//A város, amely megvédte Moszkvát
„Így amikor a németek támadást indítottak Tula ellen, a Brjanszki Front 50. hadserege a munkásosztagokkal együtt küzdött a város előterében, hogy feltartóztassák a németeket” #moszkvater

A város, amely megvédte Moszkvát

MEGOSZTÁS

A nagy honvédő háború… Hiába próbálta bekeríteni a német hadsereg Moszkvát, sehogy nem sikerült nekik. Egy kisebb város ugyanis a végsőkig ellenállt, hogy megmentse a szovjet fővárost.

„Így amikor a németek támadást indítottak Tula ellen, a Brjanszki Front 50. hadserege a munkásosztagokkal együtt küzdött a város előterében, hogy feltartóztassák a németeket” #moszkvater
„Így amikor a németek támadást indítottak Tula ellen, a Brjanszki Front 50. hadserege a munkásosztagokkal együtt küzdött a város előterében, hogy feltartóztassák a németeket”
Fotó:EUROPRESS/Knorring/Sputnik/AFP

„Amikor azt kérdezik tőlem, hogy az elmúlt háborúból mi maradt meg leginkább az emlékezetemben, mindig azt felelem: a moszkvai csata. A kegyetlen, gyakran rendkívül bonyolult és nehéz viszonyok között csapataink megedződtek, erősödtek, tapasztalatokra tettek szert, és miután a minimálisan szükséges mennyiségű technikai eszközt megkapták, visszavonuló, védekező erőből hatalmas támadó erővé váltak.” – írja Georgij Konsztantyinovics Zsukov marsall az emlékirataiban, amelyben hosszasan méltatja Tula városát. A második világháború legnagyobb stratégája ugyanis úgy látta, hogy „a német csapatok Moszkva alatt elszenvedett vereségében Tulának és lakosainak kimagasló szerepe van.”

„De hogyan is tudta megakadályozni ez a város, hogy a Wehrmacht bekerítse Moszkvát?”

Mint korábbi cikkünkben megírtuk, Moszkva elfoglalásának terve viszonylag egyszerű volt. A Tájfun névre hallgató hadműveleti tervben az állt, hogy először Vjazma és Brjanszk körzetében be kell keríteni, és meg kell semmisíteni a fővárost nyugat felől fedező szovjet csapatok főerőit, majd az északi és déli irányból mélyen előretörő páncélos és gépesített egységeknek át kell karolniuk, aztán blokád alá kell venniük Moszkvát. A Tájfun-hadművelet szeptember 30-án indult a Brjanszki Front ellen, október 2-án pedig a német erők csapást mértek a Nyugati Front és a Tartalék Front szárnyaira, majd miután megkerülték ezeknek a főerőit, elvágták a Vjazma körzetében összevont szovjet csapatok visszavonulási útját.

„Ahogy a németek áttörték a vjazmai védelmi vonalat, Moszkva közvetlen veszélybe került, mivel a vjazmai és a mozsajszki vonal közötti térségben nem voltak olyan csapatok, amelyek képesek lettek volna feltartóztatni a Moszkva felé törő páncélos egységeket”

Mindezzel párhuzamosan a németek kísérletet tettek arra, hogy északról és délről bekerítsék Moszkvát. A Wehrmachtnak kezdetben minden oka megvolt az optimizmusra. A déli átkaroló hadművelet útjában álló Brjanszki Front rendkívül súlyos helyzetben volt. A front csapatainak nagy részét bekerítették, így minden arra utalt, hogy rövidesen óriási veszteségeket szenved a Vörös Hadsereg. Október 23-án azonban ezeknek az erőknek (Jerjomenko altábornagy vezetésével) mégis sikerült kitörniük a bekerítésből, azonban Heinz Guderian tábornok hadseregének egységei üldözőbe vették őket.

„Ezzel a lendülettel a németek azonnal elfoglalták Orjolt, majd október 24-én megkezdték Tula ostromát”

Hogyan nézett ki a város védelme? A német hadsereg megérkezése előtti időben Tulában az 50. hadsereg megalakuló hadtáp intézményein kívül nem voltak olyan csapatok, amelyek védelmezni tudták volna a várost. Október második felében Tula környékére vonult vissza három erősen megtépázott lövészhadosztály, azonban ezeknek az egységeknek mindössze 500-1500 harcosuk volt, a tüzérezrednek pedig mindössze négy lövege maradt.

A tulai lakosság azonban óriási segítséget nyújtott ezeknek az egységeknek. Éjjel-nappal azon dolgoztak, hogy harcképessé tegyék a szovjet csapatokat. A támadás megindítása előtt a tulaiak megjavították a védők fegyvereit és harceszközeit, megvarrták az egyenruhájukat, sőt a város védelmi bizottságának rövid idő alatt sikerült munkásosztagokat is szerveznie és felfegyvereznie.

„Így amikor a németek támadást indítottak Tula ellen, a Brjanszki Front 50. hadserege a munkásosztagokkal együtt küzdött a város előterében, hogy feltartóztassák a németeket”

Itt kell megemlíteni Anatolij Gorskov kapitány nevét, a tulai munkásezred parancsnokát, aki Rogozsinszkij falu védelmét vállalta magára. A falu déli részén lévő téglagyárnál a németek 40 harckocsival támadtak, azonban a munkásezred rendkívül bátran védte a területet. Mivel a helyi lakosság nem tudott mindenhol árkokat ásni a tankok feltartóztatására, a németeknek végül sikerült áttörniük, így megnyílt az út Tula városába.

A német harckocsik benyomulásával a város védői úgy döntöttek, hogy felrobbantják a Tulát kettészelő Upa folyó hídjait. Ám a tulaiaknak eszükben sem volt feladni a város nyugati részét, a harckocsikat elvágták a nyomukban érkező gyalogságtól, majd ártalmatlanították a Tula központjába betört német tankokat. Ugyanezen a napon sikerült kiűzni a támadókat a városból, így teljes egészében meghiúsult Guderian terve, hogy – Orjolhoz hasonlóan – menetből foglalja el Tulát és délről megkerüli Moszkvát.

„A németek novemberben persze még számos kísérletet tettek arra, hogy bevegyék Tulát, azonban a város továbbra is bevehetetlen erődként állt. Mivel így Tula teljesen megbénította a német csapatok jobb szárnyát, a Wehrmacht úgy döntött, hogy inkább megkerüli a várost”

Emiatt viszont kénytelenek voltak széthúzni az egységeik csoportosulását, aminek Guderianék csapatainak hadműveleti-harcászati sűrűsége vallotta a kárát. A végeredmény: a tulai harcok miatt rengeteg értékes időt vesztettek a németek, így mikor Tulát megkerülték, már egy lényegesen erősebb szovjet hadsereggel találták magukat szemben Kasira városa előtt. Ezzel pedig teljes kudarcot vallott Moszkva bekerítése.

„A hősi város megvédte a szovjet fővárost”

A tulai csata kapcsán azonban feltétlenül meg kell említenünk még egy nevet, aki már ismerős lehet a Barbarossa-hadművelet 80. évfordulójára írt sorozatunkból. Ő pedig Ivan Boldin, Tula védőinek parancsnoka, akit a háború első hónapjaiban hősként emlegetett a szovjet sajtó, mert Minszknél a német frontvonal mögött egy kis csoport élén 45 napon keresztül vívott élet-halál harcot, hogy elérje a szovjet vonalakat. Végül augusztus 10-én 1650 katonával az egysége elérte a szovjet vonalakat Szmolenszknél, amit először el sem tudtak hinni a fronton. Azonban a sebesültekkel teli, rendkívül fáradt egység mégis túlélte a megpróbáltatásokat.

„Boldin második nagy hőstette aztán a vjazmai védelmi vonal mögötti területen történt”

Itt, miután a németek bekerítették a csapatait, a tábornok úgy döntött, hogy megpróbálkoznak a kitöréssel. Az akció során Boldin maga is megsebesült, ám az egységének a kitörési kísérlete sikerrel végződött. Egy hónapnyi kórházi kezelés után aztán azonnal Tulába utazott, amelynek a védelmét ezúttal rá bízták. Ő pedig sikeresen megvédte Tulát, amely 1976-ban az emberfeletti helytállásért megkapta a „Hős város” címet.

MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.