán előkészület volt ehhez a könyvhöz”

– vallott a remekműről a szerző. Knight apja gazdag dél-afrikai gyémántkereskedő volt, aki meghalt a búr háborúban. Édesanyja nevelőnői állást vállalt Szentpétervárott az uralkodó családja mellett, majd 1905-től az Egyesült Államokban él. Knight 1912-ig  yorkshire-i rokonainál nevelkedik. Ezt a világot ismerte igazából, s az itt élő kisember igazságérzetét és megértő türelmét vitte magával később műveibe. Amerikában művészettörténetet tanul, a kanadai hadsereg katonájaként végigharcolja az első világháborút, melyben mindkét fiútestvére hősi halált hal.

A harmincas évektől forgatókönyvíró a filmvilág Mekkájában, Hollywoodban. Társadalmi érzékenységét tükrözi első, az észak-angliai munkások életéről született könyve. Az amerikai realista irodalom, Upton Sinclair, Sinclair Lewis és társai hagyományait folytatja.

„Első sikerkönyve az otthonába minden akadályt leküzdve hazataláló border-collieról Lassieről szóló novella, később regény, melyből film, tévés sorozatok készülnek”

A háború kitörésekor Knight, mint őrnagy szolgál az amerikai hadseregben, s ekkor írja  világhírű regényét. Sikerét nem élhette meg, a könyv svájci megjelenése után nem sokkal repülő balesetet szenved Dél-Amerikában. A „Légy hű magadhoz” mind a mai napig sokunk könyvtárának kedvelt darabja.

„Egy újabb angolszász regény, sokszálú és izgalmas történet. A könyvből 14 millió példány kelt el, igazi bestseller lett. Ez már szélesebb betekintést nyújt a háborúba a szövetségesek oldaláról”

Szerzője ügyesen és izgalmasan bonyolítja, oldja és köti össze a cselekmény szálait. Egy amerikai diáklány 1938-ban Tirolban megismerkedik egy snájdig síoktatóval, aki később náci lesz, és a Wehrmachtban harcol. A lány az európai kiruccanás után hazatérve New Yorkba egy másik kapcsolat rabja lesz, egy baloldali érzelmű filmrendezőbe lesz szerelmes. A regény harmadik hőse egy amerikai zsidó fiatalember, aki nem csak a háború, a front borzalmaival, de zsidósága kihívta előítéltekkel is meg kell, hogy küzdjön az amerikai hadsereg soraiban. A három férfi sorsán keresztül mutatja be lebilincselően az „Oroszlánkölykök” szerzője, Irwin Shaw (1913-1984) a második világháborút.

„Nem volt igazából nehéz dolga, elég élményanyagot gyűjtött a háború során”

Bár pacifista meggyőződése folytán – elvileg ellenezte a fegyverek használatát – harcoló csapatokhoz nem oszthatták be, George Stevens filmes forgatócsoportjának tagjaként járta végig a frontokat, s gyűjtött bőséges tapasztalatot későbbi művéhez.

Irwin Shaw már a háború előtt eljegyezte magát az irodalommal, 21 éves korától profi forgatókönyvíró, s vonzalmát csak erősítette, hogy a neves némafilm színész, Snitz Edwards lányával kötötte össze az életét. Igaz, a hatvanas évek végén elválnak, de az író halála előtt két esztendővel ismét összeházasodnak.

„Irwin Shaw nem csak a háborút, de hazája valóságát is kritikusan szemlélte”

Kiállt a MacCarthy szenátor által kezdeményezett, az 1950-es évek közepére egyre nagyobb ellenállást kiváltott, a haladó, baloldali gondolkodású értelmiségiekkel szemben indított soviniszta boszorkányüldözés ellen. Hollywoodban ezért fekete listára tették, megbélyegezték, mint kommunistát. 1951-ben kénytelen volt elhagyni az Egyesült Államokat, ahová soha nem tért vissza. Svájcban telepedett le, és itt írt több sikeres regényt és filmforgatókönyvet. Tucatnyi regényt magában foglaló életmű sorozata magyarul is megjelent. 1984. május 16-án, a svájci Davosban hunyt el 71 évesen rákban.

„Hogyan kerülheted ki a halált, a veszélyes küldetéseket egy őrült háborúban. Ez a fő témája a II. világháborúról íródott legfantasztikusabb, leghumorosabb és talán legnépszerűbb regénynek”

Hőse egy B-25-ös bombázószázad pilótájaként mindent elkövet, hogy túlélje a háborút. A szerző, aki saját élményeit dolgozta bele a műbe tipikusan emberi magatartást rajzol meg, a túlélés apoteóziását.

Talán nem véletlen, hogy Irwin Shaw-hoz hasonlóan Joseph Heller (1923-1999) is az amerikai társadalom legmélyéről, Brooklynból, az ottani zsidó közösségből emelkedett fel a világhírig. S mint Shaw, az ő ősei is Oroszországból emigráltak az újhazába. Közismert, hogy a legnagyobb pofonokat mindig a sor végén álló kapja, s ez némi élettapasztalattal vértezi fel az innen indulókat.

„Joseph Heller 1953-ban valamiféle küldetéstől űzve nekifog, hogy megrajzolja a minden galibából sikeresen kibújó, egzotikus nevű Yossarian repülőszázados alakját. És a mű, „A 22-es csapdája” elindul a világhír felé”

Ekkor már volt némi irodalmár előélete.

A háború után angolt tanult a Dél-Kaliforniai Egyetemen, majd miután a New York-i Egyetemen megszerzi a diplomát, tanít, még zeneszerzést is oktat, Később egy kis reklámügynökségnél szövegíró, majd a később sikeres, krimiket tucatszámra gyártó Mary Higgins Clark mellett tanulja az írást – alaposan túlnőve munkaadóján. Első novellája 1948-ban jelenik meg s majdnem irodalmi díjat nyer vele.

Regényének ikonikus alakká lett hőse, Yossarian mindent elkövet, hogy kikerülje az életét veszélyeztető harci bevetéseket. Hasztalan, nem menekülhet. Nem szerelik le. A szerző mottója:

„Mit tehet egy épeszű ember egy őrült társadalomban?”

A novella elkészült, s a neves kiadó, Simon & Schuster 750 dollárt fizetett érte, majd további 750 dollárt ígértek a teljes kéziratért. Heller nem kapkodta el a dolgot. Nyolc év gondolkodási időt kért, mire megjelenik a teljes, kibővített mű. És abszurd módon úgy szól a háborúról, hogy az amerikai hadsereg tolmácsát kivéve voltaképp egyetlen német sem szerepel benne. Az első kiadásból 1961-ben az első évben csak 30 ezer példány fogyott el, ám a regény hamarosan  a népszerűségi listák élére ugrik.

Az olvasók vették Heller szarkasztikus stílusát, rokonszenveztek karikatúra szerűen elrajzolt hőseivel, élvezték abszurd helyzeteit. Miközben egyes kritikusok a könyvet gagyinak minősítették, míg mások az évszázad leghíresebb 100 regénye között a hetedik helyre tették. Lett a regénynek egyfajta gyakorlati haszna is. Az amerikai légierőnél ajánlott olvasmány: hogyan kerülhetők el az antihumánus bürokrata módszerek a hadseregben. Aligha van még irodalmi alkotás, mely ilyen gyakorlati alkalmazást ért el.

„Joseph Heller ezután az amerikai egyetemek kedvenc előadója lett, s mi mást oktathatott, mint kreatív írásművészetet”

Ebben a tevékenységében betegsége a Guillain–Barré syndrome – az izombénulás egy sajátos formája egy időre megakasztja, ám 1987-es felgyógyulása után még évekig ír. Halála után megjelent könyvében az „Öregkori önarckép”-ben próbálja összegezni életét és felfedni az ihlet forrásait szokatlan írói pályáján. Ez a műve is, mint szinte az összes magyarul is olvasható.

Ugyanaz a nagy háború, és mennyire más művek, mint a szovjet háborús regények. Érthető, hisz forrásuk, megélt élményanyaguk is merőben más. Mégis különbözőségük ellenére van bennük valami közös. Elutasítják az embertelenséget, kiállnak létünk nagy igazsága mellett: nincs szebb és gazdagabb ajándéka a sorsnak, mint a megőrzött emberi élet.