„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára
John Deutch, az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynökségének igazgatója hallgatja a nyitóbeszédet az Egyesült Államok Szenátus Hírszerzési Bizottságának meghallgatásán Washingtonban, 1996. április 24-én
Fotó:EUROPRESS/J. DAVID AKE/AFP
Gary Webb egy kaliforniai város, San José helyi lapjának oknyomozó újságírója volt, akit 2004-ben a lakásán találtak holtan, két lövéssel a fejében. Webb és lapja a Mercury News 1996 augusztusában kezdte megjelentetni cikksorozatát Sötét Szövetség (Dark Alliance) címen, amelyben feltárta, hogy az 1980-as évek elejétől egy közép-amerikai droghálózat több tonna kokaint adott el a Los Angeles-i bandáknak, és a többszáz millió dolláros profitot a Központi Hírszerző Ügynökség segített eljuttatni a nicaraguai gerilla hadseregnek. Vagyis kialakult egy szoros kapcsolat a nicaraguai drogbárók és a Los Angeles-i drogdílerek között, amely kapcsolatot a CIA védett, ezért tudott éveken át működni.
„Annak ellenére, hogy az olcsó crak megjelenése járványt idézett elő, megnőtt a fogyasztók száma, nőtt a bűnözés és letartóztatások száma, ezrek élete ment tönkre, de a kitervelők szemében a cél szentesítette az eszközt”
Nicaraguában 1979-ben a kommunistának tekintett sandinisták vették át a hatalmat, az elhúzódó belpolitikai válságot pedig az Egyesült Államok úgy akarta a maga javára fordítani, hogy a CIA létrehozta a kontráknak nevezett lázadókat, és őket kezdte támogatni elegendő állami forrás híján drogpénzzel. Nagyjából 1980 és 1991 között. A Ronald Reagan kormányzat ezt úgy indokolta, mint korábban Vietnamot, nehogy a kommunizmus szétterjedjen Közép-Amerikában. Ugyanakkor az amerikai kormányzat – és talán ez volt a legcinikusabb az egészben – folyamatosan azt hangoztatta, hogy milyen keményen harcol a drogkereskedelem ellen. Emellett még a fegyver embargó alatt álló Iránnak illegálisan eladott fegyverekből származó bevételekkel támogatták a kontrákat, de ez semmi volt ahhoz képest, hogy a kormányzat, pontosabban az Ügynökség saját népe ellen fordította a drogüzletet.
„Gary Webb (1955-2004) szakmailag elkötelezett, kiváló oknyomozó újságíró volt, aki nem hátrált meg a nehézségek előtt, de ő sem tudta, hogy mibe ártja bele magát. Mégis csak a nagyhatalmú Egyesült Államokról, a demokrácia fellegváráról volt szó, ahol elvileg sajtószabadság van, és nem szoktak újságírókat vegzálni, elhallgattatni még inkább kivégezni”
Webb azonban olyan mértékű, a kormányzathoz – pontosabban a CIA-hoz – köthető bűntényről rántotta le a leplet, amit már elhallgatni nem lehetett, de szabályosan falba ütközött, kikezdték szakmai munkáját, és végül ellehetetlenítették. A Sötét Szövetség online is megjelent, akkor ez újdonságnak számított, és médiatörténeti érdekesség lett, hogy az ,,alternatív” sajtó népszerűbbé vált, mint a nyomtatott. A Mercury News honlapját Webb cikksorozata megjelenésekor, naponta egymillióan tekintették meg.
Webb váratlanul jutott bírósági dokumentumokhoz, és rövid nyomozás után rájött, hogy élete nagy lehetőségéhez jutott, amivel a nagy, neves újságírók közé kerülhet. Webb cikkei nyomán az afro-amerikai közösség felháborodása különböző demonstrációkba torkollt. A CIA hevesen tiltakozott az őket ért állítások ellen. A fekete közösség nem hagyta annyiban az ügyet, aminek hatására a CIA akkori igazgatója, John Deutch 1998 novemberében vállalta a személyes találkozást az egyik érintett közösséggel.
„Egy hónappal később – miután belátta, hogy az Ügynökség nyakig benne van – példátlan módon lemondott, holott csak az előző évben nevezte ki Bill Clinton”
A Sötét Szövetség megjelenését követően a CIA-nál volt némi pánik, hogy az ügy őket is magával rántja, és belső vizsgálatot rendeltek el. A CIA főfelügyelőjének jelentését két részletben adták ki, az első titkosítatlan változatát 1998 januárjában. Ez a jelentés még tagadta Webb állításait. Ne felejtsük el, hogy pont ebben az időszakban robbant a másik bomba, Bill Clinton elnök viszonya a gyakornok Monica Lewinskyvel. Az ügyet az tette komollyá, hogy az elnök többszöri s nyilvánosan hazudott, amit az ellenérdekeltek lehallgatott telefon beszélgetésekkel cáfoltak meg.
Itt az időrend az érdekes, mert a CIA szinte bármire képes a saját túlélése érdekében, és nem egy elnököt félreállítottak már, ha az keresztbe tett nekik. A CIA jelentés második részének titkosítás alól feloldott változatát 1998 októberében adták ki, és ez már beismerte, igazolta Webb főbb állításait. Egészen pontosan azt, hogy kapcsolatban álltak a Kontrák drogkereskedőivel, de a világ közvéleményét már lefoglalta a Lewinsky-Clinton ügy.
„Egyáltalán nem kizárt, hogy időzítve volt a botrány, és a jelentés teljesen elsikkadt”
Mindkettő megjelenése 1998 januárjában történt. Ezt a második főellenőri jelentést az említett három nagyvállalati napilap már eltemette az oldalaikon, vagy be sem számolt róla. Webb nyomozása rávilágított, hogy a kolumbiai drogot amerikai repülőkön (és hajókon) hozták be az államokba, és a CIA bázisain landoltak. Az is kiderült, hogy a CIA védelmet adott a legnagyobb drogcsempészeknek, és leállították a rendőrség és a DEA (Kábítószer-ellenes Hivatal) nyomozásait.
„Az 1996-ban megjelenő Sötét Szövetség cikksorozat Webbet a legnevesebb újságírók közé emelte, és elnyerte az év újságírója címet”
Egyben karrierje végét is jelentette, mivel a három legtekintélyesebb napilap, a L.A. Times, a New York Times és a Washington Post szinte azonnal megkezdte a cikkek elásását, és Webb szakmai-erkölcsi lejáratását. Webb az állását is kénytelen volt otthagyni, a szakma elfordult tőle, nem dolgozhatott többet komoly lapoknál, anyagi nehézségei lettek, és a családjával is megnehezült a kapcsolata, házassága felbomlott.
A kritikákra válaszul 1998-ban megjelent a könyve, Dark Alliance: The CIA, Contras, and Crack Cocaine Explosion címmel, amely komoly elismeréseket kapott, de kevesekhez jutott el. Egy másik esszéjében úgy fogalmazott, hogy
„összejátszás van a sajtó és a hatalmasok között”
A média szabadon tudósíthat jelentéktelen ügyekről, „de amikor az igazi piszkos dolgokról van szó, akkor kezdjük látni szabadságunk határait”. (https://en.wikipedia.org/wiki/Gary_Webb#cite_note-leen-66) Webb azt is kimondta egy interjúban a három nagy lappal kapcsolatban, hogy [a kormány] „inkább az óriásvállalati sajtót használja, ahelyett, hogy közvetlenül bármit is mondanának. Ha barátságos riportereken keresztül dolgozol a nagy újságokban, akkor az úgy tűnik, mintha a The New York Times mondja, és nem a CIA szócsöve.” (1998: https://fair.org/home/are-you-sure-you-want-to-ruin-your-career).
A 49 éves, három gyermekes Webb halála sokakat megdöbbentett, és voltak, akik később beismerték, milyen felsőbb utasításokat hajtottak végre, hogy őt hitelteleníteni tudják. Sokan úgy vélik, Webb a CIA bosszújának eshetett áldozatul, és halála egyben figyelmeztetésként is szolgált a továbbiakra nézve. A Webb életéről szóló filmet Jobb, ha hallgatsz (,,Kill the messenger”) címmel 2014-ben mutatták be, Jeremy Renner főszereplésével.
