„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

A moszkvai pestis járvány

2024. ápr. 11.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

1771. április 8-án II. Katalin sürgős intézkedéseket rendelt el, hogy megmentsék Moszkvát a szörnyű bubópestis járványtól, amely két éven belül a város lakosságának csaknem felét pusztította el.

Orlov egyik legfontosabb döntése az volt, hogy betiltotta a pestisben elhunytak temetését a város határain belül - addig a halottakat közvetlenül a kertekben földelték el, vagy a holttesteket folyókba dobták -, s ekkor jelent meg számos moszkvai temető, köztük a Vaganykovszkoje, a Rogozsszkoje vagy a Preobrazsenszkoje #moszkvater

Orlov egyik legfontosabb döntése az volt, hogy betiltotta a pestisben elhunytak temetését a város határain belül – addig a halottakat közvetlenül a kertekben földelték el, vagy a holttesteket folyókba dobták -, s ekkor jelent meg számos moszkvai temető, köztük a Vaganykovszkoje, a Rogozsszkoje vagy a Preobrazsenszkoje
Fotó:EUROPRESS/Natalia KOLESNIKOVA/AFP

A fertőzést az orosz hadsereg Moldovában a Törökországgal vívott háborúban harcoló katonái kezdték el terjeszteni. A járvány kitörését regisztrálták a hazafelé tartó útvonalukon – legelőször Brjanszkban -, majd 1771-ben Moszkvában is megjelentek e szörnyű betegség első esetei. A járvány terjedését a moszkvaiak hanyagsága és a vállalkozók kapzsisága is elősegítette.

„Az első betegeket egy nagy gyárban azonosították a szófiai rakparton, a tulajdonosok azonban a bezárástól és a nyereség elmaradásától tartva úgy döntöttek, hogy eltitkolják ezt a tényt”

A halottakat titokban, éjszaka temették el, de amikor az elhunytak száma már riasztó méreteket öltött, a pestis híre II. Katalin is eljutott. A cárnő elrendelte a vállalkozás orvosi felügyeletét, ennek eredményeként beigazolódtak a járvány kitörésével kapcsolatos félelmek, a gyárat bezárták, de a fertőzött alkalmazottak közül sokan egyszerűen a hazamentek, így a betegség a város számos pontjára kiterjedt.

„Pánik ütötte fel a fejét, minden boltot, kocsmát, oktatási és közintézményt bezártak”

Elhatározták, hogy a járvány következményeinek felszámolásába bevonják a kényszermunkára ítélteket. Közülük azonban a legtöbben azonban úgy döntöttek, hogy szétszóródnak az ország különböző részein, vagy Moszkvában maradnak, de azért, hogy raboljanak és fosztogassanak. A helyzetet az is bonyolította, hogy a város különböző pontjain folyamatosan lobbantak fel tüzek. Moszkva főkormányzója, a rendőrfőkapitány és a polgármesterek elhagyták a várost, miután nem tudtak megbirkózni a járvánnyal és a fosztogatókkal.

„Mindez 1771. szeptemberében a hírhedt pestis lázadáshoz vezetett”

A járványtól, a fosztogatásoktól sújtott, a hatóságok tehetetlenségétől szenvedő tömeg megtámadta a Csudov- és a Donszkoj-kolostort, amelyben Ambroszij érseket darabokra szaggatták. Méghozzá azért, mert bűnösnek tartották abban, hogy a pestis terjedéséhez hozzájáruló tömeges összejövetelek megakadályozásának részeként megtiltotta az imádság megtartását a Varvarszkij-kapunál található ikonnál. A kolostorok elleni támadás mellett a tömeg kirabolta a gazdag moszkvaiak üzleteit és házait, elpusztította a kórházakat és más intézményeket. Erre válaszul II. Katalin elrendelte fegyveres csapatok vezénylését a fővárosba, és brutálisan leverték a zavargásokat. A puskákkal és ágyúkkal felfegyverzett katonák tüzet nyitottak a zavargó tömegre, több mint 100 ember halt meg a Vörös téren.

„Ezt követően Katalin Moszkva megmentésére és a pestis visszaszorítására korábbi ágyasát, Grigorij Orlovot nevezte ki”

Orlov sikeresen megbirkózott a rábízott nehéz küldetéssel. Szektorokra osztotta a várost, amelyek mindegyikének saját orvosi szolgálata volt, a város költségvetéséből élelmiszert és ruházatot juttattak pénz a rászorulóknak, és bevezették a halálbüntetést. A fosztogatókat és a rablókat a helyszínen agyonlőtték.

Orlov egyik legfontosabb döntése az volt, hogy betiltotta a pestisben elhunytak temetését a város határain belül – addig a halottakat közvetlenül a kertekben földelték el, vagy a holttesteket folyókba dobták -, s ekkor jelent meg számos moszkvai temető, köztük a Vaganykovszkoje, a Rogozsszkoje vagy a Preobrazsenszkoje. Mindezen intézkedések eredményeként 1771 végére a pestis járványt szinte teljesen megfékezték. A Moszkvát a pestistől és a rablásoktól megszabadító Orlovnak Katalin cárnő különleges érmet adományozott.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK