„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Péli Éva írása a #moszkvater.com-on
Oleg Krasznickij, orosz főkonzul a Nürnbergi Per 80. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésen, a nürnbergi déli temetőben, ahol több, mint 5000 szovjet hadifogoly sírja található
Fotó:Tilo Graser
1945. november 20-án a Nürnbergi Igazságügyi Palota 600-as termében a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt indult a történelmi per a fő német háborús bűnösök ellen. A négy szövetséges nagyhatalom – a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia – részvételével itt alapozták meg a modern nemzetközi büntetőjogot. Az 1946. szeptember 30-án és október 1-én született ítéletek világos üzenetet hordoztak. A béke és az emberiség elleni bűncselekmények soha nem évülnek el.
„Ma, 80 évvel később a mély geopolitikai konfliktusok árnyékában Németországban megkérdőjeleződik ez az örökség. Oroszország, mint a Szovjetunió jogutódja és a Törvényszék egyik kezdeményezője úgy érzi, hogy a történelmi szerepét egyre inkább átírják és elfeledtetik. Ez a kritika abban a követelésben csúcsosodik ki, hogy – bár ez a vádpont Nürnbergben még külön nem szerepelt – az 1941 és 1945 közötti, a szovjet nép elleni fasiszta megsemmisítő háborút végre nemzetközileg is ismerjék el népirtásként”
Az évforduló alkalmából a Német-Orosz Baráti Társaság (GDRF) bajorországi regionális csoportja több részből álló rendezvényt tartott Nürnbergben. A program része volt a koszorúzás a Nürnbergi Déli Temetőben nyugvó több mint 5000 szovjet hadifogoly sírjánál, valamint a „Nürnberg” (2023) című orosz film vetítése.
Oleg Krasznyickij főkonzul az interjúban a német-orosz kapcsolatokat a Szövetségi Kormány részéről nyíltan „hibrid háborús” állapotnak minősítette. Kiemelte, hogy ez a konfrontációs politika súlyos következményekkel jár az emlékezetkultúrára (például a szovjet emlékművek „ukránosítása”) és a párbeszéd jövőjére nézve. Felszólította a német civil társadalmat a kapcsolatok fenntartására, hangsúlyozva, hogy a hivatalos szintű ellenségeskedés nem tükrözi a lakosság szélesebb körű érdeklődését Oroszország iránt.
– Főkonzul úr, mi a nürnbergi per 80. évfordulójának jelentősége ma Oroszország számára?
– Oroszország a Szovjetunió jogutódja, amely a második világháború egyik győztes hatalma, és a per egyik kezdeményezője volt. Az akkori szovjet vezetés kiemelten fontosnak tartotta, hogy győzedelmeskedjen az igazságosság, és felelősségre vonják a támadó háború kirobbantásáért felelősöket. Ez nem önbíráskodás vagy a győztesek bosszúja volt, hanem a Nürnbergi Nemzetközi Törvényszék statútuma szerint zajlott. Ez a statútum a modern nemzetközi jog része, és a modern nemzetközi büntetőjog ezzel a perrel indult. A Nürnbergi per 80. évfordulója fontos láncszeme az emlékünnepségek sorozatának az idén Oroszországban. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy Nürnberg eszméje, a nemzetiszocialista háborús bűnösök megbüntetése tovább éljen.
– Németországban azt látjuk, hogy a Nürnbergi perrel kapcsolatban leginkább a holokauszt áll a fókuszban, míg a Szovjetunió elleni megsemmisítő háború – 27 millió áldozattal – alig kap szerepet…
– Ezt mi is észrevettük a Nürnbergi Törvényszék Emlékhelyén tett látogatásunkkor. További vitára van szükség az emlékezetkultúráról. Egyáltalán nem akarjuk kisebbíteni a holokauszt jelentőségét. De hangsúlyoztam a temetőnél mondott beszédemben is, ahol a szovjet hadifoglyokra és kényszermunkásokra emlékeztünk, hogy ők is népirtás áldozatai voltak. Ezek szovjet emberek, akiket a nácik tömegesen pusztítottak el a Szovjetunió, Lengyelország és Németország területén. Itt Németországban is közel egymillió szovjet halott van eltemetve. A célunk az, hogy ez a tény emlékeztessen bennünket arra, hogy népirtás áldozataiként tekintsünk rájuk. Éppen ezért szeretnénk elérni, hogy Németország és a teljes nemzetközi közösség ismerje el ezt a népirtást.
– Hogyan éli meg Ön, mint Oroszország hivatalos képviselője a jelenlegi, a megemlékezést is befolyásoló német politikát Oroszországgal szemben?
– Sajnos nagyon rossz időszakot élünk a kétoldalú kapcsolatainkban. Nem jobbak, mint a nemzetiszocialisták idejében. Akkor nyílt háború volt, most pedig a Szövetségi Kormány által kihirdetett hibrid háborús állapotot tapasztaljuk. Meggyőződésünk, hogy ez nem felel meg az európai valóságnak, és változásra van szükség. Meg kell teremteni a párbeszéd és a kapcsolatok helyreállításának feltételeit. Ez a helyzet kihat az emlékezetkultúrára is. Most próbálják megváltoztatni a szovjet katonai sírokkal kapcsolatos emlékezést, elsősorban ezeknek az emlékműveknek egyfajta „ukránosításával”. Vagy meg akarják változtatni az emlékezés lényegét. A szovjet halottakat arra használják, hogy az ukrajnai háború nyugati értelmezésével hozzák összefüggésbe. Mi határozottan kiállunk amellett, hogy a sírok megmaradjanak a történelem eleven tanúiként, amelyek örök figyelmeztetésül szolgálnak a jövő generációi számára. Olaf Scholz volt kancellár és Friedrich Merz jelenlegi kancellár is antifasisztaként határozza meg magát. Ennek tettekben is meg kell nyilvánulnia, és a náci múltat nem szabad arra használni, hogy más politikai csoportosulásokat lejárassanak.
A Nürnbergi Déli Temetőben nyugvó, több mint 5000 szovjet hadifogoly sírja
A szerző felvétele
– Hogyan éli meg a német társadalom reakcióját?
– Vannak hivatalos szervek, amelyek tartózkodnak a kapcsolattartástól. Ezzel szemben áll a civil társadalom, amely merőben más álláspontot képvisel, és sokkal kevésbé függ az ideológiai alapoktól. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik a sajtó ellenséges hangvétele ellenére is bátorságot merítenek a megemlékezésen való részvételhez. A kapcsolatok újjáépítését kizárólag az segítheti elő, ha mi magunk továbbra is fenntartjuk és ápoljuk ezeket a szálakat
– Mennyire fontosak Önnek az ilyen civil társadalmi kapcsolatok?
– Kiemelt jelentőséggel bír számunkra a párbeszéd a békefórumokkal és a békemozgalommal, amely éppen a Szövetségi Kormány militarista politikája miatt erősödik. Ezeken a platformokon reálisan beszélnek a dolgokról, függetlenül az ellenségképektől és a propagandától. Reményeink szerint gyakrabban lesz mód ilyen eseményekre. Ugyanakkor éberen kell figyelnünk arra, hogy a kezdeményezőket ne érjék negatív következmények, például médiabeli támadások vagy üldöztetés.
– Mit tanácsolna azoknak a német állampolgároknak, akik fenn akarják tartani a kapcsolatot?
– Azt tanácsolnám a német állampolgároknak, hogy legyenek nyitottak, és keressék a kapcsolatot és a párbeszédet Oroszországgal. Ha valaki Oroszországba utazik, látja, hogy a német vagy nyugati propaganda képei az állítólagos válságról a szankciók miatt, valamint a tömeges elnyomásról, emberi jogi jogsértésekről stb. egyszerűen nem igazak és nem felelnek meg a valóságnak. A kapcsolatok helyreállítása a már létező széles körű emberi kapcsolatokra épül Oroszország és Németország között. Ez marad az alap. Nem érzünk itt ellenséges hangulatot a lakosság szélesebb többségétől, hanem továbbra is érdeklődést Oroszország iránt. Az emberek rájönnek, hogy lehet egymással beszélni. Ez a konfrontációs irányvonal az emberekre mesterségesen rákényszerített.
– Mi a további előfeltétele a jobb viszonynak?
– További feltétel, hogy az ellenséges kormányok mutassanak hajlandóságot a tárgyalásokra Oroszországgal, ahogy az amerikai kormányzat teszi. Mindig voltak ellentétek Oroszország és az Egyesült Államok között, de most van hajlandóság az amerikai elnök részéről, hogy saját érdekeiből kiindulva tegyen lépéseket a kapcsolatok normalizálásáért. Európa nem akar bekapcsolódni ebbe a folyamatba, és ragaszkodik a régi álláspontokhoz, például hogy Putyinnak mennie kell, vagy Oroszországnak vereséget kell szenvednie. Ez nem felel meg az európai biztonsági helyzet realitásainak. Egy megbízható európai biztonsági rendszer nem épülhet Oroszország ellenében. Ez további konfrontációt és a háború közvetlen veszélyét jelentené. Az az állítás, hogy Oroszország meg fog támadni valakit – a Baltikumot, Lengyelországot vagy akár Németországot – teljesen alaptalan. A német politikában azonban azt látjuk, hogy figyelmen kívül hagyják nemcsak a társadalmi és gazdasági, hanem a fizikai, sőt a fiziológiai törvényeket is, amelyek az emberi együttéléshez elengedhetetlenek, ami csak negatív következményekkel járhat és kudarcra van ítélve.
– Oroszország részt vett a nürnbergi Igazságügyi Palota emlékezeti helyének újratervezésében. 2008-ban Szergej Lavrov külügyminiszter dokumentumokat adott át a Törvényszékről. Mi lett belőlük?
– Ezek a Nürnbergi Törvényszék Statútumának tervezetének másolatai voltak, munkadokumentum formájában, amelyet Joszif Sztálin szovjet vezetőnek terjesztettek fel felülvizsgálatra. Sztálin maga végzett korrekciókat és javaslatokat tett a jogi dokumentum szerkesztésére. Ezeket a másolatokat azért adtuk át, hogy a nyilvánosság megtudja, hogyan vett részt a Szovjetunió a Statútum kidolgozásában. Sajnos, ezeket a dokumentumokat nem találtuk meg a kiállításban, és a munkatársak sem tudják, hol vannak. Számomra nagyon fontos lenne, ha több figyelmet kapna a Szovjetunió szerepe. A látogatóknak tudniuk kell, hogy ez nem csak az amerikaiak munkája volt. A Szovjetunió második világháborúban betöltött szerepét úgy kell bemutatni, ahogy volt, nemcsak az áldozatok számát tekintve, hanem az összes eseményben is a fő szereplő volt. Korábban ezt elfogadták Németországban. Most több kancellár is azt mondja, az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia voltak a győztesek, és a Szovjetuniót meg sem említik. Ez ellentmond a tényeknek, és nem értékelhető másként, mint szándékos történelemhamisítás.
(Az interjú eredetileg itt jelent meg: https://www.nachdenkseiten.de/?p=142661)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
“Az az állítás, hogy Oroszország meg fog támadni valakit – a Baltikumot, Lengyelországot vagy akár Németországot – teljesen alaptalan.”
Nyilván az ukránok is így gondolják. :)