//A magyar Petrovics
Petőfi Sándor 1848-ban (Barabás Miklós litográfiája) #moszkvater

A magyar Petrovics

MEGOSZTÁS

Petőfi szlovák származásáról. Petőfi év van, a Költészet napja is volt már, ideje szót ejtsünk a #moszkvatér oldalain is Petőfi Sándorról. Nem a verseiről, szerelmeiről, vagy haláláról, hanem a magyarságáról, származásáról fel-felrebbenő viták, kérdések, s egyfajta természetes érdeklődés kapcsán is, hiszen azt mindenki tudja, hogy Alexander Petrovicsként született. S milyen talányos már a születése is – hol? mikor? –, ugye?

Csiki Attila írása a #moszkvater.com számára

Petőfi Sándor 1848-ban (Barabás Miklós litográfiája) #moszkvater
Petőfi Sándor 1848-ban (Barabás Miklós litográfiája)
Forrás:Wikipédia

Először is szögezzük le Petőfi Sándor magyarnak vallotta magát. Ez nem azt jelenti, hogy azért, mert a magyar nyelvet tekintette kulturális közegének, hanem azt, hogy a magyar nemzet részeként képzelte el a jövőjét, ő maga is, s már az apja is. Anyja kevésbé, életmódja, családban betöltött szerepe – „a kisszobába toppanék” – nem is kívánta ezt meg, s társadalmi érintkezésének ebből eredő hiánya nem is tette szükségessé.

„A családfenntartó Petrovics István volt az, aki magyar jövőképet adott a családnak”

Emlékezzünk, különösen büszke volt arra, hogy a Kiskun-kerületben Szabadszállás egyik mészárszékét bérelte, s ezáltal a kiskunok jogállását vélte magáénak – de már ezt megelőzően Kartalon is, ahol született és Valkón, ahol felnőtt, magyar környezetben zsinóros mentében járt –, holott valójában ő majd’ ötven évvel a Jászkun Redemptió után született, kívül a Kerületeken. Ergó nem lehetett redemptus, nem részesülhetett mindazon jogokban, amit az örökmegváltással a kunok közössége megszerzett. (Az 1745-ös Redemptióval – melynek szép irodalma van az interneten is – a jászok és a kunok egy összegű megváltással megváltották a földesúri terheket, jó száz évvel az 1848-as jobbágyfelszabadítás előtt. A reformkor egyik törekvése az önkéntes örökmegváltás lehetőségének megadása volt, amely majd az 1848-as ún. áprilisi törvényekkel a kötelező örökmegváltással teljesül be.)

„Petrovics István ezt az adómentességet, mint kiváltságot tekintette a vélt társadalmi különállása alapjának”

Mindenesetre olyan adózási környezetben vállalkozhatott, amely nagy lehetőséget adhatott volna a számára. Ugyanakkor ismeretes, hogy nem lettek vállalkozásai sikeresek (Az 1838-as dunai árvíz nem csak Pesten rombolt, 1841-ben Szabadszállás elhagyására kényszerült, a család átköltözött a Kiskun Kerületen kívüli Dunavecsére – a 18 éves Petőfi pedig már Aszódon és Selmecbányán is túl volt, vándoréveit kezdte, s a vándorszínészetet). Apja felvállalt adósságainak, pénzügyi gondjainak a családra gyakorolt hatása Petőfi egyik-másik versében is ’szóhoz jutott’. Mindez – apja nem túl fényes szabadszállási emlékezete – szerepet játszott abban is, hogy az első szabad népképviseleti választáson, 1848. június 15-én, 3 hónappal a pesti forradalom sikere után, országos ismertsége ellenére az integrálódásának hiánya, és több, fel nem mért tényező hatása miatt csúfos vereséget szenvedett a Jászkun Kerület szabadszállási körzetében.

„Ez nem vakvágány a témánk szempontjából, hanem annak bemutatása, hogy milyen erős érvényesülési, egyben aszimilációs erő élt Petrovics Istvánban, amit gyermekeire is hagyományozott. Azért is, mert az apjuk kezdte asszimilációt ők maguk is egyénenként befejezték. Sándor is, és öccse István is magyarrá lett”

A nacionalizmus, mint nemzeti ébredés megjelenése előtt nem a beszélt nyelv volt az identitás meghatározója, így annak egységesítő hatása sem volt. A felvilágosodás és a nacionalizmus előtt nem léteztek modern nemzetek, így nemzetiségek sem. Etnikumok léteztek. A fő közösségalkotó erő nem a beszélt nyelv, hanem a vallás illetve a társadalmi rétegekhez, csoportokhoz való tartozás volt. Magyarországon a nacionalizmus kibontakozása a XVIII. század végétől érezhető, az osztrákoktól való függetlenedés igénye, a reformkori küzdelmek nemcsak a nyelv megőrzésért, a saját ügyeink önálló intézéséért, az állami önállóság eléréséért folyt – előbb az országgyűlésen, majd fegyverrel – hanem a magyarság nemzetté válásáért. Mert nincs nemzet saját állam nélkül. (Se Európában, se a Közel-Keleten, se a Kaukázusban, sehol. A Dnyeper mentén sincs.)

