Több mint egy évvel az orosz-ukrán háború/különleges katonai hadművelet megkezdése után, 2023. március 31-én hagyta jóvá Vlagyimir Putyin az Oroszországi Föderáció új külpolitikai koncepcióját. E dokumentumnak kiemelt jelentősége van, mivel az ország elleni gazdasági és politikai szankciók nyomán alapvetően, soha korábban nem tapasztalt mértékben változott meg Oroszország nemzetközi helyzete, s lényegében megkezdődött Oroszország nyugati országoktól való teljes elszigetelése. A legújabb orosz külpolitikai koncepció először felvázolja a jelenlegi világpolitikai helyzetet és ennek várható jövőbeli alakulását, majd részletesen ismerteti, hogy Oroszországnak milyen kiemelt nemzeti érdekei vannak a külpolitika terén. Médiapartnerünk, az Eurázsia Központ elemzése.

Bernek Ágnes írása a #moszkvater.com-on

Több mint egy évvel az orosz-ukrán háború/különleges katonai hadművelet megkezdése után, 2023. március 31-én hagyta jóvá Vlagyimir Putyin az Oroszországi Föderáció új külpolitikai koncepcióját. A dokumentum legnagyobb része (9 alfejezetben) az ország külpolitikai prioritásait ismerteti, amelyek közül is a legfontosabb egy új, méltányos és fenntartható világrend létrehozása. Majd az ország külpolitikai irányainak bemutatása következik fontossági sorrendben.

„Alapvető eltérés a korábbi külpolitikai koncepcióktól az, hogy az európai országok és az Egyesült Államok az orosz külpolitikai irányok prioritási sorrendjében csak a legutolsó helyeken szerepelnek, s ezzel együtt az ázsiai országok váltak az orosz külpolitika legfontosabb irányaivá”

E dokumentum geopolitikai elemzése révén érthetővé válik Oroszország jelenlegi külpolitikai gondolkozásmódja, geostratégiai céljai és legfőképpen rövid és hosszú távú tervei egy új többpólusú világrend kialakítására.

Amennyiben összehasonlítjuk a 2023. évi külpolitikai koncepciót a korábbiakkal – 1993., 2000., 2008., 2013. és 2016. éviek – akkor megállapíthatjuk, hogy öt kiemelt elem (bár eltérő hangsúllyal és fontossággal) következetesen mindegyik koncepcióban szerepel:

– Oroszország nagyhatalom;

– az úgynevezett közel-külföld (a volt Szovjetunió országai) jelentik az orosz külpolitikai törekvések kiemelt érdekszféráját;

– a világ egy regionális hatalmak által dominált új multipoláris világrend kialakulása felé halad;

– az Egyesült Államok (és tágabb értelemben a Nyugat) jelentik a legfőbb akadályt a többpólusú világ kialakulása terén;

– egy új, igazságosabb világrend kialakítása, s ezzel összefüggésben az, hogy a világ működése terén az ENSZ szervezetének, és a nemzetközi jogi normák betartásának kell döntő szereppel rendelkeznie az államok egymás közötti kapcsolataiban

„Ugyanakkor, amitől e vizsgált 2023. évi dokumentum alapvetően más, mint a korábbiak, az az, hogy Oroszország nagyhatalmi létének kinyilatkoztatása e dokumentumban minden korábbi külpolitikai koncepcióhoz képest a legerősebb, s az Egyesült Államokat most először nyíltan, mint a „kollektív Nyugat agresszív oroszellenes politikájának fő ösztönzőjét, szervezőjét és végrehajtóját” nevezi meg”

A nyugati elemzők e dokumentumot úgy értelmezték, hogy ebben Oroszország az Egyesült Államokat, mint legfőbb ellenségét nevezte meg, de valójában a dokumentumban ez ebben a direkt formában nem szerepel. Sőt e külpolitikai koncepció kiemeli azt, hogy Oroszország az Egyesült Államokkal a békés egymás mellett élés kialakításában érdekelt, de ez attól függ, hogy „az Egyesült Államok mennyire lesz képes felhagyni nagyhatalmi politikájával, és mennyire lesz képes felülvizsgálni oroszellenes politikáját az Oroszországgal való együttműködés érdekében, a szuverén egyenlőség, a kölcsönös előnyök és egymás érdekeinek tiszteletben tartása alapján”.

E dokumentumot megelőzően Oroszország 2016-ban – két évvel a Krím-félsziget annektálása után – adott ki külpolitikai koncepciót, amely már szintén tükrözte a lényegi és alapvető külpolitikai irányváltást. Ez a 2016. évi külpolitikai koncepció még részletesen foglalkozott Ukrajnával, s az orosz külpolitika fő céljaként nevezte meg azt, hogy a kölcsönös tisztelet és partneri viszony alapján minden diplomáciai lépést megtegyen annak érdekében, hogy rendezze az ukrán belpolitikai konfliktust, s így jó szomszédi viszonyt alakítson ki az országgal.

„Meglepő (vagy éppen egyáltalán nem meglepő módon) e 2023. évi dokumentum mindössze csak egyetlen egyszer említi meg Ukrajnát”

Méghozzá a II., „A jelenlegi világ: főbb trendek és fejlődési kilátások” című részben, és abban a szövegkörnyezetben, hogy „az Egyesült Államok és szövetségesei az Oroszországi Föderáció Ukrajnával kapcsolatos létfontosságú érdekeinek védelme érdekében hozott intézkedéseit ürügyként használták fel a régóta fennálló oroszellenes politika súlyosbítására, és egy újfajta hibrid háború elindítására. E nyugati politika célja, hogy minden lehetséges módon meggyengítse Oroszországot”. Majd néhány mondattal később e rész úgy folytatódik, hogy

„Ez a nyugati oroszellenes politika átfogóvá vált, és mára doktrinális szinten is állandósult. Ez nem az Oroszországi Föderáció választása volt. Oroszország nem tekinti magát a Nyugat ellenségének… A Nyugat barátságtalan lépéseire válaszul Oroszország minden rendelkezésére álló eszközével meg kívánja védeni a létezéshez és a szuverén fejlődéshez való jogát”

Ezek a mondatok is egyértelműen tükrözik azt a háború megkezdése óta többször, több formában hangoztatott orosz álláspontot, miszerint ezt a háborút valójában nem Oroszország kezdte, s már olyan mértékűvé vált a Nyugat (kiemelten az USA) szerepvállalása Ukrajnában, amely Oroszország számára kiemelt nemzetbiztonsági kockázatot jelent. S mivel minden orosz diplomáciai tárgyalás eredménytelen volt, így Oroszországnak már – saját országának megvédése, saját szuverén létének megőrzése érdekében – nem volt más választása, mint a különleges katonai hadműveletet elindítani.

„Ez az orosz, a nyugati véleménytől (miszerint Oroszország katonailag megtámadott egy szuverén országot, megsértve a nemzetközi jogot, és ezzel harcot indítva a liberális világrend ellen) kardinálisan eltérő vélemény az, amely szinte teljesen kilátástalanná teszi azt, hogy Oroszország és Ukrajna között sikeres béketárgyalások kezdődjenek meg”

A 2023. évi külpolitikai koncepció Oroszországot olyan nagyhatalomként határozza meg, amelyet a több mint ezer éves független állami lét, az egyedülálló civilizációs örökség, az európai és ázsiai kultúrákkal való történelmi kapcsolatok határoznak meg, s mindezek révén Oroszország „a globális fejlődés szuverén központja, amely történelmileg egyedülálló küldetést teljesít, amelynek célja a globális hatalmi egyensúly fenntartása és egy többpólusú nemzetközi rendszer kiépítése”.

„Alapvető változás a korábbi koncepciókhoz képest az, hogy amíg geopolitikai szempontból korábban Oroszország önmagát eurázsiai országként definiálta, addig jelenleg már euro-csendes-óceáni hatalomként is nevezi önmagát”

Ez egyértelműen megfelel Oroszország 2014-ben megkezdődött úgynevezett Nagyobb Eurázsia geostratégiai irányváltásának, amely elsődleges célja a hagyományos nyugati irány helyett egy új csendes-óceáni külpolitikai orientáció megalapozása, s így az európai országok helyett az ázsiai/csendes-óceáni erőtér országaival való kiemelt gazdasági és politikai kapcsolatok erősítése.

„E dokumentum legnagyobb része 9 alfejezetben az ország külpolitikai prioritásait ismerteti, amelyek a következők”

Méltányos és fenntartható világrend létrehozása. Ennek elsődleges alapja az államok szuverén egyenlősége, minden jellegű hegemónia (így kiemelten az USA és más „barátságtalan” államok globális dominanciájának) elutasítása, a különböző kultúrák, vallások és civilizációk konstruktív párbeszédének kialakítása, s mindezek révén egy új többpólusú világrend kialakítása. Ezen új világrend létrehozása terén e dokumentum a BRICS, a Sanghaji Együttműködési Szervezet, a Független Államok Közössége és az Eurázsiai Gazdasági Unió kiemelt fontosságát emeli ki.

