„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Prigozsin jelenség jó eséllyel kipukkadt. Most sokan elítélik, méghozzá joggal. Amit tett, az háborús helyzetben megbocsáthatatlan. El kell azonban ismerni, hogy valamit tudott”
Fotó:EUROPRESS/Handout/TELEGRAM/@concordgroup_official/AFP
Éjszaka van, s ami most Oroszországban történik, azzal kapcsolatban az a bölcsesség jut az eszembe, hogy a reggel mindig bölcsebb az esténél. De nézzük, amit eddig tudunk. A Wagner utóbbi időben egyre szabadszájúbb vezére önmagát is felül- vagy alul múlva még nap közben a sajtószolgálata által közzétett félórás videó üzenetben emelte a tétet a Szergej Sojgu védelmi miniszterrel és Valerij Geraszimov vezérkari főnökkel vívott (szó)csatájában. Már a napokban is arról beszélt, hogy az orosz erők rosszul állnak, és az ukránok jól haladnak előre, és ha így megy tovább, akkor lassan már a Krím a tét.
„Most pedig az egész különleges hadműveletet megkérdőjelezte. Megjegyzem, ennél kevesebbért kaptak már néhányan Oroszországban 15 évi börtönt”
Mint fogalmazott, Ukrajna nem akarta megtámadni Oroszországot, és szó sem volt 2014 után népirtásról. A háborúra az oligarcháknak volt szüksége, akik már az elmúlt nyolc évben szétlopták a Donbasszt. Aztán szokása szerint féligazságokat durrogtatva szapulta a hadsereget, szidta a katonai vezetést. Sojgut pszichésen beteg embernek nevezte, akinek nem volt annyi vér a p…ban, hogy bevegye Kijevet, a háború pedig azért kell csak neki, hogy marsall lehessen. A legjobb harcosok ezrei vesztek oda a háború első napjaiban, és az ő életük a lelkén szárad. Már rég befejeződött volna a háború, ha három nap alatt megdöntik Zelenszkij rezsimjét, de a világ második legnagyobb hadserege lufiként pukkadt szét. S még folytathatnánk a szitokáradatot.
„Ezután este jött a második videó, amelyben Prigozsin azzal vádolta a védelmi minisztert, hogy személyesen adott utasítást a Wagner tábora elleni támadásra, rengeteg a halott, és 25 ezer katonával elindul megállítani a gonoszt, és elsöpörnek mindenkit, akik az útjukba áll”
Később finomított, hogy nem a hadsereg és a katonák az ellenségei, nem is az állam vezetői, hanem a bűnös katonai vezetés. Közben Prigozsin éjjel két órakor bejelentette, elindult az egységeivel Rosztov felé, ahol az ukrajnai különleges katonai műveletek parancsnoksága van, és Sojgu elmenekült a városból, de a vonuló 25 ezres zsoldos sereget nem látta senki. Közben a rendvédelmi szerveket már készültségbe helyezték, Rosztov és Moszkva utcáin páncélozott harci járművek cirkáltak, Rosztovba különleges egységeket röpítettek, a Moszkva felé vezető úton ellenőrző pontokat állítottak fel. Életbe lépett az ilyen helyzetekre érvényes Erőd hadművelet. Aztán a hajnali órákban a Donbassz felől vonuló Wagner egységei – nem 25, hanem mintegy 4 ezren – bevonultak a Don melletti Rosztovba út közben állítólag lelőtték egy vagy két helikopterüket, míg más források szerint ők lőttek le két helikoptert, és körülvették a Déli Hadseregcsoport stábjának épületét. Prigozsin szerint útközben nem ütköztek ellenállásba, a hadsereg 60 tagja állt át hozzájuk. De később olyan hírek is érkeztek, hogy egyre több wagneros látja kilátástalannak a helyzetet. A Wagner ellenőrzése alá vonta a város katonai rendeltetésű épületeit, Prigozsin kijelentette, hogy az épületben a munka folyamatosságát biztosítja, és azt követelte, hogy a hadsereg vezetése a Déli Hadseregcsoport stábjának központjában üljön le vele tárgyalni. A vezérkeri főnök helyettese és az egyik miniszter-helyettes ezt meg is tette. A hadsereg közleménye szerint az ukránok a helyzetet kihasználva támadásra készülnek a bahmuti/artyomovszki szárnyakon.