„Csakhogy a CIA-Kontra drogüzletnek már volt előzménye az Egyesült Államok történtében”
Ugyanis 1945-ben Truman elnök feloszlatta a nagyhatalmú OSS-t (Stratégiai Hadműveleti Iroda), amit az érintett vezetők, William Donovan, Allen Dulles stb., nehezen vettek tudomásul, hiszen valódi hatalom volt a kezükben, és korlátlan anyagi források. A Távol-Keleten szolgáló egyik ügynöknek, Paul Helliwellnek jutott eszébe, hogy a Kínából könnyen beszerezhető ópiumot (heroin alapanyag) az amerikai gettókban kellene eladni a feketéknek. Az üzlet olyan jól beindult, hogy a logisztika és egyéb okok miatt kénytelenek voltak bevonni az amerikai-szicíliai maffiát, a Cosa Nostrát, és konkrétan Charles Lucky Lucianot, hogy szervezzék meg a szállítást.
A drogkereskedelem 1945 előtt nem volt jelentős, majd a II. világháborús szigorítások miatt teljesen le is állt. Miután azonban a maffia konferencia 1946 végén Havannában megtörtént, az „üzlet” még jobban ment. Annyira, hogy két évtized alatt az átlépett a fekete közösségeken, és az Egyesült Államok összes nagyvárosában komoly problémával dagadt. (https://en.wikipedia.org/wiki/Havana_Conference)
„Hihetetlennek tűnik, de igaz, a napjainkban megfékezhetetlen nemzetközi drogkereskedelmet az OSS és az 1947-ben megalakuló CIA indította el Távol-Keletről az Egyesült Államokba, mivel részben ebből finanszírozták az illegális akciókat”
Tehát, amit Gary Webb föltárt, az történetileg is igazolható. Vagyis az 1950-es évektől létezik egy globális CIA-kábítószer kereskedelem kapcsolat, amely többé-kevésbé folyamatosan működik. A drogüzlet azonban idővel kicsúszott a kezükből, hiszen a drogfogyasztás mára világproblémává dagadt. A téma kiváló ismerője, a kanadai Peter Dale Scott szerint idővel ez „a kapcsolat hozzájárult a megmagyarázhatatlan mély eseményekhez, és a globális dominancia mentalitás megszilárdulásához, itthon és külföldön egyaránt. Pontosabban, a globális kábítószer kapcsolat olyan megmagyarázhatatlan mély események mögött meghúzódó tényező, mint a JFK gyilkosság, az 1964-es második Tonkin-öbölbeli incidens és az Irán-kontra.” (Scott: Deep Events and the CIA’s Global Drug Connection, 2008.)
„Ez bizony elég kemény tétel, mert ez azt jelenti, hogy az amerikai külpolitika irányítása átcsúszott olyan kormányzati körök kezébe, akik az illegális tevékenységüket a szervezett bűnözés által termelt pénzből finanszírozták. És azt is, hogy a közelmúlt történelmének alakítása mögött sok esetben a globális drogkereskedelem sikeressége áll”
Erre példa a 2008-as pénzügyi csőd, amikor a nagy bankok a bűnbandák által náluk átmosott drogpénzt használtak egyes bankok megmentésére. Ezt 2009-ben Antonio Maria Costa, az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának vezetője állította, mivel a bankrendszerből hiányzott a likvid tőke, ezért a bandák pénzéhez nyúltak. Becslések szerint a bandák kábítószerből származó éves forgalma akkoriban elérte 352 milliárd dollárt, amelynek nagyrésze egyes bankok megmentésére fordítottak, vagyis az illegális pénz tisztára mosása nem okozott gondot.
Felmerül a kérdés, vajon az Egyesült Államok milyen pénzekből korrumpája az európai politikusokat, és folytat illegális finanszírozásokat? Honnan volt 5 milliárd dollár Ukrajna destabilizációjára, vagyis a „Majdan puccsra”, vagy honnan volt a magyar ellenzék számára több tízmillió dollárnyi-fontnyi támogatás? Mert az amerikai költségvetésben nem lehet olyan tétel, amely külföldi államok, politikusok lefizetését („megsegítését”) célozná, hiszen ez idegen államok belügyeibe való beavatkozás lenne. Az is nehezen hihető, hogy egy olyan körmönfont pénzember, mint Soros György merő szívjóságból szórna ki az ablakon egy halom pénzt.
„Tehát, honnan jöhet a pénz, amivel nem kell elszámolni?”
Az, hogy egy állam a saját állampolgárait drogjárvánnyal nyomorba dönti, az minden ország belügye. A dolog akkor kezd veszélyessé válni, amikor az alkalmazott minta (drog-hírszerzés-politika) más országban is felüti a fejét, mint ez megtörtént a francia, thaiföldi, török, tádzsik, albán stb., állam esetében. Valójában nemcsak terrorista hálózatokról kell beszélnünk napjainkban, hanem droghálózatokról, mivel a kettő időnként szabályosan fedésben van egymással. Loretta Napoleoni újságírónő, politikai elemző egyik könyvében azzal érvelt, hogy „az al-Kaida szövetségeseinek iszlamista kábítószer útvonala van Észak-Közép-Ázsiában, amely Tádzsikisztántól és Üzbegisztántól Azerbajdzsánon és Csecsenföldön keresztül Koszovóig terjed. Ez elvezet minket ahhoz a paradox tényhez, hogy 1998-ban Clinton az al-Kaida által támogatott Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) segítségére jött Szerbia bombázásával.”
„Tették ezt annak ellenére, hogy 1998-ig az Egyesült Államok Külügyminisztériuma az UCK-t nemzetközi terrorista szervezetként listázta, mondván, a műveleteit a nemzetközi heroin kereskedelemből származó bevételekből, és olyan ismert terroristák kölcsöneiből finanszírozta, mint Oszama bin Laden>”
(Napoleoni: Napoleoni, Terror Incorporated: Tracing the Dollars Behind the Terror Networks. 2005.) Az al-Kaida működését 95%-ban drogpénzből finanszírozták. Az sem titok, hogy az UCK-t 1998-ban a CIA és a britek képezték ki és fegyverezték föl. Az UCK háborús bűncselekményeket hajtott végre, etnikai alapon legyilkolt szerbeket, albánokat, cigányokat vagy tömegesen rabolt el embereket. Az UCK később beolvadt a Koszovói Védelmi Hadtestbe.
A szexbotránnyal alaposan megtáncoltatott Clintonnak vélhetően kapóra jött, hogy egy olyan nagy feltűnést keltő „igazságos” akciót indíthat, mint Jugoszlávia 1999 márciusában indult bombázása. A Lewinsky botrány önmagában elég banálisnak mondható, de az tette komollyá, hogy az elnök hazudott ezzel kapcsolatban a Fehér Ház sajtótájékoztatóján, amit hangfelvételekkel cáfoltak meg.
„Nem állítjuk, hogy Szerbia bombázása, és az Európába irányú drog hídfőjének számító Koszovó-Albánia megsegítése között a drogkereskedelem lenne a kapcsolat, de innen nézve ez is egy lehetőség”
Mert elég furcsa, hogy amíg az öt éven át zajló, és a sokkal brutálisabb délszláv háború idején a NATO mindössze egyetlen korlátolt légicsapást rendelt el, de a kis Koszovó függetlensége érdekében az egész NATO-t kellett bevetni, és Európában a II. világháború óta nem hajtottak végre ekkora légi támadást. Az ellenségeskedést egyébként a koszovóiak provokálták ki 1998 februárjában, amikor megöltek két szerb rendőrt. Hogy ezek a muszlimok miért, milyen feltételekért cserébe kaptak egy önálló államot – Albánia mellett – azt a fentiek alapján sejteni lehet.
(A cikk nem okvetlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
Török János says:
Nagyon jó cikk.
hufi says:
Úgy tudom, hogy Afganisztánban a mák, ezen belül pedig az ópiumtermelést is a CIA vette kézbe.