Jogállamiság a nemzetközi kapcsolatokban. A dokumentum kiemeli, hogy meg kell erősíteni a nemzetközi kapcsolatok jogi alapjait, a nemzetközi jog általánosan elismert normáit minden válogatás nélkül kell alkalmazni, erősíteni kell az ENSZ szerepét, s javítani kell a nemzetközi szankciók alkalmazásának mechanizmusait.

A nemzetközi béke és biztonság megerősítése. Ez az alfejezet elsődlegesen az új formálódó többpólusú világrendhez kapcsolódó új regionális nemzetközi biztonsági rendszer kialakítását nevezi meg, mint az ország kiemelt külpolitikai prioritását. Ehhez kapcsolódóan kiemelt érdekként nevezi meg azt is, hogy egyetlen egy állam vagy államközi szövetség (meg nem nevezve, de nyilvánvalóan utalva az USA-ra és a NATO-ra) sem törekedhet globális katonai dominanciára. Ukrajnát ugyan nem nevesíti, de szerepel ezen részben az is, hogy az Oroszországi Föderáció elsőbbséget kíván biztosítani arra, hogy kivizsgálja a szomszédos államok területén lévő biológiai fegyverek fejlesztését és telepítését. Szintén Ukrajnára utal az is, hogy meg kell akadályozni azt, hogy „az államok területén terrorista és szélsőséges (beleértve neonáci) szervezeteket kül- és belpolitikai eszközként használjanak”.

Az Oroszországi Föderáció érdekeinek biztosítása az óceáni területeken, a világűrben és a légtérben. Orosz érdekként nevezi meg a dokumentum az óceáni területek erőforrásaihoz való hozzájutást, a világűr békés tanulmányozását és felhasználását, valamint a nemzetközi légtérhez való biztonságos hozzáférést.

Nemzetközi gazdasági együttműködés és fejlesztés. A dokumentum Oroszország világgazdasági pozíciójának erősítéséhez kiemelten fontos szempontként nevezi meg azt, hogy a „barátságtalan” államok túlságosan domináns világpiaci pozícióját mindenképpen korlátozni szükséges, mivel ezen államok megakadályozzák azt, hogy Oroszország nemzetközi gazdasági kapcsolatait erősítse. Nyilvánvalóan utalva (de nem nevesítve) arra, hogy 2022 márciusában az orosz bankrendszert lekapcsolták a SWIFT rendszerről. E dokumentum szerint kiemelt orosz külpolitikai prioritás „egy politikamentes, biztonságos, a barátságtalan államoktól független nemzetközi fizetési struktúra kialakítása, valamint a nemzeti valuták használatának kiterjesztése”. További érdekes elem az is, hogy a fő orosz külgazdasági célnak a nem erőforrás alapú, nem nyersanyag export növelését nevezi meg a dokumentum. E fő cél egyébként már 2008-tól kezdődően minden elnöki és miniszterelnöki dokumentumban is megjelent, miszerint át kell állítani az orosz gazdaságot a K+F alapú szektorra.

Környezetvédelem és globális egészség. A környezetvédelem kiemelt fontossága terén a dokumentum a nemzetközi együttműködés hatékonyságának növelését nevezi meg a legfőbb célnak, s kimondja azt is, hogy a veszélyes fertőző betegségek terén is támogatni kell a nemzetközi tudományos együttműködéseket.

Nemzetközi humanitárius együttműködés. A fő orosz külpolitikai cél a világ különböző térségeiben Oroszország humanitárius szerepének fokozása, s ennek révén az orosz nyelv pozíciójának erősítése, sőt az orosz nyelv nemzetközi kommunikáció terén lévő nyelvi státuszának megerősítése. Továbbá ennek révén a kollektív Nyugat által vezetett ruszofób törekvések ellensúlyozása, s egy új Oroszország kép kialakítása. A dokumentum kiemelten hangsúlyozza a nyilvános diplomácia fontosságát, a civil mozgalmakkal, a kutatókkal és a szakértőkkel való együttműködést annak érdekében, hogy Oroszország megfelelően fel tudjon lépni a történelem hamísítás (konkrétan utalva arra, hogy a Nyugat rendszeresen tévesen értelmezi Oroszország II. világháborús szerepét) és az ország elleni gyűlöletkeltés ellen.