„Az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) előbb katonai puccsra felhívásnak, majd államcsíny kísérletnek minősítette a történteket”
Hasonló vádat fogalmazott meg az ügyészség is, és nem sokkal éjfél után fegyveres lázadás miatt emelt vádat Prigozsin ellen. A Prigozsinnal állítólag jó viszonyt ápoló Szergej Szurovikin hadseregtábornok az FSZB-hez hasonlóan felszólította a wagnerosokat, hogy ne teljesítsenek államellenes parancsot, ne játsszanak az ellenség kezére, és térjenek vissza a körleteikbe, és békés úton rendezzék a nézeteltéréseiket. Reggel az FSZB házkutatást tartott a Wagner szentpétervári központjában, a hadsereg pedig a biztonságot garantálva tárgyalásokra szólította fel a wagnerosokat. Putyin közben egész este hallgatott, csak Dmitrij Peszkov szóvivő szólalt meg, közölve, hogy az elnököt tájékoztatták a Prigozsin körül történtekről. Oroszország még reggel is a Kreml állásfoglalását várta. Végül Putyin reggel 10 órakor rövid felhívással fordult az oroszokhoz, amelyben elismerte, hogy Rosztovban a helyzet nem egyszerű. A lázadás befejezésére szólította fel a megtévesztett wagnerosokat, a rendvédelmi szervezeteket pedig utasította a szervezők semlegesítésére. Mint fogalmazott,
„a megnövekedett ambíciók vezettek idáig, és 1917 októberéhez hasonlítva árulásként, hátba szúrásként értékelte a történteket. Megígérte a bűnösök azonnali megbüntetését, mert a széthúzás ilyen helyzetben megengedhetetlen és veszélyes”
Jevgenyij Prigozsin nevét Putyin a rövid beszédben egyszer sem említette. A beszéd után Prigozsin ismét jelentkezett, és közölte, hogy már sem az FSZB-nek, sem pedig Putyinnak nem engedelmeskedik. A lázadó Wagner csoport egységei közben Rosztov megye után már Voronyezsnél vannak, ahol összecsaptak az orosz kormányerőkkel, és a konvojukat támadó helipoterekből hármat lelőttek. Közben Ramzan Kadirov hitet tett Putyin mellett, elítélte az árulást, és az Ahmat egységei már Rosztovban vannak. A lázadók ugyanakkor 150 járművel tovább nyomulnak Moszkva felé, ahol reggel óta rendkívüli terrorellenes intézkedések vannak érvényben, kora délutánra pedig már elérték Lipeck megyét. A döntő összecsapásra a moszkvai körgyűrűnél és Rosztovban kerülhet sor. Mert úgy tűnik, Prigozsin magától nem áll meg, teljesen elszabadult, de egyes források szerint egy ideje már készült a lázadásra, és rengeteg fegyvert és készpénzt halmoztak fel. Aztán egy újabb fordulattal Alekszandr Lukasenko egész napi közvetítése után Minszkben bejelentették, hogy a Wagner a vérontás elkerülése érdekében leállította a menetet Moszkva előtt. A szappanopera a véres végkifejlet előtt véget ért. Az megegyezés lényege a kiszivárgott információk szerint, hogy a wagneresek biztonsági garanciát és amnesztiát kapnak. Prigozsin a háttérbe vonul, elhagyja Oroszországot, Belaruszban telepedik le, és a Wagner afrikai tevékenységére koncentrál, Szergej Sojgu pedig távozik a védelmi minisztérium éléről.
„S miközben a bizánci udvarban a bojárok méregették egymást, a társadalom élte párhuzamos életét. Már csak azért is, mert a hivatalos média, de még a mindig jól értesült <vojenkorok> is hallgattak, amíg meg nem jelent az első hivatalos közlemény”
A történtekkel kapcsolatban egyelőre több a kérdés, mint a válasz. Hogy csak néhányat említsünk, hol van Prigozsin és a 25 ezres serege? A Wagner vezérénél tényleg elgurult a gyógyszer, vagy nagyon is átgondoltan cselekedett, látta, hogy itt a vég, ki akarják vonni a játékból, és az utolsó szalmaszálba kapaszkodva előre menekült? Avagy egy nagy játék zajlik, amelybe Prigozsin is be van avatva? Tényleg komolyan gondolta, hogy egy háború közepette megbuktathatja a katonai vezetést? Miért várt ki a Wagner megregulázásával ennyit a Kreml? Miért engedte idáig fajulni a dolgokat, mert ez már nem Prigozsin és a védelmi minisztérium viszályáról, hanem a hatalomról szól?
„Azt szinte mindenki kizárja, hogy a hadsereg tényleg rakéta csapást mért volna a wagnerosokra”
Putyint ismerve ez kizárható, de ha mégis így lett volna, akkor előbb logikusan magával Prigozsinnal számol le. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy az egyébként tehetséges és jó politikai érzékkel bíró Prigozsin látta, hogy az idő ellene dolgozik. Az orosz hadsereg magára talált, nem esik-kel a fronton, és tanult a hibákból, így egyre kevésbé van a jövőben szükség a túlságosan autonómmá vált Wagner csoportra. Erre utalt az is, hogy Putyin nyilvánosan is Sojgu mellé állt a minisztérium és a Wagner között a betagozódással egyenlő szerződés körül dúló vitában. Az egy idő óta egyre pszichopatább tüneteket mutató Prigozsin inkább utolsó kétségbeesett lépésként fellázadt. Még az sem kizárt, hogy egyeztette ezt a lépést a nyugati és ukrán szervekkel. Ne felejtsük el, a Pentagon iratokból már kiderült, hogy van kapcsolata az ukrán katonai hírszezéssel, és állítólag fel is ajánlotta a szolgálatait. Ez nem bizonyítható, az azonban egyre világosabb lehet az oroszok előtt, hogy a féligazságokat puffogtató, az igazság harcosának szerepében tetszelgő Prigozsin tudatosan vagy csak a hatalomvágytól megszédülve és a Kreml láncáról végleg elszabadulva, de Oroszország ellen dolgozik.
„Egy kérdés maradt, ki kit győz le, és ebben a játszmában a Wagnernek nem volt sok esélye”
A Kreml tűrte a meglehetősen nagy autonómiát, sőt még a szabadszájúságot is, amíg úgy gondolta, hogy ez nem veszélyes a hatalomra, és a Wagner az állam érdekeit szolgálja. Meg hogyan is vette volna ki magát, ha a bahmuti hőst a Kreml csak úgy leveszi a sakktábláról. Ezért nem zárják ki egyesek azt sem, hogy ez az egész csak egy színjáték. Aztán már nem lehetett várni, hiszen Prigozsin kezdte elhinni, hogy politika tényező, és ehhez a helyzethez bizonyos körülmények között – így a hadicserencse rosszra fordulásával – igazodhattak volna más erőcsoportok is. Prigozsint és a Wagnert le kellett építeni. Úgy tűnik, a Wagner vezérének megtört a felívelő karrierje. Túl messze ment, nem érezte a mértéket. Akár 12-től 20 évet is kaphat – azért nem biztos, mert egy kiskaput azért nyitva hagytak a számára, de eddig nem élt vele és nem határolódott el a neki tulajdonított kijelentésektől –, de politikai álmokat aligha dédelgethet. Kérdés, hogy ráég-e Putyinra, hogy sokáig engedte futni, és ezzel kockáztatta az ország stabilitását. Az eliten belül most sokan fellélegezhetnek, Prigozsinnak ugyanis sok ellensége volt. (Erről itt írtunk.)
„Prigozsin jelenség jó eséllyel kipukkadt. Most sokan elítélik, méghozzá joggal. Amit tett, az háborús helyzetben megbocsáthatatlan. El kell azonban ismerni, hogy valamit tudott”
Kivételes tehetség volt, hogy idáig vitte. Aztán egy magasságot elérve megszédült, mert ennek elviseléséhez, kezeléséhez azért már nem volt elegendő intelligenciája. Ennek azonban már nincs jelentősége. Amit Prigozsin tett, az hazaárulás. A legnehezebb helyzetben fordult szembe a saját hazájával. Elfelejtve Balabanov 1997-ben készült kultikus filmjének, a Fivérnek (Brat) az intelmét. A csecsen háborúból visszatérő Danyila Bagrov arra figyelmeztet, hogy az oroszok nem hagyják el a népüket a háborúban. Tegyük hozzá, még a nép nevében sem! A fő kérdés most az, hogy a Kreml milyen gyorsan és határozottan, erőt sugározva lesz úrrá a helyzeten. Ha gyorsan leveri Prigozsinék lázadását, akkor a hatalom megerősíti hazai pozícióit, és újult erővel folytathatja a háborút. Ha nem, annak beláthatatlan következményei is lehetnek.
(Cikkünk folyamatosan frissül.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
HandaBandy says:
Semmi kétség (RÁVISZ a segítség) szép színes és megtermett kavicsot dobott Prigozsin a háború állóvizébe.
Megkockáztatom a renegát kérdést, hogy ez a kis, most előadott performance vajon melyik oldal érdekeit szolgálja
inkább. Persze az ukrán politikai potyalesők máris rávetették magukat a történésre, mondván Putyin még a WC-n is
csak hosszas keresgélés után leli meg odaérkezésének a célját s okát és szorgos népünk győzni fog.
P. egy kétségkívül ravasz machinátor de szerintem a képességei nem lépik túl egy igen dörzsölt piaci kofa kvalitásait.
Legalábbis tetten érhetően hiányzik nála a széles világképű, képzettséggel megalapozott koncepcionális tervezés
tehetsége. Bár még ahogy hírlik messze nem biztos, ki, mennyit lőtt, lőtt-e egyáltalán és főleg hányan is masíroztak,
hogyan s hova a számomra mégis megmosolyogtató az áthallás a Gorbacsov és Jelcin alatt megesett “gagyipuccsal”.
