„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Hitler a Barbarossáról

2025. júl. 08.
#moszkvater

MEGOSZTÁS

Alapvetően két elmélet létezett a Szovjetunió 1941. június 22-ei megtámadásáról. Az egyik szerint a III. birodalom 1941. június 22-én megtámadta a gyanútlan Szovjetuniót, amely nem provokálta a németeket. A másik, a goebbelsi propaganda szerint Sztálin támadásra készült a nyugati határon, és ezt előzte meg a Barbarossa hadjárat. Azonban egyik elmélet sem helytálló, mert a szovjetek felkészülten várták a németeket, ugyanakkor Moszkva semmiképpen nem akart támadó, agresszor szerepbe kerülni. Egy biztos, Hitler hiányos ismeretei a Szovjetunióról katasztrófába vitték Közép-Európát

Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára

Sztálin szovjet államfő (balról a második) és külügyminisztere, Vjacseszlav Molotov (balról) beszélget Joachim von Ribbentrop német náci külügyminiszterrel (jobbról) 1939. augusztus 23-án a moszkvai Kremlben, a szovjet-német megnemtámadási szerződés, vagyis a Németország és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti megnemtámadási szerződés aláírása során #moszkvater

Sztálin szovjet államfő (balról a második) és külügyminisztere, Vjacseszlav Molotov (balról) beszélget Joachim von Ribbentrop német náci külügyminiszterrel (jobbról) 1939. augusztus 23-án a moszkvai Kremlben, a szovjet-német megnemtámadási szerződés, vagyis a Németország és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti megnemtámadási szerződés aláírása során
Fotó:EUROPRESS/AFP

A III. birodalom 1940 késő nyarára abba a helyzetbe került, hogy győztesnek tekintette magát. Mint a német vezérkari főnök, Franz Halder 1940. szeptember 14-én feljegyezte naplójában, hogy a hosszú háború Németország számára nem kívánatos, hiszen megszerzett mindent, ami gyakorlati értéket jelenthet számára. Politikailag és gazdaságilag az általa megszerzett bázisok kielégítik igényeiket. Halder szerint a háborút Anglia megszállása zárná le, de a See Löwe-t mégsem indították meg. A Führer semmiképpen nem akarta a brit birodalom pusztulását, mert ez Japánt és az Egyesült Államokat hozta volna előnybe. Hitler egy hónappal később, október 15-én a Brenner konferencián pedig kijelenti: A háborút megnyertük!

„A németek számára kedvező erőegyensúlyi állapot állt be, amelynek két pillére a Baltikum és a Balkán (beleértve Romániát) biztonsága, nyugalma. Azonban 1940. június 30-án Románia átengedte az 1918-ban megszállt Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak. Emiatt a Kelet hirtelen elsőrendű problémává vált, viszont semmi jele volt az orosz agresszivitásnak”

Halder 1940. július 31-én határozottan állást foglalt: „Minél előbb összetörik Oroszországot, annál jobb. A támadás csak akkor éri el a célját, ha az orosz állam egyetlen csapással gyökerestül szétzúzható.” Mert a német főparancsnokságon úgy vélik, hogy a Szovjetunió kiütése Anglia további reményeit is összezúzná, ezért ezen a napon döntés születik Oroszország megsemmisítéséről, melynek ideje ’41 tavasza. Aztán 1940 novemberében megérkezik a szovjet külügyi népbiztos, Vjacseszlav Molotov Berlinbe, amely valódi fordulatnak tekinthető a német-orosz kapcsolatokban.

„Ezen a találkozón az addig korrekt, barátságos német-orosz viszony megtörik”

Hitler hiába próbálta Molotovot a Perzsa-öböl irányába terelni, a szigorú külügyi népbiztost nem lehetett Dél-Európa irányától eltéríteni. Az alapvető kérdésekben, mint Finnország, Bulgária, a Dardanellák, vagy a brit birodalom helyzete teljes nézeteltérés mutatkozik, és Molotov végig szigorú kérdésekkel leckézteti a vendéglátóit, hogy végül már Hitler is elveszíti türelmét. Hitler személyi tolmácsa Paul Schmidt így összegezte Molotov látogatását: „Azt a következtetést vontam le ebből, hogy Hitler az 1940 novembere és 1941 márciusa közötti időben jutott arra a sorsdöntő elhatározásra, hogy megtámadja Oroszországot, ami végül is megpecsételte Németország sorsát.” Ezt követően egy ügyes stratéga, Erich Marks őrnagy kap utasítást, hogy dolgozzon ki felvonulási tervet a Szovjetunió ellen, konkrét kezdő időpont nélkül.

„Ezt tovább pontosítják, és 1940. december 18-án adják ki a 21. direktívát, amely elrendeli a Barbarossát, amelynek előkészületeit pedig május 15-ig kellett befejezni. Ez még csak egy elnagyolt vázlatnak, egy általános felvonulási tervnek minősíthető, még semmi sincs eldöntve!”

A kommunizmus, és főleg Sztálin beköszöntével egy új típusú szovjet társadalom jött létre, amely gyökeres változást eredményezett a középkorias orosz nép felfogásában. A Szovjetunió valójában egy óriási kiképző bázissá vált, ahol a katonai alapkiképzést már kamaszkorban elkezdték. Sztálin azonban a nehézipar és egyáltalán a népgazdaság minden szegmensét a „jövő háborújának” rendelte alá, és hatalmas ipartelepeket hoztak létre Moszkva, az Ural és Szibéria több részén. Olyan traktorgyárak sokaságát, amelyek egyben tankokat is gyártott száz és ezer számra. Ma már világosan látni kell, hogy a Szovjetunió közel két évtizedes előkészítő munkát végzett el, amikor 1941. június 22-én hivatalosan is belépett a II. világháborúba.

A német vezérkar ebből a gigászi munkából csak keveset lát, illetve, aki látja, mint Heinz Guderian, aki járt a Szovjetunióban, és a saját szemével látta a traktorgyárakat, amelyek tankokat gyártanak, azok véleményét Hitler félretolja. Hitlernek az a kijelentése, miszerint „csak be kell rúgni az ajtót” és az egész Szovjetunió összeomlik, annak beismerése, hogy alábecsülte a szovjeteket, és nem ismerte a Vörös Hadsereg valódi erejét. A Barbarossa megindulása után, június 27-én Ribbentrop meglátogatta Hitlert, s akkor az elmondta neki:

„Ha csak a legkevésbé is sejtettem volna a Vörös Hadsereg ezen óriási felkészültségét, soha nem döntöttem volna a támadás mellett”

Mert mi is történt 1941 első felében? A szovjetek egyre kellemetlenebbül viselkednek, csapatokat tolnak a nyugati határhoz, válaszul a németek ugyanezt teszik. A diplomáciai lépések is egyre feszültebbek. Különösen ’41 márciusában kezdenek fokozódni a német-szovjet ellenséges érzelmek. Március 1-jén Friedrich von Schulenburg, a moszkvai német nagykövet tájékoztatta Molotovot, hogy Németország csapatokat telepít Bulgáriába. Molotov azonnal levélben sajnálatát fejezte ki, hogy a német kormány megsértette a Szovjetunió biztonsági érdekeit egy ilyen katonai megszállással. Vagy amikor amerikai és angol pénzen Jugoszláviában államcsíny történik március 27-én, erre április 5-én a Szovjetunió és Jugoszlávia barátsági és meg nemtámadási paktumot kötöttek. Aztán ’41 április 12-én, a moszkvai pályaudvaron, a japán nagykövet búcsúztatásakor Sztálin megdöbbentő módon odalép a német nagykövethez, von Schulenburghoz, akit megpróbált átölelni és „jó hangosan” kimondta: „Barátoknak kell maradnunk, és most mindent meg kell  tennie ennek érdekében!” Majd a német katonai attasét ölelte át: „Barátok maradunk önökkel – történjen bármi!” Ezt követően április 28-án Hitler fogadja a saját, ellentmondásos információi miatt kissé megzavarodott Schulenburgot, akivel a következőket közli:

„És még valami, Schulenburg gróf, nem áll szándékomban háborúzni Oroszországgal”

Miközben a határ mentén javában zajlanak kölcsönös csapatmozgások. Mert a német katonai felderítés csak azt látja szovjet területen, amit a szovjetek láttatni akarnak, de az sem kevés! Mint ez Halder naplójából kiderül, augusztus 11-ei bejegyzés: „A háború elején mi 200 ellenséges hadosztállyal számoltunk. Mostanra már 360-at számoltunk meg.” Vagyis a szovjetek nem 4-5 millió katonát koncentrálnak a nyugati határukon, hanem inkább 5-6 milliót!