Az orosz állampolgárok és szervezetek védelme, nemzetközi együttműködés az emberi jogok területén. Az orosz állampolgárok és orosz szervezetek védelme kiemelt külpolitikai prioritás, beleértve a külföldön élő honfitársakkal való kapcsolattartást és átfogó támogatást, valamint a külföldi honfitársak önkéntes hazatelepülésének segítését. Az emberi jogok védelme terén kiemeli a dokumentum azt a megállapítást, amely Vlagyimir Putyinnak már több korábbi beszédében is elhangzott, miszerint a nyugati országok a nemzetközi emberi jogi együttműködésben kettős mércét alkalmaznak, s valójában képmutató politikát folytatnak az emberi jogok védelme terén. Így orosz külpolitikai prioritás az emberi jogok és a szabadságjogok tiszteletben tartása és nemzetközi szintű betartatása.

Információs támogatás az Oroszországi Föderáció külpolitikájához. A dokumentum szerint annak érdekében, hogy Oroszország szembe tudjon szállni a „barátságtalan” államok oroszellenes propaganda kampányával, szükséges az orosz információs platformok megerősítése, sőt Oroszország és a FÁK közös információs terének kialakítása. Továbbá az orosz külpolitikai törekvések sikeréhez a közeljövőben kiemelten fontos a közösségi hálózatok minél hatékonyabb használata is.

A külpolitikai koncepció fontossági sorrendben sorolja fel az Oroszországi Föderáció külpolitikájának kiemelt desztinációit.

„Minden korábbi orosz külpolitikai koncepciónak megfelelően a „közel külföld” jelenti jelenleg is a legfontosabb orosz érdekszférát”

De amíg a 2016. évi külpolitikai koncepció külön foglalkozott Ukrajnával, addig az ország neve e 2023. évi koncepció „közel külfölddel” foglalkozó fejezetében már megemlítésre sem kerül. Ugyanakkor kiemelten szerepel Belarusz, s a dokumentum szerint tovább kell mélyíteni az orosz-belorusz stratégiai együttműködést, de nevesítve nem szerepel az Orosz-Belarusz Államszövetség létrehozásának kérdése. Ukrajnához hasonlóan Grúzia sincs nevesítve, viszont az Oroszország és Grúzia közötti vitatott hovatartozású területek, Abházia és Dél-Oszétia támogatása kiemelt orosz érdekként szerepel.

„Eltérés a korábbi hasonló dokumentumtól az is, hogy a Fekete-tenger térségének együttműködési kérdései nem kerülnek említésre, de a Kaszpi-tenger térsége igen”

Abban a megfogalmazásban, hogy „a régióval való valamennyi kérdés megoldása kizárólag az öt kaszpi-tengeri állam kizárólagos hatáskörébe tartozik”. Ez is utalás arra, hogy a Kaszpi-tenger térségére vonatkozó nemzetközi egyezmény (Oroszország és a Kaszpi-tenger térségének államai között) szerint idegen országnak nem lehet katonai támaszpontja, katonai létesítménye a térségben. Ehhez kapcsolódik az is, hogy e dokumentum szerint Oroszország számára kiemelt külpolitikai szempont az, hogy a Közel-Külföld országaiban elhárítsa és megakadályozza azt, hogy „barátságtalan” országok katonai infrastruktúrát telepítsenek.

„Amíg minden korábbi külpolitikai koncepció a második kiemelt külpolitikai iránya a NATO és az EU volt, addig e 2023. évi dokumentum a második helyen az Északi-sarkvidéket nevezi meg”

Ezen belül is szerepel az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos nemzetközi kérdések békés rendezése, valamint a kiemelt orosz szempont az északi hajózási útvonal egész évben történő hajózási feltételeinek megteremtése, s ennek révén versenyképes nemzetközi közlekedési folyósóvá történő fejlesztése.

