A 2023-as év legnagyobb geopolitikai vesztese Ukrajna, amely számára egyre inkább a lét a tét, nem pedig az elveszített területek visszaszerzése. A nyugati támogatók háborús elfáradása, belső vitái ellenére azonban Kijev még kitart, és a Nyugat sem nagyon dobhatja be a törülközőt. A tárgyalások lehetősége már fel-felvillan, ám 2024-ben feltehetően még a szomszédban dúló háborúval kell együtt élnünk. Az év végi kölcsönös rakéta zápor pedig nem a háború kifulladásának a jele. Sokkal inkább azt jelzi, hogy ez a háború egyre inkább rémálommá válik az ukránok számára.

Pusztító rakéta záporral búcsúztatták a 2023-as évet az orosz-ukrán háború résztvevői. Előbb Marjinka elvesztéséről igyekeztek elterelni a figyelmet a feodoszijai kikötő elleni támadással, és a Novocserkasszk deszanthajó elsüllyesztésével, majd erre válaszul az oroszok mintegy másfél száz drónnal, szárnyas és ballisztikus, valamint hiperszonikus rakétával támadták Ukrajna nagyobb városait, mire az ukránok Belgorodot és környékét lőtték. Erre újabb orosz dróneső hullott Ukrajnára. Aztán az év utolsó óráiban véres ukrán támadás érte Donyeck városát, míg az oroszok rekordszámú, 90 öngyilkos drónt indításával köszöntötték az új évet. Mindenek előtt Odesszát és Lvivet érték a támadások. utóbbi helyen Lemberg külvárosában Bilohorscsa faluban egy lelőtt drón a szélsőséges nacionalista, náci kollaboráns Ukrán Felkelő Hadsereg parancsnokának Roman Suhevicsnek emléket állító múzeumra zuhant, és a neonácik által előszeretettel látogatott zarándokhely leégett. Az ukrán média szerint találat érte a dublianyi egyetemet is, ahol 100 évvel ezelőtt az UPA másik ikonikus alakja, az alapító Sztepan Bandera tanult. Szimbolikus üzenete van annak, hogy ezek a támadások éppen Bandera születésnapján következtek be.

„A háború eddig talán legpusztítóbb ilyen jellegű támadásainak összesen több tucatnyi halottja van, sebesültek száma pedig jóval meghaladja a százat”

A háború eddigi egyik legpusztítóbb orosz légi támadása rámutatott az ukrán légvédelem gyengeségére, hiszen a drónoknak és rakétáknak csupán mintegy 70 százalékát tudták megsemmisíteni. Ez persze nem csupán a légvédelem hiányosságaival, hanem a támadás méreteivel és kombinált jellegével is magyarázható. Az ukrán felderítés adatai szerint az orosz fél november elejére mintegy 800 nagy pontosságú rakétát halmozott fel – ennyit tehát arról, hogy kifogyott volna a készletekből -, és az elmúlt hetekben érezhetően készült egy nagyobb csapásra. A támadó eszközök különböző kombinációjával és a támadások irányának megváltoztatásával puhatolták ki a légvédelem gyenge pontjait. E tesztelést mindenek előtt olcsó Shahed drónokkal végezték, egy hónapja egy éjszakai támadás során például rekord mennyiségű, 75 drónt indítottak el, sokszor használták a nagy forgalmú útvonalak feletti légteret – így a drónok hangja keveredett a járművekével -, egymástól távol és a céltól különböző irányba eső helyekről indították őket, így decemberre ezek a csapások egyre hatékonyabbakká váltak.

„A mostani túlterheléses támadást mindegy három tucat Shaheddel indították egyszerre északi és délkeleti irányból, majd jöttek a szárnyas, ezt követően pedig a ballisztikus rakéták, végül a vadászgépek öt hiperszonikus Kinzsalt engedtek el”

A drónok túlterhelték a rendszert, ezt fokozandó a szárnyas rakéták világító rakétákat is elindítottak, amelyekkel még inkább megzavarták a légvédelmet, amely így egyre lyukasabbá vált. Az amerikai Military Watch  Magazine a mostani támadások kapcsán felhívja a figyelmet arra is, hogy a csapások nemcsak egyre pontosabbak, de mind érzékenyebb objektumokat érintenek, így a nagy hatótávolságú Storm Shadow rakéták raktárát, vagy azokat a repülőtereket, ahonnan az ezeket indító gépek szállnak fel. A magazin mindebből azt a következtetést vonja le, hogy mindez annak a jele, hogy az ukrán hadsereg egyre közelebb kerül az összeomláshoz.

„Ezt a kérdést feszegeti a Financial Times is, megjegyezve, hogy Ukrajna legrémesebb álma válik ezekben a hónapokban valósággá, és az Egyesült Államokban is mindinkább szembesülnek a Kijevre váró katasztrófális forgatókönyvekkel”

Mint a lap megjegyzi, ha a nyugati támogatás befagy, az ukrán erők újabb városokat lesznek kénytelenek feladni, és a helyzet egyre tarthatatlanabbá válik. A brit lap rámutat arra, hogy a nyugatiak tétlenül szemlélték, amint az orosz oldal felkészül a stratégiai objektumok, és a kritikus infrastruktúra elleni nagy pontosságú támadásokra, miközben úgynevezett buta bombák tömegével is puhítja az ukránokat. Ez a rémálom – teszi hozzá az elemző – a napokban valósággá vált, és Moszkva hasonlóan pusztító támadásokra képes még. Ez pedig az áram és a víz kimaradásával nemcsak a civil lakosság, de a hadsereg morálját is rombolja. Az amerikai kongresszus képviselői közben legkorábban január második hetében üléseznek, ráadásul még messze vannak a megegyezéstől a támogatások kérdésében. Az Egyesült Államok kijevi nagykövete, Bridget Brink meg is kongatta a vészharangot, és felszólította a honatyákat, hogy Ukrajnának azonnali segítségre van szüksége, különben összeomlik.

„Az amerikai politikai elit eközben úgy gondolja, hogy idő még van, hiszen a mintegy 1000 kilométeres ukrajnai front lényegében befagyott, és ez az állapot még egy jó ideig eltarthat, addig pedig lefolytathatják a politikai csatákat”

Az ukrán erőknek ebben a helyzetben nincs más választásuk, mint védelemre rendelkeznek be, beássák magukat, hiszen ellentámadásra nincs esély. Ehhez nagy hatótávolságú rakétákra, F-16-osokra, és mindenek előtt rengeteg lőszerre lenne szükség. Sokáig így nem tudják tartani Avgyejevkát, elveszíthetik Kupjanszkot, sőt az oroszok már Rabotyino környékén is olyan pozíciókat vesznek vissza, amelyeket nyáron elveszítettek. Ezt a helyzetet az oroszok kihasználhatják – figyelmeztet több szakértő -, és megerősíthetik a pozícióikat addig, míg az újabb nyugati szállítmányok megérkeznek. Ráadásul a jelenlegi trend folytatódása mellett azok is csak legfeljebb a jelenlegi vonalak tartására lehetnek elegendők. Ennek a helyzetnek a megfordításához a nyugati hadi iparnak is fel kellene pörögnie, s akkor még nem beszéltünk arról, hogy az élőerő ijesztően gyorsan fogy.

„Ez – jegyzi meg a CBC Kanada – leginkább az ukrán felet szorítja, ám azért az orosz oldal sem folytathatja ezt a háborút a végtelenségig”

A kanadai közszolgálati műsorszolgáltató a jelenlegi helyzetet úgy értékeli, hogy a Nyugat kezdeti optimizmusát az aggódás váltotta fel, és az üres hadianyag raktárak, az egyre jobban érződő háborús elfáradás, valamint a politikai viták nem sok jóval kecsegtetik Ukrajnát. Úgy tűnik, az orosz felőrlő stratégia egyelőre nemcsak működik, de egyre inkább rémálommá válik az ukránok számára, és a riporter Bertrand Russell szavait idézi Kijev figyelmébe. Mint az ismert brit irodalmár, matematikus és filozófus fogalmazott, „egy háború nem dönti el, hogy kinek volt igaza, csak azt, hogy ki maradt életben”. S jelen pillanatban Ukrajna számára már ez, nem pedig az elveszített területek visszaszerzése az igazi tét.

Egyelőre csak azt konstatálhatjuk az amerika Responsible Statecraft folyóirat főszerkesztőjével, hogy a 2023-as év legnagyobb geopolitikai vesztese Joe Bident, az izraeli valamint a palesztin népet megelőzve Ukrajna. Nem csupán az elnök, Volodimir Zelenszkij, hanem egész Ukrajna.