Zsukov és Timosenko 1941. május 15-én mutatták be a tervüket Sztálinnak, amely szerint „megelőző csapást” hajtson végre a Vörös Hadsereg Varsótól és Lublintól Krakkóig és Katowicéig, szétzúzva az ott összpontosuló német tömegerőt. Sztálin ezt a tervet elutasítja, mert ő nem egyszerűen támadni akart, amivel erkölcsileg gyengébb pozícióba került volna, hanem ,,ellentámadni”, a „mély hadműveletek” koncepciója szerint, ahogy ezt a szovjet katonai teoretikusok a két világháború között kidolgozták. Ehhez viszont ügyes pszichológiával rá kellett venni Hitlert, hogy ő indítsa meg a csapatait. A terv bejött, igaz, 1941 nyarán ez óriási élő- és anyagi erő pusztulást jelentett Moszkvának, de egy háború mindig a végén dől el.

„1941 júniusában a német támadás megtörténik, miközben a határon a szovjet alakulatok lábhoz tett fegyverrel kénytelen azt bevárni, mivel szigorú parancs van érvényben, hogy a legkisebb német provokációnak sem ülhetnek föl. A német támadás lehengerlő és a Vörös Hadsereg alakulatai tehetetlenül őrlődnek fel a német erők kíméletlenül pontos szorításában. A nagy ellentámadás nem sikerült a németek profizmusa miatt, akik két év alatt megtanulták, hogyan kell a nagyobb ellenséges erőket a gyenge pontjaikon megtámadni”

Amikor június 22-én a németek megindulnak, akkor egy olyan, sok szempontból előkészített talajra lépnek, amelyről nem sok fogalmuk van. Szinte minden tényező ellenük fordul! Ezért mondhatta később Hitler személyes jó barátjának, Leon Degrelle-nak: „Amikor beléptem Oroszországba, olyan voltam, mint egy bezárt ajtóval szembenálló ember. Tudtam, hogy át kell rajta mennem, de anélkül, hogy tudnám, mi van mögötte.”

Aztán egyre-másra érkeznek a harctérről a jelentések az ellenségnek okozott veszteségekről, akkor azok magas aránya ugyancsak megdöbbentő hatású. Mint a Führer mondta a horvát Kvaternik tábornagynak, 1941. július 21-én, „az első napokban valósággal őrült hírek jöttek. Olyan jelentések, hogy a németek négyszáz, hatszáz, nyolcszáz tankot semmisítettek meg.” Más forrásból pedig kiderült, hogy a hadjárat első három napján a Luftwaffe 35 repülőt veszített, viszont a roncsok összeszámolása után a szovjet veszteségek elérték a 3922 repülőgépet! És ezen veszteségi arányok ellenére a Vörös Hadsereg továbbra sem omlott össze, és folyamatosan kemény ellentámadásokat indított.

„A szovjet veszteségek katasztrófálisak, a harcok áttekinthetetlenül kavarogtak, a vereség biztosnak látszik, és Sztálin is idegileg összeomlik. Ebben a helyzetben állítólag Sztálin felajánlotta a békét a németeknek, amit Hitler ostoba módon elutasít, azt képzelve, hogy a győzelmi sorozat folytatódni fog Moszkváig”

Mert a küzdelemnek közel sincs vége, a Vörös Hadsereg katonái azt teszik, amire egy évtizednyi kiképzés után tennie kell, harcol és meghal. Teszik ezt kényszer nélkül, önként és önfeláldozóan a „szent orosz anyaföldért”. És persze Sztálinért, mert a II. világháború valódi főszereplője és győztese ő volt.

„A német önhittség másodszor rántotta Közép-Európát katasztrófába! Mert a németek kiváló taktikusok, de rendkívül rossz stratégák, és ez a mai viszonyok között is megmutatkozik”

A német előretörés a nehézségek ellenére megállíthatatlannak tűnt, és ez a Führert is újra optimistává tette. Az említett Kvaternik tábornagy előtti további nyilatkozatból ez világosan kiderül: „Azzal, hogy az úgynevezett Sztálin-vonalon áttörtünk, megroppantottuk az orosz hadsereg gerincét, és hat-nyolc hét alatt felszámoljuk az orosz kötelékek legnagyobb részét.” Az ekkor lefolytatott megbeszélésen az is kiderült, hogy „több mint nyolcezer orosz tank hever megszámolva az arcvonal mögött, és úgy tűnik, hogy az anyag utánpótlás valamelyest csökken”.