Úgy látszik Oroszországban néha történek ilyen mókás esetek. Egy biztos, a pünkösdi királyságának vége, az embereit
betagozzák máshova mert ők bizonyítottak, de komoly tényező már semmilyen aspektusban soha nem lesz. Vele már
senki nem fog sehogy üzletelni és nyugodtan kiköltözhet egy szigetre a vagyonával. Másra amúgy sem futná az
intellektuális készletéből.
Köszönöm a figyelmet.
Reka says:
Kedves Gábor!
Sokan nem tudjuk mire vélni, hogy Prigo-t futni hagyják (Beloruszba megy), ejtették a vádakat. Nyilvánvaló, hogy ez az ember nem a legélesebb kés a fiókban, és elgurult a gyógyszere is nem először, de hazaárulás az hazaárulás?
(Mondjuk, nem kizárt, hogy egyszer csak “baleset” éri.)
csakafidesz says:
Legújabb hír:
https://www.origo.hu/nagyvilag/20230625-eltunt-a-bergyilkosok-vezera-senki-sem-tudja-hogy-hol-van.html
Lehet találgatni: (erdő, kavicsbánya, stb..)
Stier Gábor says:
A hatalom meg akarta szüntetni a Wagner csoportot. Prigozsin ellenállt, fegyveresen zserolt, erre azért nem számítottak. Vérfürdőt azonban nem akartak, így ez az alku. A Wagnernek vége, Prigozsin kiszorítva, emigrációban. A többit meglátjuk.
csakafidesz says:
Motoszkál bennem egy gondolat. Sztálin rendszeresen kivégeztette a sikereket elért hadvezéreit, és a Vörös Hadsereg hazatérő katonáinak elég jelentős százaléka csak azért került lágerekbe, mert keményen harcoltak. Sztálin folyton rettegett egy katonai puccstól. A győzelem után 1946 júniusában Zsukov marsallt is mondvacsinált ürügyekkel leváltották és agy eldugott helyre vezényelték az Uralban. Sztálin halála után Hruscsov őt kérte meg Berija eltávolítására, és kéttucat katonával rá is rontott az ülésező Központi Bizottságra. Beriját pedig gyorsan kivégezték, hogy ne tudjon beszélni.
A “hatalom folyosóin” a sikeres hadvezéreket mindig megállították, félretették, nehogy katonai puccsal megszerezze a hatalmat.
(Minden esetre jó tudni Zsukovról, hogy 1956 novemberében ő volt a Szovjetunió hadügyminisztere, és amikor megindult Budapest ellen az invázió november 4.-én, Zsukov felhívta Szerovot, és egyből a lényegre tért. Megkérdezte tőle, hogy küldjön-e még csapatokat Magyarországra..)
Hordós Csaba says:
Ezt már többen kérdezték, máshol is, de nem olvastam semmi választ, egy nagyjából konvojt alkotó sereget a legkönnyebb feltartóztatni, (vezető tank ás leghátsó tank kilövése: 56-os taktika), vagy szétszedni (Teutoburgi csata, germánok vs. rómaiak), szóval mi ez, hogy így haladnak csak szépen fölfelé, már a moszkvai járásban vannak?
Nem értem.
Vagy az egész tényleg csak egy médiahack?
Bérces Zsolt says:
Az, hogy mi történt és a történetnek mi a háttere, az elkövetkező napokban sokan és sokféleképpen fogják elemezni/értelmezni.
Kérdését nagyon szűken értelmezve a véleményem/válaszom a következő:
A Wagner konvojaiban (sok volt!) egyenként volt mondjuk 4-500 Wagner-harcos, akik a hadszintéren már “száz halált láttak”, állig felfegyverezve, megpakolva sok láda lőszerrel.
Velük szemben egy-egy barrikádnál mondjuk 3-4 rendőrautó, bennük talán 8-10 rendőr – jó esetben Kalasnyikovokkal felfegyvekezve, hozzá 2-3 tár (azaz 90 töltény lőszer).
Ön a rendőrök helyében mit csinált volna ezen erőviszony ismeretében? A választ ugye tudjuk — félreálltak.
Komoly feltartóztatást Putyin és köre rendkívül későn kezdett el szervezni – Putyin csak szombat késő délelőtt tette világosság álláspontját, mintegy 12 órával az események kezdete után. Amint világos volt az álláspontja, meg is szervezték a valós ellenállást, lehetett látni felrobbantott autópályát, Wagner-konvoj elleni támadást, stb. – és Prigozsinnal együtt a Wagner pár órán belül összeomlott.
