//A halálba küldték a Rosenberg házaspárt
„Ma már tudni lehet, hogy a kommunista eszméket elfogadó, sőt a mozgalomhoz csatlakozó Julius Rosenberg valóban szovjet kém volt, míg felesége, Ethel viszont nem” #moszkvater

A halálba küldték a Rosenberg házaspárt

MEGOSZTÁS

A hidegháború talán legjellemzőbb története volt Ethel és Julius Rosenberggé, ám nem happy enddel, hanem kivégzéssel végződött. Kémkedés vádjában ítélték el őket. Mindez hatalmas port kavart a Vasfüggöny mindkét oldalán, és az 1995-ben nyilvánosságra került dokumentumokból kiderült, Julius tényleg szovjet kém volt, ám a felesége nem.

„Ma már tudni lehet, hogy a kommunista eszméket elfogadó, sőt a mozgalomhoz csatlakozó Julius Rosenberg valóban szovjet kém volt, míg felesége, Ethel viszont nem” #moszkvater
„Ma már tudni lehet, hogy a kommunista eszméket elfogadó, sőt a mozgalomhoz csatlakozó Julius Rosenberg valóban szovjet kém volt, míg felesége, Ethel viszont nem”
Forrás:Wikipédia

Amikor 1953. június 19-én a Sing Singben egymást követően kivégezték Julius és Ethel Rosenberget, szinte azóta folyik a vita arról, hogy ártatlanok voltak-e, vagy valóban súlyos atomtitkokat adtak át a Szovjetuniónak. Mindenesetre a XX. század talán legnagyobb port felkavaró ügye volt ez, és sokan azt mondták – éltek a Vasfüggöny bármelyik oldalán -, hogy az akkori kommunistaellenes közhangulat miatt kellett a zsidó származású házaspárnak villamosszékben befejeznie az életét. Ugyanis a perükben sosem lehetett egyértelműen bizonyítani a bűnösségüket, hiszen kizárólag közvetett bizonyítékok álltak a bíróság rendelkezésére.

„Ma már tudni lehet, hogy a kommunista eszméket elfogadó, sőt a mozgalomhoz csatlakozó Julius Rosenberg valóban szovjet kém volt, míg felesége, Ethel viszont nem”

Érdekes, hogy politikai nézetei miatt előbb mégis Ethel került a figyelem középpontjába, amikor a kommunista mozgalom tagjaként megszervezett egy sztrájkot annál a hajózási társaságnál, ahol titkárnőként dolgozott. Ezért elbocsátották, ám a munkaügyi perben legyőzi a munkaadóját. Ám a hatóságok már felfigyeltek rá, ugyanúgy, mint később Julius Rosenberg, aki a tengerészek nemzetközi szervezetének jótékonysági bálján találkozott először a nála 3 évvel idősebb nővel, akivel azonnal egymásba szerettek.

Julius éppen Ethel biztatására, nem sokkal 1939-es házasságkötésük előtt szerezte meg mérnöki diplomáját, ami után 1940-ben az amerikai hadsereg brooklyni híradós egységénél lett civil mérnök. Egy évvel később főmérnöknek nevezték ki, egyre fontosabb feladatokat bíztak rá, rengeteget utazott, így nem csoda, hogy a kommunista mozgalom tagjaként feltűnt az NKVD-nek.

„Mint a később előkerült dokumentumokból kiderült, Juliust 1942-ben szervezte be szovjet kémnek Szemjon Szemenov, az NKVD hírhedt ügynöke, és rávette az amerikai mérnököt, hogy szállítson információkat az amerikai katonai fejlesztésekről”

A műszaki szakértő az évek során számos modell, például a Lockheed P-80-as gép tervrajzait is átadta az NKVD összekötőinek, és rendszeresen szállított anyagokat a NACA (Nemzeti Repülésügyi Tanácskozó Testület) különböző bizalmas iratai közül. A Rosenberg-házaspárnak később ismét gondja támadt a politikai nézeteik miatt, és annak ellenére elbocsátották Juliust az állásából a kommunista kötődése miatt, hogy első gyerekük születése után megszakították kapcsolatukat a párttal.

Érdekes szál a később történtek ismeretében, hogy Rosenberg sógora, David Greenglass a Manhattan-tervben – azaz az atombomba kifejlesztésében – vett részt, akit aztán a felesége, Ethel segítségével be is szervezett maga mellé. Ugyanis ebben az időben több olyan amerikai atomprogramban részt vevő tudós nem értett egyet az Egyesült Államok azon politikájával, hogy a II. világháborút követően Sztálinból hirtelen ellenség lett a szövetségesből, és elkezdtek információkat kiszivárogtatni a szovjetek számára a Manhattan-projekt eredményeiből. Ilyen volt például Morton Sobell, Klaus Fuchs és a svájci Henry Gold.

„Nem véletlen, hogy a Szovjetunió az amerikaiak nagy döbbenetére már 1949-ben rendelkezett saját atombombával”

Az FBI egyik kémelhárító tisztje nem sokkal az első szovjet kísérleti atomrobbantás után kiderítette, hogy a szovjetek rendelkeznek a Manhattan-projekt egy teljes példányával, amit Klaus Fuchs német mérnök írt, akinek a kommunista eszmékkel való szimpatizálása szintén köztudott volt. A nyomozás során napvilágot látott egy olyan információ, hogy Julius Rosenberg sógora, a Los Alamosban műszerészként dolgozó David Greenglass tervrajzonként 500 dollárt kapott azok átadásáért. Ethel Rosenberg öccsét 1950. június 15-én letartóztatták. A férfi vallomása aztán elindította az ügy felgöngyölítését, ugyanis a jegyzőkönyvek szerint kijelentette, hogy Julius családjával együtt el kívánta hagyni az országot, és erre próbálta rábírni őket is, amihez további 4000 dollár készpénzt is felajánlott. Greenglass vallomása alapján a sógorát, Juliust június 17-én, a nővérét, Ethelt pedig augusztus 11-én tartóztatták le.

Az FBI szerint Julius Rosenberg volt a kémhálózat feje, aminek a feleségén, Greenglasson és annak feleségén, Harry Goldon és Klaus Fuchson kívül tagja volt még Morton Sobell, Julius egykori iskolatársa is, akit Mexikó adott ki az amerikaiaknak. Az atombomba mellett több más haditechnikai eszköz információjának szovjet kézre játszását is Rosenbergékhez kötötték, noha igazi bizonyíték nem volt ennek alátámasztására.

„Mint később kiderült, erről 2001-ben írt önéletrajzi könyvében Greenglass, hogy vádalkut kötött az ügyészséggel – elsősorban a kommunistaellenes Roy Cohn ügyésszel –, ezzel is a maga bőrét mentve, ugyanis a tettét megúszta 15 év börtönnel”

A per 1951 márciusában vette kezdetét, és David Greenglasson kívül Rosenbergékre vallott a Los Alamos-i szivárogtatók nagy része, valamint egy elfogott szovjet ügynök, Anatolij Jakovlev is. Ráadásul William P. Rogers legfőbb ügyész az 1950 óta zajló koreai háború kirobbantásában való bűnrészességgel is megvádolta a házaspárt, így Rosenbergék elítélése már nem volt kérdéses. Egyedül az nem volt biztos, hogy milyen elmarasztaló ítélet születik. Aztán már ez sem lett kérdéses, hiszen a szinte hisztérikus hangulatban a bíróság 1951. április 5-én az 1917-es évi kémtörvényre hivatkozva halálra ítélte Ethel és Julius Rosenberget.

A döntés világszerte tiltakozást váltott ki, és olyan ismert emberek szólaltak fel Rosenbergék védelmében, mint Jean-Paul Sartre francia filozófus, Pablo Picasso, Albert Einstein, és XII. Pius pápa. Ám Eisenhower elnök hajthatatlannak bizonyult, nem adott kegyelmet a házaspárnak, akiket 1953. június 19-én villamosszékben kivégezték. Még akkor is vitatják a mai napig Ethel és Julius Rosenberg bűnösségét, ha 2008-ban Julius egykori kollégája, a perben szintén megvádolt Morton Sobell megtörte az 55 éve tartó hallgatását.

„Az akkor 91 éves férfi a New York Times riporterének, Michael Meeropolnak elismerte, hogy a férj valóban a Szovjetuniónak kémkedett, hozzátéve azt is, hogy ő maga is részese volt az atomtitkok elárulásának”

Ráadásul a szavait a legújabb történészi kutatások is alátámasztják. Larry Schweikart szerint az atomtitkok mellett Rosenbergék más, akkor újnak és stratégiai jelentőségűnek tartott amerikai fejlesztésekről – radar- és szonárberendezésekről – is adatokat szolgáltattak, aminek eredményeként a szovjet légvédelem eredményesebb volt az amerikai vadászgépekkel szemben a koreai, majd a vietnami háborúban.

MEGOSZTÁS