A foci, politika és a maffia összefonódása nem újkeletű dolog a Balkánon. A közelmúltban letartóztatott „nehézfiú”,  Veljko Belivuk (másnéven Velja Nevolja, magyarul Balhés Velja) története jól mutatja, miként működik ez még manapság is. Kérdés, hogy a brutális belgrádi csoporttal történt leszámolás valódi elköteleződést jelent-e a  szervezett bűnözés és a vele összefonódott állami szereplők elleni harcban, vagy csak egy újabb epizód a hatalmon lévő politikai szereplők közötti csatározásokban.

Radvánszki András írása a #moszkvater.com számára

Jelen pillanatban is nagy lendülettel folyik a szerb lakosság tömeges oltása. A koronavírus járvány elleni védekezés sikeressége a Szerb Haladó Párt és egyben Aleksandar Vučić elnök további politikai sikerének a kulcsa is lehet. A pandémia elleni küzdelem mellett azonban az elmúlt hetek egyik, a közvéleményt leginkább érdeklő és egyben a kedélyeket felborzoló témája a szerb maffia elleni harc, az állam és bizonyos szervezett bűnözői csoportok közötti összefonódás kérdése volt. A legújabb letartóztatási hullámot követő hírek a szervezett bűnözés és biztonsági szervek kapcsolatairól és együttműködéséről, a maffiatagok büntetlenségéről, illetve az általuk elkövetett, leginkább csak a filmekből ismert, közép-és dél-amerikai szervezett bűnözői körök módszereit tükröző kegyetlen kínzásokról, gyilkosságokról olyan hullámokat vetettek, hogy az ügyben Ana Brnabić miniszterelnök, és Vučić elnök is több alkalommal kényszerült nyilatkozni a sajtó számára.

„A szervezett bűnözői körök és a futball huliganizmus összekapcsolódásának kérdése nem újkeletű dolog”

A ’90-es évek óta  a szerb politika számos esetben használta a különböző, radikális futballszurkolói táborokat – főként a belgrádi Partizán és a Czvena Zvezda (Vörös Csillag) klubok keménymagját – a nacionalizmus tüzelésére, bizonyos, a kormány számára fontos kérdések felszínen tartására, vagy akár bűncselekmények – háborús szabadcsapatok toborzása, tüntetések szétverése, rivális pártok tagjainak megregulázása – elkövetésére. Cserébe az állami irányítás alatt működő rendőrség és a biztonsági szolgálatok elnéztek bizonyos bűncselekményeket, egymás sérelmére elkövetett bűntetteket, egyfajta védőernyőt biztosítva a politika célok megvalósításában is hasznos csoportoknak.

„A védelem miatt ezen csoportok, főként a két nagy rivális (a már említett Partizán és Czvena Zvezda) csapat keménymagjai fokozatosan intézményesültek, státuszukat hivatalossá téve a nagy sportklubok őrző-védő cégeivé váltak”

Párhuzamosan ezzel, egyre jobban összekapcsolódtak a különböző szervezett bűnözői csoportokkal, azok katonáivá, végrehajtó alcsoportjaivá is váltak, majd egyre inkább megerősödtek, sok esetben önállósodtak, saját területet követelve maguknak a szerb alvilág berkeiben. A politikai és ezen keresztül belügyi kapcsolataik jelentette védelem miatt nem egy esetben azonban korábbi védelmezőik fejére nőttek, kellemetlenné válva az egymással is versengő állami szervek és politikai csoportok számára.

„A mostani történet egyik főszereplője a 36 éves Veljko Belivuk (másnéven Velja Nevolja, magyarul Balhés Velja), akit február 4-én hajnalban tartóztatott le belgrádi otthonában a szerb rendőrség különleges antiterrorista egysége”

A Szervezett Bűnözés Ellenes Ügyészség Belivuk mellett 23 bűntársát is őrizetbe vette – a lista azonban folyamatosan nő –, ők jelenleg előzetes letartóztatásban várják a nyomozati szakasz végét és a vádemelést. Az elsődleges vádak a csoport tagjai ellen: többrendbeli gyilkosság, kínzás, emberrablás, szervezett bűnözői csoport működtetése, kábítószerelőállítás, fegyver- és kábítószer kereskedelem, zsarolás.

Belivuk fiatal kora óta több esetben került szembe a törvénnyel, főként erőszakos viselkedése és verekedések miatt. A sajtóban először egy 2007. októberi üggyel került be, amikor két fiatalt vert össze társával, barátjával Darko Ristić-tyel egy Duna parti szórakozóhelyen, ahol biztonsági vezetőként dolgozott. Az ügyészség a sértettek súlyos sérülései miatt emberölési kísérlettel vádolta meg, de az időközben valószínűleg nyomás alatt megváltoztatott tanúvallomások miatt – az igencsak hosszúra nyúlt ügyben – 2015 során már csak súlyos testi sértés miatt emeltek vádat Belivuk és társa ellen. A bíróság ezért 5 hónap és 15 napra ítélte, míg társa feltételes szabadságvesztéssel úszta meg a bűncselekményt.