Úgyhogy a kérdés az igazából, hogy Putyin miért reagált ilyen lassan-bágyatagon? Az Unternehmen Walküre alkalmával Hitler a felrobbantott bunkeréből gyorsabban reagált! (csak az események hasonlóságát kívántam leírni, nem a résztvevőket összehasonlítani — mert a szereplők emberi minősége teljesen más. Úgy vélem, ez nyilvánvaló, nem is magyaráznám — de aki akarja, úgyis félreérti)
Stier Gábor says:
Ön szerint miért reagált Putyin ilyen bágyadtan?
Bérces Zsolt says:
Jó kérdés! Tudni nyilván nem tudom, úgyhogy találgatásként:
1) korábban is írtam, hogy Prigozsin-t a háborút megelőzően a GRU által irányított embernek tartották
Stier Úr! Amit itt ezen pontban írok, az Önnek bizonyára ismert, csak a nagyobb olvasóközönség részére fejtegetem.
Prigozsinnak ugyebár volt egy legális része, az éttermek meg a közétkeztetési vállalkozásai — ezek miatt becézték/gúnyolták Putyin szakácsának.
Mellette meg volt Prigozsin titkosszolgálati arca – a Wagner mellett az “Internet Research Agency”-nek hívott trollgyár/információs hadviselési cég. Amíg a Wagner a szíriai meg líbiai polgárháborúban meg Mali-béli aranybánya-koncessziók stb. környékén tevékenykedett, a titkosszolgálati kapcsolat a világ “rendjét” ismerve logikus volt. A háború előtt a különböző orosz titkosszolgálatok között mindig a GRU-t írták, mint Prigozsin kapcsolatát/irányítóját — sosem egy másik orosz szolgálatot, mondjuk a hasonlóképpen logikusnak tűnő FSZB-t. (Én mondjuk főleg a Meduza-t olvasgattam ilyen téren, arra tudok hivatkozni, ott megjelentek érdemi infok is, a direkt nyugati sajtó általában megmaradt a felületes-szenzációhajhász szinten.)
A háború kitörésével nyilván megváltozott Prigozsin és a GRU kapcsolata és általában Prigozsin szerepe, jelentősége, már nem a GRU-nak egyértelműen alárendelve ügyködött. Az, hogy a kapcsolat miként változott meg, arról a nyilvánosság semmit nem tudhat, de azt is valószínűnek, sőt evidensnek tartom, hogy a háború lassan 1,5 éve alatt is többféle változás történt. De a puccs kitörésével GRU szerepét, kapcsolatrendszerét, azt, hogy a GRU általában és az egyes GRU-s összekötőtisztek mit tudtak Prigozsin terveiről, nyilvánvalóan tisztázni kellett. Még a GRU teljes Putyin iránti hűsége esetén is a minimum-kérdés, hogy miért nem volt infojuk a puccs-tervről?!
Utólag nézve érdekes Prigozsin még a puccs előtti összeveszése Igor Girkin-nel/Sztrelkovval meg Ramzan Kadirovval.
2) Szurovikin szerepe
Szurovikin-t emlegették, mint Prigozsin hadseregen belüli barátját/támogatóját.
Azonban Szurovikin a puccs során egyértelműen Putyin mellé állt és Prigozsin ellen lépett fel. Kérdés ugye, hogy önmagától/kapásból, avagy Putyinnal folytatott konzultációt követően.
3) Lukasenko szerepe
Putyin a puccs ideje alatt Lukasenko-val egyeztetett — ez Lukasenko-t fontos szereplőnek tünteti fel. Majd Lukasenko hozta el a “megoldást” – vagy ami pillanatnyilag annak látszik/láttatik.
Lukasenko a közelmúlban úgy volt bemutatva, hogy teljesen alárendelődött Oroszországnak/Putyinnak. Ehhez képest a közvetítése, Prigozsin Belaruszba való távozása több mint érdekes — az önálló politikai profil ismételt megjelenését villantja fel. Kérdés, hogy ez valós, lehetséges-e egyáltalán avagy csak csalóka képzelődés.
4) Erdogan
Putyin a puccs ideje alatt Erdogan-nal is egyeztetett. El nem tudom képzelni, hogy miért-miről. Az én logikám szerint Putyin-nak fontosabb dolga is akadt volna – de ehhez képest egyeztettek egymással.
Felvillant bennem, hogy a 2016-os Törökország-i puccs után volt egy olyan pletyka, hogy Erdogan Putyintól/valamelyik orosz titkosszolgálattól kapott “füles”-t. Ennek is több olvasata lehetséges a jelenlegi puccs tükrében.
5) az orosz társadalom reakciója
Rosztovban az orosz civilek rémületet meg értetlenséget mutattak, de nem ellenségességet a Wagner és Prigozsin iránt
6) bármi egyéb
Miután az egész ukrajnai háború kapcsán elképesztő információs háború dúl, dezinformációk tömkelegével, így nem meglepő, ha bármiylen következtetésem/feltevésem pontatlannak, netán hamisnak bizonyul.