A Teleki-féle széles körben ismert 1910-es etnográfiai térkép szükséges lesz a később elmagyarázandók szemléltetéséhez.

Magyarország néprajzi térképe #moszkvater
Forrás:Wikipédia

Ez ugyan majd’ száz évvel későbbi, mint a bemutatásra kerülő folyamat, mégis igen szemléletes az egyes települések etnikai beazonosításához.

A szlovák nemzetté válási törekvések is az 1848-as szabadságharchoz kötődnek. A horvát és a szerb államok történelmi létezése tény, az ő esetükben a nemzetté válás a szlovákétól némileg eltérő módon alakult.

„Petrovics István, de még fia Sándor idejében is a szlovákság etnikumnak minősült mai értelme szerint”

Ľudovít Štúr (1815-1856) a szlovák nemzeti mozgalom egyik vezetője, a szlovák irodalmi nyelv megteremtője nyolc évvel volt idősebb Petőfinél. Jozef Ľudovít Miloslav Hurban (1817-1888) és Michal Miloslav Hodža (1811-1870) a szlovák nemzeti mozgalom vezetői pedig 6 illetve 12 évvel. S maga a szlovák nemzeti mozgalomnak a Petőfit is – költészetén kívül – meghatározó 1848-49-es forradalom indította el, a liptói követelésekkel. A liptói szlovákság szóba kerül még Petőfi származása kapcsán. A liptói szlovákságból származik Petőfi Sándor édesanyjának családja, onnan származott át gazdasági kényszerből Hrúz Mária Pest-Pilis-Solt vármegyébe, ahol az apai ággal megtörtént az összefonódás.

„Petőfi Sándor születésekor nem létezett szlovák nemzeti mozgalom, és a szlovák nemzet létrejötte még csak kezdeti szakaszában járt, a szlovák dialektusok, mint etnikumi nyelvjárások léteztek, ezeken szocializálódtak Petőfi Sándor szülei, akik maguk is szlovák anyanyelvűek voltak, Hrúz Mária családja erősebb kötődéssel, Petrovics István családja már inkább elmagyarosodva”

Akinek tanulmányaiból rémlik Petőfinek az Orlay Petrich Somával való rokonsága (unokatestvérek voltak), s felmerülne a Petr(ov)ics-Petrich szóalaki hasonlóság, az dicséretes, másrészt magyarázatra szorul, mert a rokonságuk nem a két apai ágon állt fent, azaz nem azonosítható ugyanannak a családnévnek két írott alakjaként a Petrovics és a Petrics, hanem a Petrovics családnak a Salkovics családdal való rokonsága révén állt fent a rokonság. Petőfi apai nagyanyja, Salkovics Zsuzsanna testvére volt Orlay Petrich anyai nagyapjának, Salkovics Péternek.

Petőfi Sándor születési anyakönyvi bejegyzése #moszkvater
Petőfi Sándor születési anyakönyvi bejegyzése

Harmadrészt az apai családnevének Petrovics alakja miatt a nyelvészek felvetik a család délszláv származását, amit az Index „Nevek, családnevek magyarul” fórum csoportjában a szláv családnevek etimológiájának legjelesebb magyarországi szakértője és ismeretterjesztője (LvT) az alábbiak szerint cáfol:

„Az -ov hímnemű szavakhoz járuló birtokos melléknevet képez (lágy mássalhangzók után sok helyen -ev az alakja; nőnemű szavakhoz járuló párja az -in, vö. Puskin), ez önmagában is gyakori apanévképző egyes szláv népeknél (a szerb-horvátoknál éppen nem). A szb.-hv. -ić, egyéb szláv -ič eredetileg kicsinyítő képző, de igen régóta már csak személyneveken használják, így apanévképzői értelmet vett fel. A nem ritka képzőhalmozással ez a két képző sok nyelvben összetapadt és együtt használják osztatlan -ović ~ -ević, -ovič ~-evič, -owicz, -iewicz, -ович~ -евич képzőként. Szerb-horvát területen ez a legproduktívabb képző. Régen nem volt ritka az ukránoknál sem, tőlük vették át a lengyelek, ahol nagyon elterjedt, illetve a szlovákok, ahol ritka ugyan, de nem példa nélküli (vö. Petőfi eredeti Petrovics családnevét).” majd máshol „a horvátok mellett a szerbek is használják az „ics”-et, csak a fia értelmű -ov, és az utód értelmű -ics együttes használatát találjuk náluk.”

