//A lengyel mesék melankolikus világa
„Szintén poznani legenda a hollók királya, amely hőse az egyik toronyőr fia” #moszkvater

A lengyel mesék melankolikus világa

MEGOSZTÁS

Az alvó lovagok története után következzen a Lengyel legendák és népmesék címmel nemrég megjelent könyv bemutatása. A  kötet utószavát Jerzy Snopek volt lengyel nagykövet, fordító, diplomata, a Lengyel Tudományos Akadémia professor extraordinariusa írta, történeteit pedig Gedeon Márta válogatta, fordította, és a jegyzeteket is ő készítette. A színpompásan illusztrált könyv a lengyel mesevilág további szereplőit mutatja be, tanulságos, meglepő történetekkel, a magyartól kissé ismeretlen, de többször hasonló elemekkel, sokszor vidám, ám néha szomorú befejezéssel. Tartsanak velünk a lengyel népmesék és legendák melankolikus világába!

Ijjas Anna írása a #moszkvater.com számára

„Szintén poznani legenda a hollók királya, amely hőse az egyik toronyőr fia” #moszkvater
„Szintén poznani legenda a hollók királya, amely hőse az egyik toronyőr fia”

A három szláv testvér, Lech, Cseh és Rusz története itt is megtalálható, akik hasonlóan a csodaszarvas legendájához a vadászat során különböző állatokat vesznek üldözőbe, s eközben váratlanul összetalálkoznak. Efelett érzett örömükben azon a helyen, ahol megpihentek, várost alapítanak, s Cieszynnek nevezik el.  A forrás köré kutat ásattak, amelyet a Három Fivér Kútjának neveztek el.

„Lech a lengyelek legendás őse, Lengyelország első fővárosának, Gnieznónak, és a lengyel államnak a megalapítója. Cseh és Rusz a fivére”

Mikor a föld már nem tudta a három nemzetséget eltartani, vándorútra indultak. Útjaik szétváltak, s Lech kíséretével együtt nemsokára egy fehér sast pillantott meg a lenyugvó nap sugaraiban. „ – Ez jót jövendöl – mondotta Lech mosolyogva. – Itt telepszünk le, s ez a gyönyörű madár fog védelmezni minket.”

Az egyik leghíresebb szláv rege a kerékgyártó Piastról szól, aki Lengyelország mítikus uralkodója, a Piast-dinasztia alapítója volt. A történetben fiát pogány szokás szerint megnyíratta, ami azt jelentette, hogy a fiú kikerül az anyai gondoskodás alól, ezt a szerepet az apa veszi át. Az ünnepségre időközben megjelent vándorok fényes jövendőt jósolnak a családnak.

„A Wawel-domb alatt élő sárkány Krakkó egyik legismertebb mondája. A szörny Krak herceg ideje alatt lakott a Visztulára néző barlangban, onnan tartotta félelemben a város lakóit. Egy ügyes varga, név szerint Skuba szabadította meg a várost a szörnyetegtől egy csellel”

A lenmagról szóló történet valódi lengyel mese, hiszen a lengyel len Európa-szerte ismert. Egy szegény ország királya azon törte a fejét, hogyan segíthetne alattvalóin, mígnem egy zsák lenmagot kapott ajándékba egy öregembertől. Elvetette úgy, mintha gabona lett volna, s később valóban – az öreg jóslatainak megfelelően – aranyat ért. A városlakók sokáig értetlenül várták, mikor lesz a magvakból arany, a király pedig megharagudott az öregre és börtönbe záratta. De mikor a királylány esküvőjére lenből készült ruhát varrtak, megértette, milyen értéket kapott. Az öregembert udvaronccá akarta tenni, de ő csak ennyit felelt: „Bocsáss meg uram, de nem akarok az udvaroncod lenni. Inkább járom az országot, s megtanítom az embereknek, hogyan kell lent termeszteni. Teljék benne öröme minden alattvalódnak…”

„Varsó (Warszawa) város eredete egy vízi tündér, és egy ember szerelmével kezdődik”

A Visztulában élő Szawa sellő énekébe beleszeret a Warsz nevű halász. A sellő elveszti halfarkát, és a szárazra lép, hogy egybekelhessenek. Ahol éltek, ott alakult ki a későbbi főváros. Varsó hivatalosan 1596-ban lett Lengyelország fővárosa, címerében szírén látható, s ezzel Varsó-szerte találkozhatunk.

A toronyai (Toruń) mézeskalács története szerint egy pékinas először használt mézeskalácshoz mézet egy ünnepségre, amit a méhkirálynőtől kapott hálából. A királyi ünnepségre készültek ezek a mézeskalácsok, ezeknek köszönhetően kapott Toruń királyi előjogokat, valamint minden időkre jogot a mézeskalács sütéséhez, s ezzel élnek is mind a mai napig.

„A toruni mézeskalács sütésnek 700 éve nagy hagyománya van”

Az aranykacsa legendája egy varsói utcában kezdődik, ahol egy szegény suszterinas egy aranykacsát talál, amely őt gazdaggá teszi. A lengyel népmesék sajátos motívuma a szegény hős, aki gazdaggá lesz, de vagyonát csak egy módon tarthatja meg – ha nem osztja meg senkivel. De „nem a dukát teszi boldoggá az embert, hanem a munka és az egészség. Csak az a pénz ér valamit, amiért megdolgozunk, az ingyen pénz rossz vért szül. (…) Nem is szabad így gondolkodni és érezni Lengyelföldön. Mi máshogy rendelkezünk: először a szegényeknek, utána magunknak. És akkor az Úristen minden munkát megáld.”

„Aki Krakkóban járt, ismerheti a krakkói Mária templom kürtjelének történetét”

Ez a kürtjel – a hejnał – minden nap felzeng a világ négy égtája felé. A hejnał szó a magyar hajnal, hajnalköszöntő szóból ered, ugyanis a középkorban napkeltekor majd napnyugtakor kürtszóval jelezték a városkapuk nyitását. A legenda szerint 1241-ben tatárok közeledtek a városhoz, s ekkor az öreg toronyőr észrevette őket, riadót fújt. Egy nyílvessző azonban eltalálta, s így a riadót nem tudta befejezni. Ez a félbeszakadt dallam hallható a toronyban ma is.

„A két fivér története a testvéri szeretet kiváló példája”

Két testvér útnak indul, s útközben egy öregembertől kapott virágmagot elvetik. Ha a virágszirmok arannyá válnak, akkor a másik rendben van, ha lilává, akkor baj van, ha vérszínűvé, akkor nagy baj van. Ehhez hasonlót a magyar mondákban is találhatunk. Ezeknek a virágoknak a neve „bratki”, azaz fivérek vagy árvácskák, és a testvéri szeretet jelképei.

A keresztesek kardja a grünwaldi csatát idézi fel, amikor is a két kardot földbe szúrva csodatévő forrás fakadt, amelynek vizétől a harcban sebet kapott apród meggyógyult.

„A varsói legendák közé tartozik a Zsigmond oszlop legendája”

A Zsigmond oszlop tetején álló alak kardját kifényesítik, s az ég felé emelt kard kettévág egy felhőt, s esőt hoz a szárazságban a város lakóinak.

A poznani kecskegidák meséje a főtér közepén álló városházán játszódik. Pontosabban annak tornyában, mivel egy új órát avattak fel a poznani polgároknak. Az ünnepélyes eseményre a vajdának szánt sült viszont odaég. A kuktainas azonban nem adja fel, és két élő gidát lop, amelyek elszöknek, majd az avatóra összegyűlt tömeg szeme láttára a toronyba vágtatnak. Persze, a vajdának is feltűnik a dolog, de nem büntette meg a megrémült fiút, hanem fából készíttetett vele kecskegidákat. Ennek emlékére a poznani városháza tornyában minden délben megjelenik két fából készült kecskegida, s egymást bökdösik szarvacskájukkal, s amelyeket e sorok írójának is volt szerencséje látni.

„Szintén poznani legenda a hollók királya, amely hőse az egyik toronyőr fia”

Meggyógyítja a hollók királyát, és ezért egy ezüst trombitát kap ajándékba. Amikor pedig az ellenség döngette a kapukat, a trombita jelére egy fekete hollósereg sietett Poznań segítségére. Ettől kezdve Poznań városában is minden délben trombitaszó hallatszik a toronyból.

Az ezüst agancsú szarvas szintén egy városhoz, Wrocławhoz kötődik. Két testvér siet egy üldözött, ezüst agancsú szarvas segítségére, amely megmenekülése után hálából teljesíti egy-egy kívánságukat. A szorgalmas Szambor kovácsműhelyt kér, míg a lusta Voján gazdagságot. Szambor dolgozni kezd, feleségül veszi szerelmét, Voján pedig elherdálja a pénzét. Azonban visszatér fivéréhez, és nála kezd dolgozni, kőbe vési az ezüst agancsú szarvas képét, és a wrocławi városházának ajándékozza.

