Több mint egy hete foglalkoztatja a magyar sajtót az orosz történelem tankönyv esete, pontosabban annak magyar vonatkozású részei. E sorok szerzőjét meglepte a tény, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy az orosz sajtó által felkapott Oroszország története tankönyvön kívül az Egyetemes történelem tankönyvet is megvizsgálja. Sőt, a legtöbb cikk úgy tett – talán ismerethiány okán –, mintha más, ezen korszakra vonatkozó tankönyv nem is létezne. Az alábbiakban tudomásunk szerint a magyar sajtóban először ennek az új világtörténelem tankönyvnek az 1956-os forradalommal kapcsolatos részeit közöljük, elfogadva a tényt, hogy úgy is mindenki azt olvas ki belőle, amit akar.
Kosztur András írása a #moszkvater.com számára
Fotó:Fortepan/Pestisrác2
Az új Egyetemes történelem tankönyv (V. R. Megyinszkij, A. O. Csubarjan: Vszeobscsaja isztorija, 11 klassz, 1945 god – nacsalo XXI veka. Moszkva, Proszvescsenyije, 2023) 5-6. paragrafusa foglalkozik Közép- és Kelet-Európa országainak a 20. század közepétől a 21. század elejéig tartó történetével. A 68-70. oldalakon olvashatóak az 1956-os magyar eseményekkel foglalkozó részek, amely alpont a Válságok több szocialista országban címet viseli.
„A szövegrész természetesen követi az Oroszország története tankönyv narratíváját, már csak azért is, mert az orosz oktatásügy közlése szerint az új programnak megfelelően két könyvből, de egy tantárgyként tanulják majd a történelmet a 11. osztályosok, hogy összehangolják az orosz és a világtörténelem eseményeinek oktatását”
Erre egyébként a Magyarországon ismertté vált tankönyv is utalt, a késő sztálini korszakkal kapcsolatos egyik feladat például a Rákosi-korszak és Sztálin utolsó éveinek összevetését kéri a diákoktól. Rejtély, hogy ez a kereszt utalás miként kerülte el az orosz történelem tankönyv megannyi értő olvasójának figyelmét, és hogy nem merült fel eddig annak vizsgálata, hogy mi van a tankönyvben.
Most pedig következzék hát a tankönyv vonatkozó alpontjának teljes fordítása:
„2. Válságok több szocialista országban. A Szovjetunióban [bekövetkező] enyhülést lelkesedéssel fogadták Kelet-Európa országaiban. Közülük egyesekben tömegmozgalmak kezdődtek a demokráciáért. 1953 nyarán az árak és termelési normák növekedésével szembeni tiltakozásként sztrájkok kezdődtek Berlinben és az NDK más városaiban. Az NDK vezetése a Szovjetunióhoz fordult segítségért. A szovjet kormányzat „erődemonstrációt” tartott. Berlin utcáira szovjet tankok vonultak, és növelték az NDK-nak nyújtott gazdasági segítséget. A demonstrációk abbamaradtak. 1956 júniusában a lengyel Poznan városában ezernyi, a nehéz életkörülményekkel elégedetlen munkás vonult utcára. A tüntetést feloszlatták. Azonban a következményei éles politikai válságot okoztak. A tömeges tiltakozások hullámán a hatalomba visszatért a posztjáról korábban eltávolított W. Gomulka. A lengyel vezetés lemondott a kollektivizáció végrehajtásáról, és a lengyel parasztok többsége saját gazdaságában dolgozhatott. A Szovjetunió ezt nem akadályozta.
<1956-ban demonstrációk kezdődtek Magyarországon. Ahogy Lengyelországban, ezeket is titokban provokálták és támogatták a nyugati titkosszolgálatok>
A reformok ebben az országban egyből Sztálin halála után megkezdődtek, amikor Nagy I. került a kormány élére.
Azonban a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) vezetése Rákosi M. kezeiben maradt. 1955-ben Rákosi el tudta távolítani Nagyot a hatalomból, és „jobboldali opportunistának” bélyegezte. zonban a Szovjetunió [68] erősködött Rákosi eltávolítása, és a korábban repressziók áldozatává váló Kádár J. rehabilitációja mellett. Ez azonban nem segített, a tiltakozó mozgalom Magyarországon erősebbnek és szervezettebbnek bizonyult, mint Lengyelországban. Nagy hatalomba való visszatérése, és a reformok folytatása mellett álltak ki a magyar írók és diákok. A demokrata-kommunisták jóváhagyásával a diákok létrehozták a Petőfi Kört, ahol az ország legélesebb problémáit vitatták meg.
1956. október 23-án Budapest utcáira vonultak a lengyelekkel való szolidaritási tömegtüntetés résztvevői. A tüntetők saját követeléseik rádiós közvetítését követelték, az őrség azonban nem engedte be a tiltakozókat a rádióállomás épületébe. Ez fegyveres összetűzésekhez és áldozatokhoz vezetett. A magyar hadsereg egy része átállt a tiltakozók oldalára.
<A „felkelő nép” soraiban nagy számban tűntek fel olyan személyek, akik még Horthy és Szálasi fasiszta kormányzatai alatt szolgáltak. Sokan közülük felelősek voltak a szovjet nép elleni népirtásért a Szovjetunió magyar csapatok által megszállt részein 1941–1944 között. Az USA és a NATO támogatták az antikommunista erőket és készek voltak rá, hogy államcsínyt hajtsanak végre Magyarországon>
A Szovjetunió döntése értelmében Magyarországra szovjet csapatok vonultak be. Mindkét fél keményen lépett fel. A biztonsági szolgálat munkatársai a tömeg közé lőttek, a felfegyverzett városlakók tömegei pedig leszámoltak velük. Az MDP vezetése visszahelyezte a miniszterelnöki tisztségbe Nagyot, neki pedig sikerült megállapodnia a tűzszünetről, és a szovjet csapatok Budapestről való kivonásáról.