A nagy kérdés az, hogy mi jön ezután? A háború újabb eszkalációja? (a promt kommentárok többsége sajnos ezt jósolja)
Avagy a felelős szereplők meghökkenve megállnak egy picit és újragondolják az egészet? Putyin is meg minden Putyin-ellenes/Putyin-ellenség is (Zelenszkij, Biden stb)? Mert azért szörnyű volt látni, hogy magukat liberálisnak meg demokratának nevezők ennek a elgurult gyógyszerű szörnyetegnek (mármint Prigozsinnak) drukkoltak. És hát a Prigozsin bukásán másik oldalról bánkódóknak is kellene némi terápia, hogy kijózanodjanak.
Az utóbbi napokból 1, egyetlenegy (úgy-ahogy) pozitív hírt olvastam: pénteken Kairóban volt egy szakértői fél-titkos egyeztetés az öt atomhatalom között, elvileg csak a nukleáris doktrínákról, azok pontos értelmezéséről – nehogy félreértsék egymást iylen feszült helyzetben. Ez önmagában is elég jó hír — de remélem, az alkalmat felhasználták arra is, hogy a békéről is szót ejtsenek.
Bérces Zsolt says:
Köszönöm!
Egy friss YT-videó Rosztovból:
https://www.youtube.com/watch?v=7qvFQJEyjwA
Remélem, sikerült a linken keresztül jól becsatolni a videót.
Az emberek egyszerre éltetik Putyint és Prigozsint meg a Wagnert – puccs után, annak végeztével. Nekem teljesen szürreális!
MJ1: ezen a YT-csatornán a videók angol és orosz nyelvűek, egyszerre — maga a riporter amerikai. Ez eléggé ritkaság azért. És a csatorna videói érdekes kontrasztot adnak a nálunk általában elérhetőkhöz képest az orosz véleményekről. Ha nem is mindig, de mondjuk havonta egyszer érdemes rápillantani a csatornára.
MJ2: a rendszer már nem engedett direktben válaszolni, csak így sikerült az újabb hozzászólás.
Stier Gábor says:
Köszönöm a kimerítő választ.
Rác Gábor says:
…”Mint fogalmazott, Ukrajna nem akarta megtámadni Oroszországot, és szó sem volt 2014 után népirtásról. A háborúra az oligarcháknak volt szüksége, akik már az elmúlt nyolc évben szétlopták a Donbasszt. Aztán szokása szerint féligazságokat durrogtatva szapulta a hadsereget, szidta a katonai vezetést.”… 1. Hogy Ukrajna mit akart, az régóta ismert. 2.Hogy ki, mit lopott azt is jobb nem bolygatni, mert Zelenszkíj, és többi elődje, már szétlopták Ukrajnát, és aztán eladták a Nyugatnak. Amiben igaza van Prigozsinnak, hogy a hadsereg vezetésének korábbi hibái vezettek a jelenlegi helyzethez Ukrajnában. Amiben nincs: Ilyen helyzetben lázadást szítani, az egyenlő az árulással. Hogy nem is volt népírtás a Donbasszban, ezt most kijelenteni, abszurdum. Akkor a többezer orosz önkiírtotta magát. Ráadásul, állításának ellentmond, hogy tavaly óta hallhatók ukrán oldalról az oroszgyilkolásra való felszólítások, ráadásul felelős politikusok részéről. A kérdés számomra az, hogy kap-e tömegtámogatást Prigozsin, vagy sem. Ha igen, az Putyin és a hozzákötődő elit számára végzetes lenne, de Oroszország számára is. Ha nem, akkor Prigozsin veszített… További kérdés, hogy vajon megfelelő időben kezdték-e el a különböző militáns csoportok hadseregbe való betagolását, vagy a megfelelő módon? A Wagner geopolitikai szinten komoly ütőkártya volt, és a hadseregbe való szószerinti beillesztése a csoport eredményességét veszélyezteti…
zz says:
Engem érdekelne, hogy innentől ki pénzeli a Wagnert – feltételezem Moszkva már nem fizeti a számlát és valószínűleg fegyvert, felszerelést sem ad. Meddig tud így harcolni? Egy hét, egy hónap? Esetleg valahonnan máshonnan küldik a dollárt…?
Stier Gábor says:
Jó kérdés.
Imre says:
Pedig már nem is kellett volna mást csinálnia, mint ülni a babérjain.
Bár egyszer viccelődve megemlítette, hogy politikai ambíciói vannak Ukrajna elnöki posztjára. Lehet hogy ez lenne a választási kampány?