„Belivuk 2016-ban került be ismét a hírekbe, amikor a már korábban is említett barátjával Ristić-tyel és  Aleksandar Stanković-tyal a Partizán szurkolói táborának vezetőjével közösen megtámadták a Partizán Futballklub elnökét Miloš Vazurát és testőrét a stadion előtti parkolóban”

A testőrnek nem sok esélyt adtak, leütötték, majd addig rúgták a földön fekvő ember fejét, amíg már nem mutatott életjeleket. A biztonsági kamerák brutális felvételei bejárták az egész szerb sajtót és sokkolták a közvéleményt. A felháborodást fokozta, hogy a rendőrség a könnyű beazonosíthatóság ellenére sem igyekezett letartóztatni senkit, Belivukot és Risztić-et csak 10 nap múlva vették őrizetbe, Stanković-ot pedig, aki ugyancsak részt vett a támadásban, nem tartóztatták le.

Belivuk elfogadta az ügyészség vádiratát és beismerte a bűncselekmény elkövetését a bíróságon, de azt állította, hogy azt hirtelen felindulásból, gyermekkorában elvesztetett szülei szidalmazása és nyílt provokáció miatt követte el. Mivel Miloš Vazura a klub vezetője azt vallotta, hogy nem látta ki támadta meg a mellette haladó testőrét, így Belivuk egy év házi őrizettel, Risztić pedig egy év és kilenc hónap börtönnel úszta meg a történetet. Nem sokkal később, 2016 októberében, a drogkereskedelemben érintett Stanković-ot közel 60 lövéssel végezték ki Belgrádban a montenegrói Škaljari-klánhoz tartozó bérgyilkosok.

„Belivuk így vált Stanković helyetteséből a szurkolói csapat, valamint a kábítószerüzlet vezetőjévé”

Stanković halála után a szurkolók és a klub vezetése közötti korábban feszült kapcsolatok is csökkentek, amelyet jól szimbolizált az is, hogy a klub vezetése engedélyezte játékosainak, hogy a következő meccsen az egykori szurkolói tábor vezető és ismert drogdíler Stanković képmását ábrázoló pólóban lépjenek pályára. Beluvik ezután szorosabbra fűzte viszonyát a klubbal, a klub vezetőit védő csapat biztonsági főnöke is volt.

„Aztán 2017-ben ugyan újabb ügyben, Vlastimir Milošević szerb karatebajnok meggyilkolása miatt emeltek vádat ellene, de mivel a helyszínen talált DNS-e időközben eltűnt a bizonyítékok közül, így a vádat ejtették és szabadlábra került”

A fenti életútból látszik, hogy Beluvik fokozatosan vette át a Partizán szurkolói csapatának vezetését, és a hozzákapcsolódó bűnözői tevékenységeket, és így vált a szerb alvilág egyre erősebb szereplőjévé. Jobbkeze Marko Miljković  volt, akit brutalitása miatt csak „Mészáros” néven tartottak számon, és aki a rendőrségi források szerint kifejezett élvezettel kínozta és ölte meg áldozatait. Belivuk és Miljković  együtt vezették azt a bűnözői csoportot, amely a Partizán futballklub legkeményebb szurkolói táborából, az úgynevezett Janicsárokból nőtte ki magát az elmúlt évek során.

Az alapvetően Belgrádban és környékén tevékenykedő csoport a vetélytárs bűnözői csoportok tagjait egyszerűen elrabolta és a legkegyetlenebb módon, órákon vagy éjszakákon át tartó csonkításos kínzásokat követően meggyilkolta, majd testüket feldarabolva szétszórta, vagy elásta. Számos áldozat holtteste a mai napig nem került elő.

„A kínzásokról és gyilkosságokról több esetben is felvételeket készítettek, amelyeket figyelmeztetésül megküldtek a rokonoknak, barátoknak, illetve a rivális bandáknak egyaránt”

Sajtóhírek szerint a Belgrád melletti Pancsevóban egész bázist tartottak fenn, amely egy jól szervezett cég központjához hasonlított. Itt képezték a csoport újonnan beszervezett tagjait, de sok esetben ide hozták az elrabolt áldozatokat is, akiket később megkínoztak és megöltek. A csoport emellett rendszeresen használta a Partizán Futballklub belgrádi stadionja szurkolói csoportnak juttatott részét is, ahonnan, illetve ahol szintén több bűncselekményt szervezetek és hajtottak végre.