Magyarországon elkezdték helyreállítani a többpártrendszert, koalíciós kormány alakult Nagy vezetésével és Kádár részvételével. Munkástanácsok alakultak, amelyek a kezükbe vették a gyárakat. Ezzel egyidőben azonban gyakorivá váltak a kegyetlen leszámolások a kommunistákkal [69] és az állambiztonság embereivel szemben. Az embereket közvetlenül az utcán a lábuknál fogva lógatták fel, meglincselték és élve elégették. A felkelők nyomására Nagy bejelentette a V[arsói]Sz[erződés]Sz[ervezete]-ből való kilépést.
<Ez a Szovjetunió erőszakos reakcióját váltotta ki. 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és leverték a tiltakozásokat>
Nagy I.-t letartóztatták és halálra ítélték. Nyugaton a szovjet csapatok bevonulása Magyarországra a felháborodás és kritika hullámát indította el. Azonban Moszkva határozott lépései meggyőzték a NATO-t, hogy a Szovjetunió kész a problémák erővel történő megoldására. Az NDK, Bulgária, Csehszlovákia és más szocialista államok vezetői támogatták a szovjet vezetést. Magyarországon Kádár J. vezetésével alakult kormány. A későbbiekben ez [a kormány] vált a piaci viszonyok kiterjesztésére irányuló gazdasági reformok kezdeményezőjévé. Ezek lehetővé tették Magyarország számára, hogy Kelet-Európa egyik legsikeresebb országává váljon.”
(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)
Régebben (az „átkosban”), a bankjegyeken volt egy felirat: ” Bankjegy-hamisítást, a törvény bünteti”… Ez igaz a történelemre is, csak annak hamisítását maga a történelem bünteti. Néhány hónapja megjelent ebben az újságban egy elemzés, amely azt taglalta, hogy a háború utáni „szabad” Európában, a nácizmus-fasizmus marginális jelenséggé zsugorodott. Ezt tételesen cáfoltam, egyebek mellett az 56-ban hirhedtté vált „zöldkalapos” különítmény rémtetteinek felidézésével, de voltak más hasonló csoportosulások, személyek, akik hasonló indíttatású bűntetteket követtek el… Itt idézem fel pl. a néhai Rácz urat, a kor „legendáját”, aki hüppögve mesélte a tv-ben, hogy nem tudja elfelejteni, amikor két géppisztolyos suhanc egy orosz katona fejével futballozott az utcán… Hogy a Nyugat akkor csupán addig jutott, hogy „csak” kézifegyverekkel támogatta a „semleges” Ausztrián keresztül a „szabadságharcosokat”, akik kenyérért sorbanállókra lövöldöztek sunyin (olyan is előfordult, hogy épp közéjük bújva lőttek tankokra), akkor még némi önmérsékletről tettek tanúbizonyságot, hiszen még csak 11 év telt el a II. Világháború óta… Ami az 56-os események megítélését illeti, emlékszem egy olyan megemlékezésre valamikor a 90-es évek elején, amikor Göncz Árpád nem tudta ünnepi beszédét elmondan,i mert kifütyülték-pfújolták. Hja kérem, amilyenek az ünneplők, olyan az ünnep is… Akinek meg nem tetszik egy másik ország történelemkönyve, ne olvassa, nem kötelező… Ha a saját történelmével van gondja akkor azt vizsgálgassa, és ne a másikét…
Azért azt el kell fogadnunk, hogy ha 1956 nem lett volna, nem valószínű egy irányváltás akkor.
A sok műbalhé, amit a Nyugat propagált ezzek lapcsolatban igen csak álságos annak fényében, hogy a Szabad Európa rádió azt harsogta tartsatok ki, jövünk.
Tudták ők, ha bejönnek kitörhet a harmadik világháború, és ez nem klasszikus harc lesz, hisz mindkét félnek atom arzenálja van.
Akkor azt hittük megváltás lesz, ha katonailag segít a Nyugat, de mai fejjel azt kell mondanom, főleg Ukrajna tükrében, hála Istennek hogy nem lépték meg.
Ilyen múlttal ne lepődjék meg senki, hogy erősödik a kötelék Kelet felé!
Hufi! Köszönjük meg a Fényességes Nyugatnak, hogy egy sörétes puskát sem küldtek ide azért, hogy „megsegítsenek”. Pont Ukrajna példája mutatja igazán, hogy az ilyen segítség pont annak árt aki kapja.
(Zárójelben. Voltak forrófejű fiatalok akik sörétes puskákkal lőttek tankokra. Az eredményt saját szememmel láttam. Sajnos. A szitává lőtt diákok holttestei kiterítve feküdtek a Váli utca sarkán, az iskola mellett. Ott ahol akkoriban a hatos megfordult a Móricz Zsigmond körtérnél.)
Az ” asztagba ” rakott egyetemisták holttesteit a keresztapám is látta katonatisztként , azt mondta hogy a vérük a csatornákban hömpölygött ! A gyilkosaik , mint pl. Biszku ágyban és párnák között haltak meg zsíros nyugdíjakkal díjazva a tetteikért ! Remélem a pokolban fizetnek a bűneikért a gazemberek !