Bérces Zsolt says:
Érdekes, hogy az orosz történelemben a pusztító-káoszteremtő lázadások java része Dél-Oroszországban tört ki:
Bulavin-féle lázadás
Sztyenka Razin lázadása
Pugacsov rebbelliója
Bár az is igaz, hogy a legnagyobb káoszt és a legnagyobb kárt (nemcsak Oroszországnak, de gyakorlatilag az egész Föld-bolygónak) a bolsevik lázadás okozta, Szentpéterváron, Leninnel, Trockijjal.
Azért ilyen káoszt!!!
Prigozsin nem értem, mit-miként gondolt? Van mondjuk 50, talán 60 ezer Wagner-zsoldos — ezzel szemben 1 millió feletti az orosz hadsereg létszáma, mellette ott a Roszgvargyija, rendőrség, stb.
Az, hogy Prigozsin bukik, az nekem elég evidens (Prigozsin ritka ellenszenves figura, ezért nem bánom, sőt!) — az, hogy miként bukik és mik lesznek a következmények, az a nagy kérdés. Ez az esemény átmehet teljes orosz mozgósításba és totális háborúba is meg abba is, hogy Putyin és az egész vezetés átgondolja, hogy érdemes-e a háborút folytatni és netán egy komoly béketárgylást kezdeményeznek.
Soha nem hittem volna, hogy Oroszország idáig jut.
Buzás Zoltán says:
Ez talán nem hit kérdése. Ez is benne volt a pakliban, mivel igazán ez senkinek sem jó nem is várta senki. Elhangzott olyan, hogy Oroszországban eljöhet megint a káosz.
Nekem tetszik, hogy most azt kérdezik itt egyesek, hogy vajon most ki pénzeli Prigozsint. Azt is kérdezzék már meg, hogy ki nevelte fel a szörnyeteget! Ki szelet vet vihart arat.
M.I. says:
Ne siesse el az udvari bolondozást, mert még az is lehet, hogy Prigozsin marad és Sojgu bukik, akkor pedig Prigozsinhoz kell majd lojálisnak lennie az orosz sajtónak és Sojgut kell udvari bolondozni.
Bérces Zsolt says:
Én meg arra leszek kíváncsi, hogy a liberális mainstream sajtó mit ír majd Prigozsinról? Eddig volt ugyebár a Putyin-szolga gonosz zsoldosvezér. Mi lesz ezután? Szabadságharcos? A demokrácia reménysége és nagy barátja, akit a putyini rezsim elnyomott? Mit fognak róla áradozni?
És ez a kérdés független attól, hogy Prigozsin nyer vagy bukik!!!
(és amúgy Prigozsin bukását 100%-nak sőt 101%-nak látom, amit nem is bánok, mert mint írtam korábban is, ritka ellenszenves figura)
Stier Gábor says:
Azért reménykedve Putyin megbuktatásában már idáig is szeretgették. Ha nem is olyan nyíltan, de azért drukkoltak neki.
Bérces Zsolt says:
Igen, igen! Emlékszem tavaly nyáreleji-nyári cikkekre, ahol a Putyin elleni belső puccsról elmélkedtek. A puccs kivitelezői között 3-4 nevet írtak és érdekes módon Prigozsin neve mindig közöttük volt. Aztán eljött szeptember és az ukrán ellentámadás Harkov-Kupjanszk-Kreminna irányban/vonalon — ezt követően az orosz hadsereg problémái köztudomásúvá és általánosan elfogadottá vált, Prigozsin és a Wagner így mellékszereplőből előtérbe került. Na, főszerepe eddig tartott.
Ami érdekes lehet még, az a GRU szerepe. Eredetileg, még zsoldosvezér korában a GRU-t mondták Prigozsin finanszírozójának. Ezért sem értettem azokat, akik Prigozsint, mint önálló oligarchát írták le — mert egy oligarchának van vagyona és több-kevesebb cselekvési szabadsága, nem pedig a titkosszolgálat pénzeli. A háború nyilván változtatott Prigozsin szerepén és a GRU-kapcsolatán. Mindazonáltal a GRU főnökének és a Prigozsinnal kapcsolatot tartó GRU-s összekötőtisztek szerepe érdekes. Lehet, hogy a puccsal szembeni kezdeti bizonytalan fellépés ennek köszönhető? Kellett az idő, amíg tisztázták, hogy a GRU milyen szerepet játszik?
Stier Gábor says:
Én idáig is ezt mondtam. Visszataszító egy alak Prigozsin.
M.I. says:
Valóban? Az “Emelkedőben Prigozsin csillaga” vagy “A Wagner jól muzsikál” című cikkeiben még nem említette, hogy visszataszító lenne.