Belivuk kegyetlensége nem ismert határokat.  Egy dologtól tartott, hogy a montenegrói Kavač-klánnal történő együttműködése miatt a rivális, szintén montenegrói Škaljari-klán vagy más bandák kezei közé jutva maga is  hasonló kínzások részese lehet. Ezért aztán folyamatosan egy kézigránátot hordott magánál, hogy inkább felrobbantsa magát, mintsem élve fogságba essen.

„Érdekes megjegyezni, hogy 1995-ben apja szintén egy kézigránáttal vetett véget saját, valamint felesége, Belivuk anyja és nagyanyja életének, amely robbanást és szülei erőszakos halálát az akkor 9 éves Belivuk egy barátjával együtt végig nézte, és csodával határos módon túlélte”

A rendelkezésre álló források alapján a súlyos bűncselekményeket elkövető, de a szigorú büntetést folyamatosan megúszó Belivuk és az általa vezetett csoport komoly kapcsolatokkal rendelkezhetett a belügyi, illetve az igazságszolgáltatási szervek több, meghatározó tagjával is. Ennek egy részét még a politika legfelsőbb köreivel jó kapcsolatokat ápoló Stanković regnálásának időszakából  örökölhette. A nyomozás során számos olyan bizonyíték került elő, amely miatt rendőrtisztek, bírók, ügyészek Belivukkal történő együttműködését is vizsgálják.

„A büntetések elkerülésében azonban olyan praktikák is szerepet játszottak, mint a szerb országos rendőr főkapitány szolgálati gépkocsijának <klónozása>”

Belivuk több tucat  autóból álló flottájában két olyan Audi gépkocsi is volt, amelynek típusa, színe és rendszámtáblája (!) is megegyezett az elsőszámú szerb rendőri vezető gépkocsijával. Ezeket a gépkocsikat használva mindennemű közúti ellenőrzést, gyorshajtási ügyet, vagy esetleg gyanút keltő utat sikerült elkerülnie, mivel a rendőrségi rendszerek a büntetéseket automatikusan törölték, vagy az ellenőrzést végző rendőrök az autót tovább intették, mivel annak rendszáma egy rendőri felsővezetőre utalt.

A Belivuk letartóztatását követő házkutatások során a nagy mennyiségű kábítószer, készpénz és egyéb tárgyi bizonyítékok mellett egész fegyverarzenált is lefoglaltak a belügyi szervek. Nem csak hagyományos, az alvilágban jellemző lőfegyverek – pisztolyok, géppisztolyok, gépkarabélyok – kerültek elő, hanem egy hangtompítóval ellátott professzionális mesterlövész puska is.

„Ezzel kapcsolatban a szerb belügyminiszter Aleksandar Vulin annak sem zárta ki a lehetőségét, hogy azt a maffia, illetve a szervezett bűnözés és az állam összefonódása ellen az elmúlt időszakban harcot indító Vučić elnök ellen akarták volna felhasználni”

Érdekes kérdés, hogy van-e kapcsolat a szerb belügyér ezen megjegyzése, illetve a jelenleg szintén ügyészség által vizsgált, Vučić és családtagjai elleni illegális lehallgatási ügy nyomozása között, amelyben Vulin szerint rendőri, titkosszolgálati felsővezetők is érintettek.

Szintén kérdéseket vet fel a Partizán eddigi alelnöke Vladimir Vuletić és Belivuk között lezajlott baráti beszélgetésről a napokban nyilvánosságra hozott felvétel is. A klubnál tartott házkutatásokat követően tisztéről lemondott Vuletić sportvezetői funkciója mellett egyetemi tanárként római jogot oktat, és kiváló kapcsolatokat ápol a szerb politikai élet legtöbb szereplőjével, valamint az igazságszolgáltatás számos képviselőjével is. A bűnözőket érintő letartóztatási hullám során, egy informátor vallomása alapján szintén őrizetbe vették a szerb Labdarúgó Szövetség elnökét, Slaviša Kokezát is, akit kihallgatását követően ugyan szabadon engedtek.

„Belekeveredése az ügybe azonban jó példa a maffia csoportok, a labdarúgó klubok és a politikai pártok közötti összefonódásra”

A Belivuk vezette csoport elleni nyomozás valószínűleg még sokáig borzolja a nyilvánosság kedélyeit az eddig nem ismert részletek feltárásával. A szerb szervezett bűnözéssel foglalkozó újságírók egy része azonban továbbra is szkeptikus. Egyelőre ugyanis nem látni, hogy a brutális belgrádi csoporttal történt leszámolás valódi és komoly elköteleződést jelent-e a  szervezett bűnözés és a vele összefonódott állami szereplők elleni harcban a kormány és az államfő részéről vagy csak egy újabb epizód a hatalmon lévő politikai szereplők közötti csatározásokban.