Hitler Guderiannak augusztus 4-én megjegyezte: „Ha elhittem volna, hogy az orosz páncélosok száma valóban annyi, mint amennyit Ön a könyvében említ, akkor ezt a háborút valószínűleg nem 1941. júniusában indítottam volna el.” Hitler nyilván nem akarhatott egy halálos csapdába belerohanni, tehát tévedett a szovjet erők mennyiségét illetően, mert ügyesen megtévesztették. Hitler átmeneti zavarát a mindinkább a fokozódó bizakodás és optimizmus töltötte el, 1941. augusztus 6-án már a következő volt a helyzet: „A német előrenyomulás eredményei megmutatkoznak a foglyok és zsákmány számadataiból: 900 ezer fogoly, 10 ezer repülőgép, 13 ezer harckocsi, 10 400 ágyú, és igen tekintélyes mennyiségű egyéb anyag a zsákmány. Minthogy a világháború tapasztalata szerint egy fogolyra legalább két halott vagy sebesült jut, és mert az oroszok ezúttal fanatikusan harcoltak, feltehető, hogy három- vagy négymillió orosz katonát tettek harcképtelenné.” De azok csak nem akartak elfogyni. A finn Mannerheim marsall emlékirataiban beszámol arról, hogy Hitler 1942-ben azt mondta neki, hogy az orosz fegyverkezés óriási meglepetést okozott számára: „Ha valaki azt mondta volna nekem a háború kezdete előtt, hogy az oroszok 35 ezer harci járművet tudnak mozgósítani, őrültnek nyilvánítottam volna. De a mai napig valójában 35 ezret dobtak harcba.”

„A moszkvai csatában a szovjet vezetésnek arra is volt lehetősége, hogy a Távol-Keletről hozzon át hadosztályokat, amely végleg eldöntötték a Barbarossa hadjárat sorsát”

Mert Sztálin azt is elérte, hogy kiküszöbölte a japán fenyegetést, és nem kellett a kétfrontos háborútól tartania. A vörös cárnak tehát sikerült rávennie a németeket, hogy ők legyenek a támadók és ezzel erkölcsi fölénybe került velük szemben a világ és a saját népe szemében!

MEGOSZTÁS

#moszkvater
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your Ide írhatja a hozzászólását, amennyiben elolvasta és elfogadja az adatkezelési tájékoztatónkat... data is processed.

  1. Ellentmondás: Sztálin kiadta a szovjet katonáknak, hogy ne provokálják a német hadsereget, amit azok valóban be is tartottak. Ily módon a német felderítő repülőgépek szabadon repkedtek a határ mellett, de már mélyen szovjet terület felett anélkül, hogy bántották volna őket, sőt amelyik közben meghibásodott és kényszerleszállást hajtott végre, annak piótáját udvariasan visszakísérték német területre. Ez viszont azzal nem jön össze, hogy “a vörös cárnak tehát sikerült rávennie a németeket, hogy ők legyenek a támadók”, hisz azt is leírják, hogy jelentős szovjet erőket vontak össze a határ közelében, habár ettől a németek se maradtak el. Mindenestre ha magamra akarom rántani az ellenséget, akkor először jól megprovokálom őket, és lelövöm a felderítő gépeiket, nem hagyom, hogy azok kifigyeljék milyen erőkkel rendelezem a határ közelében. Hacsak a történésznek titulált propagandisták a szovjet csapatösszevonásról nem hazudnak, de én gyanítom, hogy igen, mert ilyen veszteséget szándékosan csak a hülye szenved el, márpedig Sztálin nem állt annak hírében, bár az igaz, hogy ezúttal lóvá tették. A fordítottját ugyanis nem feltételezem, mármint hogy Hitlert ő húzta be a csőbe, hogy az a moszkvai kertek alatt másszon ki belőle.

    • Az egy utólagos belemagyarázás a történelembe, hogy Sztálin elvtárs mindenről tudott és a szovjet felderítés mennyire kiváló volt. Richard Sorge személy köré is mítoszt fontak. Igazság az, hogy még a háború alatti megnövelt felderítő tevékenység sem volt tökéletes, és a németek sokszor megelőzték az oroszokat.
      Egy fontos tény! Kevesen veszik figyelembe, hogy ez egy tömegháború volt. Elképesztő méretűre duzzasztott hadseregek álltak itt szemben. A “villámháborút” is tegyük idézőjelbe, mert milliós haderővel nem lehet villámháborút vívni. Villámháborúnak fogható fel pl. Hollandia lerohanása gyorsan mozgó egységekkel.
      Hitler sem volt olyan hülye és soha nem mondta pl. azt, hogy mire a levelek lehullanak már vége is lesz a háborúnak. A Barbarossa tervről kötetek születtek, és komoly történészek is jó tervnek tartják. A hadjárat kivitelébe sok nemvárt tényező, mint pl. az utak állapota is beleszólt. A Moszkva alatti csatát még így is csak Tél tábornok segítségével nyerték meg az oroszok.

  2. “A vörös cárnak tehát sikerült rávennie a németeket, hogy ők legyenek a támadók”
    Ha ezt Sztálin úgy teszi, ahogy két évvel később Kurszknál (mélységben kiépített, lépcsőzött védelem), akkor semmi gond nem lett volna ezzel a stratégiával. De nem ezt tette. Nem voltak kiépített védelmi állások, aknamezők, tüzelőállások, bunkerek. A csapatok előretoltan, kiszögellésekben, gyülekezési körletekben összevonva települtek. Pontosan emiatt tudták a németek a háború első napjaiban megkerülni és bekeríteni azokat. A lőszer- és üzemanyagraktárak szintén előre lettek telepítve, alig vagy egyáltalán nem széttelepítve és álcázva. Meg is semmisült szinte mind az első napokban. A repülőgépek zömét szintén a határhoz közeli repülőterekre telepítették át, összpontosítva, szorosan egymás mellé parkolva a kifutópályák mellett, álcázás nélkül. Eredmény: 1200 megsemmisült gép csak a földön, csak az első nap. A parancsnokok nem tudták mit csináljanak, Moszkvától várták az utasításokat. Pedig ilyen helyzetben egy teendő van: életbe léptetni a védelmi tervet és végrehajtani. Hogy miért nem tették ezt? Nagyon egyszerű. Azért, mert nem volt ilyen védelmi terv. Márpedig terv mindig van, különösen, ha 3 millió katonát vonnak előre a határ közelébe. Ha nem védelmi, akkor azt mindenkinek a fantáziájára bízom, milyen más terv lehetett.

    • Nem tudom mire célozhatsz, de a fantáziám azt súgja, hogyha Sztálin támadni akart volna, akkor a csapatai települési helyének felderítését nem hagyja, azt meg végképp nem, hogy az ellenség tisztában legyen az erejével. Viszont ez védelemre is igaz, úgyhogy azóta is találgatnak a történészek, hogy a bizalomépítés, illetve elrettentés szándékával hagyta-e kószálni a német repülőgépeket a levegőben, és a kémeiket a susnyásban.

      Viszont ha azt mondod, hogy védelmi tervnek mindig lennie kell, arra én azt válaszolom, hogy katonai felderítésnek is, nem életszerű, hogy Sztálin nem volt tisztában a szovjet határoknál gyülekező náci hadosztályok számával és erejével, amelyek jelentősen meghaladták az övét. Úgyhogy szovjet támadásról szó sem lehetett, már régen át kellett volna menniük mélységben tagolt védelembe, nem pedig békeelhelyezési körletekben, laktanyákban és kocsmákban majszolni a rozskenyeret, meg iszogatni hozzá a vodkát.

      Engem a dolog kísértetiesen emlékeztet az ukránok legutóbbi kurszki betörésére, amikor öt dandár, azaz húszezer katona és ezer harcjármű az orosz határhoz észrevétlenül odasettenkedett, és meglepetésszerűen támadni kezdett, az orosz hírszerzés és felderítés pedig akkor ébredt, és nagyokat ásított. Magyarán árulás volt, az információkat gondos kezek a fiókba süllyesztették, és eltemették, Putyint ismét alaposan felültették.