„A Dadáj-tó az északkelet-lengyelországi varmia-mazuri vajdaság egyik legnagyobb tava. Tanulságos történet szól arról, hogyan alakult ki, és mi az ember legértékesebb kincse”

A lengyel mesék hőse, a szegény Krisztek nagy nyomorban él. Egy öregember hozzáadja a lányát, és gazdaggá teszi, azzal a feltétellel, hogy továbbra is „jószívű lesz, és olyan szép gondolatai lesznek, amikor ábrándozik.” Ahogy az évek lassan telnek, Krisztek elfelejtkezik ígéretéről, és bezárja ajtaját a szegények előtt. A tó megnyílik és elnyeli feleségét, így elveszti azt, ami számára a legértékesebb, a szerelmét.

A rozewiei világítótorony a lengyel tengerpart legrégebbi ilyen jellegű építménye Rozewie faluban. Az összes lengyel világítótorony közül ennek a fénye látszik a legmesszebbről. A legenda szerint a XVII. században itt futott zátonyra egy svéd hajó, a kapitány és legénység odaveszett. Csak a kapitány  lányát sikerült egy helybéli halásznak kimentenie.

„A lány minden este tüzet gyújtott, hogy az arra hajózó tengerészek elkerüljék apja sorsát”

Szintén egy tengermelléki legenda szól a bükkfává változott svéd katonákról, akik szintén egy világítótorony őrét gyilkolták meg, nehogy az tüzet szítva figyelmeztesse faluját a közelgő veszedelemre. Wit, a világítótorony őre meghalt, kedvese, Agnieszka pedig haragjában megátkozta az ellenséges svéd hadakat.

„Vineta (Wineta) a lengyel Atlantisz legendája”

Minden valószínűség szerint a tengermelléki Wolin, a kora középkori Észak-Európa egyik leggazdagabb városa jutott a tenger fenekére. Az arra hajózó Szlávkót lopással vádolják meg a város lakói, hiába tiltakozik ellene. Ekkor az égboltot villám hasítja ketté, és a város elsüllyed a tengerben. Az öregek mesélik, hogy százévenként egyszer Vineta felbukkan a tengerből. Lakói azonban hiába várják vissza a rézgarasos fiút, aki le tudná venni róluk az átkot.

„Az elsüllyedt városhoz hasonlóan szintén az emberi kapzsiságról szól az elárasztott falu története. A faluba érkező öregembert mindenki elutasítja, egy szegény özvegyasszonyt kivéve, aki házába fogadta őt. A víz azonban elmossa a többi falubéli házát, csak az övé menekül meg”

Gołanczai Szent Miklós kápolnája egy csoda emlékére épült, amikor Gołanczát a svéd hadak ostromolták, a várnagy lánya, Barbara segítségért indult, s egy titokzatos idegen egy zsák kölest és bort adott neki az éhező sereg számára. 1656-ban, a lengyel-svéd háború idején kétszáz fős sereg védte a várat.

Búskomorka alakja más, mint az eddig ismert lengyel „ördögöké”, inkább erdei manó, az erdőt járó koboldszerű lény, amely a pogány hagyományokból maradt a lengyel regékre. Alakja inkább a varmiai és kaszubföldi területeken népszerű, általában titokban jót cselekszik.

„A kígyó hálája szintén a klasszikus lengyel regékhez tartozik”

Fiatal fiú – itt egy pásztorgyerek -, aki megment egy állatot, barátságot köt vele, s mindig kap cserébe valamilyen ajándékot. Mjecek minden nap a kígyónak hegedül, akit megmentett, s mikor játéka híressé vált, nem akarta a hegyeket elhagyni semmilyen magas jutalomért vagy állásért cserébe. Ezért a kígyó láthatatlanná teszi.

Az engedetlen lepényhal az elsüllyedt tengeri kincsek után kutat, s így megszegi a tilalmat, mivel az emberi holmikat nem szabad megközelíteni. Büntetésből lapos lesz, és csak a tenger fenekén élhet.

„A sas – mint a lengyel címerállat – megjelenik a lengyel mesékben is, és ahogy eddig, most is egy kisfiú segít rajta, mire a madár három kívánságát teljesíti”

Dratewka, a suszterinas hasonlóan állatokon segít, cserébe ők segítenek neki kiállni azokat a próbákat, amelyeket le kell győzni, hogy elnyerhesse választottja kezét.

Sobotnia Góra hegyvonulat Alsó-Sziléziában, a mesében félelmetes, veszélyekkel teli hegy, amelyet meg kell mászni egy özvegyasszony három fiának – a három fiú itt is megjelenik -, hogy anyjukat életre keltsék.

Az ördögi híd egy mesterember furfangjáról szól, aki azért, hogy befejezhessen egy hidat, lepaktál az ördöggel. Az egyezség szerint aki elsőnek a hídra lép, azt az ördög magával viszi. A kőműves azonban egy disznót lök a hídra maga elé.

„A lyukat végül nem sikerült befoltozni, úgy maradt emlékeztetőnek”

A Menekülésben egy boszorkány üldözi a királykisasszonyt, aki különböző tárgyakat dob a háta mögé: egy fésűből folyó lesz, a keféből sűrű erdő, az almából meredek hegy. Ezek a varázslatos tárgyak jellemzőek a szláv mondavilágra, s ugyanúgy segítenek a bajban, akadállyá változnak, hogy az ellenség ne tudjon áthatolni rajtuk.

A varázsló királykisasszony története próbák sorának története, amelyeket a királylány eszel ki, hogy ne kelljen férjhez mennie. A magyar mondákban ilyennel nem találkozhatunk. Sokkal kedvesebb ellentéte ennek az aranyvarkocs története.

„Megjelenik a lengyel regékre jellemző mézser és mézbor is”

A rézcsengő és a béreslegényből lett uraság történetében megjelenik a rosszakaró, irigy kereskedő és az uraság, akik szemet vetettek a másik szerencséjére, és irigylik tőle a gazdagságát. Mindkét történetben a jóságáért busásan megjutalmazott fiú felesége az, aki átlát a szitán, és tanácsokkal látja el a férjét. Jasek meggyógyítja a kisfecskét, egy csengőt kap ajándékba, amely éneklő fazekakat gyárt.

A vadászról szóló mese érdekes történet. A vadász azon őrlődik, a varangyos békát vegye-e el feleségül, vagy az ördögökkel a pokolba menjen. Végül a béka – majd az abból változott boszorkány – mellett dönt, s megváltja a boszorkányt, aki királykisasszonnyá válik.

A gazdag hársfa pénzzel jutalmaz három testvért, s hazafele menet az útjukba akadó vándornak nem akarják elárulni, hogy a szekéren egy halom pénzt visznek. Csak a legkisebb fiú vallja be, mi van a ponyva alatt. A bátyjai végül forgácsot és szenet visznek haza, csak az ő rakománya marad érintetlen.

„A vándor ugyanis valójában az Úristen volt”

A páfrány virága nagyon népszerű Lengyelországban, egy legény, Jacus küzdelmét mutatja be gazdagsága és szegény szülei, azoknak szegényes háza között. Itt is megjelenik a figyelmeztetés: gazdagságát, jó sorát senkivel nem oszthatja meg. „De a legrosszabb az volt, hogy nem volt mit tennie, mert nem illett se szekercét, se gereblyét, se ásót kézbe vennie. Kezdett borzasztóan unatkozni és erre nem ismert más megoldást, mint az emberei zaklatását.”

„A lengyel regék legtöbbje a krakkói régióból származik. Gniezno környékéről származnak a lengyel eredetmondák: Lech, Cseh és Rusz története, valamint a Piast-dinasztia és a Popielről szóló regék. Lengyelország északi területein szembeötlő a skandináv és német kultúrkör befolyása, ott népszerűek az állatmesék és a törpékről szólók is”

 A történetek Lengyelország különböző vidékein játszódnak, a történelmi fővárosokban, a Balti-tenger partján, a Mazuri-tóvidéken, a Szentkereszt-hegy vidékén és a Tátrában is. A történetek álomszerűek, meseszerűek, magával ragadóak, többször felbukkan bennük ugyanaz a motívum, például állatokon segít a fiú, akit ezért jutalmat kap. A jónak a rossz feletti győzelme itt nem olyan gyakran következik be, mint ahogy azt a magyar népmesékben megszokhattuk. A három testvér, akik közül csak a legkisebb vallja be, hogy pénzt visz a szekéren, s bátyjai rakománya büntetésből valóban forgáccsá és szénné változnak, ahogyan azt a vándornak hazudták. Hazaérve szégyenkeznek, ám ifjabb testvérük szíve megesik rajtuk, és elosztja vagyonát háromfelé.

A lengyel meséket leginkább ez a melankolikus, lírai, szomorkás hangulat különbözteti meg a magyartól. A magyarban sokkal több a tréfa, a humor, a csattanó.

MEGOSZTÁS