„Jómagam a korabeli igazgatási iratok – népességösszeírások, egyházigazgatási iratok, anyakönyvek -tartalmára tekintettel állítom, hogy a délszláv eredet, ha a XVII. században adott is lett volna, az a XVIII. század végére biztos, hogy már nem állt fent”

A török hódoltság ideje alatti életmód, az északi vármegyékbe átszármazott nem ritkán délszláv gyökerű várvédő katonák új életkörnyezetben történő asszimilációja sok mindent megmagyarázna, konkrét anyakönyvi beazonosítás nélkül egy szóalak alapján kijelenteni egy etnikai hovatartozást pontatlan, nem elfogadható. Ráadásul, végig az öt generáció alatt a szlovák nyelvi környezet adott, nincs rajta hiátus. Azaz ennyi idő alatt, még ha egy délszláv katona szlovák környezetben marad a végvári harcok befejeztével, az elszlovákosodik, aszimilálódik a szlovák nyelvi és kulturális környezetben. Azaz a Nyitra vármegyei, vagyóci Petrovicsok szerb származása ’possible but not probable.’ az 1715-ös összeírásban ott van Martinus Petrovics, hatodikként a felsoroltak között. (alább részletesen)

„S hogy mi igazolja igazán az egyértelmű szlovák etnikai származást? Az, hogy a Petrovics család felmenői a kartali majd valkói környezetet megelőzően – akkor még mikor nem hozta meg a Habsburg adminisztráció azokat az adópolitikai, közigazgatási reformokat, amellyel benépesítették a kiüresedett hódoltsági területeket -, azaz a XVIII. századelején egyértelműen szlovákajkú környezetben élt, később ebből nem mozdult, nem származott el”

Egy emberöltőt 25 évvel számolva, Petőfi születése és a török Magyarországról történt kiűzése között öt generáció élt (1823-1699), ő a hatodik generáció, ami ez alatt a 125 év alatt 2^(n-1), ahol n=6, azt jelenti, hogy 64 ősszülője volt Sándornak, akik között az irodalomtudomány által nem fókuszált egyének is szép számmal vannak. Akár magyar etnikumúak is, akik ugyanolyan hatással voltak a költő megszületésére. Azaz vegyes etnikumú génkészlete is lehetett a költőnek. De egy egyén fejlődése, szocializációja nem genetikai kérdés, hanem a kulturális közeg hatásának eredménye. Ez az elmúlt évtizedben rendelkezésre került geneológiai forrásoknak köszönhetően némi kutatómunkával felderíthető.

Vályi András 1797-es helységnévtára a ’Magyar országnak leírása’ a Túróc vármegyei Necpálról (mert Nyitrában is van egy) annyit ír, hogy „NECZPAL. Nagy tót falu Túrócz Várm. földes Ura Juszti Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, két Templomjaik, és három Kastéllyok ékesítik e’ helységet, fekszik a’ hegyek tövében délre, és az hegyekből folyó víz keresztűl foly itten, melly a’ leg hidegebb télben sem fagy bé, és a’ mellyen őrlő, ’s fűrész malmok, ’s papiros malmok is vagynak, sőt más akármelly fabrikát is jó volna reá építeni. Földgye termékeny, réttye kétszer kaszáltatik, legelője elég, fája van, piatzozása Mosóczon, ’s Szent Mártonon, és a’ Bánya Városokban, zsindelyt is tsinálnak, és meszet égetnek némellyek.”

Az, hogy Vályi a Hrúz Mária születését követően hat évvel kiadott országleírásában (ez a kettő van a családfakutatók virtuális polcain, a Vályi-féle 1797-es, és a Fényes Elek-féle, igen, a KSH-s Fényes Elek féle 1851-es) ’nagy tót falu’-ként nevezi Necpált, teljesen nyilvánvalóan igazolja a falu evangélikus anyakönyve.  Már maga az is ’ez irányba mutat’, hogy evangélikusok voltak, de az anyakönyv tele van szlovák családnevekkel. Nézzük szeptembertől a lapon szereplő további neveket, Koricsánszky, Jurik, Kanga, Kovarik, Bernáth, Plavec, Kovacsik, folytatódnak a bejegyzések.