      Hasonló fordulhatott elő negyvenegyben, amikor a Sztálin asztalára kerülő jelentéseket szűrték. Nagyon sajnálom a harmincnyolcban kivégzett mintegy négyszáz szovjet katonatisztet és tábornokot, mert rengeteg ártatlan ember volt közöttük, de lehettek olyanok is szép számmal, akik a náciknak dolgoztak, vagy legalábbis szabotáltak. Magyarán az akkor már nyugati vendégszeretetet élvező amerikai (bankár) ügynök, Trockij csapatához tartoztak, és a diktátor megfúrásához minden eszközt felhasználtak, nem véletlenül küldött rá jégcsákányt Mexikóban a kiebrudalása után tizenegy (!) évvel. Sztálin nem őrült meg, hogy egy közelgő háború előtt lefejezze a hadseregét, még ha most előszeretettel is nyilvánítja őrültnek a nyugati propaganda, hogy a trockizmust tisztára mossa. Úgy látszik, az árulás magját mégse sikerült felszámolnia, azonban a bűnösök nem őt árulták el elsősorban, hanem a hazájukat – tisztelet a kivégzett ártatlanoknak.

      Mert például volt egy ún. egyes számú direktívája Sztálinnak, amit három nappal a német támadás előtt adott ki, és jutott el a szovjet parancsnokokhoz a harckészültségbe helyezésről és széttelepülésről. Csakhogy azt sok helyen nem hajtották végre, amiért a háború után vizsgálatot kezdeményezett, amiben jónéhány tisztet és tábornokot elítéltek. Persze lehet, hogy csak magát mosdatta ezzel, mert meghatározó a felelőssége a német támadásban, viszont a parancs és annak végre (nem) hajtása benne van az archívumokban. Ugyanakkor támadó hadműveleti tervek még mindig nem bukkantak elő onnan, pedig a nyugati történészek és kémek a kisegerek a KGB titkos raktáraiban, már mindenen végigrágták magukat, amin csak lehetett.

      • “Mert például volt egy ún. egyes számú direktívája Sztálinnak, amit három nappal a német támadás előtt adott ki, és jutott el a szovjet parancsnokokhoz a harckészültségbe helyezésről és széttelepülésről.”
        A valóságban az 1.számú direktívát Zsukov, a vezérkari főnök és Tyimosenko, a honvédelmi népbiztos fogalmazta meg, Sztálin jóváhagyta, néhány órával a támadás előtt pedig kiküldték a csapatokhoz. Ez állt benne:
        1) 1941. 06. 22-23 során lehetséges a németek váratlan támadása.
        2) Seregeink feladata – nem felülni semmilyen provokációnak, melyek kezelhetetlen helyzethez vezethetnek.
        Ennyi és nem több. Mire a direktíva eljutott a csapatokhoz, azok már órák óta harcban álltak a németekkel. Ugyan mire gondolhattak a szovjet harctéri parancsnokok, akik elolvasták a direktívát? Ez most támadás vagy provokáció…? Mit tegyünk? Visszalőjünk vagy ne? Sokan haboztak, érthető okokból. Mindannyian tudták, mi a parancsszegés következménye Sztálin Vörös Hadseregében.
        Zsukov a saját emlékirataiban írta le, hogy a német támadás előtti hónapokban a vezérkar élén éjt nappallá téve dolgozott, csak azt “felejtette el” megírni, hogy milyen terven. Védelmi terven aligha, mert ha igen, akkor vezérkari főnökként nem pár soros direktívája fogalmazott volna a háború előestéjén, hanem felkapja a telefont és beleordítja a frontparancsnokok felé: Azonnali hatállyal végrehajtani a XX. számú védelmi tervet! Mindenki ezt tette volna helyében. Ő is ezt tette volna – már ha lett volna ilyen terv.
        Aki egy kicsi időt is eltöltött a hadseregben, pontosan tudja, hogy minden tervek alapján zajlik. Ha egy lövész század kimegy a lőtérre, az is. Amikor 3 millió szovjet katonát vezényeltek a nyugati határra, arra is volt, ebben biztos lehetsz.

        • Én nem olvastam azt a direktívát, történésztől hallottam, de ha valóban az volt benne, amit írsz, akkor Sztálin és Zsukov volt a legnagyobb áruló, ami ugyancsak elgondolkoztató. Ugyanakkor fenntartom a véleményem, hogy nem életszerű, hogy Sztálin és a szovjet vezérkar korábban nem tudott volna a német hadsereg erejéről, összevonásáról és szándékairól, a közvetlen katonai veszélyről, amit hónapokig tartó molyolással sem lehet megszüntetni, még ha támadást is terveztek volna azalatt, hacsak nem voltak öngyilkos hajlamaik, de azt nem hiszem. Ugyanakkor miért nem kapták ki a fiókból a támadásra vonatkozó terveket, ha már úgyis minden mindegy, és annyira felkészültek voltak, hisz ezzel a paranccsal csak kinyírták magukat!

