Kezdőlap » Kultúra » A szocializmus esszenciája
Tadeusz Rolke első, 1944-ben vásárolt Zeiss Ikon Baby Box Tengor márkájú fényképezőgépével, 2017-ben Fotó:Wlodek Pawlow #moszkvater

A szocializmus esszenciája

Tadeusz Rolke arról, hogy milyen normális fiatalként élni egy abnormális országban. A legendás lengyel fotós képei Budapesten is bemutatkoznak, a kiállítása megnyitóján találkoztunk vele.

R. Kiss Kornélia írása a #moszkvater.com számára

Tadeusz Rolke első, 1944-ben vásárolt Zeiss Ikon Baby Box Tengor márkájú fényképezőgépével, 2017-ben Fotó:Wlodek Pawlow #moszkvater
Tadeusz Rolke első, 1944-ben vásárolt Zeiss Ikon Baby Box Tengor márkájú fényképezőgépével, 2017-ben
Fotó:Wlodek Pawlow

Az egyik legnagyobb élő lengyel fotós, Tadeusz Rolke ötvenes-hatvanas évekbeli fotóin kevés látszik abból, hogy az újjáépülő Varsóra a diktatúra árnyéka vetül. Rolke riporterként elsősorban a hétköznapi élet, az ember és az utca fotósa volt. Ráadásul rengeteg divatfotót is készített. Sokszor fotózott művészeket is, ezek a képek adják meg a budapesti kiállítás alaphangulatát, kiegészítve néhány szociofotóval. Például azokkal, amelyeket lengyelországi romákról készített.

 „De többségében libbenő szoknyák, gyönyörű, magabiztos, elegáns nők, Lambretta lobogók, bicikliző gyerekek, és persze pezsgő művészeti élet köszön vissza a képekről”

 Úgy tűnik, hogy fiatalsággal, szépséggel, energiával, sőt, szabadsággal volt tele az akkori Varsó, még ha a történelemkönyvek mást is mesélnek erről az időszakról. Ráadásul Tadeusz Rolke személyesen is megtapasztalhatta a rendszer abszurditását, hiszen börtönbe került, majd rövid idő múlva már fotóriporterként térhetett vissza ugyanabba a börtönbe. Azt a cellát is lefényképezhette, ahol korábban fogva tartották. Éles az ellentét a miniszoknyában és elegáns fehér csizmában, a karjában könyvekkel pózoló egyetemista lány magabiztos mosolya, és a fogda csupasz falai között.

 „Tadeusz Rolke végigfényképezte Lengyelország változásait a negyvenes évektől egészen máig”

Vidámpark a Wioslarskán a Poniatowski híd közelében, 1958 #moszkvater
Vidámpark a Wioslarskán a Poniatowski híd közelében, 1958

A neve fogalom Lengyelországban, és Németországban is, ahol tízéves emigrációja alatt a legjelentősebb lapokban jelentek meg a fotói. Több százezer képből álló archívumából idén életmű kiállítást rendeztek Varsóban, és őszre Budapest számára is készült egy kisebb válogatás a Rolke-fotókból, elsősorban az ötvenes-hatvanas évek terméséből. A 90 éves fotós személyesen nyitotta meg a kiállítást a budapesti Lengyel Intézet Platán Galériájában, és röviden a #moszkvater.com kérdéseire is válaszolt.

– Fiatal voltam, és a fiatalság életstílusát jelenítettem meg ezeken a képeken, függetlenül a történelmi és politikai helyzettől. Amikor azt kérdezik tőlem, hogyan éltünk a szocializmus alatt, mindig azt válaszolom, hogy normálisan akartunk élni egy abnormális országban. Ez volt az esszenciája az életünknek a szocializmus alatt – mondta a Moszkvatérnek.

Elmondása szerint ez sikerült is egy pontig, amikor már nem bírta tovább. 

„Az 1968-as antiszemita kampány űzte el Lengyelországból     1970-ben”

– Rögtön el akartam menni, de nem volt útlevelem, aztán pár hónap múlva jött az újabb ügy, a csehszlovákiai beavatkozás. Nagy reményt jelentett nekünk a prágai tavasz. Azt gondoltuk, valósággá válhat az emberarcú szocializmus, és majd megérkezik Lengyelországba is. Hát nem, a szovjetek nem engedték. Ez már végképp túl sok volt nekem. Amikor végre útlevelet kaptam, rögtön mentem abból a terror-országból” – meséli.

Eustachy Kossakowski fotográfus és Joanna Matylda Fiszer, Chmielna (korábban Rutkowskiego), 1960 #moszkvater
Eustachy Kossakowski fotográfus és Joanna Matylda Fiszer, Chmielna (korábban Rutkowskiego), 1960

„Több mint tíz évet töltött emigrációban Németországban, ezalatt a legfontosabb német hetilapokkal dolgozott együtt, a Die Zeittel, a Spiegellel, Sternnel”

Mikor visszatért, már forrt a hangulat Lengyelországban. Érezte, hogy megváltozik a világ, és a változás központja ezúttal nem Párizs vagy London, hanem Varsó, Prága, Bukarest. Rögtön érezte, hogy a gdanski sztrájkok nagy változás kezdetét jelentik. A rendszerváltást úgy élte meg, ahogy minden mást is. Az utca fotósaként. Azt mondja, sose volt politikai fotóriporter, aki sztrájkokat, tüntetéseket örökít meg, és nincs gyűjteménye politikusok képeiből.  De a rendszerváltás időszakát azért persze fotózta a maga módján, ahogy mindig, is csinálta, vagyis az utcán. 

Munkás a Varsó kohóban, 1960 #moszkvater
Munkás a Varsó kohóban, 1960

– Egyszer csak egy asztal jelent meg az utcán a varsói belvárosban, amiről húst árultak. Ez egyszerűen elképzelhetetlen volt korábban, a hús hiánycikknek számított, ahogy például a papír, még a vécépapír is. Bármilyen komikusnak is hangzik ez ma, meglepő volt, hogy hirtelen volt elég wc-papír, és  megjelent ez az asztal a húsokkal az utcán. Számomra ez volt rendszerváltás jele, szimbóluma. Hirtelen minden működni kezdett, már nem volt megtiltva, és én ezt fotóztam – emlékezik. 

„A világ vizuális értelemben is gyorsan változott, de Rolkét elmondása szerint nem különösebben nyomasztja a „vizuális környezetszennyezés”, például a reklámok vagy a rossz minőségű fotók elszaporodása, és az, hogy átalakult a városok látképe is” 

Szerinte a változás, az új épületek néha rosszabbak, néha jobbak a régieknél, de mindenképp érdekesek. 

– Többé vagy kevésbé minden banálissá válik, igen. De a banalitásnak is megvan a joga a létezéshez – véli. A fotósnak pedig szerinte az a dolga, hogy dokumentálja a világot. Ha megnyit egy gyorsétterem, akkor azt. És bár a digitális technológia átalakította a fotózást, szerinte az analóg fotózásnak továbbra is megvan a helye. Legfeljebb tömegek helyett egy szűkebb réteg számára lesz fontos.

A kiállítás a budapesti Lengyel Intézet Platán Galériájában látható október végéig. Tadeusz Rolke fotói között a varsói Modern Művészetek Múzeuma oldalán is lehet böngészni.