„Apropó tót. Nem a szlovákok a tótok, hanem mindazon szláv nyelv valamelyikén beszélő Magyarországon élő etnikumot tótnak neveztek már az Árpád-házi királyok idején”

A kritérium az volt, hogy a Magyar Királyságon belül, vagy kívül élt szlávokról volt szó. Amit ma hivatalosan Szlavóniának hívunk, s hívtuk már egy ideje, azt hívta a köznyelv korábban Tótországnak, még a Czuczor-Fogarasi féle ’A magyar nyelv szótárá’ban is ekként szerepel Szlavónia.

A másik, ami fényesen mutatja Necpál szlovák etnikumúságát, az az 1715-ös országos összeírás, ami a török kiűzését követő vármegyei összeírások megismétlése volt a Rákóczi-szabadságharc után, hiszen ebben a háborúban jelentősen újrarendeződött egyes vidékek népsűrűsége. A Túróc vármegyei Necpál összeírását mutatom, Janovszky, Bukovy, Mattusowicz, Kovács, Walack, Kanga (ugye az 1791-es necpáli születési, azaz keresztelési anyakönyvben is ott van egy Kanga újszülött) Szmál, Dranovszky, s a többi négy lapon elvétve magyar családnév, a Kovács bukkan elő vagy kétszer. S ami a felfedezés, hogy nincs se Hrúz, se Hrúsz.

„A csalódottságot hamar feloldja a felismerés, hogy akkor a Hrúz, illetve Hrúsz névre kell rákeresni, amiből Hrúz alakban 1715-ben nem éltek, illetve nem irattak össze, van viszont Hrusz a Felvidéken két helyen is”

A Túrócz vármegyei Kelemenfalván egy Georg Hrusz, és Nyitra vármegyében a bajnóci járásban lévő Racsicson ketten is, Stephanus Hrusz és Martinusz Hrusz. S ott van az, hogy mijük volt, s miből mennyit adóztak. S mindhárom helyen a szlovák családnevek. (Ha megnézzük, mit ír Vályi e két faluról nyolcvan évvel későbbről, azt olvashatjuk, hogy az előbbi kamarai, utóbbi egyházi tulajdonba került s lakosai akkor is ’tótok’, de már katolikusok. Ennyit tesz 80 év, s a ’tulajdonos vallása’. Dióhéjban láthatjuk mindazokat a társadalmi változásokat, amelyek a XVIII. századot jellemezték, s amely az egész Felvidéket, és a volt hódoltsági területeket ’átjárta’.)

Szóval Petőfi Sándor felmenői szlovák környezetben éltek a nemzeti ébredés idején, Felső-Magyarországról az Alföldre húzódtak le – hiszen Aszódon ismerkedett meg a két szülő, s innen költöztek később még délebbre a gazdasági fejlődés, gyarapodás reményében. A szegény anyagi helyzetben lévő Hrúz Máriát a család Aszódra az ott tanítóskodó nagybácsihoz küldte cselédnek. Nem volt ritka ez a fajta ’családtámogatás’ később sem, s nem csak Magyarországon.

„Az anyai család kevésbé aszimilálódott, valószínűleg kevésbé is törekedtek erre, az apai ágon viszont maga a leköltözés is előbb, két generációval korábban, fokozatosan történt meg”

Petrovicséknál a magyarrá válás törekvése erősebb jeleket mutat. Petrovics István már Pest-Pilis-Solt vármegyében, Kartalon született, ugyanabban az évben, mikor az anya Túróc vármegyében, de István apja is már mészárszéket bérelni költözött a teljesen magyarajkú Kartalra Aszód mellé. Ő maga, azaz Petrovics nagyapa a Vágújhely közeli Vagyócon született, Nyitra vármegyében, amely az 1715-ös összeírás alapján vegyes ajkú, az 1797-es Vályi helységnévtár szerint tót faluként mutatik be.

Végül, hogy ne kezdjek bele Ernest Renanra hivatkozva a nemzet fogalmának körülírásához, s ne süllyedjek el benne, álljanak itt az egyszerűbben fogalmazó Illyés Gyula szavai a lényegről:

„egy-egy népet nem a testi hasonlóság, hanem a közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít…”

Vagy frappánsan, költőként: „Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal/Kellene: honnan jössz, – azzal, ecsém: hova mész!” (I.Gy: Egy népfira)

Ajánlott olvasmányok:

Ernest Renan: Mi a nemzet?

Mezősi Károly: Petőfi anyja – Studia Comitatensia 1972

Dienes András: Petőfi nemesi származásának kérdése – Irodalomtörténeti  Közlemények 1963. 1. füzet

Petőfi választási kudarcáról

(az anyakönyvi kivonatok a www.familysearch oldaláról van, a térkép sok helyen, a wikipédián is)

MEGOSZTÁS