          • A szovjet hírszerzés jól működött, időben figyelmeztette Sztálint. Csak éppen ő nem adott hitelt ezeknek a jelentéseknek. Hogy miért, az jó kérdés… Valószínűleg (mint sok más diktátor) ős is tévedhetetlennek hitte magát, és a hírszerzési jelentések nem estek egybe azzal a képpel, amit ő szeretett volna látni, hát figyelmen kívül hagyta azokat. Egyébként a németek ügyesen oldották meg a Wehrmach keletre történő átcsoportosítását. Eleinte lassan, egyszerre csak 1-2 hadosztály ment, nem volt látványos felvonulás. A támadás fő erejét képező páncélos és gépesített hadosztályok zöme csak az utolsó 2-3 hétben települt a keleti határ közelébe. A támadási parancsot pedig két okból sem lehetett kiadni. Egyrész a német támadás teljesen más helyzetet teremtett, mint amire a (feltételezett) támadási terv épült. Másrészt – és ez a fontosabb – Sztálin a német támadás másnapján elvonult a kuncevói dácsájába, seggrészegre itta magát és ki se józanodott bő egy hétig. A katonai vezetés ez idő alatt nem kapott semmilyen parancsot tőle, ők pedig nem mertek önálló döntést hozni Sztálin jóváhagyása nélkül. Ezért aztán nem is érkezett az első héten más parancs Moszkvából a csapatokhoz, mint hogy könyörtelenül harcoljanak. Az eredmény ismert.

  3. A “kommunizmus eltiprása” már Hitler Mein Kampf cimű könyvében is megjelent, mint fontos cél.

    • Hitler, bizonyos fokig és érthető okokból, a kommunizmust egyszerűen zsidó manipulációnak kategorizálhatta, így az ő szempontjából konzisztens maradt a közlendője.

      Más.

      Akkoriban és ott a légi felderítést detektálni nem volt feltétlen egy trivialitás. Nyilván lehettek nyílt incidensek is (géphiba stb.) de ez a lényegen nem változtat. Idő pedig tudtommal volt rendesen, így az esetleges álcázások is hamar leleplezhetőek voltak. Számomra is talányos, hogy a német vezetés ne mérlegelte volna az esetleg a helyi csetepatéval nem elérhető, szovjet ipari támogató potenciál jelentőségét. A Luftwaffe ugyanis nagyon amatőr módon volt összerakva és hamar kiderült, hogy hiányoznak a távolsági bombázók, de talán annyi sohasem lett volna, hogy az Ural környékén komoly pusztításokat tudtak volna végezni. A Birodalom a fegyverkezést illetően nagyon sok mindenben rendre rossz helyre tette a súlypontokat és ez sokszor, néha végzetesen megbosszulta magát. Az orosz támadás teóriájának pedig tudtommal nincs megdönthetetlen, közvetlen történelmi bizonyítéka. De tévedni emberi dolog.

      Japán pedig …, nos ők sem akarták még a Szovjetuniót is katonailag magukra rántani, így Hitler felé csak nevetséges feltételek mellett lettek volna hajlandók gesztusokat tenni. Gyakorlatilag akkor léptek volna tevőlegesen hadba ha a Wehrmacht már Európában kivégezte volna a Szu.-t

      Köszönöm a türelmet.

  4. Besszarábia és Bukovina elvétele a második bécsi döntéssel már jól megszívatott románoktól nem a Molotov-Ribbentrop paktum következménye volt ? Amit aztán Jaltában és Potsdamban véglegesítettek.