„Ahogy elemzésem elején már utaltam rá, Oroszország magát eurázsiai és euro-csendes-óceáni hatalomként definiálja. Pontosan ezért e külpolitikai stratégia Kínát és Indiát nevezi meg a legfontosabb orosz eurázsiai külpolitikai irányokként”

Kiemelten szerepel az eurázsiai közlekedési összeköttetések fejlesztése, és az eurázsiai gazdasági kapcsolatok erősítése, mint a legfontosabb orosz külpolitikai cél. Az eurázsiai gazdasági és politikai integrációk esetében e dokumentum nevesíti az Eurázsia Gazdasági Uniót, a Sanghaji Együttműködési Szervezetet és az ASEAN-t. Ugyanakkor az ázsiai-csendes-óceáni térség esetében e dokumentum nem sorol fel kiemelt partnerállamokat.

„De az iszlám erőtér esetében Oroszország kiemelt szövetségesei között megemlíti Iránt, Szíriát, Törökországot, Szaúd-Arábiát és Egyiptomot”

Szaúd-Arábia kivételével a többi felsorolt ország hagyományosan (bár a világpolitikai eseményektől függő mértékben) Oroszország szövetségesének tekinthető. Ugyanakkor a Szaúd-Arábiával erősödő szövetség az új orosz Perzsa-öböl vidékére vonatkozó kollektív biztonsági stratégia része.

„Kiemelten szerepel a dokumentumban az afrikai térség is, mivel immár fő szempont az új orosz afrikai erőtér kiépítése a gazdasági kapcsolatok erősítése révén”

E dokumentum tartózkodik attól, hogy Oroszország erősödő afrikai politikai szerepvállalását nevesítse, sőt „az afrikai problémák – afrikai megoldás” politikai kapcsolatok elvét hirdeti. A latin-amerikai térségből szintén a hagyományos orosz szövetséges államokat – Kubát, Nicaraguát és Venezuelát – valamint a BRICS tag Brazíliát nevesíti e külpolitikai koncepció.

„A radikálisan átrendeződő orosz külpolitikai irányokra utal egyértelműen az, hogy a fontossági sorrend legutolsó helyein szerepel az európai régió, valamint az Egyesült Államok és más angolszász országok (az egyes országok nevesítése nélkül) térsége. Az EU és a NATO orosz külpolitikai fontossága csakis az Antarktisz térségét előzik meg az orosz külpolitikai irányok rangsora terén”

Figyelemre méltó az is, hogy az úgynevezett kollektív Nyugat nem egy kategóriában szerepel, az európai országokat elkülöníti az Egyesült Államoktól. Az európai országok vonatkozásában a dokumentum azon az állásponton van, hogy az európai államoknak fel kell ismernie azt, hogy nincs alternatívája az Oroszországgal való békés egymás mellett élésnek, s így az európai államok és Oroszország között az együttműködés új modelljét kell kidolgozni.

„A fő külpolitikai cél az Oroszországi Föderáció nagyhatalmi szerepének további erősítése”

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy Oroszország 2023. évi külpolitikai koncepciója egyértelműen egy magát nagyhatalomként pozícionáló, történelmi küldetéstudattal rendelkező, egy új regionális világrend kialakítása terén élenjáró állam fő külpolitikai céljait foglalja össze. Mivel az orosz-ukrán háború/különleges katonai hadművelet következményeként Oroszország nemzetközi környezete alapvetően megváltozott, így e külpolitikai koncepció is ezen új, radikálisan átrendeződött geostratégiai irányokat deklarálja, kiemelten azon külpolitikai prioritásokkal, hogy milyen módon lehetne létrehozni egy igazságosabb, méltányosabb és fenntarthatóbb világrendet. Az új orosz külpolitikai koncepció elemzése kiemelten fontos, mivel ennek révén érthetővé/érthetőbbé válik Oroszország jelenlegi külpolitikai gondolkozásmódja, prioritásai, valamint rövid és hosszú távú tervei egy új többpólusú világrend kialakítására.

A történelem során mindig is, s napjainkban is minden háborús esemény lezárásához, a békekötés előkészítéséhez elengedhetetlen a harcban álló felek álláspontjának, szempontjainak és céljainak megértése. E nélkül még egy úgynevezett kényszer békekötés is csak nehezen elképzelhető, sőt a szembenálló felek gondolkozásmódjának meg nem értése vagy félreértése csak egy állandósuló befagyott konfliktust eredményezhet. Vagyis függetlenül attól, hogy egyetértünk, vagy nem Oroszország külpolitikai koncepciójával, egy új tartós békére törekvő világ megteremtéséhez az orosz külpolitikai álláspontot is ismernünk kell.

(Az írás eredetileg az eurasiacenter.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)