Stier Gábor says:
Valóban! Akik ismernek, tudják, hogy soha nem voltam Prigozsin rajongó. Sőt! Podcastot hallgatott? De ezekben sem írtam le emberi nagyságnak. A Wagnert ettől még most is elismerem, és az ő adottságainak egy részét is. Még ebben a cikkben is. De amit most tett, az hazaárulás.
Péter says:
Ő is az, és még hányan?
Egyébként kár kihagyni, újra, hogy sok mindenben igaza volt ettől még most is. Például abban, hogy valóban nem volt népirtás 2014 óta, polgárháború volt, mindkét oldalról egyforma áldozatokkal. Csak hát ez az állandó hivatkozási alap a propagandához.
Stier Gábor says:
Ezt ne nekem mondja, mert ezt helyre szoktam tenni. De ettől ő még hazaáruló.
Péter says:
Akkor lépjünk hátrébb egy lépést. Mert ilyenkor valóban sokkal egyszerűbb Prigozsin kevéssé szimpatikus fizimiskájáról értekezni, de ennél sokkal érdekesebb lenne annak elemzése, hogy miképpen juthattunk el egyáltalán oda, hogy egy ország a háborúját jelentős mértékben egy magánhadseregre alapozza. Ez sokkal, de sokkal többet elmond a mai Oroszországról, és arról is, hogy — pár ilyen zárványon kívül, mint a Moszkvatér — valójában miért nem nagyon szimpatizálunk Putyin rendszerével és országával (politikai, nem kulturális és állampolgári értelemben, természetesen).
Szóval, azzal együtt, hogy személyesen Prigozsin éppen úgy antipatikus, mint Putyin vagy Kadirov vagy még ezernyi másik (Putyinban nyilván nem fogunk egyetérteni, de sebaj), én most nem sietnék az egyéb címkézéssel. Prigozsin lehet bolond, lehet, hogy eltaktikázta magát, lehet bármi, és lehetett eddig a fentinek haszonélvezője, de igazából nagyon, de nagyon kérdéses, hogy ki árul el kit most éppen. Nyilván végül az, aki alulmarad, ez mondjuk elég közismert a történelemből, de ettől még nem ez az igazi valóság.
Stier Gábor says:
Ez igaz, ez sem marad el.
Cloud says:
Ezzel elég keményen megmutatta az oldal, hogy a putyini rezsim mellett áll ki. Miért ne lehetnének prigonak igazságai? Amit leírt, az a színtiszta igaz helyzet a háború indításáról és jelenlegi helyzetről. Ő kint volt a fronton, beszélt az emberekkel, jelenleg a legtöbbet ő tud az egész helyzetről Oroszországon belül (is).
Kilehet nevetgélni, kilehet figurázni, ellehet játszani hogy ő kipukkant, de a helyzet az, hogy jelenleg ő a legnagyobb játékos Oroszországban és a legtapasztaltabb is.
Höltermann Gábor says:
Az oldal nem a “puytini rezsim” mellett áll ki, csak más a véleményük Oroszországról, mint a korporatív tömegmédiának és a bértollnokaiknak. A közélet iránt érdeklődők legtöbbször globalista propagandát hallhatnak az összes elérhető felületen. Csak az agyhalott nyugati vezetők és gazdáik narratíváját a világ dolgairól.
Stier Gábor says:
Nem uram, nem nevetgélünk, és azt is leírjuk, hogy sok tekintetben igazat mondott. De ez a tette mindent felülír, és kimondjuk, hogy ez hazaárulás. Egy sötét, öntelt alak elvesztette az önkontrollját, és visszamegy oda, ahonnan jött. Ha túléli. Én ezt már régen mondom.
hufi says:
Tisztelt Gábor.
Az utolsó gondolatához hozzátenném, mi lenne, ha Prigozsint átjátszanák az ukránokhoz?
Hadd vigyék! Ha nemzeti hőst csinálnak belőle mint Banderából, egy darabig elmegy, utána viszont így, vagy úgy, de színt kell vallania.
Ebben a helyzetben egy lyukas garast se tennék az életéért. Ha Oroszország levadássza, Putyin tekintélye megnő, ellenkező esetben az élete a Diktátortól függ, ezért talpnyaló lessz, mint Sztálin munkatársai. Szóval Prigozsinnak befellegzett!
Hogy mindenki jól járjon, egy végzetes baleset nem elképzelhetetlen.
Matyi Ákos says:
Talán a legjobb kérdés, hogy mikor kezdte komolyan venni? Mivel minden twitter bejegyzést és telegramm hírt után azért vár az ember, hogy meggyőződjön a valóságtartalmáról. Mi volt az első gondolat ?
Stier Gábor says:
Éjfélkor már egyértelműen. Az első gondolat, hogy Prigozsin teljesen megbolondult. Ez hazaárulás!