    • De, annak (is) a következménye volt. Viszont hogy Romániát megszívatták volna egy mindössze huszonkét évvel azelőtt általuk elbitorolt erdélyi (és besszarábiai) területtel azt erősen kétlem, merthogy Románia se volt sokkal idősebb akkor, de a részletekbe most ne menjünk bele, viszont a tényszerűséget tartsuk be:

      A második bécsi döntés 1940. augusztus 30-án esett meg, Besszarábiát Románia két nappal korábban, tehát július 28-án engedte át a Szovjetuniónak, minek után 1940. augusztus 2-án megalakult a Moldáviai Szovjet Szocialista Köztársaság. A lényeg, hogy Romániát nem a második bécsi döntés után “szívatták” meg, hanem az ugyanannak a csomagnak volt a része, ha úgy tetszik a szerénységre szoktatás terméke. Viszont az a románokat nem akadályozta meg, hogy Hitler oldalán visszatámadjanak, és egészen Odesszáig, majd még tovább nyomuljanak, és mikor a szovjetek a Kárpátokig szorították vissza őket egy szempillantás alatt melléjük álljanak, és Besszarábiáról lemondjanak, hogy Észak-Erdélyt visszakapják érte cserébe, mert Sztálin másképp is dönthetett volna, csak ő a magyarokat se szerette, meg senkit se. Persze ahhoz kellett egy elvetélt magyar kiugrási kísérlet, meg hozzá Szálasi, mert az árulást nem árt tanulni, azt amatőr módon nem szabad csinálni. Most a történelem ismételni fogja önmagát, de ne legyen igazam, mert azt mi sem ússzuk meg szárazon, habár akkor és azóta mi tanultunk egy kis szerénységet. Lehet, hogy hasznunkra válik, habár a kishitűeket először tapossák el, mint azt a történelem igazolja, Románia rá a példa, csupán vastag bőr kell hozzá, nem pedig púder az orcánkra!

      • “Persze ahhoz kellett egy elvetélt magyar kiugrási kísérlet..”
        ————————————————————————
        Nézzen rá a térképre! Mögöttünk Bécs áll amelyik anno a III. Birodalom része volt. A németek azért vonultak be ide 1944 március 19..én, hogy mindenféle kiugrást azonnal meggátoljanak.

  5. Ez a cikk hemzseg a pontatlanságoktól, máskor jobb lenne ha előtte hozzá értő lektorálná az ilyen témáról szóló cikket.
    Hitler nem Rippentropnak mondta, hogy ha tudja hogy ennyi hadosztálya van a Szovjetuniónak akkor nem támadja meg.
    Hanem 1944-ben amikor találkozott Mannerheim finn államfővel a finn vasúti kocsiban. A finnek bepoloskázták a saját vasútikocsijukat, ezt akkor mondta Hitler.
    Sztálinnak több forrásból is voltak információi arról hogy a németek támadni fognak. A támadás után egy napra el is tűnt, dácsájába vonult vissza, azt hitte hogy KB. tagjai letartoztatják ezért a hibáért.
    A Vörös hadsereg pozíció váltásban volt, az 1939-s előtti határtól vonult fel az új határra, leszerelték a Sztálin védelmi vonal erődjeiről a fegyvereket is.
    Készült terv Németország megtámadására, Zsukov készítette de elméleti maradt. Sztálik nem hitte hogy egy olyan jó üzlet után (mint a Molotov-
    Ribbentrop paktum) ami többet juttatott
    Hitlernek ilyen őrültséget csinál.
    A Szovjetunió hírszerzése küldött ki felderítőket Nyugat-Európába azzal a céllal hogy figyeljék meg a német felvásárolásokat. Konkrétan egy téli háborúra való felkészülés nyomait keresték, úgy gondolták hogy aki megtámadja a Szovjetuniót annak felkell készülni a téli háborúzásra is.
    Edvard Radzinsky/Radzsindzkij Sztálinról könyve nagyon értékes és hiteles forrás, ajánlom mindenki figyelmébe.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

Hruscsov, Gorbacsov és az ezüstérem

2025. júl. 8.
Nyikita Hruscsov nem volt töprengő értelmiségi. Miután a Szovjetunió alulmaradt Spanyolországgal szemben 1964-ben az Európa-bajnokság elődje...

Az „amerikai álomtól” a kiábrándulásig

2025. jún. 25.
A kommunista ideológia és rezsimek alól felszabadult Közép-Európa egykor példaként tekintett a korábban előle elzárt Nyugatra. Ez az „amerik...

Kettős valóság a kelet-európai értékesítésben

2025. jún. 16.
Egy korszak lezárult 1990-ben, és egy teljesen új világgazdasági tér nyílt meg Kelet- és Közép-Európa előtt. A szovjet rendszer szétesésével...

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK